(Tóth Krisztina: Párducpompa. Előadja Pelsőczy Réka. Magvető, 2022)

(Előhívás, Ludwig Múzeum, megtekinthető augusztus 28-ig.)

Amit ezzel a kiállítás kurátorai elvesztettek, az nem más, mint a genius loci iránti érzékük. S ennek okai kisebb részben könnyen beláthatóak, hiszen a nemzetek feletti internacionális, univerzális művészeti világ melletti elkötelezettségnek is szerepe volt ebben a döntésben. Ám valóban nehéz megértenünk, hogy egy, a globális militarizmus rekonstrukcióját bemutató videósorozat miért tűnhetett bárkinek érdekesebbnek, mint azoknak az előítéleteknek a gyűjteménye, melyek egyes franciák, hollandok, ausztrálok, olaszok magyarokkal kapcsolatos álláspontját rögzítik. S ott voltak, bemutatásra várva a Magyarországról szóló külföldi sztereotípiák, a magyarok szerint. Megannyi, kölcsönös félreértésekre épülő vélemény, melyek vizuális megjelenítése ugyancsak a művész munkájának pontosságát és a projekt végiggondoltságát bizonyítják.

 (A tárlattrió június 4-ig látogatható.)

Mivel művészeti vásárainkon rendszeresen szerepel és a párizsi magyarokkal is foglalkozik, a nálunk is jól ismert Le Minotaure Galéria jelenleg egy mifelénk ismeretlen ukrán-zsidó-francia avantgárd mestert mutat be a francia fővárosban, három helyszínen. A festő munkáinak az izraeli MoBY Bat Yam-i emlékhelyével összefogva az Alain le Gaillard társgaléria meg a mahJ (Musée d’Art et d’ Histoire du Ju­daisme) zsidó művészeti és történeti múzeum épülete ad helyet. Itt látható Issachar Ber Ryback (1897­–1935) retrospektívája, francia, angol vagy orosz első monográfiájával, Hillel Kazovsky, a kijivi Kultur-Lige szakértője és Hila Cohen-Schneidermann, a Ryback Múzeum igazgatónője tanulmányaival.

(Baranyi Benő: Zanox – Kockázatok és mellékhatások)

Baranyi Benő igazi komikus vénával bír, üde és pergő dialógusokat írt, humoros helyzeteket teremtett, helyenként térdcsapkodós bohózati szituációkat álmodott a vászonra. Vérbeli vígjátékszerző tud csak eredetit mutatni arról, hogyan veszejt el az alkohol ördöge egy újabb ártatlan lelket.

(Wéber Kata: Pieces of a Woman, r.: Mundruczó Kornél, TR Warszawa, Vígszínház – Budapesti Tavaszi Fesztivál)

Lévén az anyaság intim, az ember érzékelését is alapvetően megváltoztató téma, filmen hálásabbnak tűnik, szerintem mégis az előadás a sikerültebb; gondolok például a filmet terhelő, súlyukhoz képest szerintem felületesen kezelt transzgenerációs traumára és a holokausztra. Ha ezt kiegészítem a lakhatási válsággal és a menekültekkel, az utóbbi évek Mundruczó–Wéber-előadásainak és filmjeinek nem mellékesen a piachoz is illeszkedő témáit kapjuk, amelyek ízlésem szerint nem minden esetben találtak jelentőségükhöz mérhető nyelvet.

(Louis Dufort – Frédéric Chopin – Georg Friedrich Händel – Marie Chouinard: Radical Vitality, Trafó és A Tánc Fesztiválja, Veszprém)

Az ősbemutatón még 25 rövid epizódból álló sorozat – a Trafóba és Veszprémbe ennek egy 18 részre arányosított változata érkezett – azoknak is fergeteges élményt adhat, akik nem ismerik az eredeti szólókat vagy a nagyszabású, teljes estés műveket, mert minden jelenet – beleértve három új duettet is – egy-egy aprócska, de kerek egész: röpke komédia, harsány bohóctréfa vagy gyötrelmesen szép költemény.

(Donizetti: Lucia di Lammermoor – A Metropolitan előadásának élő közvetítése a Müpában, május 21.)

Álzseniális a rendezés, de Donizetti igazi zseni, és egyáltalán nem zavarja az érvényesülését az, ami a színen zajlik. Mindenekelőtt azért nem, mert Nadine Sierra a címszereplő, akit eddig elég óvatosan néztem és hallgattam, szép hang, jól is énekel, de tényleg eljutunk lassan oda, hogy az előnyös külső hátránynak számít az operában, túl komoly művészet ez ahhoz, hogy szép emberekre lehessen bízni. Kivéve most éppen Nadine Sierrát, aki úgy énekel, ahogy kell, még úgyabbul, mert kényelmesen megáll a magasságokon, látszik, hogy a hangerővel sincs probléma, tényleg az őrülési jelenet a csúcspontja a darabnak, és nem arról van szó, hogy jön egy csalogány, aki húsz percen át haldoklik.

(Szikora Róbert – Lezsák Sándor: Az Ég tartja a Földet. Erzsébet, a szerelem szentje, Erkel Színház, május 7., 15.00)

Szikorában állítólag valamikor a hetvenes években, Türingiát járva született meg a gondolat, hogy a rózsákkal ábrázolt magyar származású királylányról írni kéne valamit, és vissza őt adni a magyaroknak, de csak most vált valóra az elképzelés. A darab alapjául szolgáló, azonos című regényt Zsuffa Tünde, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus sajtófőnöke írta, aki csavart egyet a Bánk bánból ismert Gertrúd-ábrázoláson.

(Elnökök a képernyőn)

Néhány perccel korábban a Híradóban Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és Aljakszandr Lukasenka belarusz államfő ült egy asztalnál, ők is beszélgettek. Putyinnak láthatóan nincs szerencséje a képi tudósításokkal. Ő többnyire tábornokaival konzultál, akik általában egykorúak vele, vagy idősebbek. Oroszokon kívül nincs partnere, pontosabban egy állandó partnere van, a már említett Lukasenka. Ezek a partnerek nem egyenrangú partnerei az orosz elnöknek, már hogy is lennének, amikor például Belaruszban jelentős orosz haderő állomásozik, olykor onnét indítanak akciót, nem vagyok abban biztos, hogy a belarusz elnök ezekről egyáltalán kap-e naprakész információt. Így viszont nehéz azonos súllyal beszélgetni.