A szerző további cikkei

(Végre tanulhatunk valamit, Kincsem-palota, megtekinthető szeptember 30-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy. Francia–olasz film. Rendező: Roman Polanski.)

Annak ellenére, hogy Polanski folyvást hangsúlyozza, mennyire fontos neki a téma, a végeredmény a legkevésbé sem személyes. Hiányzik belőle mind a szenvedély, mind az eredeti megközelítés. A két és fél órás mű tempója lassú, gyönyörködteti a szemet, ám szellemi izgalmat annak, aki ismeri a történetet, nem kínál.

Tovább
A szerző további cikkei

(Johannes Kreidler: Piano Music. Martin Tchiba. EMT – SWR2)

Martin Tchiba fölényes felkészültséggel, virtuózan és szuggesztívan zongorázik, otthonos a darabok világában, játékában nincsenek félvállról vett mozzanatok – a zenehallgató számára nem lehet kétséges, hogy személyében a kortárs zene elhivatott tolmácsával van dolgunk. Legszebb álmaiban az új zene minden alkotója ilyen áldozatkész előadót kíván műveinek.

Tovább
A szerző további cikkei

(Démonizált hely – Sétaszínház Térey János műveiből, augusztus 31., A Menedék – TÁP Színház, Trafó, szeptember 5., A Jelentéktelen –Narratíva, Füge, Jurányi, szeptember 12.)

A Démonizált hely, ahová más kirándulni jár nem könnyed kikapcsolódást kínál, pláne éjjeli sötétségben, hanem kicsit fel akarja piszkálni a hely szellemét, elmélyülésre, múltba tekintésre, beleérzésre invitál. És teszi mindezt a választott lakókörnyezetében bizonyos fokig meghasonlott Térey János írásain keresztül. Igazából nem fontos, a kiválasztott részletek honnan, melyik könyvből valók, csak az, ahogyan és amikhez kapcsolódnak – ahogyan a szövegi kontextusból vissza- vagy átlépnek a régi-új, történelmi és személyes kontextusba. (Ugyanakkor egy ilyen beavatás után biztosan más szemmel olvassa újra a regényeket, drámákat és elbeszéléseket az ember, mert bizony tagadhatatlanul kedvet kap az újraolvasáshoz.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Mikor megyek Galícia felé – díszbemutató az Urániában, szeptember 14.)

Ami magát a filmet illeti, arról nehéz jókat mondani. Bezárva a gödöllői lovardába nem maradt más fölvennivaló, mint az arcok, hangszerek, kezek, az meg két órában egy kicsit kifulladós, már ismerünk mindenkit húsz perc után. Két zenemű között Kiss Emma és Oberfrank Pál buzgólkodott, kellemetlen hangon, ordibálva szavaltak részleteket Adytól, Babitstól és Gyóni Gézától. Az utóbbitól a Csak egy éjszakára küldjétek el őket kezdetű verset bömbölte a kamerába Oberfrank Pál. Lehetne több éjszakára is.    

Tovább
A szerző további cikkei

(„Néhány gondolat az SZFE-ről”, Csányi Sándor hivatalos Facebook-oldala)

A videó apropója egy nem is olyan új, általában etikátlan sajtós eljárás. Bármit reagál a megkérdezni kívánt interjúalany, ír privátim, a magánbeszélgetést és/vagy a nyilatkozat elutasítását is szokás újabban „nyilatkozatnak” értelmezni, szövegkörnyezetbe helyezni. Ha jól értem, többé-kevésbé ez történt Csányival is, ezért magyarázkodással kezdi, és azt bírja mondani, hogy őt „nem érdekli a politika”. Ennek a szomorú mondatnak nincs semmi értelme, mert elvileg engem sem érdekel, de sajnos a politikát mi, ilyen-olyan polgárok, érdekeljük, így – bár ez minden más esetben abúzus lenne – nem lehet olyat mondani, hogy nincs közöm hozzá, mert az olyan, mintha a diák azt felelné a tanár tananyagot firtató kérdésére órán, hogy „engem nem érdekel az oktatás”.

Tovább
A szerző további cikkei

(Budapesti Fesztiválzenekar, Elisabeth Kulman, Andrew Staples, Fischer Iván – Művészetek Palotája, szeptember 13.)

Ha a Beethoven-szimfónia értelmezése a jelekként használt motívumokkal való ábrázolás nyíltságára, a strukturális játékokra helyezte a hangsúlyt, akkor a Dal a Földről esetében inkább az elemek összefogása került előtérbe. Ez Mahler sajátos kompozíciós eljárása miatt is szükségszerű volt, amiatt a töredékesség miatt, ami – noha nagyon pontos formai tervezés eredménye – azt a benyomást kelti a hallgatóban, hogy csak pillanatokra képes egységgé összeállni a képzelet, az akarat és a vágy fantasztikus szellemi erőfeszítése révén.

Tovább
Élet és Irodalom 2020