Horváth R. Gideon, Süveges Rita, Zilahi Anna (szerk.): Extrodæsia – Enciklopédia egy emberközpontúságot meghaladó világhoz. Typotex Kiadó, Budapest, 2019, 152 oldal, 3200 Ft

Losoncz Márk az előszóban fölvázolja, mit vállalt a kötet: az integratívabb valóságképre törekvést, az alá-fölérendeléseket megszüntető lapos ontológia gyakorlatát, ember és világ korrelacionista viszonya helyett az esetlegesség belátását és kibírását, valamint OOO-t (objektumorietált ontológiát). Vagyis nem kerekíteni le a világ komplexitását, még ha „a komplex rendszerek pontosan az instabilitásukból élnek [is], erejük sérülékenységből, kontrollálhatatlan gazdagságukból fakad”. Az enciklopédia mint választott forma lehetővé teszi a teremtő kapcsolódásokat, kiszabadítva az olvasót/nézőt mind a szaggatott monotonitás, mind az akciósított dualitás bágyasztóan önelégült konstrukcióiból.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Jack Kerouac: A Dharma csavargói
Garth Risk Hallberg: Ég a város
Arthur Koestler: Sötétség délben
Dékány Dávid: Dolgok C‑hez

Benedek Szabolcs: Vörös, mint a vér. Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 408 oldal, 3299 Ft

Az egyik kedvencem a mogorva és kiismerhetetlen Makovszky Emil, a másik kedvencem az ő egyik kényszerű lakótársa, a munkásmozgalom erős embere, Vágner elvtárs, aki olyan, mint egy szilárd és megingathatatlan kommunista bástya. A harmadik érdekes alak pedig báró Hetényi Miklós, akivel Gádort egy időre összezárják.  Remek figurák.

Krausz Tamás–Szigeti Péter (szerk.): Lukács György és Mé­szá­ros István. Filozófiai útkeresés – levelezésük tükrében. Eszmélet Alapítvány, Budapest, 2019, 121 oldal, 990 Ft

A levelekben nyoma sincs semmiféle nyílt vagy rejtett kritikának. A tőkén túl című 1995-ben megjelent művének második kötetében azonban – csaknem negyed századdal Lukács halála után – Mészáros már élesen elhatárolódik a mestertől: „A probléma azzal volt, hogy Lukács bensőségesen elsajátította a posztrevolúciós fejlődés alapvető kényszerűségeit, nem pedig azzal, hogy holmi opportunizmussal személyesen alkalmazkodott volna a párt irányvonalához.” A különbségtevés finom, de a lényeg mégis csak ez: miközben Lukács az igazi marxista filozófia lehetőségeit kereste, belesüllyedt az 56-os forradalom utáni szituáció kényszereibe és megalkuvásaiba. Ez volt az otthonmaradás ára, mondhatná Mészáros, és Lukács most tényleg mérges lehetne.

Karinthy Gábor összegyűjtött versei. Összegyűjtötte, szerkesztette, a jegyzeteket és a kísérőtanulmányt írta Kőrizs Imre, Helikon Kiadó, Budapest, 2019, 342 oldal, 3499 Ft

A húszas-harmincas évek fordulóján keletkezett legkorábbi művektől a nagyjából a hatvanas évek közepére tehető utolsó aktív pályaszakaszig meglepően egységes költői világ tárul elénk a kötetet olvasva. Karinthy – nyilván nem függetlenül ifjúkorától jelentkező mentális betegségétől – igen korán megtalálta versei tematikus és motivikus sarokpontjait. „Ti úgy hívjátok: renyheség, / én úgy hívom, hogy: bánat” – a Bánat című korai vers (jellemző egyébként, hogy a kötet összesen négy ilyen című, más és más időpontokban keletkezett szöveget tartalmaz) híres sorai magukban foglalják azt a központi kérdést és azt a beszélői alapállást, amelyek mintegy vízjelszerűen szinte az összes költeményen felismerhetők. A „bánat” mibenlétének folyamatos, szinte monomániás körülírása mellett feltűnő a „ti” és az „én”, a külvilág és a benső történések állandó szembeállítása, amely a lírai beszélőt a permanens kitaszítottság, magány, meg nem értettség állapotába utalja.

Az ÉS könyve júliusban – Schein Gábor: Megleszünk itt. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 230 oldal, 3699 Ft

A regény az emberi kapcsolatok válságát, a társas magányt, az egymáshoz közelálló emberek közti kommunikáció képtelenségét is bemutatja. A nővérével élő, majd őt ápoló, temető Kiefer csak a nő halála után tud változtatni életén, ekkor ismer rá, óvatosan, bizonytalanul saját vágyaira, igényeire. Ágnes és Zoltán házassága és kapcsolata pedig rendkívül ismerős: az egymástól elhidegülő, sőt iszonyodó, egymást folyamatosan, „szándékosan” félreértő házastársak egyre nagyobb boldogtalansággal menekülnek saját belső világukba, vágyaikba, álmaikba vagy téveszméikbe.

A Megleszünk itt, ahogy rezignált címe is jelzi, azért összességében mégsem csak az emberi élet teljes reménytelenségét és értelmetlenségét sugallja. A Kiefer vágyait, érzéseit és érzékeit felkeltő Ágnes cipőinek kopogása végighallik a műben: érzéki szépsége a női princípium ősi alakját (lásd buja szeméremszőrzet), a femme fatale és a hűséges feleség képzeteit egyesíti. Teste nemcsak férjét „őrjíti meg” az eltávolodás ellenére is, hanem Kiefer férfivágyait, érzékeit és társra való igényét is felkelti. S bár Ágnessel való viszonya szintén elbizonytalanított jelzéseket kap a képzelődés-valóság kettősségében, a harmadik zárlat – Életváltozat: fekete pillantásaiddal – mégis az élet, a társ igenlése mellett szól, finoman visszavéve a romantikus szerelmi fellobbanás és esetleg a giccses végkifejlet lehetőségét.