Nemet mondani

► Kemény Lili: Nem. Su\curesale Kiadó, Lyon–Budapest–Athén, 2024, 426 oldal, 5490 Ft

Minden önéletrajzi regény legnagyobb dilemmája egy etikai kérdés: önmagunk nyilvánosság elé tárása szabad akaratunkból vállalt döntés, de mennyire és miként lehet ebbe másokat is bevonni? Ezt a problémát jelzik a regényben szereplő nevek: számos fontos szereplő (például a Kemény család tagjai, az SZFE oktatói, Balázs), a saját nevén szerepel, de mellettük megjelennek álnevet viselők is (D., Mikes, „Ash”), akik közül többen könnyen beazonosíthatók, színházi-, filmes vagy közéleti szereplésük nyomán. A szerző saját nevéhez való viszonya is ambivalens, ezt jól jelzi az a jelenet, amikor kiakad azon, hogy Mikes beleírja nevét a saját családtörténetébe, méghozzá Liliként: „Nem magyaráztam, mi zavar benne, nem is tudtam. Most már értem: egyszerre szolgáltat ki és tagadja meg tőlem az igazi nevemet, a Keményt.”  Ő maga viszont számos élettörténetet oszt meg velünk, főleg Balázsét, akinek az ajánlás szól („Balázsnak, ahogy mindig”), és kettejük közös története valóban kivételes. A könyv tárgyává tett életek kapcsán mégis többször eszembe jut, hogy nem lehet könnyű – a fiktív vagy nem fiktív nevet viselő – valós szereplőknek.