► Kicsiny Balázs A szabadság előszobájában című kiállítása a Horizont Galériában október 21-ig látható.

„El kell innen menni, mert ez nem az a hely, ahol lenni lehet, és ahol maradni érdemes, mert ez az a hely, ahonnan elviselhetetlen, kibírhatatlan, hideg, szomorú, kietlen és halálos súlya miatt menekülni kell” – Krasznahorkai László többek között ezekkel a szavakkal nyitotta meg Kicsiny Balázs Navigációs kísérlet című kiállítását 2005-ben a Velencei Biennálén. Az idézett szavak A szabadság előszobájában című, a Horizont Galériában most megrendezett kiállítás tétjére is rávilágítanak.

►CMA – Complexul Muzeal Arad, Pinacoteca, Piata Enescu 1., román, angol és magyar feliratokkal

Habár sok évtizedes rutinom van a legeldugottabb kiállítóhelyek felkutatásában, és gyakran megfordultam gyerekkorom óta a Maros-parti városban, az aradi pinakotéka mégis kifogott rajtam. Az 1913 októberére felépült Kultúrpalotát eredetileg az aradi vértanúk emlékhelyének szánták (elemista koromban még magam is láthattam), soklépcsős, impozáns homlokzata mögött most a filharmónia koncertterme található, és bár oldalt színes vászontranszparensek hirdetik a „múzeumi komplexum” három (természettudományi, történeti és képzőművészeti) részlegét, csak sok kérdezősködés és második körbejárás után sikerült felfedezni a leghátsó, bal oldali traktus lakásajtónyi, földszintes bejáratát a kis cégtáblával. Sajnos lift nincs, csak a meredek csigalépcsőn érhető el a második emelet, „a 19. századi festészet” otthona.

► Koreeda Hirokazu: A bárány, amit akarsz

Koreeda a kortárs japán filmművészet egyik legjelentősebb alakja, aki a kilencvenes évektől kezdve sorra alkotja a családi viszonyokat újragondoló történeteit. Az Anyátlanok, A kishúgunk, a Bolti tolvajok író-rendezője különösen a nehéz sorsú gyermekekkel empatizál: az elhanyagoló vagy abuzív szülők fiainak-lányainak sorsa, az ismert vagy ismeretlen testvéreik, inkompetens apáik és anyáik, örökbe fogadó gondozóik iránti összetett érzelmi kapcsolataik érzékeny, sokrétű, folyamatosan új és új szempontokat kínáló kibontása Koreeda művészetének fő titka. A bárány, amit akarsz zökkenőmentesen illeszkedik a rendezői életműbe, csak a hányatott sorsú gyerek ez esetben egy android.

► Binder Károly: Cédrusok illata, Müpa, Fesztivál Színház, szeptember 27.

A Müpába tehát Binder az ilyenkor szokásos retrospektív műsor-összeállítás kényszerén felülemelkedve pályájának emblematikus korszakaiból hívta a fent említett partnereket. A zenekarban fiatal (a ritmusszekció) és – ahogy a zongorista fogalmazott – már nagypapakorú muzsikusok játszottak együtt. A szeptett working bandként működött, mintha mindig is együtt játszottak volna – persze a tagok próbatermi együttlétek nélkül is több vonalon kapcsolódnak, szakmailag és emberileg. „Sztárvendégként” Shotham szerepelt, aki konnakolozott (ritmizált szótagéneklés), és különösen a mridangammal tudott minden darabba empatikusan bekapcsolódni, egyszer pedig ki is hívta Ávéd János szaxofonost, a hetedik tagot és Hidászt egy kis önfeledt triórögtönzésre.

► Pintér Béla és Társulata: Flashback. Író, rendező: Pintér Béla, Átrium, szeptember 28.

Kihúzta a politika a szőnyeget Pintér Béla alól… vagyis ez így nem pontos, és nem is egészen igaz. Sokkal inkább végre megint „megengedi” neki, hogy ne a napi közéleti abszurd kabaréba illő kifigurázása legyen a darabjai tétje, és ne az instant túlélés a témája, hanem visszakanyarodhasson ahhoz, az emberi lélekben mi történik. Hogy arról beszéljen, miként torzul a személyiség egy-egy döntés hatására. Mert végeredményben a politika (elvileg) nem diktál, csupán a hátteret adja – de hiába is próbálnánk tagadni, nagyban befolyásolja a közérzetet.

► Così fan tutte a Metropolitanben

Hát ezek honosították Lorenzo Da Pontét. Szabad ezt? Nem állítom, hogy a jó Così fan tutte előadás feltétlenül Nápolyban játszódik, hiszen egyáltalán nem használják a várost benne, csak annyi fontos, hogy van kikötője, ahonnét el lehet hajózni a háborúba, de azért New York? Coney Island? Vidámpark, óriáskerék, ötvenes évek, harisnyára húzott fehér bokazokni?

► A Zaha Hadid Architect Masaryčka irodaháza Prágában

Zaha Hadid a nyolcvanas években olyan építészettel robbant be a színre, ami formáival és tömegeivel felrúgta a hagyományos fizika és építés szabályait, szinte kitört a tervezőasztalok kétdimenziós világából. A Masaryčka épülete is futurisztikus megnyilvánulás, de inkább a korai ideálok kései lefordításának tűnik. Radikalizmus helyett görbékkel feldobott vállalati építészet. Az egyik kritika szerint forradalmi helyett kereskedelmi, inkább márkaépítés, mint merész építészet.

► Véssey Miklós: Apa kezdődik. Előadja Elek Ferenc. Harmat Kiadó, 2025

Apa születik, Apaméh, Apaszív – lírát idéznek ezek a novellacímek, sőt maga a prózanyelv is, ami nem csoda, hiszen Véssey Miklós verseit sok helyütt olvashattuk, írt többek között a Jelenkorba, az ÉS-be, Lerakódik címmel jelent meg verseskötete (FISZ, 2025). Verseiben gyakran beszél arról – az életre szélesebb perspektívából tekintve –, aminek kérlelhetetlen jelenlétére az apa-hangoskönyvben is utal, a rárakódó fásultságról, a rutinról, az elidegenedésről. (Győrffy Ákos írt Véssey útkereséséről a Lerakódik fülszövegében.) Ám novelláiban a majdnem-kétely ellenére nem keresi, hanem határozottan és megkérdőjelezhetetlenül felmutatja a fásultság ellenszerét, a gyerekeivel és a társával közösen élt egyedi és felbecsülhetetlen értékű világot mint fix pontot.

► Nyerges Gábor Ádám: Messziről jött vendégek. Prae Kiadó, Bu­da­pest, 2026, 128 oldal, 3490 Ft

A költő eddigi életműve már mindenképpen több mint ígéret. Egy megbízhatóan a pályán lévő, magas mesterségbeli tudással bíró, színvonalas könyveket – a jelenlegit megelőzően öt verses- és három prózakötetet – író szerzőről beszélünk, aki emellett Orbán Ottó életművének egyik legjobb értője, és szerkesztőként is fontos munkákat végez. Nem kétséges tehát, hogy Nyerges olyan alkotó irodalmár, akinek stabil, egzisztenciálisan is értelmezhető helye kell(ene) legyen a kortárs magyar irodalom intézményrendszerében. Mindezzel nem áll ellentétben az, hogy Messziről jött vendégek című idei könyvéről őszintén úgy érzem, hogy válságtünetekről árulkodik, akár az írói-költői szerepet, akár az „elvben még fiatal”, de az idő múlásával küzdő magánembert, akár a társadalmi térben mozgó polgárt tekintjük. Hogy mintha jelen ponton fáradt lenne ez a költészet, azt az mutatja meg nekem, hogy a versekben színre vitt költői küzdelem, visszatérő önelégedettség-hiány kevéssé válik poétikailag is termékennyé. Elhasználtnak érzem a metagesztusokat is.

Silvia Federici: A boszorkány­üldözésektől a nőgyilkosságokig
Nancy Fraser: Kannibál kapitalizmus
Layla Martínez: Szú
Mariana Enríquez: Ágyban dohányozni veszélyes

-----------------------------------------------------------------------------------

► 121 vers, ami összetöri/összeragasztja a szíved. Válogatta és szerkesztette Péczely Dóra, illusztrálta Krizbo. Pozsonyi Pagony Kiadó (Tilos az Á Könyvek), Budapest, 2026, 280 oldal, 5990 Ft

A Szívlapátban található verseket tizenhat éven felülieknek ajánlották, a 121 vers borítóján ugyancsak a 16+ jelzés szerepel. A vörös és fekete Stendhalnak „bejött”, e két szín jól passzol az összetöréshez, összeragasztáshoz is. Szerelem, gyász, tűz, sötétség, forróság, fagy, élet, halál. Vörös-feketében vagy piros-feketében sűrűsödik a teljesség, megannyi dráma és még több euforikus élmény. Krizbo egyedi, már-már minimalista illusztrációi olykor új jelentést adnak a szövegeknek, néha elterelik a figyelmet, önálló életre kelnek. Számomra picit zavaró, hogy egy-egy kép nem látható teljesen, megtörik, ahogy átlóg a másik oldalra.

► György Zsombor: Társbérlet. Alhambra-Press Kiadó, Budapest, 2026, 248 oldal, 4990 Ft

Már az első lapokon megjelenik egy krimiszál, de az is világossá válik, hogy György Zsombor regényének fontos eleme lesz a kor aprólékos ábrázolása. Ezt erősítik a páros oldalakon fölbukkanó korabeli idézetek, mégpedig a Magyar Nemzetből – annál is inkább, mivel a regény írója a lap egykori főszerkesztő-helyettese, illetve a hajdani szerkesztőség tagjai által alapított Magyar Hang főszerkesztője. Nem véletlen az se, hogy az újságírói munka hangsúlyos szerepet kap a regényben is. Egyfajta korjellemző ars poeticának is beillik, amit három évtizeddel a kettős öngyilkosság után mond Sörös Gábor a fiatalabb kollégáinak: „Visszájára fordíthattad annak az ótvar rendszernek a gondolkodásmódját, és ha már azt nem írhattad le, hogy a rendszer szar, legalább néhány igazán szar emberről leírhattad, hogy az.”

► Tolvaj Zoltán: Árvajel. Corvina Kiadó, Budapest, 2026, 560 oldal, 8490 Ft

A nehéz témája ellenére a regény mégsem válik búskomorrá, hanem kifejezetten szórakoztató marad. Nem tapicskol az önsajnálatban, nem romantizálja a züllést, inkább nihilista vállrándítással dobja le magáról az identitáskrízisek minden súlyát. Ez persze azzal jár együtt, hogy végül nem fognak válaszok születni arra az élethelyzetre, amit bemutat, emiatt pedig az Árvajel gyakran terjengősnek hat. Mégsem tudom ezt hibaként felróni, hiszen egy fél élet tengődésének bemutatása a célja.

► Stőhr Lóránt: A játék szabadsága. Hajdu Szabolcs filmművészete. Gondolat Kiadó, Budapest, 2026, 334 oldal, 5950 Ft

Stőhr Lóránt második monográfiája Hajdu Szabolcs eddigi életművéről szól (korábbi Fassbinder-könyvéről írtam ezeken a hasábokon). Monográfiák többnyire befejezett életművekről születnek. A szerzőt ezúttal éppen az vonzotta, hogy egy aktív és rendkívül kreatív színház- és filmművészről írjon, akinek filmjeiben csak a szerzői film és a szabadság melletti elköteleződés közös, a művek témája, műfaja, jellege különböző. Stőhr a rendező minden filmjét részletesen és kitűnően elemzi, és utal filmtörténeti kontextusukra is.

► Lukas Bärfuss: Koala. Fordította Nádori Lídia. Scolar Kiadó, Budapest, 2024, 128 oldal, 3999 Ft

Lukas Bärfuss regénye egy rendhagyó nyomozás naplója. Civilben író amatőr detektívünk a féltestvére öngyilkosságának okát kutatja. Az „ápolt, barátságos, tartózkodó és azonnal felismerhetően agglegény” (6.) hat nappal negyvenötödik születésnapja előtt megírta végrendeletét, de csak hat héttel később, valamivel karácsony előtt feküdt be a fürdőkádba, és adta be magának a halálos heroininjekciót. Megfontolt, szenvedélymentes döntés ez, „nem eldobta az életét, hanem letette, visszaadta, mint egy lakáskulcsot kiköltözés után” (24.).

► Baksai József – Kállai Katalin: Jelenés – dialógok. Virtuóz Kiadó és Nyomdaipari Kft., Budapest, 2026, 170 oldal, 12 000 Ft

A festő-költő párosok kiadványai, kötetei mindig izgalmas konnotációkat keltenek, magam például nagyon szeretem Takáts Gyula és Egry József közös rajzos-verses füzetét, a Vízitükör kötetet, 1955-ből. Itt is reflektált egymásra, egymás alkotásaira a két művész, mint épp most jelen kötetünk szerzői.