Villányi László: Mindenek előtt. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2990 Ft

A legveszélyesebb kerti évszak a május. A május féktelen buzgalma a városig terjed: „Még a villamosnak is más hangja van májusban”. Május mindent áthangol, a májusok emlékezete, időkezelése, asszociativitása, vitalitása, sőt vállalt romantikája hatja át Villányi új verskötetét.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Lakner Lajos (szerk.): Tar Sándor: A lehetőség
Dezső András: Maffiózók mackónadrágban
Hercsel Adél: Láthatatlan pokol
Stalter György: Régi / új képek

Tolnai Ottó: Titorelli faiskolája. Forum Könyvkiadó Intézet–Ferenczy Múzeumi Centrum, Újvidék–Szentendre, 2020, 78 oldal, 3490 Ft

Milyenek Tolnai Ottó fái? Elsősorban nem fák, sokkal inkább táncoló fűszálak, hajladozó pálcikaemberek, felszálló szitakötők, madárcsontvázak, kibogozhatatlan írásjelek. Valamennyi kép csupa finom rezgés, remegés. Dante a Paradicsom egy helyén azt írja: „az a művész, aki tudja mesterségét, de gyönge keze reszket”. A remegő kéz, melyet önmaga kapcsán Tolnai is megemlít, szükségszerű alkotói állapot, termékeny hezitálás a fehér papír előtt. Ennyiben az írás nem különbözik a rajzolástól. Tolnai Ottó a fák nem-rajzolásával töltött  évek során azzá vált, ami mindig is volt: képíróvá.

Ungváry Krisztián: Horthy Miklós. A kormányzó és felelőssége, 1920–1944. Jaffa Kiadó, Budapest, 2020, 224 oldal, 3999 Ft

A szerző Horthy revíziós politikáját illetően úgy ítél, hogy a revízió lehetőségének felvillanása a kormányzó esetében visszatérően józan ítélőképessége elvesztéséhez és közjogi korlátainak semmibevételéhez vezetett. Sőt mi több, a nyugati hatalmak viszontbiztosításának elengedésével a revízió ügyét a német–olasz szövetség háborús szerencséjétől tette függővé, a Romániával való vetélkedés esetén pedig – reálpolitikai megfontolásokat felülírva – határozottan elzárkózott a szovjetek bevonásától, amivel érdemben rontotta az erdélyi magyarság későbbi esélyeit.

Peter Singer: Az állatok felszabadítása. Fordította Garai Attila. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2019, 284 oldal, 2950 Ft

Ha egy ártatlan embert megkínoznak, azt a többség erkölcsileg elfogadhatatlannak tartja. Singert az a kérdés foglalkoztatja, hogy miért tartjuk a kínzást etikai értelemben rossznak. Azért, mert a megkínzott ember intelligens? Vagy mert képes valamely nyelven kommunikálni? Nyilvánvalóan nem; az intelligenciának és a kommunikációs képességnek semmi köze ahhoz, hogy a kínzás helytelen. Singer szerint egy embert megkínozni azért rossz, mert az illetőnek ez szenvedést okoz. A szenvedés okozása az, ami miatt a kínzás erkölcstelen. És éppen ez az, amiért állatokat kínozni szintén erkölcstelen. Singer meggyőzően érvel amellett, hogy az egyenlőség elve minden olyan élőlényre érvényes, amely képes szenvedni és boldogságot átélni.

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Malaccal teljes éveink. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2499 Ft

A középosztály látja az alatta tátongó szakadékot, tudja, hogy van vesztenivalója, és szorong. Ezért ki van éhezve a populista ideológiákra és az archaizáló magyarázatokra. Itt a kontextus nemzetközivé tágul, miközben megállunk az előtt a nagyon fontos kérdés előtt, hogy a XXI. század második évtizedében Magyarországon hogyan kerülhetett sor a horthysta és a kádárista ideológia „sikeres és nagyszabású” szintézisére.

Ötven év szomorú története. Egy generáció perspektívájából elbeszélve. A mai fiatalok csak bizakodhatnak benne: „csak [újabb ötven év múlva] ne ez a dal legyen”. (Cseh Tamás – Bereményi Géza: Tíz év múlva.)

Ketten egy új könyvről – Spiró György: Malaccal teljes éveink. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 88 oldal, 2499 Ft

A címadó szöveg a könyv legszemélyesebb alkotása, ami látleletét adja az író egyetemi tanulmányainak és az Eötvös Collegiumban eltöltött koleszéveknek. A kötet leghosszabb egysége kiváló példája annak, hogyan lehet az iskolában szerzett személyes emlékekről bárminemű pátosz és nosztalgia nélkül beszélni. A szöveg egyszerre lenyomata a pálya eleji szárnypróbálgatásnak, a szervezkedő kulturális- és értelmiségi mozgolódásoknak, egzisztenciális lehetőségeknek, miközben azok kisiklásáról, lehetetlenségéről is beszél, és lefesti ezeknek a szervezkedéseknek az ideológiai terrénumban való bizonytalan működését is.