A szerző további cikkei

Ha azt mondom, hogy a családot elképzelhetem, akkor bízok a fikció erejében, mindenek felettiségében. A fikció nem az, hogy el tudom mondani. Mert dehogyis tudom elmondani. A fikció annak a lehetőségnek a bizonyító erejű belátása és beláttatása, hogy az élet elmesélhető, miközben dehogyis. Fényképek maradtak rám, festmények. Beszámolók, más emberek fikciói.

Tovább
A szerző további cikkei

– Futball jöhet? – „Az kell neked, tornából felmentett dudliberci!”

– Miért ne?

– Közlök egy dátumot, egy nevet, és önnek meg kell mondania, hogy mi köze ezeknek a futballhoz! Tehát a kérdés így hangzik: mi történt 1993. december 2-án egy Andres Escobar nevű emberrel? És hogy kapcsolódik ez a focihoz?

A játékos hidegen fürkészi a műsorvezetőt, mint aki azon tűnődik, miért is akarják átverni.

– Segítsek egy kicsit? – a hírhedt celebmosoly az ajkak körül. – Medel...

– Valószínűleg edzésen lehetett – mondja magabiztosságot sugalló egykedvűséggel a játékos. – Talán a varázskezű gyúró lazította el az izmait. De az is lehet, hogy a szeretőjénél volt. Andres Escobar valaki másnak a feleségét dugta... – A játékos az utóbbi mondatot szinte tagolva mondja.

Tovább
A szerző további cikkei

Szeretem Bélát, máskor különösképpen nem rajongok a macskákért, de Béla tenyérnyi vörös foltjai és sűrű fehér gallérja tetszenek, amióta az eszemet tudom, megvan, ő a férfi a háznál. Csonka család, ezt is népismeretórán tanultuk. Van a normális és a csonka. Addig azt hittem, hogy a csonka család azok Janiék, mert ő Csonka János, de ők nem, mert az apukája velük él, és tugedör forevör van. Ez az egészséges, és ez látszik a gyereken mindig, hogy milyen családból jön, mert az másként viselkedik, és az érzelmi micsodája is magas, többre viszi az életben, mert örökölt sorsunk van.

Lenyűgöző!  Jani a Gecigránátot bömböltette a szünetben. Tényleg eszembe nem jutott volna. De még mindig jobb, mint Rozinak, hát az haláli volt, ahogy Mária néni elvörösödött, amikor Rozi megkérdezte, hogy vele mi a helyzet, mert neki ugye két anyukája van, és az kettő, nem egy, de nincs apukája, és hát akkor ez most csonka vagy nem csonka. Egyébként Vágási a Rozi. Az nem normális! – vágta rá Mária néni. Miért? – Csak! – Ezzel senki nem vitatkozott.

Dani.

Tovább
A szerző további cikkei

A másik ok, amiért elvetettem a párbajt – kicsinyes ok ez, jól tudom –, az volt, hogy megfosszam Marie-t a szórakozástól, melyet az jelentene számára, hogy két férfi érte vív, akár az első vérig, akár életre-halálra. Marie, ahogy a lelke mélyén oly sok asszony, igazi Heléna: mi sem tenné boldogabbá, mint ha viszály vagy háború törne ki érte. Bár látszólag szelíd asszony, aki visszariad a vérontástól, még ha csak egy disznó levágásáról vagy csirke lenyakazásáról van is szó, tudom, mekkora örömet jelentene neki, ha egy igazi kis dráma hősnője lehetne, s kacsóit pihegő keblére szorítva vagy fürtös fejéhez kapva zokoghatna valakiért. Grosjean hadnagy hiába fut a szoknyák után, nem ismeri a női lelket: nem tudja, mennyivel boldogabbá tenné Marie-t a dráma, mely viszonyuk napvilágra kerülésével járna, mint az, ha csendesen és különösebb nehézségek nélkül folytathatná ezt a viszonyt.

Tovább
Élet és Irodalom 2021