Soltész Béla: Eldorádótól az An­til­lá­kig. Noran Libro Kiadó, Bu­dapest, 2020, 346 oldal, 3990 Ft

Az idén negyvenesztendős Soltész Béla társadalomtudós, latinamerikanista, író és utazó – ez a négy identitása pedig remekül egészíti ki egymást. Társadalomtudósként elsősorban a migráció és a fejlődés érdekli (például az, mi lesz az USA-ban boldogulni próbáló latin-amerikai vendégmunkások hazaküldött pénzéből), latin-amerikanistaként az, hogy alakul a térség gazdasági-politikai pályája a XXI. században, íróként pedig az, mihez kezd nemzedéke, a Kacsamesék-generáció a jelen valóságával.

Publikációi ennek megfelelően több síkon futnak: különböző nyelveken írt szaktanulmányai (merthogy szerzőnk ijesztően poliglott: spanyolul, angolul és portugálul is demoralizálóan rétegzetten, folyékonyan ír és beszél) jól megférnek regényével (Rabszolgasors) és novelláskötetével (Inbox), emellé pedig szűk évtized alatt (2012-2020) megfestette a maga latin-amerikai triptichonját is – a Clandestino és a Hátizsákkal Brazíliában után immár az Eldorádótól az Antillákig is olvasható.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Markó Béla: Egy mondat a szabadságról
Szlukovényi Katalin: álomkonyha
Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere
Csordás László: Bezárkózás vagy határátlépés?

Ali Smith: Ősz. Fordította Mes­ter­há­zi Mónika. Magvető Könyv­kiadó, Budapest, 2020, 232 oldal, 3699 Ft

Az Ősz két nagyon különleges ember barátságáról szól. A regény nyitányakor a 101 éves Daniel Gluck egy idősotthonban fekszik, élet és halál között lebeg. Nem szenved, csak alszik, hosszú és kusza álmokba merülve, amelyekben az életének szereplői, eseményei keverednek a túlvilág konstrukciójának képeivel. Régi barátja, a fiatal Elisabeth gyakran meglátogatja őt, ül az ágya mellett és olvas. Olyan könyvekkel érkezik, mint a Szép új világ vagy A vihar, de aztán emléktöredékek kúsznak be a megismerkedésükről, a beszélgetéseikről, a közösen kitalált történeteikről. A háttérben közben zajlik a hangos, frusztrációval teli jelen a Brexittel és az annak nyomán kibontakozó társadalmi kataklizmával, amely megszünteti a párbeszéd lehetőségét.

Cs. Szabó László: Hősök és antihősök. Színházi esszék és kritikák. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Szakolczay Lajos. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 499 oldal, 4200 Ft

Kevés magyar kritikus tudta ilyen pontosan megragadni az alakítás lényegét, s még kevesebbnek sikerült szavakkal visszaadni a színpadi történéseket. Abban reménykedhetünk, hogy Cs. Szabó László színházi látásmódja hatással lesz a jövendő írónemzedékre. Akkor elmondhatjuk végre, hogy hazaérkezett. Bízunk benne, hogy köztünk is marad.

Elena Ferrante: A felnőttek hazug élete. Fordította Király Kinga Júlia. Park Könyvkiadó, Budapest, 2020, 342 oldal, 3990 Ft

A főhős egyes szám első személyben meséli el 12 és 16 éves kora között lezajló felnőtté válásának történetét. Nem egyértelmű, hogy az elbeszélő valóban Giovanna, vagy pedig a barátnője, Ida, aki író szeretne lenni. Az elbeszélő felnőttként tekint vissza a múltra. Mondatai tudatosságról árulkodnak, ám mégis, sőt talán éppen emiatt olyan elsöprő erejű az a nyers őszinteség, ami kikényszeríti a szembesülést a valósággal. Az elbeszélő nyíltan vállalja fel a sebeit, ki meri mondani azt, ami fáj. Nem menekül az igazságtól. A cím alapján azt feltételezhetjük, hogy a könyv középpontjában a felnőttek hazugságai lesznek, pedig éppen ellenkezőleg. A hazugságok teszik lehetővé, hogy a mű a valóságról szóljon.

Weiter atmen. Fordította Terézia Mora. Suhrkamp, 2020, 176 oldal, 22 euró

Éppen az ilyen, hirtelen átcsapni képes pillanatok iránti érdeklődés van beleírva a gyűjtemény szövegeibe, a hagyományosan elbeszéltekbe éppúgy, mint a kísérletező jellegűekbe. Mert amíg sok más elbeszéléskötet nagyon hasonló szövegeket sorjáz egymás után, a Lehet lélegezni! minden egyes alkalommal másképpen fog hozzá: kezdi a sötét Bőrlégzéssel és annak a bezsírozással eltömített békabőr és az ember éppúgy az elhalásig gátolt történelmi tudata közötti analógiájával, folytatja a játékos és hirtelen nagyon komolyra forduló irodalmi fúgával Esterházy Péter nyomán, és lezárja egy magyar filológusnő menekülési vágyának tükröztetésével az általa kutatott Arthur Rimbaud életrajzában. [...] Az ember belefeledkezik a történetek olvasásába, a szerző úgy nyújtja ki a kezét az olvasó felé, hogy magabiztosan mindjárt vissza is húzza, nos, ebben rejlik ennek a gyűjteménynek a kiválósága. Miért is pont az olvasó ne billeghessen? (Tilman Spreckelsen: Akinek van szappanja, az nem hullik ki az időből. Frankfurter Allgemeine Zeitung, 2020. november 7.)