A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Az estének vége lett, mentünk haza. „Szegény ember” – mondta feleségem, Juli. „Miért?” – kérdeztem. „Hát mert olyan szép.” S valóban, Miklós tudatában volt annak, hogy szép férfi, és ezt viselte. Nehéz megmagyarázni, miképpen. Persze nem úgy, hogy az emberek figyelmét fölhívta volna erre a tényre, vagy egyenesen orruk alá dörgölte volna. De valamiképpen az embernek az volt a benyomása, hogy ez a tudat, hogy szépnek tartják, minden pillanatban jelen van, hol kedvező, hol bosszantó tényezőként, hol kacérságot, hol ingerültséget kiváltó elemként a tudatában. Jó lenne tudni, mióta volt ez így. Azt képzelem, hogy nem fiatalkora óta, hanem csak később tűnt ez föl valamiféle teherként, amelyet szüntelenül hordozni kell.

Tovább
A szerző további cikkei

a vizet nézte, ahogy lomhán görögtek lefelé a nehéz görög gályák a súlyos és sötét hullámokon, a vizet bámulta, bár egy csöppnyi romantikát sem érzett a szívében a látványtól, sem a látvány iránt, végtére szart a vízre és szart a szívére is, vége volt valaminek, aminek el sem kellett volna kezdődnie, talán egy kapcsolatnak, talán  egy végtelennek induló baszássorozatnak, mindegy is volt talán akkor, miért és minek, csak folyjon a víz, és juszt se folyjék, ahogy az egyetemen tanítják neki, a túlparton kamaszok settenkedtek a bokrokkal sűrűn benőtt partrész felé, nekik jó, gondolta, nekik a jó, mindjárt egymásnak esnek a bokrok tövében, bár nekik még minek, aztán arra gondolt, hogy ő is tizennégy évesen veszítette el a szüzességét, és annak legfeljebb nyolc éve,

Tovább
A szerző további cikkei

Pócsmegyer, tizennyolc április tizenhét, kedd.

A szeretet türelmes, írja Pál apostol az első korintusi levélben. Időbe telt, míg rájöttem, hogy a bibliai Korintus azonos a történelmi Korinthosszal. Megszomorul bennem a szeretet, unalommá válik a türelem. Főzök egy kávét.

A semmi a legnagyobb kísértés. Megölelem a gyermekemet, mert szeretem. A szeretet türelmes, tehát türelmesen várom, míg a gyermek hibái erénnyé változnak. A gyermek mosolya nem lehet egyenértékű a semmivel.

Valahányszor türelmetlen vagyok, csorbát szenved bennem a szeretet. A szenvedés oka a hiány.

Tovább
Élet és Irodalom 2018