A szerző további cikkei

(Gerlóczy Sári Társas mező című kiállítása a Fuga – Budapesti Építészeti Központban megtekinthető május 23-ig.)

Gerlóczy Sári művészete ott kezdődik, ahol a tragikum és a tanulságok összekapaszkodva szétbonthatatlan szimbiózist alkotnak. A fájdalom helyiértékeit vizsgálva az emberi szenvedés és lelki béke dialektikájának, az erkölcsi kategóriák széthullásának, az egyetemes ember kozmikus létének és elemi ösztöneinek megragadására törekszik, aminek gyógyító ereje és tanító jellege legalább annyira figyelemre méltó, mint a traumák feldolgozásának belső processzusa.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Fajgerné Dudás Andrea: Háziasszony katalizátora, GICA, megtekinthető augusztus 7-ig.)

Fajgerné már nevével is a posztfeminizmust jellemző szabadságot képviseli: nem megtagadja a nő férfi általi birtoklását kifejező patriarchális örökséget („-né”), hanem szabadon választja. Festészeti alkotásaiban, performanszaiban is az önnön testéhez való felszabadult viszonyulás fejeződik ki: önmagát rendre „hájas testként” reprezentálja, melyből egyenesen eszményképet farag; az eszményítéssel nem megtagadja, mint inkább semmibe veszi kultúránk ideális testre vonatkozó elvárásait. A háj áll női identitásképzése gyújtópontjában, melyhez később a terhesség, a szülés folyamatai is hozzáadódnak.

Tovább
A szerző további cikkei

(Dresden Frankfurt Dance Company: Hollow Bones – Budapest Táncfesztivál, Nemzeti Táncszínház)

Godani két szálat sodor egybe a koreográfiában: a szürreális (futurisztikus?) jelenetfragmentumokkal teli sötét képi világot, valamint a táncot, és ezeket még szembe is állítja egymással, vagy ha nem is szembeállítja, de ütközteti őket, hogy meséljen velük és általuk: hova jutottunk mi, együtt, közösen mint emberiség (és mitől kéne szabadulnunk), illetve – metaforikusan használva a táncot e fogalmak élményszerű megragadásához – mit jelent az élet, a szabadság, a jövő.

Tovább
A szerző további cikkei

(Eliza Hittman: Soha, néha, mindig)

Hittman egyetlen folyamatot elemez kimerítően alaposan, egy nemkívánt terhesség nyomán tervezett abortuszt. A fiatal amerikai rendezőnő érzelmileg-fizikailag végtelenül kimerítő procedúraként festi le egy kamasz lánynak a terhesség felismerésétől a művi vetélésig vezető napjait,  s miközben a női létnek ezt a komoly gyászmunkával járó, felkavaró és fájdalmas mozzanatát nézzük végig a maga részletességében, nem lehet nem arra gondolnunk, hogy a film szülőhazájában, az Egyesült Államokban jelenleg zajló legfelsőbb bírósági folyamatot, az abortusz szigorítását készíti elő, amely megfosztja a jövőben a főhősünkhöz hasonló lányokat attól a lehetőségtől, hogy a legcsekélyebb mértékben rendelkezzenek saját testük és sorsuk felett.

Tovább
A szerző további cikkei

(Székely Csaba: Mária országa, r.: Alföldi Róbert, Szegedi Nemzeti Színház – Kisszínház)

A (szándékos) látszat ellenére a Mária... még csak nem is Szűz Máriáról szól (bár a plakát és az utolsó kép az övé), ezzel szemben „fiúsított” királynőnkről, mondjuk így, Rex Máriáról, akit csak mint királyát ismert el a nemzet közössége (értsd, a nemesek). Székely Csaba türelmes alkat: rátalált egy pontjára a magyar történelemnek, amikor nő uralkodott fölöttünk. 

Tovább
A szerző további cikkei

(Raul Midón – Budapest Jazz Club, május 8.)

Midón az elmúlt bő 15 év egyik nagy amerikai hőse, a vak csodagitáros, aki trombita nélkül trombitál dalaiban. Apja argentin táncos bevándorló, anyja afroamerikai, látását a rosszul alkalmazott inkubátorban vesztette el ikertestvérével együtt. Tulajdonképpen semmi nem volt adott ahhoz a szárnyaló karrierhez, ami a 2005-ben megjelent dal és az azonos című State of Mind lemezhez vezetett, hacsak azt a belső vibrálást nem tekintjük, ami a koncert(ek)en (mert egyszerre két előadást is tartott) ránk is átragadt.

Tovább
A szerző további cikkei

(Rádiószínház – A Pál utcai fiúk. Felolvassa Gábor Miklós, szerkesztő-rendező Zoltán Gábor, Kossuth rádió)

Mondhatjuk, már az is jó, ha egy műsor ellene megy a NER primitivizmusának, és igyekszik őrizni a magyar kultúra értékeit. Például próbálja életben tartani a magyar költészet gyöngyszemeit. Ám a Kossuthnak közszolgálati és hazafias kötelessége volna a magyar irodalom egészének bemutatása. Mivel azonban az irodalom a nyelv által sokkal erősebben kötődik a politikához, mint például a zene, a diktáló politikai szándék kiszorítja az irodalomnak azt a felét, amely céljainak nem felel meg.

Tovább
A szerző további cikkei

(Puccini: Turandot – élő közvetítés a Metropolitanből. Müpa, május 7.)

Sokadszorra közvetítik a Metből Zeffirelli Turandot-rendezését, és még mindig elképesztő az egész rendezettsége és zsúfoltsága, a jelmezek és a díszletek harminc év után is tökéletes állapota, a kézi hímzések Turandot ruháján, ennek ellenére ez volt eddig a leggyengébb előadás. Nemcsak a szólisták miatt, mert a kórusok nagyszerűsége ellenére sem éltek a gigantikus jelenetek, zajos volt, de nem ünnepi.

Tovább
A szerző további cikkei

(Egy csatorna megszűnése)

Személy szerint az a véleményem, bármelyik orgánum megszűnése a sajtó egészének vesztesége, még akkor is, ha a két most elgyengült műhely oszlopos tagjai a Népszabadság megszűnését például lelkesen ünnepelték, de hát az is egy kultúra, meg az is, amelyik úgy gondolja, hogy a sajtó akkor erős, és akkor bír alakító erővel, ha kiadói, üzemeltetői egyenlő versenyhelyzetben működnek, és jelen van az összes politikai irányzat szereplője. 

Tovább
Élet és Irodalom 2022