A szerző további cikkei

Hegedüs Ignácot tanonc korában sokat püfölték a segédek, ha elkeverte a szabásmintákat vagy rossz színű cérnát fűzött be a lábbal hajtható varrógépekbe. A férfiszabóságban töltötte az inas­éveit az Üllői úton, abban a rosszul megvilágított pincében. Az emeleten helyezkedett el az elegáns szalon. Kényelmes bőrfoteleivel, aranyrámás tükreivel, rózsafa dohányzóasztalkájával, földig omló óarany bársonyfüggönyeivel keresetlen eleganciát, ugyanakkor meghitt otthonosságot árasztott. Ignác csak hallomásból ismerte az emeleti helyiségeket, mivel viseltes ruhájában be se tehette a lábát. Részeges apja fillérekért udvart söpört a Weiss Manfrédnál, talán írni se tudott. Hirtelen természetű ember volt, gyakran verte a családját.

Tovább
A szerző további cikkei

Papa undorodott a békáimtól. Szerette az életet, de undorodott az élőktől, míg meg nem halt. Csak saját magát szerette, meg engem. Rajongott értem. Azt mondta, a szerelme vagyok. Anyuval utálták egymást.

Nyugalomra hangolva, mindig ezt hallom. Besokallok. Anya egész nap az én régi gyerekszekrényemhez simulva ácsorog, el van varázsolva. A Klasszik rádiót hallgatja, a zenét néha megszakítja egy nyálas férfihang. Nyugalomra hangolva, mondja anyunak. Anya nem eszik, nem iszik, a szemein undok váladék.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

„Új Semjén-versek? Olvasó”

„Ica, várlak zárás után a bolt mögött. Hozok virágot, mert az ovi udvarán sárgán zubog az aranyeső, és lesz néhány tüském, négyet tőletek loptam. Természetben fizetnék. Feri”

„Elképzelésem a következő. Mi, magyarok, segítsük ki orosz testvéreinket, és foglaljuk el Ukrajnát. Hadicsel, hoppá, Moszkva felől vonuljunk föl! A lófaszt alapították a vikingek Moszkvát. Mi voltunk, magyarok! Védjük is meg. Vitéz Kelemen Lajos nyugd. stb., nektek Lajos bácsi”

„Annyira fáj. sk.”

„A minap a Kisvirág Vegyeskereskedés előtt hagytam háború előtti Csepel kerékpáromat, igaz, lezáratlanul. Amikor a vásárlást elintéztem, e régi, becses családi darabot nem találtam. Visszamentem a boltba, hogy érdeklődjek, hát már bent árulták! Ügyes. Zsolt”

„Vásárlás utáni vérnyomáscsökkentést távenergia-szolgáltatással vállalok. Eti”

Tovább
A szerző további cikkei

(670) a józsefházi Alsó utcai, szalmatetős vályogházat az öreg Simpftől béreltük, öreg Simpf, és mindig hozzátették: a falu esze, a konyhát dupla ajtó választotta el a gazos udvartól, a bejárati falépcső elkorhadt, vagy szándékosan bontották el, hogy jelezzék, nem kell odamenni, nem lakik ott senki, a konyhából jobbra egy tágasabb szoba nyílt, amiben a lătești-i barakkunk mindenestől elfért volna, balra egy valamivel kisebb, mellette keskeny, körbepolcozott üres éléskamra, a ház kert felőli oldalán alacsony tetejű pincegádor vezetett a vasalt tölgyfa ajtóig, a kisebbik szobában Anyánk, Nényu és a lányok rendezkedtek be, az utcára néző nagyobbikban az öt fiú, a konyhai pamlagon a túlélőkre kíváncsi rokonok aludtak 

(671) a fiúszoba ablaka a szemközti magyar iskola keskeny, a műútra merőlegesen ráfutó, frissen meszelt épületére nézett, a tőlünk messze eső végében, a szolgálati lakásban Rita lakott, első és egyetlen szerelmem, ő szorított magához életemben először úgy, hogy érezzem magam egy lánnyal, boldogan megmutatta káprázatos melleit, profilból nézzed, mondta, úgy szebbek, és ő tanította meg, hogyan szívhatom a saját véremet a karomból, amikor szorongás fog el vagy rémálmok gyötörnek  

Tovább
Élet és Irodalom 2022