► Nádler István: Rezonancia, Balatonfüred, Vaszary Villa. A kiállítás 2026. január 4-ig tekinthető meg.

Nádler István kiállítása esemény, nagyon sok okból. Ezek közül most egyet hangsúlyoznék: Nádler több mint hat évtizedes folyamatos jelenlétét a magyar képzőművészetben, amely jelenlét nemcsak egy megszakítatlan, legújabb kori történeti hagyomány megszilárdítása, hanem e hagyomány szüntelen megújítása is. Kutatás, felfedezések, vizuális eszközök és azok gondolati ellenőrzése, ösztönös alkotás és tudatos kontroll újabb és újabb áramai.

► A Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága című kiállítás október 26-ig látható Szentendrén, a MűvészetMalomban.

A Szentendrére vezető főút mellett egy molinót pillantok meg. A tábla „büszkén” hirdeti, hogy a Ferenczy Múzeumi Cent­rum­hoz tartozó MűvészetMalomban kiállítás nyílik Minduntalan. Krasznahorkai László prózavilága címmel. Jogos a kérdés, vajon mit állíthat ki egy író, mire számíthat a látogató egy irodalmi tárlaton. Nehéz elképzelni tollforgatónk helyét egy múzeumban, azonban, Krasznahorkai Lászlóról lévén szó, elfogott a kíváncsiság.

► 39. Il Cinema Ritrovato. Bologna, 2025. június 21–29.

Il paradiso dei cinefili, azaz a cinefilek paradicsoma a jelmondata minden évben a bolognai Cinema Ritrovatónak (lásd Az újra felfedezett mozi, ÉS, 2022/28., júl. 15.). Ha létezik a mozibolondok mennyor­szága, az a nyarankénti két hét ebben a patinás itáliai városban. Több száz remekmű a filmtörténet eddigi száz­harminc évéből: Lubitsch, Hitchcock, Kubrick, Wilder, Sternberg, Ophüls, Godard, Truffaut, Ford, Chaplin, s mellettük fölfedezések, mint Jean Seberg a hollywoodi Szent Johannában (három évvel a Kifulladásig előtt), az iráni Dariush Mehrjui Postása, a japán Mikio Naruse és az amerikai Lewis Milestone életműve, sorolni is nehéz, végignézni lehetetlen.​​​​​​​

►Beton.Hofi: Be vagyok zárva, Pokol, Angyalok

Beton.Hofi és a fenti videók készítői vizuálisan is megfogalmazták azt, amit talán máshogy nem is lehet – vagy ha igen, az szövegben is alig néhányaknak megy. Például neki.

Ahogy a Be vagyok zárva alatt áll a You­Tube-­on kommentben: „Kint melózok Németbe’, Magyarban él a család, kárpátaljai magyarként nem mehetek haza, mert átlépem a határt, elvisznek, jobb esetben visszatérek, rosszabb esetben meghalok a fronton. (...) Figyelem ezt a tébolyt, amit a politika művel, közben próbálok megmaradni emberi mivoltomban, mert a nemzettudat ott megáll, hogy tróger ukrán vagyok, amint megtudják, honnan jöttem.”

► Mithridatész halott?, SZFE, június 18.; Monteverdi–Bella: Poppea megkoronázása, SZFE, június 29.

Ha mindenképp le kell vonnom valami tanulságot ebből a két produkcióból, az valami olyasmi, hogy ha ilyen a kötelező egyetemi gyakorlat, akkor érdemes kivárni, milyen lesz, amikor ezek az alkotók – csapatban vagy külön – egyszer igazán kieresztik a hangjukat.

► Hősök és hősnők – Müpa, június 30.

Jövőre újra megpróbáljuk. De előbb még a zárógála zárórésze, Trisztán és Siegfried, az utóbbi során Nyári Zoltán nagy odaadással kovácsolta a láthatatlan kardot. Ez legalább amolyan wagneriánus őrültségnek hatott. Daniela Köhler két részletben is jelezte, hogy nem teljesen ura a hangjának, egy frázist halkan nem tud elindítani. Az igazi meglepetést a tapsrend hozta el, mert a művészek hajlongása közepette Nyári Zoltán elővette a telefonját, és egy szelfit készített magáról. Nem akarok rossz fej lenni, de talán arra gondolt, nem biztos, hogy lesz ilyesmire lehetősége az eljövendő időkben.

► Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kovács Gergely, Kristófi Ágnes, Busa Gabriella, Körmendy Flórián, Cserményi Zsombor, Somos Csaba – Martonvásár, 2025. július 5.

A Nemzeti Filharmonikusok több évtizede folyamatosan megrendezett martonvásári koncertjei például kiválóan alkalmasak az érdeklődés fokozatos átformálására. Már csak azért is, mert az akusztikus élmény korlátai miatt a programszerkesztésnek is megvannak a maga nehézségei a Brunszvik-parkban, a kötöttség pedig sokszor vezet a szabadság különös formáihoz. A zenekar ezt okosan ki is használja, amennyiben nem feltétlenül ragaszkodik olyan alkotások műsorra tűzéséhez, amelyek számára a tó közepére épített sziget többé-kevésbé optimális hangzó környezetet tud biztosítani.

► Magyar vályogkemence a Chicagói Építészeti Biennálén

1) Kezdjük azzal, hogy a hírben szereplő vályogkemencét elsőre félreértettem. A hír szerint a magyar Paradigma Ariadné építésziroda is ott lesz az idén tízéves Chicagói Építészeti Biennálén (röviden CAB). A chicagói nem éppen velencei jellegű és méretű, de ugyanolyan általános kiírásokkal reagál a korra – ezúttal a fenntarthatóságra, a közösségi terek újradefiniálására vagy éppen társadalmi változásokkal járó, radikális technológiai átalakulásokra. A meghívott Paradigma Ariadné ehhez egy tradicionális (alföldi) vályogkemencét választott annak minden meglepő és a környezetétől várhatóan elütő szerepeltetésével.