A radikális puritánság teret ad annak, hogy a halotti kegyhely élő kultuszhellyé váljon. A látogatók megtölthetik jelentéstartalommal, ahogy Esterházy művei is bevonják az olvasót, nem adják készen a megoldást. Elgondolkodtatnak: hogy is van mindez. (Vagy: hogy is nincs.) Az egyik műanyag babérkoszorúra valaki rádrótozott egy füzetlapot, és ráírta: „Akkor is Halleluja, bárhogy is van, Halleluja” (E. P.).

► Dinamikus raszterek, Künstlerhaus, Bécs. Megtekinthető november 8-ig.

Az osztrák fővárosban kis sétával dupla élményben lehet részünk ezen a nyáron. A metropolisz szívében, az Albertinaplatzon két és fél évszázados fennállását ünnepli a patinás intézmény, amelyet alapítójáról – Albert von Sachsen-Teschen főhercegről – neveztek el, aki nejével, Marie Christine Habsburg-Lotaringiai főhercegnővel gyarapította a gyűjteményt egy életen át.

► Argentin történetek. Argentin film. Rendező: Mariano Cohn és Gastón Duprat. Forgalmazza a Cirkofilm.

Az Argentin történetek összekötő anyaga nem az epizódok tartalmi hasonlósága, hanem az abszolút főszereplő, Guillermo Francella játéka. Tizenhat különböző alakban tűnik fel, tehetős üzletembertől érzelmes maffiózón át balfék családapáig, kisstílű nepperig, narcisztikus filmrendezőig, hülye és okos nagypapáig, tökéletes átlényegüléssel, rá sem lehet ismerni. Ilyen elképesztő átváltozást eddig csak a világsztár Cate Blanchettől láthattunk a Manifesztumban, és a zseniális Orson Wellestől az Egyszemélyes zenekarban. Kihagyhatatlan.

► Utazásom a Balaton körül. Előadja: Nagy Katica és Szikszai Rémusz. Corvina Kiadó, 2025, szerkesztő: Szederkényi Olga

A tárgya átfoghatatlanul nagy: rövidprózák születtek, amelyek között számos a remek szöveg, és az esszé­isz­tikustól az útleíráson át a krimiig és a fikciós elbeszélésig terjed műfaji sokszínűségük. Nem is csoda, mert különböző a habitusuk, különböző írói generációkhoz tartoznak azok a szerzők, akiket most egy útra tereltek: a szerkesztői koncepció szerint Eötvös Károly százötven évvel ezelőtt írt kötetét (Utazás a Balaton körül) vették alapul, aki az északi, majd a déli partot bejárva alkotta meg, mondjuk úgy, anekdotagyűjteményét a tóról. Az útvonal közös Eötvösével, például több szerző az ő intelme szerint jelen hangoskönyvön is szándékoltan erdélyi származású vagy dunántúli („Utazó kell ahhoz, aki egyúttal költő és történetíró s azonkívül erdélyi ember. Csak túladunai ember kell közi­bük egy vagy kettő, aki a költőnek, a történetírónak s az erdélyi embernek az utat megmutassa.”), de az idő a prózanyelvet tekintve magában hordozza a változást: Benedek Ágota vagy Biró Zsombor Aurél prózája ennek szemléletes példája.

► Lőrinczy Attila: Haragossziget. Szentendrei Teátrum, július 20. Rendezte: Widder Kristóf.

A tér ereje azonban nem ér véget ezzel a nagyon egyértelmű jelképességgel, a gondosan megépített színpad zártságával, sűrűségével önmagában is nyugtalanító, folyamatos barangolásra, felfedezésre hívja a néző tekintetét, nem lehet megszokni, pláne nem megunni. Widder Kristóf persze ért a tér nyelvén. A kívülről, egy másik hiányos családból jövő fiú nem tud behatolni ebbe a fadobozba, a bejutás már a pusztulás előszobája. Ez a stilizáló, lírai rendezői nyelv gyönyörködtet is amellett, hogy kifejez...

► Best of Puccini – Magyar Állami Operaház, július 30.

Műfajilag ilyen, gálakoncert, még így is szokatlanul egységes, mert csak Puccinit játszanak az Operaházban, így aztán nem kerül sor A végzet hatalma nyitányra. Máris megkönnyebbülés. Best of Puccini az est címe, nyilván ez egy be nem tartható ígéret, hiszen kimarad, úgy, ahogy van, a Tosca, pedig mondják, hogy abban is vannak szép részletek. De inkább nézzük, mi az, ami van.

► Régi koncertfelvételek az új Paul McCartney-lemez, a The Boys of Dungeon Lane és az új Rolling Stones-anyag, a Foreign Tongues ürügyén.

És micsoda dolog, hogy adódik valami új, ami összeköthet a régi énemmel, ami oda is szól, pontosabban, onnan nézve is van érvényessége, létezik bámiféle folytonosság a világban. Nem kell örökké mindent elengedni, elfeledni, úgy tenni, mintha sosem lett volna, vagy letagadni, hogy emlékszem rá, valaha fontos volt. Mi mást tudhat néhány hang és kép, mint hogy hidat ver a régi önmagamhoz, hogy feloldoz és hitet ad, valaha létezett az a világ, amiből ugyan semmi sem maradt – de én abból vagyok. És attól, hogy az én szívem, agyam, ösztönöm, ízlésem abból a világból való, még nem járt le az emberi szavatosságom. Ezek a dalok, felvételek, koncertklipek leveszik rólam azt a nyomasztó terhet, hogy azt kelljen éreznem, semmi közöm a körülöttem porladó valósághoz.

► József Sári: Piano Works – László Borbély. BMC

A közelmúltban zongoraműveiből jelent meg reprezentatív válogatás. A CD-t olyan előadó készítette, aki nemcsak kitartóan és élénken érdeklődik a XX–XXI. századi repertoár (többek között Bartók, Schönberg, Berg, Webern, Messiaen, Ligeti, Boulez, Schnittke, Kurtág) iránt, de e lemez elkészítése előtt magával a zeneszerzővel is szoros munkakapcsolatot alakított ki: Borbély László (1984) Sári Józseffel együtt dolgozva, az előadásokat az alkotóval a legapróbb részletekig egyeztetve sajátította el a zeneszerző zongoraműveit, felvételei tehát olyan előadásokat kínálnak, amelyeket a szó legteljesebb értelmében autentikusnak tekinthetünk.