Danyi Zoltán: A rózsákról. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 468 oldal, 3999 Ft

Danyi Zoltán komoly művet tett le az asztalra. Miként hőse, úgy ő is magának szabta meg a szabályokat. A fő szabály az, hogy a súlyos dolgokról csak a rózsák közt szabad gondolkozni, mert ott biztonságban van az ember, főleg, ha szaggatott, töredezett az élete. Ez a regény a szabadságot keresi. És a szabadság minden kényszeresség, kielégületlen szerelem, szenvedés és mániás bizonytalanság közepette létezik. Bizonyság a létezésére éppen az, hogy nem találjuk.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Hargittai István: Jeremiás nyomában
Mesterházi Mónika: Nem félek 
Vladimir Nabokov: Pnyin
Selma van de Perre: Nevem Selma

Kontra Miklós–Borbély Anna (szerk.): Tanulmányok a budapesti beszédről a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú alapján. Gondolat Kiadó, Budapest, 2021, 355 oldal, 4000 Ft

A program a Budapesti Szociolingvisztikai Interjú (röviden BUSZI) nevet kapta, kezdeményezője Herman József, az MTA Nyelvtudományi Intézete igazgatója, vezetője pedig 1985-től 2010-ig Kontra Miklós volt. 2010 után a kutatás még két évig vegetált, majd lassan kiszenvedett. Anyaga persze megvan, egy kicsiny hányada kutatók számára el is érhető, és nem mellékesen az első olyan adatbázis a magyar nyelvészetben, amely a magyar beszéd sokoldalú kvantitatív elemzését lehetővé teszi.

Urbán Bálint: Oscuro. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2020, 96 oldal, 2000 Ft

„Lautréamont és Artaud, a fekete festményeket megfestő Goya és Georges Bataille, a bécsi akcionisták és Hajas Tibor – ők e két szereplő elődei” – állítja a kötet fülszövegét író Földényi F. László. A névsorhoz hozzáadhatunk néhány spanyol és portugál nyelvű szerzőt is, hiszen Urbán Bálint ezen irodalmak kutatója és műfordítója. Fernando Pessoa heteronimjei és Roberto Bolaño hősei, különösképpen pedig egyes XX. századi brazil klasszikusok – Mário de Andrade és João Guimarães Rosa – világának alakjai köszönnek vissza a szövegben.

Kormányos Ákos: Tö­re­de­­zett­­ség­men­tesítés. Forum Könyv­kiadó–FISZ, Újvidék–Budapest, 2021, 77 oldal, 2200 Ft

A kötetcímet illetően a versek elé kiemelve olvasható egy definíció, amely informatikai fogalomként adja meg a töredezettségmentesítést. A meghatározás közepén egy, a kötet világát tekintve idegen szövegnek ható (rákeresve valóban, alig módosítva, egy tanulmányban is fellelhető), élettörténetre vonatkozó árnyalás is olvasható; az infós meghatározást kettészelő betoldás nehezen illeszthető a versek kontextusához. Szerencsésebb lett volna ténylegesen Kormányos írásaiból kiindulva dúsítani a tech fogalmát. Nem is e kiemelt definíció alapján értékelném a verseket, hanem az alapján, hogy más fogalmakat mennyiben árnyalnak és gazdagítanak. Olyanokra gondolok, mint az érzékenyítés vagy a szolidaritás. Ezekben nagyon sok fontos újat hoz a kötet.

Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft

Mesterházy Balázs az irodalmi életben a kilencvenes években először mint irodalomtudós jelentkezett, kitüntetett kutatási területe a német romantika filozófiai és irodalomelméleti összefüggéseinek feltárása volt Novalis, Goethe és E. T. A. Hoffmann műveiben. A Penészes isten című verses regényét olvasva úgy tűnik, hogy a pályakezdés elméleti érdeklődése a művészi alkat rezonálásából eredt. A szépírói életmű költői és prózai szövegeinek ismeretében egyre inkább állíthatjuk, hogy annak a nagyszabású és autonóm alkotói gesztusnak tanúi lehetünk, amely a nagyság, a magány, a szív érzékenysége és a tragikus sors együttállásának romantikus szövegtestét eleveníti meg.

Ketten egy új könyvről – Mesterházy Balázs: Penészes isten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2021, 187 oldal, 2990 Ft

Ez a roppant nehéz és komplex vállalkozás talán azért sem sikerülhetett maradéktalanul, mert Mesterházy sokkal inkább támaszkodott tudására, (irodalom) elméleti, (pszichológiai, pszichiátriai) tudományos ismereteire, mint magára az emberre, a költészetre, a beleélés, beleérzés, a „ráhagyás” aktusaira. Nem hagyta élni a benne lévő poeta natust a poeta doctusszal szemben – ha már skizofrénia.

De számomra mégis az a legnagyobb kérdés, hogy ez az egész konstrukció mivégre. Persze ez is kirajzolódik, csak össze kell szedegetni.