Jim Crace: Az utolsó aratás. Fordította Pék Zoltán. 21. Század Kiadó, Budapest, 2018, 285 oldal, 3990 Ft

Az 1946-ban született, tizennégy eddigi kötetének publikálását az újságírói munkával való szakítása után, negyven évesen kezdő Jim Crace írói erényeit persze nem kell különösebben bizonygatnom. Könyvei közül Az utolsó aratás már a második, amely a Booker-díj legjobbjai közé került, s a korábbiak közül is több részesült különféle díjakban (Az utolsó aratás két évvel megjelenése után elnyerte például a legmagasabb pénzdíjjal járó irodalmi elismerést, a Dublini IMPAC Irodalmi Díjat). Nevesebb vagy itthon jobban ismert kor- és nemzedéktársaihoz, Graham Swifthez, Ian McEwanhoz, Julian Barneshoz és másokhoz hasonlóan a kortárs angol irodalom „oxbridge-i” elitjéhez tartozik, noha ő maga felsőfokú tanulmányait nem Oxfordban és nem is Cambridge-ben végezte, nekem mégis ilyen környezetben volt alkalmam személyesen hallani őt, 1997 júliusában, a cambridge-i nyári irodalmi szeminárium rendezvényeinek a sorában. A vele folytatott beszélgetés után az akkor még előkészületben lévő, csak két évvel ezután publikáltHalottnak lenni című regényéből olvasott fel részletet. Ez volt az egyetlen magyarul megjelent könyve mostanáig (2002-ben, az Ulpius-ház jóvoltából, Kemenes Inez fordításában látott napvilágot). Az a kisregény a maga kézzelfogható brutalitásával a kortárs angol próza egyik mesterműve, sajátos kétfenekűségében, egy kettős rablógyilkosság aprólékos leírásával és a halál, a haldoklás, az elmúlás biológiai folyamatának szenvtelen keretével igazából távoli rokonságot mutat a mostani könyvvel, Az utolsó aratással.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Irena Brežná: Hálátlan idegen
Dora Csehova: Nem akartam Lenin lenni
Hatice Meryem: Kozluk – ahányan, annyifélék
Rosa Liksom: Ideiglenes

Baróthy Zoltán: Az Amcsalat hegység tiszta levegője. JAK –Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2018, 138 oldal, 2499 Ft

Hét novella kapott helyet a kötetben, és a szerző, bár ez az első kötete, tapasztalt irodalmi múltjának köszönhetően kiforrott szövegvilággal, feszesen szerkesztett dramaturgiával és kötetstruktúrával jelentkezett. Az izgalmas tematika mellett Baróthy meglepően termékeny dialógust folytat a kortárs világirodalommal, ami felszabadítóan hat a néha teljesen önmagába zárkózó magyar prózapoétika színterén. A kötet első novellája – Emigráció – nemcsak helyszínválasztásával idézi fel a most oly divatos északi krimik atmoszféráját, hiszen eleinte az egyes szám első személyben beszélő férfi szereplőről azt is gondolhatnánk, fogva tartják. Ezáltal idézi fel például Jossi Adler–Olsen Nyomtalanuljának ideillő képeit, hogy aztán a szűk nézőpont kitáguljon, és láthassuk, hogy atmoszférateremtésnél jóval többről van szó. A férfi delíriumos állapotának belső és külső tapasztalásai nemcsak az irrealitás-realitás elcsépelt oppozícióját lényegtelenítik, hanem egy újfajta logikára igyekeznek mindezt felfűzni.

Sten Nadolny: A lassúság felfedezése. Fordította Lengyel Gábor. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2018, 398 oldal, 3600 Ft

A lassúság felfedezésének bravúrja természetesen az írói munka, ahogy ezekből a töredékes vagy néha teljesen hiányzó adatokból karaktert teremt.

Egyszerre életrajzi és kalandregény, egyszerű, sőt helyenként kissé hűvös elbeszélői modorban, ugyanakkor előnyére válik a mértéktartás, amellyel kerüli a modernizálódó, gyorsuló világ kifejezetten áthallásos kritikáját – ez úgyis óhatatlanul megfogalmazódik az olvasóban. Nehéz is lenne ma, amikor igazán minden a gyorsaságról, a pillanatnyiságról szól, másképp olvasni Nadolny sorait, mint a jelen eszeveszett tempóját megelőlegező korszak bemutatását, s nehéz lenne nem összevetni a mai problémákkal az akkoriakat. Muszáj észrevenni, hogy végül is a megállíthatatlan rohanás, a folytonos változás az egyetlen állandó dolog évszázadok óta.

Susan Faludi: Előhívás. Mindent apámról. Fordította Merényi Ágnes. Libri Kiadó, Budapest, 2018, 462 oldal, 3990 Ft

Tíz évig tartott a beszélgetés, személyesen és telefonon a gyermek és a szülő között, aki „egész életében arra kereste a választ, ki is ő. Zsidó vagy keresztény? Magyar vagy amerikai? Nő vagy férfi?”. Biztosnak látszó alapnak csak a szeretet és a megbékélés maradt.

Susan Faludi könyvét a The New York Times Book Review 2016-ban beválasztotta az év tíz legjobb könyve közé. Magyarul Merényi Ágnes tapintatos és invenciózus fordításában olvashatjuk.

Az ÉS könyve júliusban – Tolnai Ottó: Szeméremékszerek. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2018, 381 oldal, 3499 Ft