A szerző további cikkei

(Joseph Szabó Víziók című életműkiállítása október 2-ig tekinthető meg a Virág Judit Galériában.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Kertész Edina: A rejtélyes kulcs. Előadja Szinetár Dóra. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2021) 

Ebben a mesében (is) – vigyázat, lelövöm a poént – a felnőttek irányítják a gyerekeket, így jelenlétük hangsúlyos, ők szervezik meg a varázslat megtörésének módját, és bocsátják rendelkezésükre a „nyomokat”, amelyek az útjukat segítik. Van, amiről többet tudnak Pötyinél és Pepitánál, de van, amiről kevesebbet: a varázslat számukra már megtörhetetlen.

Tovább
A szerző további cikkei

(Cinefest, Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál, szeptember 10–18.)

A miskolci zsűri, ellentétben a berlinivel, Jude remekművét díj nélkül hagyta, míg a hagyományosabb, szelídebb japán munkának adta a nagydíjat. Talán a fentiekből is nyilvánvaló, hogy magunk a berlini zsűrorokkal értünk egyet.

Tovább
A szerző további cikkei

(JÜ: III – Rare Noise Records, 2021)

A kiindulási pont a jazz, ám mára a kilencéves formáció zenéjében ennek jelei fedezhetők fel legkevésbé. Ehhez az is hozzájárul, hogy maga a jazz is alakul, így hát megnyugvással konstatálhatjuk, hogy van egy magyar csapat, amelynek munkáiban egyértelműen megjelenik, hol tart ma a progresszív jazz. Majdnem leírtam, hogy „íme, a jövőbe vezető út”, de a hozzáépítmények több száz, ezer éves hagyományokra tekintenek vissza, ezért a JÜ munkássága sajátos dilemma elé állítja a hallgatót: képezhet-e modernitást az ősiség?

Tovább
A szerző további cikkei

(Térey János: Káli holtak. Rendező: Dömötör András. Katona, Kamra, szeptember 17.)

A Bíró Bence dramaturggal közös szövegadaptációban és Dömötör András rendezésében egyaránt lenyűgöző ez az intarziahatás, ahogy a valóság és a különféle produkciók történetszálai, párbeszédei, illetve a környezettel való interakció, a „valóság” és a főszereplő belső világa illesztődik össze. Hol párhuzamosan fut két sík, hol éles a váltás, hol szinte áttűnéseffektet használ a rendezés a szerepösszevonások, végszavak, párhuzamok, technikai megoldások és látványelemek révén.

Tovább
A szerző további cikkei

(A Fesztiválzenekar Liszt-hangversenye – Müpa, szeptember 19.)

Még szerencse, hogy voltaképpen egyáltalán nem tetszett, ahogy a vendégművész Dejan Lazič az Esz-dúr zongoraversenyt játszotta. Mintha épp a lényeg tűnt volna el, az, amitől Liszt más, a formátum, a szélsőségek, hogy a legcsöndesebb, legintimebb pillanatokban is azt érzi az ember: Liszt nagy. Akkor is nagy, ha kicsi akar lenni, ahogy Chopin akkor is kicsi, ha nagy akar lenni. És ez nem jelent semmi továbbit, mélységet vagy szépséget, csak hogy dobbal nem lehet verebet fogni, meg verébbel sem lehet dobolni. Itt meg mintha épp erre tettek volna kísérletet, úgy játszani Lisztet, mintha Chopin volna, amitől szétzilálódik kissé a zongoraverseny.

Tovább
A szerző további cikkei

(Tánc – XXIII. Nemzetközi Kortárs Fesztivál. Legjobb előadás: Szólók, Agora, Work, Mestermunka; legjobb szólóelőadás: Tofu P. Potter, Reptében; különdíj: Molnár Csaba, Méhes Csaba)

A fesztivál számára ugyanis majdnem végzetes volt, amikor kiszorult a Petőfi Színház két játszóhelyéről, és elvesztette teljes infrastruktúráját. És a támogatások is egyre gyérültek, már-már ellehetetlenítve a találkozó lebonyolítását: a szakmai függetlenséget és a kortársi fókuszt ugyanis mindig kevesebbre értékelték a pénzosztó kurátorok, mint a Magyar Táncművészek Szövetsége által ugyancsak 1998-ben elindított győri Magyar Táncfesztivált, ezért Veszprémnek csak épp annyi jutott, hogy ne szűnjön meg. Az alapítók fanatizmusa és heroizmusa azonban életben tartotta a rendezvényt, így újabban már a csodásan felújított-újjáépített Hangvilla különböző tereiben, a város utcáin, hatalmas Arénájában és az ugyancsak megújult Agorában zajlanak az események.

Tovább
A szerző további cikkei

(Rasszizmus a hazai pályákon)

Ami televíziós szempontból komoly kérdés: mit tehet ilyen meccseken a magyar riporter – már a szégyenkezésen kívül? Megteheti-e, hogy nem vesz tudomást arról, ami a pályán, de főképp a nézőtéren történik? Mondhatja-e, hogy a közönség csodálatos, még akkor is, ha a nyolcvan százaléka valóban csodálatos?

Tovább
Élet és Irodalom 2021