A szerző további cikkei

Karafiáth Orsolya: Szirén. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 192 oldal, 3490 Ft

Karafiáth, mint minden költő, szeretné, ha sokan szeretnék. A függőség sokféleképpen fölvetődő problémája a közönségtől való függést is jelenti. Ám jelen esetben minden okunk megvan rá, hogy költőnket szeressük. Mert a regény témája önéletrajzi ihletettségű: az alkoholfüggőség. Bár az író nyilvánvalóvá tette, hogy ez a történet kitalált és ugyanakkor meghaladott, de azt is tudjuk, hogy a személyes élete hitelesíti. Az olvasó pedig bizony úgy fogja olvasni az egyes szám első személyű fejezeteket, hogy azokban a szerző beszél. Sőt, az egyes szám harmadik személyben megírtakat is úgy fogja olvasni. Ha kézzel-lábbal tiltakozna, akkor is így lenne, de nem is nagyon fog tiltakozni, hiszen a történettel segíteni szeretne mindazoknak, akik hasonló függőségtől szenvednek, és a segítség része az is, hogy személyes hitele van az itt elbeszélteknek. Nagyra értékelem a mű társadalmi hasznosságát. Bárcsak minél többeknek segítene.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Lev Sesztov: A prófétálás adománya
Balogh Magdolna: Rabul ejtett értelmek
Konsztantyin Nyikolajevics Leontyev: A bizantinizmus és a szlávság

Tovább
A szerző további cikkei

Donáth Mirjam: Mások álma. Athenaeum Kiadó, Budapest, 2017, 318 oldal, 3499 Ft

New York drága, Manhattanből kiszorul az ember, mihelyt el kell hagynia egyetemi szállását, vagy csak nagy szerencsével és baráti szívességgel lehet ott fedelet találni. A lakóközösségek kényelmetlenek, rágcsálók és bogarak látogatják, mindenféle nehézségek és feszültségek adódnak, de megvan ennek az írói előnye: a helyről helyre vándorlás sokféle figurát dob föl, legtöbbször olyanokat, akik maguk is meg akarják vetni a lábukat New Yorkban, mindenféle náció fiai és lányai, gyakran magyarok. Tükröt tartanak az írónak, akinek egyik legfőbb erénye az eleven karakterizálás, amelynek nyomán kialakul valamiféle laza tipológia abban a tekintetben, hogy ki nyeri el és ki nem a város kegyeit.

Tovább
A szerző további cikkei

Berkovits György: Magyar lát­vány. L’Harmattan Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 412 oldal, 3990 Ft

Berkovits látásmódja a feltárulkozó „magyar látvány”-hoz viszonyítva folyton folyvást módosulni képes. Egyfelől ízlésében, kvalitásérzékében és értékvilágában nincs helye semmiféle szimplifikáló, leegyszerűsítő manicheus dualizmusnak, fekete vagy fehér logikának, épp ellenkezőleg: írói érzékenysége – és itt újfent az iróniát szükséges említeni – magabiztos pontossággal jeleníti meg az átmenetek és tónusok sokaságát, a „nem egyértelmű” látványsokaságot. Ám másfelől egy pillanatra sem habozik egyértelművé tenni, hogy a magyar történelem (és a magyar jelen) újra és újra a jó és rossz (a legfőbb jó és a legfőbb rossz) oppozícióját kínálja, megállás nélkül, mintha csak ciklikus rendben ismétlődnének korok és szereplők, hatalmi struktúrák, hatalmi struktúráknak behódoló és azt kiszolgáló cselédség, és persze a keveseknek kijutó magány: a sehová sem tartozás elviselhetetlen könnyűsége.

Tovább
A szerző további cikkei

Antal Attila: A populista demokrácia természete: Realizmus és utópia határán. Napvilág Kiadó, Bu­dapest, 2017, 286 oldal, 2400 Ft

Végre itt egy könyv, amely holisztikus igénnyel íródott és tabuk nélkül néz szembe a rendszer problémáival. Ráadásul Antal egyszerre két rendszert vesz szemügyre, és egyik sem tetszik neki. Az egyik a globális, neoliberális világrend, illetve az abban evickélő liberális demokráciák, amelyek a szerző nézőpontjából egyre inkább liberálisak és egyre kevésbé demokraták. A másik rendszer az elitista demokrácia-felfogásra adott reakció: a jobboldali, kirekesztő, nativista és nacionalista populizmus, amelyet a szerző neopopulizmusnak nevez.

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve februárban – Szilágyi Márton: „Mi vagyok én?” Arany János költészete. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 320 oldal, 3500 Ft

A kötet nagyszabású értelmezése a Toldi-trilógia trilógiaként való szemügyre vétele, aminek legfontosabb és legeredetibb eredménye magának a Toldinak az újszempontú interpretálása. Magam Szilágyi Toldi-értelmezését, mely végre valahára szakított a hagyományos nemzeti szempontú és erősen kultikus Toldi-olvasatokkal, bátran ajánlom mindenkinek, aki szeretné új aspektusból szemügyre venni a túlságosan is „jól ismert” nemzeti „emlékezethelyünket”. Ugyanakkor azt is meg kell mondanom, hogy erősen vitathatónak látom Szilágyi nagyon is „átkatolizált” Toldi-olvasatát, amely a bűnös ember és az Isten közti kiengesztelődés folyamatának megmutatásaként láttatja Arany művét. Alapfeltevése szerint a bűnt elkövető (gyilkosságba eső), vezeklő Toldi és az őt folyamatosan szem előtt tartó Isten végül feloldozásba, megbocsátásba torkolló kapcsolatát követhetjük nyomon a bujdosástól a próbatételeken át a király színe elé járulásig. Csakhogy a vezekléshez bűntudat szükségeltetik, ami Toldi esetében nincs meg, merthogy a bűn elkövetése sem tudva és akarva történt a részéről, hanem fatális véletlen folytán; ha van bűne az ifjú Toldinak, akkor az a harag, amely a Toldi estéjében – amelyről Szilágyi nagyon helyesen állapítja meg, hogy a Toldi visszaénekléseként olvasandó – is visszatérő motívumként rombolja le nimbuszát. Toldi nem azért bujdosik, mert lelkiismerete elől menekül, hanem egyszerűen azért, mert bátyja emberei üldözik: a világ szemében bűnös, ami alól jellemző módon a világi hatalmat képviselő király és nem az Isten fogja föloldani.

Tovább
Élet és Irodalom 2018