Anyám szerint pszichológia szakra csak azok mennek, akiknek inkább pszichológushoz kellene járniuk. Emlékszem a lányom arcára, ahogy az anyámat nézte, miközben erről beszélt. Anyám szájából szinte kifröccsentek a szavak, a lányom kikerekedett szemmel bámulta, ingatta a fejét, de a kocsiban már csak nevettünk az egészen. Tizennégy éves volt, az anyám viszont leragadt nyolcnál. Szomorú, de így van. A műanyag könyvjelzők úgy kornyadoznak a polcokon, mint a disznófülek. Erről is a férjem jut eszembe, ahogy hajnali ötkor koccint a konyhában a nagyapámmal, nekem pedig mindjárt oda kell tartanom a vájdlingot a disznó nyakához, hogy belefolyjon a vér, aztán moshatom a belet a trágyadombon, aztán tölthetem bele a véres hurkát, szeletelhetem a zsírszalonnát. Nincs nekem semmi bajom a disznóvágással, megeszem a disznóhúst is, de én nem így akartam leélni az életemet, a férjem mellett viszont csak ez lehetett volna az életem. Éreztem, hogy a férjem lassan kiöl belőlem mindent, ami emberi. Nézem a papírlapokat, valaki rajzolt egy elefántot, és mellé írta, hogy „vándorcirkusz (néha)”. Kunkorodik az elefánt orra, valaki megjelölte a főpostát, valaki berajzolta a nem létező folyómedret. Ezt akár a lányom is rajzolhatta volna, őt is mindig az érdekli, ami nincs, mintha a saját képzeletében élne. Még megteheti. Szeretek itt ülni, a piros puffon, a katalógusszámokat kívülről tudom, a társadalomrajz és szociográfia 308, a statisztika 310, a kedvencem a 150-es. Lélektan általában.

„Már gyerekkoromban láttam, hogy semmi nem tökéletes. Itt egy szabálytalanul kiálló tégla, ott a járdára került sár, elhullajtott szénaköteg. Meg kellene csinálni, el kellene takarítani, helyére kellene rakni. Miért nem csináljátok, felnőttek? Aztán rájöttem, hogy a szabálytalan, az elrontott, az elhanyagolt, a hibás, a véletlen pártjára állok. Még szebb is. Az a himlőfoltokkal teli arc: például nagyon szép. Igaz, egy nénié. Azt is észrevettem, hogy minden kicsit nehezebb, mint szeretném, vagyis mindenért meg kell dolgozni. Direkt így van kitalálva. Istenre gyanakodtam.”

BOLDOG SAJGÁS Sajátos örömérzet, ami leginkább a vízben és gőzben történő, kellően hosszas elmélyülés másnapján áll elő.

GONDOLKODNI 1. Tudatos értelmi tevékenységet folytatni. 2. „[A]nnyi, mint tetten érni magamban a szétszóródást és ennek görcsös ellenmozdulatát: az én-birtoklás görcsét, az önismétlési kényszert, amely megállítja bennem a nyelv áramlását, és megbénítja a dialogikus kapcsolatot.” (Tábor Béla szíves közlése)

GÖRÖG ZENE Többnyire magas hőfokon formált, erősen tömörített mediterrán létélmény.

HAB 1. A mozgásban levő víznek hánykódó fölszíne, gördülése, egymás fölébe tódulása. (Czuczor és Fogarasi szíves közlése) 2. A habilitált jelző rövidítése.

Apu csöndes volt, alig emlékszem, hogy mit csináltunk este, a régi lakásban éltünk, zöld bársonykanapé, az öcsém még kisgyerek. Fürdették az öcsémet, azt hiszem, ez volt az esti program, apu adott puszit, szúrt a bajusza. Apu még nem tud Terryről, anyu szerint nem kell mindenről tudnia, neki is megvan a maga élete. Az én életemnek viszont, ánforcsonetli, per pillanat nagyon is része ez a Terry, és hát nekem is vannak jogaim, példának okáért a fürdőszobára, ami most Terry öreges aftersévjétől bűzölög, és bepárásítja a tükröt, egyáltalán, beleáll a zuhanyzónkba, jelen van, hahotázik, kacsint, mintha a cimborája lennék, pedig nem vagyok.