► Nemes Márton Techno-Zen című kiállítása 2025. február 23-ig látható a Ludwig Múzeumban.

Nemes Márton Techno-Zen című projektjének bemutatásához kellően tágas terek szükségesek. A Ludwig Múzeum kiállítóterei pont ilyenek: gigantikusak, sterilek, így Nemes összművészeti alkotásának kiváló helyszíne. A 60. Velencei Képzőművészeti Biennálé Magyar Pavilonjára kilátogatók már találkozhattak ezzel a műegyüttessel, amely „az absztrakt festészet hagyományain túl a kortárs élményvilágra, így a technoszubkultúra, a digitális képalkotás tapasztalataira épül” – olvashatjuk a „ludwigos” tárlatról.

► Hogyan tudnék élni nélküled? Magyar film. Rendező: Orosz Dénes

Nos, ebben a bájosan alantas eszmefuttatásban, amellyel sikerült szembeköpni mindazokat a magyar filmeseket (gyakorlatilag szinte az egész filmszakmát), akik fillérekért vagy ingyen hoznak létre valódi értékeket – több kreativitás rejlik, mint a Hogyan tudnék élni nélküled? egész forgatókönyvében. Ez legalább eredeti szellemi teljesítmény – ha fonákjáról is. Mert a Demjén-filmben táncra perdülő sematikus figurák sztorija a legkevésbé sem tekinthető annak, jellemrajzuk egy videokliphez is kevés lenne.

► Radics Béla, a megátkozott gitáros

Az operatőri munka mellett az Alapi István gitáros vezetésével újrajátszott és rögzített zenei felvételek dicsérendők. Nekem kissé kemény és agresszív az interpretáció, Radicsot érzőbb lénynek tudnám elképzelni, mint ami itt zenészként kiderül róla, de ez csak ízlésbeli kérdés, a zenei részekben tisztességes munka van. A Radicsot alakító Rák Zoltán a Zámbó Jimmy-sorozatban látható Jimmy legrosszabb karakterjegyeit örökölte a szerencsétlen parókától a bumburnyák, tudatlanul ténfergő konok proliig, de a brit nagykövetnél zajló, komédiának szánt, eszeveszett kínos jelenetet semmi nem tudta alulmúlni.

► Mintha élne, Radnóti Színház – Gólem Színház

A Mintha élne apropója a szerző halála, kifejezetten nem filozófiai, hanem nagyon is konkrét értelemben: Franz Kafka halálának századik évfordulója (volt tavaly). Az évfordulós kezdeményezés unalmát a szolidaritás apró, értékes gesztusa teszi szimpatikusabbá: egy kő- és egy független színház összefog. Három rendező – köztük két pályakezdő – kisebb falatot vállal, hogy egyetlen este három színpadi világ is bemutatkozhasson.

► Grigorij Szokolov: Purcell & Mozart – Deutsche Grammophon, 2024

A lemez pedig annyira koncert, amennyire csak lehet, az ember kerülgeti hetekig, nem akarja elhasználni, igyekszik a legjobb formába hozni magát is meg a környezetét is, bedeszkázza az ajtót, vattát rak a csengőre, kihúzza a telefont – és akkor Gould jut az eszébe? Igaz, az első szám, az A Ground in Gamut nagyon közeli rokona a Goldberg-variációknak, de akkor is téves a kapcsolás.

► Zenés klipek a YouTube-on

Miért kérdezzük mégis, hová lettek a régi jó, filmszerű, nagyszabású videóklipek? Nyilván nem az értelmezés hiánya miatt, mert a dal önállóan is dolgozhat a befogadóban. És az álnaiv kérdésben persze benne a válasz, egyszerűen azért, mert ritka esemény, hogy egy nagyszabású dalpremierhez videó is társul, ami, mondjuk, egy nem habzóan mainstream zenekar új dalának debütálását is eseménnyé teszi.