Gergely Ágnes: Még egyszer Firenzébe. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 56 oldal, 2800 Ft

Harminchárom vers: mágikus szám, egyes számítások szerint Dávid ennyi évig uralkodott Jeruzsálemben, a Genezisben állítólag harmincháromszor említik az Urat, ez Krisztus megfeszítésének éve, a dantei háromosztatú kozmoszleírás költői mértékegysége. Gergely Ágnes dantei száma az infernális földi világ költői térképészetére látszik utalni. Első versem című szövege egy tizenkét éves kori, kegyetlen strófával indul, mely a traumaköltészet tartományait nyitja meg: a puskatussal fejbe vágott férfi képe meghatározó allegóriává növi ki magát („minden férfit hozzá mérek / minden folyót a vérhez”): a legkisebb jel is ehhez az ősélményhez viszonyítva telítődik jelentéssel. Nincs mesevilág vagy gyermeki idill, csak a létkörnyezet „kiütései”, ahogy az agresszió puskatusa le-lesújt, s ahogy a „kifosztásban” megmaradt én, a túlélő emlékezni képes, illetve ahogy kénytelen gondoskodni mások emlékeiről is.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Forgács D. Péter: A bürokrácia szociológiája
Christopher R. Browning: Átlagemberek
Veszprémy László Bernát: Gyilkos irodák
Müller Rolf, Takács Tibor, Tulipán Éva (szerk.): Terror, 1918-19

Albert Camus: Előadások és be­szé­dek. Üzenet a száműzött ma­gyar íróknak 1937–1958. For­dí­tot­ta Kamocsay Ildikó. Jelenkor Ki­adó, Budapest, 2019, 372 oldal, 3699 Ft

Miben hitt Camus, aki elutasította a marxizmus történelembe vetett hitét, kritikával illette a forradalom mint megváltás eszméjét, és nem álltatta magát a világ kegyetlen valóságát illetően? „Egyesek egy nemzetbe, mások meg egy emberbe vetik reményüket. Én viszont azt hiszem, hogy magányos emberek milliói ébresztik, éltetik, s tartják fenn ezt a reményt, akiknek a tettei folytonosan nemet mondanak a határokra…, hogy futólag felragyogtassák a mindig fenyegetett igazságot, melyet ki-ki a maga szenvedéseiből és örömeiből alkot meg, mindenki számára.”

Molnár Gábor Tamás: Visszacsatolások. Irodalomértelmezés és reflexivitás. Új Alföld Könyvek 002. Méliusz Juhász Péter Könyvtár, Debrecen, 2019, 322 oldal, 2000 Ft

De mégis, miért vetemedik egy kortárs irodalomtudós arra, hogy legújabb könyvének néhány lapján egy politikus textuális abúzusát elemezze? Milyen kérdések vezetnek idáig, és milyen horizontok libegnek innen elénk?

A kontextus: az irodalomértelmezés ősi kérdése. MGT könyve arról szól, hogy a mostanság felvetődött (vagy újra aktuálissá vált) számos, az irodalomértelmezést érő kritika fényében egyfelől hogyan lehet visszatekinteni az irodalomértelmezésről szóló elméleti hagyományra (aka az irodalmi hermeneutika történetére), másfelől hogyan lehet friss életet lehelni az irodalmi interpretáció gyakorlatába?

Władysław Panas: A ragyogás könyve. A kabbala Bruno Schulz prózájában. Fordította Pálfalvi Lajos és Vas Viktória. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 248 oldal. 3500 Ft

Panas Bruno Schulz soha meg nem írt regényével foglalkozik, de ad egy kis időt, hogy kiderüljön, valójában tényleg a Messiás lesz a tanulmány tétje, és nem a Fahajas boltok vagy a Szanatórium a Homokórához szokatlan elemzése. Szokatlan elemzésről beszélünk, mert Panas Schulz életművét nem mint rigorózus értelemben vett irodalmi, kulturális vagy társadalmi jelenséget értelmezi, hanem mint kvázi kabbalista misztikát. Az egyébként nem sok értelmet hordozó kvázi használata itt legalább jogos, mert a szöveg egésze nem tesz ennyire sarkalatos állítást a lengyel származású zsidó szerzőről, de valamennyire mégis megragadja, hogy Panas milyen szempontokat érvényesít a szövegek és rajzok vizsgálatánál.

Az ÉS könyve januárban – Láng Zsolt: Bolyai. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2019, 457 oldal, 4499 Ft

A regénynek tárgya, de nem témája Bolyai János élettörténete. A Bolyai leginkább arról szól, hogyan volna lehetséges (ha lehetséges volna) a Világtan, azaz inkább: hogyan volna elképzelhető a Világtan elveinek átfordítása a Regényesztétikába. Mégpedig úgy, hogy a privát élettől a csillagokig befogjuk az egészet. („Csillagporból vagyunk” – így szól az utolsó mondat a 457. oldalon.)

„A valóságon túli térből látszik igazán, hogy a nemlét is lét. És akkor kit érdekel a halál?” (238.) Ezzel foglalkoznak ennek a hihetetlenül gazdag, sűrű szövésű regénynek a legborzongatóbb mondatai. Az utolsó oldalak fantasztikus beszéde! És János nagy dilemmái. („Ha pusztán azt tekintjük igaznak, ami létezik, mit kezdjünk a nullával? (...) Ha édesapám nem létezik, hogyan van itt mégis?” – 300.) Hát, ennyi.

János persze meghal, Éva ellenben azt kéri a végén: „Ne legyen halál”. Minden attól függ, milyen térben gondolkodunk. A paprikás krumpli (189., 450.) ugyanúgy fontos, mint a csillagpor.

Nagyon világos és mégis nagyon titokzatos regény a Bolyai. Jó benne ellakni, nézelődni.