A szerző további cikkei

Reggel hasfájással ébredek, egyből a telefonomért nyúlok, hogy a menstruációs mobilapplikációban ellenőrizzem, mikorra várható a vérzés kezdete. A szűk kabinban félhomály van, egy aprócska emeletes ágy tetején fekszem, a faberakásos plafon legfeljebb harminc centiméterre lehet az arcomtól. Az applikáció nem indul el. Ekkor tűnik fel, hogy nem hallom Misi szuszogását. Az alsó fekhely üres, amiből arra a következtetek, hogy már korábban felkelhetett. Leereszkedem a földre, felveszem a köntösömet, lehajtom a fejem, hogy kilépjek a törpéknek tervezett folyosóra, óvatosan kimászom a keskeny fedélzetre. Csend van, a parton egy lelket sem látni, a kikötőben álló hajók finoman ringatóznak az alig-alig hullámzó világoskék vízen.

Tovább
A szerző további cikkei

Egyszer, még amikor súlyproblémáim voltak, majdnem kint ragadtam Angliában. A végére már úgy éreztem, nem is egy skanzenszabású halászfaluban vagyok, hanem kagylóhéjban, amely minden irányból szorít, teljesen összeprésel. Kimentem két hétre, turistának, aztán valahogy beszippantott a helyzet. Mondhatnám, hogy megtapadtam, sőt hó végére már keresetem is volt, de ez így mégse lenne igaz. Ha lett volna minimális lendületem, azonnal továbbállok. Nem azon erőlködtem, hogy ottmaradhassak, hanem az ellenkezőjén. Nyúlós lett az élet, a macskaköves díszlet körém fonódott. Időbe telt, amíg valahogy összeszedtem magam és kiműtöttem a hájpacni testem onnan, mert, mondom, durván rám telepedett az a közeg.

Tovább
A szerző további cikkei

Egy alkalommal egy jónevű, nemzetközi onkológus professzorokból álló team is meglátogatta Spitzer urat, s vagy egy hétig ettől volt hangos a világsajtó, feltételezték ugyanis, s állításuk szerint joggal, hogy a magyar csodaöreg úgynevezett inverz rákban szenved, anticancer, ahogy mondták, hogy tudniillik túlburjánzottak a rákos sejtek a testében, ám jelen esetben arról van szó, hogy ezek a rákos sejtek annyira jóindulatúak, hogy gyakorlatilag konzerválják Spitzer úr szerveit, mintegy óvó, tápláló burokként vonják őket be, éltetik, s még a véráramban is közlekednek ide-oda, ahol éppen megfogyatkoztak és kellenének. Egy hétig vizsgálták Spitzer urat, egy hétig voltak sztárok, majd csúnya felsülés lett a vége.

Tovább
A szerző további cikkei

Különben gyűlöl. Röhejes, ahogy felstimmolja magát azon, hogy odáig van értem. Teljesen kikel magából, ostobaságokat vág a fejemhez, én vagyok a legocsmányabb nő a világon. Hazug, képmutató, unalmas, kelletlen, hideg, mint a hó. Mellkasán keresztezett karokkal áll előttem, és elfordul, hogy ne lásson. És közben a tarkómon meg-meglibben a tincs, de nem mozdulok, maradok cövek és a torkomban fojtogatom a röhögést. Hát nem akar szeretni, de muszáj neki.

Tovább
A szerző további cikkei

Végül megrendeltek egy franciaágyat, másnapi szállítással. Nem is volt olyan drága, gondolta már az utcán az anya. A lányok nem így gondolták. Ráadásul Éva kocsija nem indult be, és a három nő hamarosan a megállóban toporgott a villamosra várva.

– Csak kellene már neked is egy pasi – lökte meg testvére csípőjét Ági, aki az „Istenem, jöjjön már” mondatot ismételgette.

– Nem is hiszel Istenben, hugi, de a villamos mindig jön, mint anya imái végén az ámen – mondta Ági mosolyogva.

És a villamos valóban jött, és az anya le tudott ülni, a lányai pedig elé álltak.

– Minek vered haszontalan kiadásokba magad, anyukám? – kérdezte Éva előrehajolva halkan.

– Mert? Azt hiszitek, hogy az égbe szóló jegyem már a pénztárcámban?

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2019