Ne szidjátok Amerikát! Ha romlott, az én családom rontotta meg. Ha dicső, általunk dicső. Ha felhőkarcolókat láttok, azokat is mi építettük. Lajos bácsi lányának, Helen néninek nőifehérnemű-üzlete volt Beaver Fallsban. Azt is vállaljuk. Mindent vállalunk. Mi tudjuk, hogy Massachusetts messzecsúszott. Tisztában vagyunk azzal is, hogy Pennsylvania nem Transylvania. De a transzilván ember lehet pennszilván. Esetleg michigani. Mint nagyapám, aki szintén volt Detroitban, de aztán hazajött. Amikor megismertem, már úgy nézett ki, mintha el sem ment volna. De biztosan hiányzott az a nyolc év nagyanyám ágyából, és hiába dolgozott nap mint nap a Ford-műveknél, mert onnan is hiányzott egy idő után nagyapám, aki csak ideiglenesen tartózkodott Amerikában. Nem úgy, mint végleg kitelepedett fivére, nővére, sógorai meg sógornője. És nem is úgy, mint később az állítólag ugyancsak ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok. Amelyek most ideiglenesen otthon tartózkodnak, illetve egy szomszédos országban. Nem nálunk éppen. Élünk ideiglenesen, meghalunk véglegesen. Közben elmegyünk Amerikába is. Amikor ott jártam, láttam, nagy az ég ott is. Másképpen nagy, mint Európában. Égebb az ég, kékebb a kék, amerikai az angol. Nem hiszem, hogy nagyapám megtanulta volna. Ahogy az oroszt sem a hadifogságban. Nem akart tanulni. Haza akart jönni Oroszországból, aztán az Óperenciás-tengeren túlról is. Annyi rokona volt már arrafelé, hogy nyugodtan rájuk bízhatta Amerikát, ahol úgyis minden a miénk. A bombák is, amelyekkel felszabadítjuk saját magunkat.

(LEGENDA) Boleszláv király fiának, Besprimnek, a Keményfejűnek négy lánya született. Történt egyszer, hogy nagyon berúgott Besprim, és hált mind a négy lányával.  A hír eljutott Boleszlávhoz, aki annyira fölháborodott, hogy Bereginát, egy nővámpírt küldött fiára. Lányunokáit pedig kolostorba záratta. Beregina elcsábította a várurat, majd kiszívta összes vérét. Hogy ne tudjon föltámadni, az erőd sziklaüregébe temették, szívét ezüsttőrrel átdöfték. Biztonságból befalazták az alagút összes kijáratát.

Valamit azonban elronthattak: ha erősen fúj a bakonyi szél, hallani lehet velőtrázó füttyögését. Mesélik, még érseki áldással sem merik megnyitni a vár járatrendszerét.

Van, amin a hit ereje sem győzedelmeskedhet.

(A FŐMUFTI) Történt egyszer, ha nem is világunk végén, ám ahhoz nagyon közel, valahol Weissbrunn környékén talán, hogy a főmufti megjelent egy művészeti rendezvényen. Érdekes, arról nem pusmogtak, kirendelték-e, vagy önszántából ment oda.

Nem érdekelte a művészet.

Györk őrgróf, a copfos gazdálkodó mellé telepedett le, a legbillegőbb asztalhoz. Úgy látszott, figyel. Ébersége közben elszívta az őrgróf összes cigarettáját, kiborította sörét. Utána, szegény, lejmolni kényszerült, ráadásul tőlünk, akik sem gazdálkodók, sem mágnások nem vagyunk.

Mindkét bolt bezárt már a zsákfaluban.

Kiemelt díszvendég hölgymenyét, egykori írónő povedált éppen (irodalompolitikáról vitáztak), amikor váratlanul fölcsendült, soha, senki sem tudta kideríteni, honnan, valami egyházi kórus:

Pásztorok, pásztorok...

Anyánk szép nő volt, és nagyon szeretett volna végre boldog lenni. Nem volt még negyvenéves. Azt hiszem, akkoriban nem tudott még kötni, se horgolni, csak később tanult meg, hogy aztán folyton szörnyű pulóvereket kössön nekem meg az öcsémnek, magának pedig színpompás mintázatú mellényeket, horgolt és kötött ruhákat. Három évvel később, amikor lakást kaptunk a Vásártéren épülő új lakótelepen, három falvédőt is horgolt az ágyaink mellé. Mert három ágyunk is lett, és két szobánk. Nem volt sok bútor bennük, de anyánk pasijának szekretere velünk költözött, pedig a gazdája már nem lakott velünk az új lakásban. Rendőrök vitték el, még a Kastély utcai albérletünkből. Sikkasztás vádjával tartóztatták le. A tárgyalásán kiderült, hogy más városokban is volt családja.

Csak harmadik próbálkozásra sikerült úgy lehajolnia, hogy ne szédüljön bele, bekötötte a cipőfűzőjét, megduplázta a masnit, megmozgatta a lábujjait, a cipő orrán koordinálatlanul hullámoztak az ujj alakú dudorok, érezte, hogy a zokni varrása nyomja a kisujját, de nem akarta újra kikötni és levenni a cipőt, csak hogy megigazítsa, inkább sétált tovább, mire a sarokra ért, már el is felejtette a varrás kellemetlen dörzsölését, pedig néhány lépés erejéig még az eszében volt, hogy most bosszankodnia kellene, amiért mindennap, de tényleg mindennap elcsúszik a zoknija a cipőjében, ám szembejött vele a kettővel odébb lakó nő a banyatankjával, ami dugig volt étellel, és amiből kilógott egy üveg tej, lecsavart kupakkal, és ahogy a nő húzta, húzta a kocsit, úgy a tej folyt, folyt végig a rózsamintás viaszkosvásznon, de ő nem mert szólni, hát ahogy nézte a járdára csöpögő tejet, ami elkeveredett a lassan párolgó vizelettel, teljesen megfeledkezett a zoknijáról, ment tovább, tovább a teljesség, a sarok felé, kiért a Körútra,

Az egyetlen megoldás a sterilizálás volt. Előtte rémálomban éltem. Harmincegy éves vagyok, és volt már néhány csajom, de jobban érzem magam alkalmi kapcsolatokban. Természetesen mindig használtam kondomot, de a legújabb barátnőm, aki szintén nem akar gyereket, felvetette: mi lesz, ha kiszakad a kondom? A kérdés persze bennem is állandóan ott motoszkált, sőt néha el is fogott a pánik. Mi lesz, ha megtörténik a baleset? Egy gyerek gyökerestől felforgatna mindent. Túl sokat kellene feladnom. Soha nem vállalnék ekkora kockázatot.

Egyre jobban zavart, hogy szexelés közben nem lehetek teljesen ura a helyzetnek. Egy hibás gumin múljon a sorsom? Mindig táblázat alapján választottam ki a megfelelő óvszert. Mert ha túl szűk a gumi, akkor könnyen kiszakadhat, ha viszont bő, akkor lecsúszhat a hímvesszőről. Gondosan megmértem a farkam kerületét, százhuszonöt milliméter, s a táblázatban kinéztem, hogy erre a méretre az ötvenhat–ötvenkilenc milliméteres óvszer illik. Persze az anyag minősége sem mellékes, amelyből a kondom készül. Nem mindegy, milyen márkát választunk. A lejárati dátumot is mindig figyelembe vettem a csomagoláson, hiszen a guminak is van szavatossága.