Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma. Fordította Mesterházi Mónika. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 518 oldal, 4999 Ft

Az Elveszett gyerekek archívuma egyidejűleg több tematikus vagy műfaji vasat tart a tűzben, és ezeket a különféle típusokat tovább osztják a bennük megszólaló hangok, beszédek, nyelvi regiszterek. Benne van egy párkapcsolati válságot végigmesélő regény, amelynek lélektani vonatkozásai különösképpen felerősödnek attól, hogy a dologban tökéletesen hallgatag férj mellett egy-egy rövid megjegyzést közbeiktató feleség narrátori szerepét a szöveg fele táján a fiú veszi át. Ott van a szöveget végig átjáró és a regény struktúráját generáló metafora, az összegyűjtés, a dokumentálás, a megőrzés, a megörökítés motívuma, a már megtörtént és az e pillanatban történő különös szimbiózisa, ugyancsak a cselekményt alakító elem. Benne van a regény leglátványosabbnak nevezett rétege, a 2010-es évek közepének legégetőbb kérdése, a menekülés, a migráció, a befogadás, a kiközösítés, az asszimiláció, a gyűlöletkeltés, az új élet halvány ígérete; az Elveszett gyerekek archívuma a menekültregénynek a közelmúlt legjobbjaihoz hasonlítható, bátor, valamiképpen tökéletesen illúziótlan megvalósítása.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Kabai Csaba: Árnyékboksz
Kemenes Henriette: Odú
Ozsváth Zsuzsa: Előző részek
Székely Örs: ostinato

Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam. Libri Kiadó, Budapest, 2020, 176 oldal, 3499 Ft

A szöveg olyan általánosan elfogadott (megnyugtatóan ismerős) közhelyekhez és részigazságához tér vissza újra és újra, mint hogy hiába az orvosok és kezelések, a felépüléshez elsősorban mi kellünk, így egyenrecept sincs, és hogy a testi betegségek mindig lelki eredetűek is (ami ilyen leegyszerűsítő formában alátámaszthatatlan és félrevezető). A hozzáadott érték elsősorban inkább az, ami személyes, ami segíthet a sorstársaknak az azonosulásban, a magány és félelem enyhítésében, legyen szó arról, hogy milyen érzés a kemoterápia, vagy a nőiséget érintő, szégyenkezéssel, elhallgatással járó problémákról, például a méh eltávolítása utáni korai klimaxról, a megváltozott szexualitásról vagy az inkontinenciáról.

Pelle János: Vérvád, hiszté­ria, népítélet. „Zsidókérdés” Ma­gyar­or­szágon 1945-ben és 1946-ban. Milton Friedman University Press, Budapest, 2020, 223 oldal, 3490 Ft

Nagy érdeme Pelle munkájának a tömeglélektani elemzés is, annak kimutatása, hogy a háborút követő atrocitásokat, a nyomort, az inflációt és az éhezést hogyan sikerült a népirtást túlélő zsidók nyakába varrni, főként az Alföldön, építve az agrárszocialista hagyományokra is. Fontosnak érzem azt a megállapítást is, hogy a vészkorszakot túlélő magyar zsidók egy részének alijázásához vagy Budapestre költözéséhez mennyire hozzájárult a föltámadt antiszemitizmus, és hogy mindez mennyire hátrányosan érintette a magyar vidék gazdasági életét.

Angyalosi Gergely: Az állandó és a változó. Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Budapest, 2020, 327 oldal, 3490 Ft

Angyalosi mostani tanulmánykötete nagyszerű lenyomata a szerző sokágú tehetségének. Ez nem közhely akarna lenni, hanem annak a ritka plurális erénynek a leszögezése, mely szerint Angyalosi Gergely egyszerre rendelkezik kivételes minőségérzékkel, a művészeti érték iránti fogékonysággal, és ugyanakkor az elmélet, az esztétika, sőt a filozófia iránti nagyfokú érzékenységgel. Ez persze, mondhatná a nyájas olvasó, pont ugyanolyan binaritás, mint amit az előbb a kötetet meghatározó „formaelvként” interpretáltam. Igen, van összefüggés: ugyanis a művészet és a filozófia iránti együttes fogékonyság és tehetség nyilvánul meg Angyalosi elemzések előtti előfeltevéseiben is, ugyanis abban, hogy egyszerre teszi az elemzés tárgyává a műalkotás értékvilágát, és a benne felsejlő filozofémát.

Az ÉS könyve novemberben – Nádas Péter: Arbor mundi. Válogatott esszék, II. kötet, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2020, 484 oldal, 4499 Ft

Nádas egy fontos megszorítást tesz, amely egyaránt érvényes lehet a regényre és az esszére: „A magam tudása nem abban rejlik, hogy érteném a dolgok, a jelenségek és események jelentőségét akár csak a saját életemben is, hanem éppen mások sorsából és végzetéből kell megértenem, amit önmagamat illetően sem tudok.” Ha az esszé ebben az értelemben a szabad és nyilvános gondolkodás műve, az esszégyűjtemény, amit most a kezünkben tartunk, egy gondolkodás regénye. Nádas két kötetes esszéválogatásának második kötete, az Arbor mundi irodalomról, fényképészetről, festészetről és színházról szóló esszéket gyűjt össze, alapos figyelemmel a művészetek pszichológiai, történelmi, szociológiai, politikai összefüggéseire. Nádas tehát ebben a kötetében a magyar esszéirodalom hagyományos tárgykörében mozog. A legkorábbi írás 1977-ből származik, a legkésőbbi 2018-ban keletkezett. Az összeállítás nem az időrendet követi. Az egymásmellettiségek, a közelségek és a távolságok inkább olyan kapcsolatokat, ellentmondásokat és íveket tárnak fel, amelyek Nádas gondolkodásának hosszú távú törvényszerűségeiről, a bejárt utak mineműségéről vallanak.