► Anselm Kiefer: The Women Alchemists, Sala delle Cariatidi, Palazzo Reale, Milánó, megtekinthető szeptember 27-ig. Kurátor: Gabriella Belli

Minden hibájával együtt is ez a kiállítás volt az elmúlt hónapokban az, amely a leginkább beleégett a retinámba, amelyre megtekintése után még sokszor és sokat gondoltam. Aláhúzza, hogy a történelem nem lezárt elbeszélés, hanem állandóan formálódó, változó, hömpölygő, sérülékeny anyag. Világszép alkimista nők, ragyogjatok, ragyogjatok!

► Robin Sperling és Szabó Ottó Robotto  Blame the machine? című kiállítása szeptember 15-ig látható a Vészkijárat Galériában.

Mi tagadás, kicsit nehezen jutottam el a Népszigeten található Vészkijárat Galéria és Műteremközösségbe, ahol Blame the machine? címmel állít ki Robin Sperling és Szabó Ottó Robotto. A belvárostól távolabb található, egy nem átlagos helyszínen, régi nevén a Szúnyog-szigeten. Karnyújtásnyira a Duna, magam az Újpesti vasúti hídon átkelve értem el célomat, ahol zárt kapu fogadott.

►Adrian Chiarella: A Léviták könyve

Adrian Chiarella az ausztrál filmfőiskolán végzett, korábban többek között a kelet-ázsiai film legnagyobb mesterei, a tajvani Hou Hsiao-hsien, a hongkongi Wong Kar-wai, a kínai Chen Kaige művei terelték a filmkészítés felé, míg első nagyjátékfilmjéhez a japán, koreai és amerikai független filmes horrorok nyújtottak inspirációt. A pálya indulása világosan árulkodik arról, hogyan adja át a helyét a késő modern szerzői filmes gondolkodásmód egy műfajorientált elbeszélésmódnak. A Léviták könyvét írója-rendezője akár hagyományos felnövekvéstörténetként is elmesélhette volna.

► Jože Plečnik temploma a muravidéki Bogojinán és épületei Prágától Ljubljanáig

A címadásom a szlovén építészre, Jože Plečnikre utal, akit nyilván csak nagyon kevesen ismernek, ezért éreztem úgy, hogy ilyen hatásvadász módon kell a magyar olvasókhoz közelebb hoznom. És miért? Mert megérdemli az erőfeszítést, hogy beleéljük magunkat abba, hogy egy kétmilliós országnak is lehet olyan jelentős/emlékezetes/nagy hatást gyakorló építésze, mint a mi Kós Károlyunk.

► Israel & Mohamed, FITS, június 26.

Szóval Az öregek titkos élete nem másról szól, mint a szerelemről. És persze a szexről, ami a százas nagyságrendben meginterjúzott, 75 és 102 év közötti nő és férfi zavarba ejtően nyílt vallomásaiból valahogy magától adódott a témából. A színpadon civilek, saját életük szakértői (ahogy a svájci Rimini Protokoll is mondaná), akik a náluk jóval szemérmesebbnek látszó, negyvenes rendező időnkénti beavatkozásával osztják meg kései és fordított Rómeó és Júlia-történeteiket – a fordítottat úgy kell érteni, hogy náluk a gyerekeik ellenzik időskori fellángolásaikat –, eszmélésük, rácsodálkozásuk, felfedezéseik és esetleges teljes szemléletváltásuk sarkalatos etapjait.

► Verdi: Aida – előadás a veronai Arenában, augusztus 9.

Nem állítom, hogy Franco Zeffirellit soha nem hagyta cserben a józansága és a jó ízlése, de ennyire ritkán, mint a huszonharmadik évadját futó Aida rendezésében. Veronában, az Arenában. Csodálatos, tébolyult pénzszórás, arany piramison nagy bazi fáraó ül, körülötte mindenki csillogó ruhában énekel, mintha a strassz az egyiptomi öltözék elengedhetetlen része volna. Tiszta Las Vegas.

► TBR, Flair és Krasznahorkai podcast-sorozatok a Könyves Magazin csatornáin.

Bakó Sára, aki a Prae.hu-ra írt kiváló tudósítások után 2022 nyarán jelentkezett első kritikájával a Literán, majd az ÉS-ben is gyakran szerepelt, nagy nyeresége a Könyves Magazinnak. Remek lehetőségeket kap, írásban, szóban, és remekül él velük.