Suergoenyvalaszt, Hoefer

1994 márciusában három ember ült a rádióstúdióban: Döbrentei Kornél, P. Szabó József és, emlékeim szerint, Rapcsányi László. Utóbbiban nem vagyok egészen biztos, bízom abban, hogy emlékezetem nem csal meg. Szombat délután négy óra volt, ilyenkor kezdődött a rádió politikai-kulturális hetilapja, a 168 óra, csakhogy a Magyar Rádió ügyvezető alelnöke, Csúcs László nem sokkal előtte elbocsátotta a műsor szinte teljes stábját, és ilyen előzmények után ült be a három említett beszélgetőtárs Mester Ákosék helyére.

Miről szólt a beszélgetés? Arról, hogy milyen jó is, hogy végre ők, mármint a szellemi élet nemzeti gondolkodású emberei elfoglalhatták azt a helyet, amelyik már régóta megilleti őket. Már régen nekik kellene szólniuk a hallgatókhoz olyan mondanivalóval, amelyik nemzeti sorskérdéseket, nem pedig marginális politikai ügyeket tárgyal. Ez az örömködés töményen mintegy négy percen keresztül tartott, kissé ellazultabb változatban további két-három percig, aztán hirtelen csönd lett. Négy-hat-hét percig lehet arról beszélni, hogy milyen jó is, ha a sors igazságot szolgáltat, mert akkor lehet fontos ügyekről tárgyalni, de az élő rádióműsor kegyetlen szigora szerint a nyolcadik percben már illik valami érdemlegeset mondani. Nem lehet egy műsor csaknem egyórás időtartama alatt arról beszélni, milyen jóra is fordult a benn ülők, rajtuk keresztül a nemzet, sőt, az egész térség sorsa.

Szerepruhák és védekezés e göncök ellen

A megértés igazi „tárgya” az értékviszony. Ami érzelmi reakcióinkba van „csomagolva. Ilyen például a zenei „megértés”. Ha Rachmaninov c-moll zongoraversenyén, vagy Bach h-moll miséjének kórusrészletén könnyezem: az a megértés alakzata. Az hogy sírok – értékelő megértésforma. Sokféle sírást ismerünk, ami itt fog el, az a boldogsághoz hasonló örömkönnyezés. Reakcióm nem racionális, nem magyarázható, nem elemezhető – van és hat, a test reagál.

A megértés-probléma legelhanyagoltabb része, hogy a megértésben az egész test vesz részt, nemcsak a szellem, a hallgatólagos tudás, vagy az élményszerűség: zsigeri hatásnak mondjuk köznyelvileg, de jelentése a test megértő tömbje. Ahogy a szerelmet is a test éli át, és szublimálódik az érzelmek, a magasabb rendű érzések, vágyak, az etikai boldogság szintjeire. Itt is, a zenei megértésnél is a test rezonanciája számít. Mind a nevetés, mind a sírás megértés-formák, amennyiben művekhez kapcsolódnak – magyarázhatatlanok, csak „vannak”, és áthatják az embert.

Mi jön Demján után?

Beszélgetés Dávid Ferenccel, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének távozóban lévő főtitkárával

A nemrég elhunyt Demján Sándor kiemelkedő vállalkozói képességével óriási vagyont hozott létre. A West Endtől a Művészetek Palotájáig tekintve jól látható, mit teremtett. De öröksége ennél sokkal gazdagabb. Utódainak tovább kell vinniük például egy szervezetet, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségét, amelynek különleges rangot adott. Tette ezt úgy, hogy magát a szakmát, a vállalkozói világot, annak kultúráját nem övezi nagy megbecsülés az országban. Demján munkáját, alapítványait, karitatív és kulturális elkötelezettségét annál inkább. Ő maga úgy tartotta, hogy ahol a politika kezdődik, az erkölcs véget ér. Egyik legközelebbi munkatársát, Dávid Ferencet kérdeztük Demjánról és arról, mi jöhet utána. (A cikk elkészülte után jelentették be, hogy Dávid Ferenc közös megegyezéssel távozik posztjáról. Az okokról kérdeztük, de egyelőre nem nyilatkozik – A szerk.)

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2018