A szerző további cikkei

(félelem)

Egyszer a nagyfiúk szóltak, hogy réseken és repedéseken át be lehet bújni a roggyant tetejű zsinagógába. Vannak ott mindenféle könyvek. Meg talán más is. Lázas ujjakkal eldugott, padló alá ásott érték. A hetvenes évek legeleje, egy vidéki kisváros senkiése zsinagógája. Majdnem harminc éve üres, elvitték belőle az Istent, a szót, a hitet. Egyre kevesebb az ember, aki még emlékszik az idelátogató izraelitákra. Hányszor átnézhették érdeklődők eldugott arany után. Hány elemlámpafény pásztázhatta valami rejtett visszacsillanás reményében. Kopogás falon, földön, gerendán. De csak Dávid zsoltárai, fekete hátú énekeskönyvek hevertek a halmozódó törmelékek között.

Tovább
A szerző további cikkei

Mindenki számára nyilvánvaló, hogy a bizalomhiány egyfelől faterasz, másfelől muterosz és Talp között húzódik meg. Ők hárman két, bizalmon alapuló szövetséget alkotnak, közöttük árok. Muterosz és Talp feltétlenül megbíznak egymásban, fateraszban azonban rajta kívül senki nem bízik. Szövetsége egytagú, amit átlagon felüli önbizalommal akar ellensúlyozni.

A tét nem az árok felszámolása, hiszen az esélytelen. Faterasz demonstrációja arra irányul, hogy a bizalomhiányt ne szabadjon elismerni. Mindenki játssza el, hogy ők hárman bíznak egymásban. Faterasz nyugatnémet márkán akar kollaboránsokat vásárolni magának, megkaparintva az ellenállás anyagi fedezetét, teljes kiszolgáltatottságba taszítva a nála gyengébbeket. 

Tovább
A szerző további cikkei

„Láttak már rákos beteget?” Pannival egymás kezét fogjuk, csurog a könnyünk, Panni szája erősen remeg. Elmondja, hogy nézte, ahogy ül és mérhetetlenül szenved, hogy halmozódik, sűrűsödik a fájdalom. És nézte a dudort a koponyáján, amely, ahogy a húgunk soványodott, csak egyre nagyobb lett. Akkor arra gondolt, Istenem, ne gyötörd tovább, ha menni akar, ne miattunk szenvedjen.

Szomorú dallamot játszanak. Újra a karácsonyi videófelvétel. Mi vagyunk az angyalok, a fát mi díszítjük, Anna boldog kiáltással fogadja, ahogy a délutáni alvás után belép. Rögtön odaszalad hozzá, minden egyes szaloncukrot és díszt megfog. Majd körbetáncolja, úgy göndörödik a haja, mint egy báránykának, sebesen jár a lába, pörög a szoknyája, nevetünk.

Tovább
A szerző további cikkei

Tíz óra harminchárom perckor a legtöbben felöltözve vártuk, hogy kimenjünk a szabadba, már melegem volt, és kezdtem egyre idegesebb lenni, hogy elkésünk, amikor Laci, aki egy tépőzáras zöld cipőt próbált éppen felvenni, és nem tudja, mit jelent a selejt és a pipa, nem bírta felvenni a tépőzáras zöld cipőt, az Edit néni viszont az öltöző másik végében segített másvalakinek, mi meg egyre nagyobb késében voltunk, és a Pisti, aki most időben átöltözött, azt mondta, hogy siess már, de béna vagy, és én itt már nagyon ideges voltam, a Laci erre azt válaszolta, hogy te vagy a béna, a Pisti meg, hogy hülye, a Laci meg, hogy te vagy, a Pisti meg, hogy aki mondja másra, az mondja magára, a Laci meg, hogy kuki, a Pisti meg, hogy kurva, én meg befogtam a fülem, de már nem tudtam lenyugodni, úgyhogy toporzékoltam és csapkodtam és közbekiabáltam, hogy az én anyukám a kurva, mert nehezen tudja beszerezni a dolgokat, mert nincs elég pénze, de jönnek azok a férfiak és segítenek neki, és a múltkor az egyikük hamarabb jött ki a szobából, ahova együtt szoktak bemenni és együtt szoktak kijönni, de most ő hamarabb jött ki, én Kisvakondot néztem, ő megigazította az övét és leült mellém a kanapéra, és a fekete bőrcipőjét húzta fel éppen, mikor azt mondta, hogy ügyes kurva az anyád, az óvó néni meg a fejemhez vágta, hogy hülye vagyok, mert hiába vagyok okos, ha közben nem tudom, mit jelent érezni.

Tovább
A szerző további cikkei

A nappaliban várt. Húsz éve él egyedül ebben a házban, megszokhatta a várakozást, de ez a nap most másféle várakozás volt. Peregyelkinóban, Moszkva környékén, egy elegáns villanegyedben állt a ház, a várostól nyugatra, egy hatalmas kertben. Itt él húsz éve, bezárva. Alkalmanként, kísérővel megy orvoshoz, néha operába, állatkertbe, parkokba, mert szereti a természetet, időnként elmennek ebédelni egy étterembe, ahová nem járnak külföldiek, nem beszélhet senkivel, senkinek sem mondhatja el, ki ő valójában, de az embereket nem is érdekli. Közömbös, igénytelen város, közömbös, igénytelen emberekkel, miért is érdekelne bárkit egy ötvenes, jóképű, elegáns férfi? Peregyelkinó, ez lett az élete. Nehezen barátkozott meg vele. Nagyon nehezen.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2021