► Horkay István Theatre of the Absurd című kiállítása december 5-ig látható a szentendrei Vinczemillben.

Az irodalom és a színház világának jól ismert fogalma az abszurd dráma, amely a céltalanságról, a lét teljes értelmetlenségéről szól. Szereplői olyan tehetetlen figurák, akik nem tudnak kitörni passzivitásukból. Mindez tragikusan hangzik, és az is. Jelen esetben azonban közel sem ilyen drámai a helyzet. Horkay Istvánnak a szentendrei Vinczemillben látható Theatre of the Absurd tárlata címe ellenére sokszor csal mosolyt az arcokra.

A tárlat kompozícióinak groteszk, komikus szereplőit vidáman lehet nézni, annak ellenére, hogy van bennük valami ijesztő is.

► Horváth Anita Igyekszik az ember lánya című kiállítása 2025. november 30-ig látogatható a Bura Galériában.

Minden olyan kiállítás, ami a magyar társadalom strukturális válságának felszínre hozására vállalkozik, és eközben képes önálló pozíciót elfoglalni a jelenlegi politikai klímában, az minimum említésre méltó. Ilyen a Bura Galéria aktuális kiállítása, amelynek a helyet adó intézménye egyszerre szimbolikus kiállítótér is. Bura Károly, a tizenkilencedik és a huszadik század fordulójának megbecsült cigányprímása és zeneszerzője végrendeletbe foglalta, hogy lakásából és hátrahagyott vagyontárgyaiból majd egy cigány múzeumot hozzanak létre, ily módon felmutatva a tradícióit önmagában hordozó, virulens kisebbségi kultúrát és annak emlékezetét, szellemi örökségként tovább élő szokásrendszerét. Halála után majd kilencven évet váratott magára a Bura Galéria létrejötte a VIII. kerületben, Józsefváros Palotanegyedében, ahol – jelenleg is – Budapest legnagyobb roma közössége él.

► Zárókép. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete retrospektív tárlata. Megtekinthető a Szentendrei Régi Művésztelepen december 7-ig.

Direktnek tűnik a cím, pedig mindent kifejez, minden belefér ebbe az elnevezésbe. Itt és most a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete azon kiállításáról van szó, amit az eddigi tevékenységük összegzéseként rendeztek a Szentendrei Régi Művésztelep galériájában. Ez a tárlat áttekintése, egyben lezárása egy korszaknak. Mostani közérzetünkbe az emlékezés szférája is óhatatlanul beleszól. Az egypárti időben létezett egy olyan elnevezés, hogy „közveszélyes munkakerülés”, ami büntetendő dolog volt. A kulturális irányítás megtalálta ennek az ellenszerét a Művészeti Alap formájában.

► Óliver Laxe: Tánc a sivatagban

A Sirāt az iszlámban a Paradicsomba vezető, hajszálnál keskenyebb híd, amelyen minden halott léleknek át kell kelnie, a mélységben a Pokol tátong. Laxe főhőse is egy szűk ösvényen halad előre (időnként szó szerint), a semmi, az önmagával való rettentő szembenézés felé. A történet családi kapcsolatokat feszegető lélektani drámának indul, melyben apa a lányát, fiú a nővérét keresi a sivatagban.

► Keller Quartet, Berecz Mihály – Zeneakadémia, október 30.

A Zeneakadémia koncertsorozatot hirdetett A magyar kvartett tradíció címmel. Az első estén a Keller Quar­tet lépett pódiumra, a másodikon a Kelemen Kvartettet hallhatja a közönség, míg a harmadik alkalommal a magyar gyökerű, ám évtizedek óta amerikai illetőségű Takács Vonósnégyes játszik. A Keller Quartet 1987-ben alakult, tehát közel négy évtizedes munka (és nemzetközi sikersorozat) áll az együttes mögött, amelynek hajdani alapítói közül ma már csak a névadó primárius, Keller András játszik a négyesben. Jelenlegi partnerei a második hegedűs Környei Zsófia, a brácsás Szűcs Máté és a csellista Fenyő László, akit ezen a hangversenyen Kokas Dóra helyettesített.

► Madame Tartuffe, rendező Kincses Réka, Pesti Színház, október 6.

Cs. Kiss Zsuzsanna jelmeztervezésében Udvaros Dorottyát számos találó szettben látjuk, és az előadást nyilvánvalóan az ő markáns alakítása uralja és tartja valamelyest mederben. Ez a játék egyúttal valamennyit kisimít az egyenetlenségekből is, Udvaros Dorottyától egyaránt hihető a szofisztikált érzelmi manipuláció és a trágár, agresszív harsányság, sőt még az is autentikusan hat, ahogy a Rammstein zenéjére őrjöngve gyakorol tömeghipnózist. A szereplők között egyedül Tartuffe esetében válik időről időre lehetségessé a szerep mélyebb rétegeinek, lélektani dimenzióinak felvillantása, és ekképpen még az sem kizárt, hogy egy kissé nyitva maradjon, hogy lelkiismeretlen, cinikus csaló, vagy magát is átejti az élet végességével való szembesülés elkerülésének érdekében.

► Ludovic Tézier dalestje – Operaház, november 9.

Schumann A költő szerelme című dalciklusával indult az este. Azért ez nagypálya, nemcsak neki, mindenkinek az, Schumann mintha ott kezdte volna a dalciklusírást, ahol Schubert abbahagyta, egyre nagyobb és nagyobb hangsúlyt helyezve a kíséretre, az énekes és a zongorista együttműködésére, a mű kamarazene-jellegére. Ez Tézier esetében leginkább azt jelentette, hogy ő elénekelte mind a tizenhat dalt, körülbelül egyformán, és hogy mi ebben a változatosság, a tartalom, a fejlődés és a zene, azt eljátszotta a zongoránál Julius Drake. Csak azért nem panasz, mert Tézier-nek nagyon szép, meleg, vaskos, erőteljes hangja van, öröm ezt a légnyomásváltozást testben érzékelni, egy szobában lenni vele, de egy dal­est ideális esetben egyáltalán nem ilyen. Vagyis ez így nem dalest, hanem zongoraest, énekkísérettel.

► A K-pop démonvadászok utóélete a közösségi médiában

Nem, kedves olvasó, nem célom el­spoi­lerezni a sztorit, mert egyrészt rendkívül szórakoztató, másrészt az animáció egyszerre játszik a magas és a populáris kultúra ismert toposzaival, ráadásul igen gazdag filozófiai és történeti utalásokban is. Nem véletlen, hogy a közösségi média gyakorlatilag másról sem szól hetek óta, csak arról, melyik videós tartalomkészítő miként dolgozza fel a K-pop démonvadászokat. Akad, aki a zene irányából közelít: a Netflixen immár sorozattá érett az eredeti film, mert készült hozzá szöveges videóklip-széria és karaoke-verzió is.

► A Bohn Mélyépítő Kft. díjnyertes irodaháza és a Dezső utcai minibölcsőde a Naphegyen

Újabb dilemmagubanc helyett a feloldás: lassan barátkozni. Megszoktam, hogy a sötétben is diszkrét kivilágítással világít, hogy hatalmas üvegfelületei olykor nemcsak a nap fényét, de melegét is képesek továbbtükrözni. Opportunista vagyok, ha változik a véleményem? A város, és ebben az esetben egészen pontosan az utcám is változott, most máshogy is megy a bőrömre.