A szerző további cikkei

(A Pigment. Láthatósági zónák csoportos kiállítás a Glassyard Galériában március 10-ig látható.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Herausforderung Moderne – Wien und Zagreb um 1900, Orangerie im Unteren Belvedere, Wien. Kooperation mit der Galerija Klovićevi dvori, Zagreb. Megtekinthető február 18-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Idefordul.  Agnes von Uray kiállítása –  Budapest Galéria, január 19.–február 25.)

Tovább
A szerző további cikkei

 (Káldi Katalin kiállítása a Kisteremben február 23-ig látható.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Pintér Tibor: Jimmy musical – még élni akarok; A Nemzeti Lovas Színház és a Sziget Színház koprodukciója. Stefánia Palota – Honvéd Kulturális Központ)

Ami az imidzset illeti, itt nem is egy, rögtön két mítoszról van szó. A nézőtéren számosan vannak, akik Jimmyt már aligha láthatták koncertezni, és talán Pintér Tibor miatt jöhettek, aki tagadhatatlanul az előadás középpontja. A rendező, a szerző, a címszereplő és a producer ebben a klasszikus operettszüzsét követő lávsztoriban. A bonviván. A Komáromi Magyar Lovas Színházból 2013-ban kivált Pintér Tibor „Nemzeti” (sic!) Lovas Színháza, repertoárján a Honfoglalással, a Dózsa György, a nép fiával vagy Az igazságos Mátyással egy magát „lovas nemzeti” múlttal meghatározó nép esetében minden szórakoztató jellegével együtt is politikus vállalkozás. (Meglepő módon Pintér azt állítja, sosem kaptak állami támogatást.) A Jimmy sem az első hasonló bemutatójuk, ott volt a 2013-as Edda musical – A kör. De elgondolkodtató, hogy éppen ez a heroizmustól, emberi és állati izmoktól duzzadó, nemzeti narratívával dolgozó, szórakoztató színház választja hőséül – és emeli be ezáltal a nemzeti kánonba is – Zámbó Jimmyt, a magyar proletariátus talán azóta is egyetlen, széles körben ismertté vált pophősét.

Tovább
A szerző további cikkei

(Beethoven: Piano Sonatas – Deutsche Grammophon, 2018)

Mindezt zongorára fordítva: hihetetlen boldogság Murray Perahia új Beethoven-lemeze, éppen azért, mert nincs benne semmi csalás, semmi átverés, bűvésztrükk. Egy vége felé közeledő, hosszú pálya tanulságai, most éppen Beethovenre vonatkoztatva. Így aztán már maga a műsor is szokatlan, a nagy Hammerklavier szonáta mellé jött a kis Holdfény, vagy lehet, hogy nagy az a Holdfény, csak a neve furcsa. Glenn Gould mondta, hogy a mellékneveket viselő Beethoven-szonáták közül csak a Holdfény az igazán jelentős, újszerű, zenetörténet-fordító.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Kojot. Magyar film. Rendező: Kostyál Márk)

S miért tűrte ezt a magyar film teljhatalmú ura, az Andy Vajna vezette Magyar Nemzeti Filmalap, s fiókintézménye, a Magyar Filmhét. Igaz, ez a kérdés már egy éve, a premier után is felmerült (…), ám gyorsan el is halt. Egyesek szerint a politikai áthallások miatt véreztették ki, elvégre a helyi maffiózó, akivel a címszereplő felveszi a harcot, erősen emlékeztet korunk kiskirályaira, a levélírók szerint konkrétan Mészáros Lőrincre és kertszomszédjára. Mások szerint Kálomista veszélyeztetve látta az ugyancsak tavaly bemutatott, agyontámogatott és bőkezűen forgalmazott Pappa Pia sikerét. Elvégre még a két történet is hasonló.

Tovább
A szerző további cikkei

(Az Olaf-ügy a magyar televíziókban)

A magyar televíziózás jórészt még ma is helyhez között, nehezen mozdítható, olyan, mint egy színpadra állított sokmázsás zongora: az nagy valószínűséggel ott marad a zárófüggönyig. A híradók még rendben lennének, mert munkatársaik megjelennek ott, ahol lehet, tájékoztatókon, helyszíneken, ahol történik is valami. Ezt követően szinte minden: háttér. Ami bejön a székház ajtaján, az ott van, de a csatorna nem sok lépést tesz az ügyek irányába. Ez a tényleges helyzet, és nem tudni, hogy ez vajon technikai vonatkozású, koncepcionális természetű, vagy van a harmadik eshetőség: egyszerűen lustaság.

Tovább
Élet és Irodalom 2018