Nem tömbösödünk

2004. május 1-jén Magyarország kilenc további állammal csatlakozott az Európai Unióhoz, amivel a nemzet nagy álma vált valóra, az ország immár formálisan is tagja lett az európai közösségnek.

 A tagállamok közül még aznap megnyitotta a magyarok előtt a munkaerőpiacot az Egyesült Királyság, Írország és Svédország. A 2007–2013 közötti költségvetési időszakban Magyarország évente mintegy 3,5 milliárd euró támogatásra lett jogosult az EU kohéziós politikája keretében, időközben Magyarország – többek között a szomszédos Szlovákiával és Szlovéniával együtt – csatlakozott a schengeni övezethez.

Nem egészen tizenkilenc év telt el azóta, és az aktuális magyar miniszterelnök újabban arról kezd beszélni, hogy Magyarországnak ki kell maradnia a tömbösödésből. Ez nem azt jelenti, mondják újságírók kérdésére válaszolva ideológiai és kommunikációs kengyelfutók, hogy ki kellene lépni az unióból, sőt, azt bizonygatják, hogy Magyarország és az unió kapcsolata erős. Nem mellékesen, a vak is látja, hogy az unió és Magyarország viszonya sohasem volt olyan rossz, mint amióta Orbán Viktor nyilvánvalóan hatalombiztosítási célzattal Erdélyben meghirdette az illiberális ideológia neki és eszmetársainak kedves tételeit, szembemenetelve az unió alapértékeivel. Ezt az akkor meghirdetett elképesztő eszmei tartalmú zagyvalékot fölhasználva a végletekig élezte a feszültséget a levegő után kapkodó uniós vezetőkkel szemben.

Hír

Tarnói Gizella-emlékdíj

Az Élet és Irodalom szerkesztői díjat alapítottak munkatársuk, Tarnói Gizella emlékére, a gazdasági újságírás területén kiemelkedőt alkotó újságírók elismerésére. A tizenharmadik alkalommal meghirdetett díjra 2023. február 14‑ig lehet pályázni. A pályázatnak kötelező formai kellékei (űrlap, formanyomtatvány, igazolás, pályázati díj stb.) nincsenek, a pályázati anyagot a szerkesztőség címére kell eljuttatni (1450, Budapest, pf. 84.). A díjat alapítók fenntartják a jogot, hogy a kuratórium, melynek tagjai Bokros Lajos, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva, pályázatot be nem nyújtó újságírót is díjazhasson. A díjazott százezer forintot és G. Heller Zsuzsa képzőművész egy alkotását kapja. Részletes kiírás a www.es.hu-n.

Tovább

Az „abszurd pont” vonzáskörében

Nádler István papírmunkái

Nádler művészete attól olyan súlyos, hogy folyamatosan erre a „kerülőútra” tereli rá azt, aki elmélyed a képeiben. Hihetetlen dinamika és erő árad a műveiből, de közben nincsen pszichológia, nincsenek érzelmek, mivel minden gesztus, minden szín, minden forma egy nála nagyobb erő megnyilvánulása. Egészen korán, 1963-ban huszonöt évesen megfestette a Niké című képét. Ezen a nagyformátumú, az informel stílusában készült festményen a Louvre-beli híres szobor fel is ismerhető, meg nem is. Nem annyira a szobrot látni, mint inkább a dinamikát, amellyel a két szárnyát kiterjesztő fej nélküli istennő elszálltában szabályosan hasítja a levegőt. Nádler itt talált rá arra, amit Warburg pátoszformulának nevezett: a mozdulatra – vagy inkább gesztusra –, amely ezesetben azt sugallja, hogy itt is vagyok meg nem is, mindennél nyilvánvalóbban jelen vagyok és mégsem lehet utolérni. Akár kollégájának, Paul Kleenek a sírfelirata is lehetne e festmény címe: „Megfoghatatlan vagyok az immanenciában”.

Innen, e korai festmény felől nézve Nádler soha nem lesz hűtlen ehhez a felütéshez.

„Milyen világ az, ahol megvakítják a látót?”

Beszélgetés Tóth Krisztinával

Éppúgy képes megragadni az efemer pillanatokat, mint felvillantani az időbe ragadt sorstalanságot. Írjon bár verset, tárcát, novellát, gyerekkönyvet vagy nagyepikai művet, elmesélt hiánytörténetei sokáig elkísérik az olvasót. Több mint három évtizede, 1989-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi kabátlobogás, második regénye, A majom szeme pedig tavaly nyáron. Műfaji határátlépésekről, hiányokról és elfojtásokról, kicsorbult életekről és temetetlen halottakról is beszélgettünk.

Élet és Irodalom 2023