Felsőrécsei Pixik
Nem tudom, hogy van ez. Ül a magyar kormánytag a repülőgépen, előtte még a végtelen út. Három óra, tíz óra, vagy annál is több. Mire gondol ilyenkor? Hogy csak le ne zuhanjon a gép? Hogy kik várják leszálláskor, milyen lesz a szálloda? Nyugi, osztályon felüli. Visszafelé ugyanez: órák a fellegek fölött, egy hideg ital, kis szédülés, de mi jár ilyenkor a fejében? Ha szerencsénk van, legföljebb csajok, mélyebben nem kotor a valóságban, abból csak baj lehet. Például eszébe juthatna, hogy ebben az országban legalább öt éve nem történik semmi, már azon kívül, hogy bevezették a „különleges jogrendet”. Először 2020 márciusában, a Covid idején, „az élet- és vagyonbiztonságot veszélyeztető tömeges megbetegedést okozó humánjárvány” miatt. Aztán jött az orosz–ukrán háború, újabb ok a veszélyhelyzet fenntartására. Ha kormánytagunknak csak annyi eszébe jutna, hogy a világon a legrégebb óta nálunk van rendeleti kormányzás nem létező veszélyhelyzetre hivatkozva, már az is eredmény volna. De egyelőre még tart a repülőút, a pia már bársonyosan szétterült a szervezetben. Lehetetlen, hogy ne éreznék, ez az egész egy behatárolt idejű bűnös színjáték, aminek egyszer vége lesz.
Tarnói Gizella-emlékdíj
2026-01-23 06:00:00Az Élet és Irodalom munkatársai díjat alapítottak munkatársuk, Tarnói Gizella emlékére, a gazdasági újságírás területén kiemelkedőt alkotó újságírók elismerésére. A tizenötödik alkalommal meghirdetett díjra 2026. február 17‑ig lehet pályázni. A pályázatnak kötelező formai kellékei (űrlap, formanyomtatvány, igazolás, pályázati díj stb.) nincsenek, a pályázati anyagot a szerkesztőség címére kell eljuttatni (1450 Budapest, Pf. 84., [email protected]). A díjat alapítók fenntartják a jogot, hogy a kuratórium, melynek tagjai Bokros Lajos, Domány András, Losoncz Miklós és Várhegyi Éva, pályázatot be nem nyújtó újságírót is díjazhasson. A díjazott Szotyory László képzőművész alkotását kapja.
A játékosság
az Orbán Ottó-életmű korai szakaszában
Orbán Ottó költészetének játékossága egyike a szerző (mind kortársi fogadtatása, mind az irodalomtörténeti szemléletű, nagyobb léptékű elhelyezés szempontjából vett) recepciójában már-már közhelyes módon visszatérő elemeknek. Fontos azonban megfigyelni, hogy Orbán értelmezői – indokoltan – rendre a pálya második feléről, a nyolcvanas, majd kiváltképp a kilencvenes évek Orbán-költészetéről szólva emlegetik (korántsem függetlenül a magyar lírai posztmodernitás egyik domináns jegyeként megfigyelhető játékos-humoros vonulattól) ezt a jelenséget. Indokoltan, lévén ekkorra vált egyrészről szignifikánsan meghatározó, másrészről pedig mind kevésbé külön minőséggé a játékosság Orbán Ottó költészetének egészében.
Nem szeretném elveszíteni Magyarországot
Petra Thorbrietz német újságíróval Fóti Tamás beszélgetett
Wir werden Europa erobern! (Elfoglaljuk Európát!) címmel jelent meg tavaly Németországban Petra Thorbrietz német újságíró könyve az orbáni hatalomtechnikáról. A szerző magyar férje korai haláláig csaknem két évtizedet töltött Magyarországon, és kötetéből kiderül, miközben szenvedélyesen fedezte fel az ország kultúráját, földrajzi szépségeit, történelmét, nem kerülték el figyelmét a politikai csatározások sem. És ugyan már hosszú ideje hazájában él, újságírói ösztöne nem hagyta nyugodni: választ keresett a kérdésre, a térség egykori „eminense”, az Európai Unió legfelkészültebb tagjelöltje miként csúszott le és vált mára elrettentő példává. A Süddeutsche Zeitung az év egyik legfontosabb könyvének tartja a szerző munkáját. Petra Thorbrietzcel Bécsben beszélgettünk.
