A szerző további cikkei

Eszembe nem jutott volna, de akkor jó ötletnek tűnt, hogy szervezzünk minden nyárvégen vagy kora őszön érettségi találkozót. Nosztalgikus érzések cikáztak bennünk, amikor valaki kitalálta. Ültünk egy étteremben, illetve nem is étterem volt az, inkább csak összejövetelekre alkalmas nagyobbacska terem egy szakmunkásképzőben, ahol egyik osztálytársunk oktató. A hozzá tartozó, szakácsnövendékek számára fenntartott tankonyha akkor nem működött, úgyhogy a vacsorát hozatni kellett valahonnan, le volt szervezve, italokért meg a találkozó előtt mentünk át a közeli boltba. Alumíniumfóliával letakart nagy fatálakon érkezett az étel, csirke- és disznóhús rántva, sajttal, mit tudom én már, mivel töltve. A zöldség kevés volt, igazából csak csemegeuborka, a sült krumpli és a rizs azonban sok.

Tovább
A szerző további cikkei

(28.) Előző nap megkértem, hogy azokat a ruháit, bugyiját, ami akkor volt rajta, mossa ki. Az a nap csendben telt el, alig szóltunk egymáshoz. Elfogyott a fa, de nem kért meg rá, hogy vágjak én, korán reggel felkelt, és maga hasította az udvaron a hasábokat, tüzet rakott, reggelit készített, előzékeny és figyelmes volt. Mindketten dolgoztunk, ő az emeleten a szakdolgozatán, én lent programoztam. Délután megérkezett a Hollandiából rendelt gátlástalanító drog, a postáshoz ő ment ki, ő vette át, és letette a konyhaasztal közepére, gondosan melléjük fektette az addigra már megszáradt ruhákat, és a cipőt is. Azt a cipőt ritkán vette fel. Félmagas sarkú, piros cipő, amiben nehezen járt, fájt a bokája. Ezzel is jelezte, hogy minden ugyanúgy fog megtörténni, ahogy akkor. Korán lefeküdtünk, nem szeretkeztünk, de egymás kezét fogva aludtunk el. Tovább aludtunk, mint szoktunk, talán féltünk attól, aminek aznap meg kellett történnie. Tíz óra körül ébredtem, ő már visszajött a boltból, kipakolt a konyhában, majd a kezében egy vodkásüveggel állt elém.

– Akkor csináljuk!

Tovább
A szerző további cikkei

I.
– Mondja meg a néninek, hogy egyen, mert meg fog halni!
– Át tudták vinni a bácsihoz, hogy el tudjanak búcsúzni?
– Nem voltak olyan állapotban. De a néni egyen, mert különben ő is meghal!

Tovább
A szerző további cikkei

A folt, ahol a föld beitta a bárány vérét, árnyék volt az árnyékok között, és az egyik katona homokot rugdosott rá, miközben Szahand beszélt. A félszemű fiú az első sorban állt, bánatosan bámult a bárányra, melynek szőre kifehérlett a homályból. Mögötte halkan sóhajtott valaki, kicsit odébb nyilak zizegtek egy tegezben, ahogy az íjász egyik lábáról a másikra állt.

– Jöjj el, pusztító, vezess minket a csatában!

Nergál akkor érkezett, mikor a hold eltűnt a dombok mögött. Puha léptekkel jött, észrevétlen, és a katonák között állt, amíg Szahand befejezte a szertartást.

– Nergál vörös bolygója Karkemis felett áll. A háború istene velünk lesz holnap!

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2022