Hatvanöt százalékkal volnának magasabbak a nyugdíjak, ha a 2010-ben hatalomra került Fidesz nem vezette volna ki azt a korábbi módszert, amely felerészt a bérek növekedésének, felerészt pedig az infláció mértékének megfelelően emelte az ellátásokat. Azóta az ellátottak járandósága csakis az infláció mértékének megfelelően növekszik, vagyis a populáció elaggott hányada a gazdaság növekedésének pozitív hatásából nem részesül. Mellesleg mért is részesülne, ha kormányzó urunk azt látja, hogy szenilis rajongói minél szegényebbek, annál lelkesebben csápolnak neki, amikor csak tehetik.
Lopja ő a pénzt?
Andrea Wulf mesél. (Andrea Wulf: Lázadó szellemek. Fordította Makovecz Benjámin, kiadta a Park Kiadó.) Négyszáz oldalon elmeséli a jénai romantikát. (A hátralevő bő százötven oldal jegyzetekből és bibliográfiából áll, tanúsítva, hogy a szerző alapos forráskutatásokat végzett, noha a Covid-járvány, amelynek során műve nagy részét írta, nem könnyítette meg a dolgát.) A jénai romantika, vagyis a német romantika kezdete nagyjából tíz évig tartott, az 1790-es évek közepétől a következő évtized közepéig. 1806 őszén, a Napóleon egyik nagy győzelmét meghozó jénai ütközet után a várost feldúló francia katonák már bottal üthették volna a jénai romantika nyomát, ha tudták volna, hogy az mi fán terem.
Török-Illyés Orsolya színésznőt, több film szereplőjét és az Obiectiva Theodora című nagy sikerű rádiójáték társszerzőjét muszáj volt felkérnem egy interjúra: vonzott az őszintesége, a belemenőssége, a tehetsége. Így aztán meg is kerestem, és ugyanazt tapasztaltam, mint korábban: egy hiteles embert kérdeztem, aki úgy küszködik magával, hogy az egész személyiségét újra és újra átformálja közben.