A szerző további cikkei

A szörnyű az, hogy már én is előkészítettem a centit, de egyelőre még tartom az órát, nyelvtant éppen, pedig azt nem szeretek. (Bevallhatja-e ezt egy gyakorló tanár?) Szóval nyelvtanórán csörren a mobilom, illetve nem csörren, mert le van halkítva, a regula az regula, de érzem, hogy rezeg. Szünetben visszahívom a számot, s azt kérdi a szerkesztő úr, írnék-e idén tárcákat ide, az ÉS-be. Vannak kérdések, amikre nem lehet nemet mondani. Persze végigsuhan a fejemben, hogy esetleg vidéki kvóta lennék – de mindegy. Írnék.

Az viszont később hasít belém, hogy mi is az a tárca. Pedig tanítom, ahogyan több ezer magyartanár ugyanezt teszi az országban (ó, boldog tudatlanság!). Meg vitatkoztam is már róla sokat, írókkal, akik azt hiszik, csak a tárcanovella a tárca.

Sőt, írtam is tárcákat. Azt hiszem. De jegyzetnek hívtuk őket, mert az újságoknál, amiknél dolgoztam, a vastag és vékony lénia kettőse akkorra kiment a divatból. A rádióban meg nem is volt vonal, hiszen ott nem síkbeli elemekkel, hanem hanggal és idővel foglalatoskodtunk. Voltak, akik azt mondták az írásaimra, tárcák, mások meg azt, hogy nem azok. Csoda hát, ha a határok tekintetében gyakran bizonytalankodom? Így vagyunk ezzel sokan.

Tovább
A szerző további cikkei

Az írói válság a büdös nagy semmi, szokták gondolni. Gazdag termőföld, de mit sem ér vetemény nélkül. Munkakerülés. Vagy pazarlás, ez a legkedvesebb, ha innen nézzük. Tudniillik, magvak alusznak a felszín alatt. Vagy, mint az első Holdra szállás előtti évek. Kihalt bolygófelszín, senki se lakja, na és aztán, most már civilizációkat terveznek oda. Az írói válságban senyvedő olyasféle mellőzött, mint aki nem ezen a Földön, pedig nagyon is itt, és lehet belőle akármi. Megérhet, mint tölgyfahordóban a merlot, és elkorhadhat, mint a rekord, amire úgy emlékszünk – ha egyáltalán –, hogy: kísérlet. Holott, a be nem teljesült szerelem is szerelem, a szerelmes attól még szerelmes, ha nem is ér célba.

Tovább
A szerző további cikkei

Miótától az anya csak egész ritkán bírja látogatni imádott fáit a kastély ősparkjába, hiányzik neki Elemér, a platán, Iván, a szibériai jegenyefenyő, József, a legnagyobb tölgyfa abból a kevésből, amennyi még él, mer a tölgyeket egyszer csak pusztítani kezdte a rejtélyes betegség, amelyik csak a tölgyfákat támadta, és a főkertész szerint, akit az anya Gábornak hívott, mer tényleg ez volt a neve, Gábor szerint a betegség külföldről jött ide, egyetlen gyógyszer van rája, a szekerce, ezér azokat a pusztuló tölgyeket, amikre má alig nőtt levél, sorba kivágták, az ősparkba meg a díszudvaron is, szétfűrészelték, aztán eltüzelték a kazánba, de venni is lehetett belőlük babába, mi is vettünk, nekem köllött fölhasogatni a babákat a kert végébe a tőkén, a baltával, aminek mindig leröpül a feje, fával fűtöttünk, szénre nekünk nem telt, ez a Gábor vót talán az egyetlen ember, akit az anya szeretett

Tovább
A szerző további cikkei

A szomszéd asztalnál gyanús társaság gyülekezik, mindenki festett szőke, a férfiak is, negyvenesek lehetnek, mint mi, mindenük színes és nagy: a medáljuk, az órájuk, a fülbevalójuk, a magas sarkuk, a mellük, a bicepszük, mintha mindent felfújtak volna. Olyanok vagyunk mellettük, mintha makettek lennénk, gyöngén összeragasztott modellek, liliputi statiszták, hozzájuk képest mindenünk kicsi és szürke. Ismernek mindenkit a kocsmában, az egyik férfi úgy kiabál föl a galériára, hogy fel sem nézett előtte.

– Semmi buzulás, köcsögök!

 Aztán Imrét keresi, nem tudunk nem rá figyelni, muszáj őt nézni, és jól tudja, biztosan ezért húzza be a hasát, feszíti az izmait. Próbálom magam felsőbbrendűnek, műveltnek, de legalább tanultnak érezni, a szürkeségemet polgári erénynek és ízlésnek fogni fel, de kopottnak és kicsinek látom magam, az izmai tolakodóak, undorítóak és szépek, szeretnék én is ilyen izmokat, egy majdnem ilyen testet, hogy le lehessen győzni az időt, hogy ne rogyadozzon a mellem meg a hasam, hogy újra lássanak meg az utcán a nők, ha jövök. A férfi egy pendrive-ot ad be a pultba.

– Muzsika – hallatszik a mozdulatlan szájából, és rám néz. – Van kifogás?

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2022