Reziliencia
Amikor Ági megnyitotta a vállalkozását a ház alagsorában bérelt tizenhat négyzetméteres helyiségében, úgy döntött, aki oda belép, egy kis időre kárpótlást kap mindazért, amit elszenvedett nem csak a lába, de az egész teste és a lelke is. Illatgyertyákat vett, puha szőnyeget terített a földre, a falat levélzöldre festette és képekkel díszítette. A szuterén ablakába virágokat ültetett, és vásárolt három díszpintyet, három színes Gould Amandinát. Úgy gondolta, amíg ő a fájós lábakkal bíbelődik, addig a vendégek elnézegethetik a kalitkában zajló életet, nem kell beszélgetniük, ha nem akarnak.
Iszol
A folyamatos jelenidőt az adott pillanatban végbemenő cselekvésre használjuk, you are drinking, felemeled a poharat, legyen igaz a mondat. Iszol most, ebben a pillanatban, jelenleg, még mindig, you are still drinking. Elfog az émelygés, enned kellene, iszol még egy kortyot.
A módbeli segédigék módosítják az ige jelentését, tudsz inni, szabad innod, inni akarsz, a kezed remeg, ebben a pillanatban is, your hand is shaking, innod kell. Ha remeg a kezed, iszol, ez feltételes mód lenne, de te nem csak akkor iszol, amikor remeg a kezed, a kézremegésed nem feltétele az ivásodnak, nem oka, hanem következménye. Állandósult velejárója, na, ezt hogy mondod.
Mint lónak a kút vize
Zoli az ötödikes történelemórán hallott róla először: Eta néni szigorúan történeti kontextusban emlegette, megerősítve, hogy mindez csupán legenda, noha lassan a zalai folklór részévé válik, és pár éve még az önkormányzat komolyan fontolóra vette, hogy bronz emléktáblát állít melléje. András atya szerint nem számít, igaz-e a történet, mondta az egyik vasárnap reggeli misén, amin Zoli ott ücsörgött a nagyanyja mellett a harmadik padsorban, a szokott helyükön, csak az számít, amit maga a kút, és a ló megitatása jelképez. Béla király vizet merített belőle, és ezzel erőt és reményt csepegtetett a folytatáshoz. Az újrakezdéshez. Zoli szerette András atya magyarázatait, élettel és érzésekkel töltötték meg a puszta tényeket.
Orvososdi
Töredék
Az is lehetséges, hogy anyám már kórházban volt, és apám őt látogatta. Mást nem látogathatott, mert nem voltak rokonaink, se nagynénik, se nagybácsik, se nagyszülők.
Tudtam, hogy nem szabad orvososdit játszani, bár nem tudom, honnan tudtam, kitől vagy miből tudtam. A gyerek sok mindent tud, amit nem is tud, mert csak érzi, hogy mit szabad, s mit nem szabad, hogy mit tehet, s mit nem tehet. Mintha az élet bele lenne pakolva kis testébe, agyába, fel volna töltve az élet aktuális szabályaival, törvényeivel, amelyek már működnek, de értelem, tudatosság nélkül, az ösztönök zsinórjain rángatva csupán.
Az édes íz története
Ültem a szőnyegen, ittam egy újabb teát, és még mindig nem döntöttem el semmit. Pedig innen addig fel nem állok. Azt hittem, ha eldöntöm, hogy el fogok dönteni valamit, akkor az úgy is lesz. Nem lehet olyan nehéz, mindenki csinálja. Az emberek folyamatosan eldöntenek valamit, hoztak döntéseket a kétezres évek elején, a kilencvenes években, de még az ötvenes és negyvenes években is. Hoztak döntést azelőtt, hogy én egyáltalán gondolkodtam volna róla, és akkor is állandóan döntéseket hoztak, amikor én még nem voltam, ezért nem is tudtam döntést hozni. Még a múlt héten is döntöttek, egy nap több dolgot is. Nagy nap volt döntés szempontjából a múlt heti. Aztán csend.