A szerző további cikkei

Mr. Cambell elismerően bólogatott.

– Meggyőző volt. Azért kissé közhelyes is, nem? Egy olasz, és nyomban a pizza jut az eszünkbe. Még jó, hogy nem spagettit mondtál.

– David, az isten szerelmére. Egy olaszról mégsem juthat eszembe egy fjord.

Éppen elhajtott a házuk előtt Mr. Tuch a régi Fordjával, csúnyán hangzott a motor köhögése. Tuch az utóbbi időkben ápolatlan volt. Amióta elhagyta a felesége, nem fésülködött és borostás lett. A rigó ezért is járt át a kertjébe, amit nyilvánvalóan többet kellett volna gondozni. Valószínű, hogy egy, nem az igények szerint gondozott területen több az eleség, fűmag, virágmag, pondró, giliszta, mindenféle bogár. 

– És Sztálin?

– Mi van Sztálinnal?

– Belőle mi lett volna, ha Connecticutban születik?

Tovább
A szerző további cikkei

A lányaim azt mondták, hogy a műtétre mindenképpen szükség van, különben meghalok. De hát már tíz évvel ezelőtt is megmondta az orvos a Jánosban, hogy ilyen öreg embert nem szabad műteni. Mindegy, ez most nagyon fáj, muszáj valamit csinálni. A hétvégére beszéltük meg az unokáimmal, hogy megtanítom őket palacsintát sütni. Azt mondták, hogy küldjem el a receptet ímélen. De hát azt nem lehet! Együtt kell azt sütni. Úgy van, hogy most vasárnap kijönnek hozzám. Ma szerda van, talán kiengednek addig. Csak ezen a kurva műtéten legyek túl. Az orvos biztos érti a dolgát. Ha esetleg mégsem mehetek haza, akkor majd a következő hétvégén sütjük a palacsintát. A nagyobbik unokám ügyvéd. Na, nem olyan vérmes fajta, mint amilyennek én gondolok egy ügyvédet. Isten bocsássa meg nekem, de nem is tudom, hogy az unokám jó ügyvéd-e.

Tovább
A szerző további cikkei

Csendesen surranunk, az avar sem rezdül, kisállattá változom, a húgom is, ahogy a nyúl, úgy tartjuk a kezünk, orrunkkal az ég felé, keressük a tobozszagot. Az aljzat még friss, mohás és tűlevelű, hamar elválik tőle, kiviláglik a kiszáradt. A szabadidőnk is zöld, apró szél marad utánunk, lopunk, elveszünk az erdőtől karikába.

Melyik ág a hajlékony, hogy lehet hengeresíteni, erőszakot tenni rajta, zsineggel feszíteni, amíg megadja magát és körbe rendeződik, akkor lehet felszúrni a toboznak. Megtalálni a közepén, ahol nem pergeti le a kis elfásult szárnyakat azonnal, ahol a spray­vel ráfújva úgy marad. Ne húzgáld a szád, mert úgy maradsz. Ha nevetsz, úgy maradsz. Kinyílt úgymaradtak állnak a körbe, amikor tekerni kezded őket, kerül bele örökzöldlomb, tűlevél karcolja fel a száraz tobozszirmokat, csak kesztyűben szabad megfogni, amíg értük nem jönnek.

Tovább
A szerző további cikkei

Apám még mindig az anyámat szidja. Vetek egy segélykérő pillantást a csajára, hátha ő rászól, de Klárát nagyon lefoglalja, hogy lemetssze a királyrákokról az ehetetlen részt. Én nem szólhatok. „A ne beszélj így az anyámról” mondat hallatán apámnak egy pillanat alatt kivörösödik az arca, kidüllednek a szemei, és ordítva folytatja tovább a mondandóját. Olyan, mint egy rádió, amit nem lehet kikapcsolni: ha ez ember megpróbálja, csak egyre hangosabb és vulgárisabb lesz az adás.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2023