A szerző további cikkei

(August Macke – ganz nah, Sauerland-Museum, Arnsberg, megtekinthető december 8-ig.)

Sokoldalúságának elismerése mellett a festőt tiszteljük benne elsősorban, olajképei és akvarelljei nyomán a remek koloristát, de ezen belül a tematikus változatosság is erényei közét tartozik: könnyű kézzel feldobott, remek portréktól a tájakon át a csendéletekig vagy enteriőrökig, figurális kompozícióin aktoktól a parkokban vagy állatkertekben sétálókig szóródnak a szereplők, elegáns hölgyei kertvendéglőkben üldögélnek, kirakatok előtt álldogálnak, divatszalonokban vagy kalapüzletekben időznek.

Tovább
A szerző további cikkei

A FUGA tíz éve alatt az egyik legbiztosabb pont volt Budapest kulturális életében. Egy igazi hely, pontosabban olyan hely, amely a jövőre nézve megtestesítette azt, amit a múltban helynek neveztünk. Azért olyan furcsa ez az időszerkezet, mert az elgondolásaim tíz év alatt lassan, de gyökeresen átalakultak, s ez nem csak az öregedésnek köszönhető. Az elmúlt tíz év során korábbi elképzeléseim szétfoszlottak, a kultúra korábban elgondolt jövője eltűnt. Velem együtt pedig generációm sok tagja nemcsak a naivitását vagy az illúzióit vesztette el, hanem egyszerre értett meg sok mindent abból, amit korábban mondtak neki, vagy amit elhallgattak előle, és egyszerre kezdte differenciáltabban látni, amit korábban ab ovo elvetett.

Tovább
A szerző további cikkei

(Ziffer Sándor Van, aki marad című kiállítása a székesfehérvári Városi Képtár–Deák Gyűjteményben látható december 11-ig.)

Szabadságában állott eldöntenie, hogy mikor milyen kompozíciót, festésmódot, színegyütteseket alkalmaz a megőrzésre, hiszen az expresszionizmus, a posztimpresszionizmus és egyes pontokon a konstruktivizmus normái felidézhetőek voltak, ha ugyan nem álltak össze mind egyetlen sajátos világot szolgálni. Az ismerősség, Nagybánya vizuális gazdagsága Ziffer fényben úszó városképein igazi utópia.

Tovább
A szerző további cikkei

(Tóth Barnabás: Akik maradtak)

Tóth Barnabás rendező klasszikusan szépelgő kamaradrámát rendezett a szentimentális meséből. A szereplőgárdából kiemelkedik a kezdő tizenéves színésznő, Szőke Abigél, aki sokarcú, széles érzelmi regisztert jár be a többnyire bájosan csacsogó kamasz lány szerepében. A másik főszereplő, Hajduk Károly elkötelezett nőgyógyászként olyan mélabúsan mozog és gesztikulál az egész filmben, hogy a nézőtérre is átragad végtelen enerváltsága. Nagy Mari butácska, jókedélyű, a gyeplőt lazán tartó nevelőanya, Lukács Andor a hatalommal megalkuvó régi barát szerepében profi alakítást nyújtanak.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Maddalena and the Prince. Deutsche Grammophon)

Mindezek tudatában aligha csodálkozunk, ha a lemezt végighallgatva egyik első észrevételünk: milyen egységes a hat mű stílusa annak ellenére, hogy négy különböző zeneszerző műveit halljuk! Érthető, hogy az, hiszen egy és ugyanazon rezidenciális muzsikusi környezet uralkodó hangja szólal meg. Ennek a környezetnek Haydn volt a középpontja: ő volt, aki a hangvételt és a mércét meghatározta.

Tovább
A szerző további cikkei

(Gerhart Hauptmann: Bernd Róza. R.: Tarnóczi Jakab, Thália Színház, Arizóna Stúdió; Kosztolányi Dezső: Édes Anna. R.: Szenteczki Zita, Örkény Stúdió)

A Tháliában nem nevetünk, bár a tólószékhez kötött feleség szerepében Schell Judit szellemes. De ez most a tragédia terepe: Mentes Júlia Virginia drámai tehetségű címszereplő. Alighanem sokat fogunk még róla hallani. Romantikus hős, aki mindent magába fojt: játékában és szerepe szerint egyaránt.

Tovább
A szerző további cikkei

(Claudio Abbado – Early Recordings, Warner Classics, 2019)

A lemezt három Tartini-hegedűverseny zárja. Abbado helyett a hallgató inkább Tartinire csodálkozik rá, hogy mennyivel több, mint szobor Piran főterén, és hogy nem csak az Ördögtrilla-szonáta szerzője. Hangszerközpontú szerző, de a virtuozitásnak jelentősége van. A virtuozitáshoz meg ott a szólista, Franco Gulli, aki sokkal jobban elfelejtett vagy talán meg sem jegyzett zenész, mint Claudio Abbado, pedig nagyszerű hegedűs, tisztán és, ha szabad így mondani, teli szájjal játszik, nagy hangon és nagy lélekkel, varázslatosan egyszerűen és keresetlenül.

Tovább
A szerző további cikkei

(Választás Kispaládon – A Partizán filmje.)

A hosszú, mély hallgatást egy tetovált helyi ember töri meg. Azt magyarázza, hogy ezeknek a szavazóknak semmi közük Kispaládhoz, már azon kívül, hogy ezek a határon túliak valamikor bejelentkeztek a községbe. Most átjöttek szavazni, aztán vissza is mennek. Ez az összes, faluval kapcsolatos teendőjük. Semmilyen kispaládi kötődésük nincs. Végül a fogyatkozó helyiek közül egy dörgedelmes hang visszaszól: „Ukránokkal nyeretitek meg a választást, Gabi.” Hogy a Gabi kicsoda, az nem derül ki, vélhetően a település egyik vezetője.

Tovább
A szerző további cikkei

(Collective Dope: [D]OPEN your move – Trafó, október 4.)

A tánc sohasem tud akkora flow-élményt nyújtani, mint amikor jó kezekben van az improvizáció, és itt szinte kivétel nélkül jó kezekben volt, nem is tudom, hogy élhettünk eddig a [D]OPEN your move nélkül, az az igazság. Volt selejtező, középdöntő, döntő és győztes páros is (a cseh Kristián Mensa és Esterházy Fanni személyében), de persze nem ez a lényeg. A lényeg sokkal magasztosabb: megélni táncban a pillanatot a szó legteljesebb értelmében, benne lenni lábujjtól fülcimpáig a mozgás legsűrűjében, áttörni a határokat, kilépni a komfortzónából, reakciókat kiváltani, interakciókat kezdeményezni, elfogadni és méltányolni a másikat, a mást, együttműködni, összecsiszolódni, közös hullámhosszra kerülni a partnerrel, és őrizni a kialakult kémiát. Ez a valami.

Tovább
Élet és Irodalom 2019