(Jean Molitor: bau1haus – Die moderne in der Welt, BOX Freiraum, Berlin, október 28-ig, a berlini Hatje Cantz Verlag angol–német katalógusával, 160 oldalon 122 fekete-fehér fotóval)

(Saját szoba. Sajó Edit és Schaár Erzsébet alkotói tere, július 8.–szeptember 20. Kurátor: Farkas Zsófi, Síp 12 Galéria és Közösségi Tér.)

(Performatív portrék, Rugógyár Galéria, 2018. szept. 7-ig)

(Billy O’Brien: Nem vagyok sorozatgyilkos)

O’Brien ügyes mesteremberként kelti életre a történet egyetlen helyszínéül szolgáló középnyugati amerikai kisvárost, Claytont, ahol az üzletekből, gyorséttermekből álló szerény centrumot tökéletesen rendezett kertváros a maga jellegzetes középiskolájával, egy békésen füstölgő óriási ipari létesítmény, egy ragyogóan kék tó és folyó öleli körbe. A kisváros a maga eltúlzott normalitásával kiköveteli magának a saját deviánsait. Wells azzal csinált azóta egész szériává terebélyesedett könyvsikert, hogy tinédzser hősét állítólagos gyilkos hajlamaival varázsolta érdekes különccé.

(Concertante! Les Vents Francais. Warner Classic)

Azt várnánk, hogy egy olyan album hallgatásakor, amelyben három úgynevezett kismester zenéje szólal meg egy Mozart-mű társaságában, az lesz az alapélmény, hogy a kismesterek milyen kicsik, a nagymester pedig milyen nagy. Nem így történik: a két CD hallgatásakor folyvást arra csodálkozunk rá, hogy Danzi, Devienne, Pleyel zenéje milyen választékos, elegáns, karaktergazdag, fordulatos, szellemes.

(Székely Kriszta – Ithaka, Katona József Színház)

Mert bár a nők száma az előadásban jóval magasabb, mint a férfiaké, mintha a rendezőt ezúttal kizárólag az egy szem férfi, rajta keresztül pedig ismét a macsóság problémája érdekelné. Székely Kriszta több előadásában került elő ez a téma, egyébként függetlenül attól, hogy a macsólét épp nőből vagy férfiből árad. A Petra von Kant tragikusan bemutatott női macsójától kezdve a Kékszakáll pasibohózatáig: macsó abban az értelemben, hogy szerelmét kiszolgáltatott függésben tartó, senki mellett megnyugodni nem tudó démon.

(Higdon: Violin concerto – Deutsche Grammophon, 2018)

Hilary Hahn igazi ász, abból a szempontból is, hogy nem kell már ászként viselkednie, nem kell bebizonyítania, hogy mennyire tud hegedülni, így a Csajkovszkij-mű tempói kifejezetten kényelmesek, az ember azon kapja magát, hogy nem arra figyel, mennyire jó a szólista, hanem hogy mennyire jó a mű maga. Jön egy kósza gondolat, hogy vajon hiányzott-e a Csajkovszkij-koncert a világból, amíg nem volt, és jön a kósza válasz is, hogy bizony hiányzott.

(Retro rádió)

Az üzleti és a politikai hátterét megírta már a sajtó, kezdve azzal, hogy a Sláger FM konkurenciája volna, ám a háttérben Andy Vajna sejthető, egészen odáig, hogy jogi problémák is fölvethetők, a helyét pedig sok cikk elegendőnek vélte azzal érzékeltetni, hogy a rádió egyik műsorvezetője, Dénes Tamás „a Mészáros Lőrinc-féle Echo TV időjárás-jelentőjeként is ismert”.

(Csengetett, Mylord? ATV)

Itt van például Wilson kapitány. Annak a rendőrnek a típusa, aki mindig megjelenik, amikor lefő a tea, vagy elkészül Ms. Lipton legendás meggyeslepénye. Viszonzásképp nem tesz semmit, legföljebb néhányszor fölöslegesen intézkedik, eltereli a nem létező utcai forgalmat a városba induló főúr kocsija elől, vagy elzavarja a rongyszőnyeget áruló cigányokat, amikor a ház nagyasszonya, Ms. Levender épp rongyszőnyeget akar vásárolni a cuccoló cigányoktól.