Nadya Tolokonnikova: Lázadj! A Pussy Riot útmutatója aktivistáknak. Fordította Garamvölgyi Andrea. HVG Könyvek, Budapest, 2019, 288 oldal, 3500 Ft

Tolokonnikova a mondandóját 10 lázadási szabályban osztja meg olvasóival, és ez a forma máris jól dinamizálja a helyzetet, hat egymásra a kétféle alapminőség, buli van! Ezen belül meg mind a tízben ugyanaz a szenthármas szerkezet variálódik: szavak, tettek, hősök. A Szavak leginkább arról szólnak, hogy egy végtelenül korrupt és ostobaságát erőszakban szublimáló hatalmi rendszerben hogyan lehet az ember szabad. A Tettek-szál meséli el, hogyan alapították meg a Pussy Riotot (egy konferencián az orosz feminista punkról vállaltak előadást, csak hirtelen kiderült, hogy még nincs ilyen), milyen akciókat terveztek, és milyeneket vittek véghez (40% szokott a tervezettekből sikerülni, de a rendőrök megakadályozta 60% is ezer okból értelmesebb volt, mint ha nem tesznek semmit, hiszen legalább edztek, megvitatták a dolgokat, együtt voltak).

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Pátkai Marcell: Aki megette a Mona Lisát
Martos Gábor: „Ilyet én is tudok”
František Mikš: Picasso, a vörös kakas
Sárvári Edit, Hornyik Sándor, Turai Hedvig (szerk.): A kettős beszéden innen és túl

Pintér Tibor: A harmónia tébolya. Prae Kiadó, Budapest, 2019, 215 oldal, 2990 Ft

A regény két síkon játszódik: a jelenben egy rejtélyes tárgy megtalálása nyomozást indít el, a múltban pedig egy megszállott koperi kollégium zenetanára mesterkedik azon, hogy egyik tanítványát kasztrált énekessztárrá nevelje, sőt, hogy tudományosan is megfejtse az isteni hang titkát.  A modern kor „tudatlanságából” és a barokk jelen életviteléből szépen fokozott, szinte érzékien izzó feszültség keletkezik. Rejtvény rejtvény hátán, megfejtés generál megfejtést: nem elég egy-egy régi könyv, irat adatát hasznosítani, magát a pazarul leírt könyvtárat is meg kell fejteni. A barokk allegorizmus tébolyába bele kell kicsit őrülni. „Aki polcnyi mennyiségben fogyasztja a barokk harapnivalókat, az egy idő után maga is tud főzni az alapanyagokból” – hangzik el a regény egy hangsúlyos pontján, s nem ok nélkül. Remek írói fogás például, ahogy két korban is megcsodálják ugyanazt a Carpaccio-képet, s szinte ugyanazt látják meg benne. A barokk fénykultusz és árnyékontraszt játéktere legalább olyan fontossá válik, mint a barokk igényekhez igazított mitológiai sztereotípiák.

Győrei Zsolt–Schlachtovszky Csa­ba: Magyariné szeretője. Ör­dög­román. Kalligram Kiadó, Bu­da­pest, 2019, 360 oldal, 3999 Ft

Az összeszokott szerzőpárost jó ideje foglalkoztatta az 1718-ban született debreceni polihisztor alakja köré fonódott legenda – eredetileg dráma készült volna a magyar Faust történetből. . Hatvani Istvánról ugyanis, aki elsőként oktatta önállóan idehaza a fizikát, a gyakorlati kísérletei miatt terjedt el, hogy lepaktált az ördöggel. Nem sokkal az 1786-ban bekövetkezett halála után, egy orvos – Kazinczy Sámuel –, még debreceni diák korában lejegyezte Hatvani ördögi praktikáinak némelyikét. Ezek az élcelődő történetek eredendően cáfolni igyekeztek a professzor ördöngösségét, ám a jó szándék visszafelé sült el, vagyis az olvasók szó szerint vették a leírtakat. Olyannyira, hogy számos szépíró fantáziáját is megmozgatták ezek a históriák, így mások mellett, Arany János, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán is feldolgozta a magyar Faust legendáját.

Bánki Éva: Összetört idő (For­dí­tott idő III.). Jelenkor Kiadó, Bu­­da­pest, 2019, 269 oldal, 2799 Ft

Fordított idő regényfolyam előző két részét (Fordított idő, 2015; Elsodort idő, 2017) Riolda némelykor veszedelmes, máskor mozgalmasnak aligha mondható főszereplése uralja. Míg Velence központi helyet foglal el az Elsodort időben, a zárlatregényben már az őshonos szorgok lakta sziget kulturális oppozíciójaként tűnik fel. Rioldát ezen az Anglia és Norvégia között elterülő földdarabon találjuk, mely szülőföldje is. Bánki a Nyugati szél szigetét egyrészt az Összetört idő lokális koordináta-rendszerének teszi vonatkoztatási pontjává, másrészt ehhez a helyszínhez rögzíti a főszereplőnő révén megkonstruálni kívánt, de a regény utolsó lapjain is átláthatatlanul imbolygó kollektív emlékezet gyökereit is.

Az ÉS könyve decemberben – Barnás Ferenc: Életünk végéig. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 454 oldal, 3990 Ft

A klasszikus családregények általában hasonló ív mentén épülnek föl: a família növekszik, terebélyesedik, gyarapszik, majd beüt egy külső vagy belső kataklizma, és a család darabokra hullik. Persze az is megtörténhet, hogy a szétesés magától következik be, mint ahogy az a túlnövő birodalmak esetében is előfordul. Mondhatni, hogy ez nemcsak az irodalomra igaz, hanem a valóságra is. Arra a valóságra, amely mostanra töredezetté és nehezen követhetővé vált. Ennek megfelelően a mai családregények se tartanak egyik irányból a másikba, azaz nem futják be azt az ívet, amelyet egy vagy két évszázaddal ezelőtti elődeik vaskos kötetek formájában bejártak. (...)

Szóval adott egy népes család, ami eleve remek kiindulópont egy jól megkomponált regényhez. Az Életünk végéig azonban nem követi a vaskos családregények klasszikus ívét. Amikor a történetbe belecsöppenünk, a família évtizedes, rögzült hagyományai szerint él és működik. Az első nagyobb, a család egészére kiható és a regény cselekményét is tápláló eseményt az anya halála jelenti. A regény vége felé aztán meghal az apa is, ám a család története ezzel nem ér véget. Annak – legalábbis ebben a könyvben – se eleje, se vége nincs. Egyszerűen belelapozunk egy családregénybe. Valahol középtájon.

 (Alva Noto és Ryuichi Sakamoto – Richard Siegal: New Ocean, Ballet of Difference, Festspielhaus, St.Pölten)

Vagyis azzal szembesülök, micsoda sztereotípiákban gondolkodom, ahelyett, hogy élvezném, mennyire szétrobbantja a koreográfia a balett uniformizáló testképét, mennyire megismételhetetlenül egyedi itt mindenki, s mennyire különbözik mindenki mástól. Mint az óceánok, a tengerek, a tavak és a pocsolyák, bár mindegyik „ugyanaz” a víz.   

 (A Horror vacui című kiállítás az Újlipótvárosi Klub-Galériában 2019. december 31-ig látható. A részt vevő alkotók: Kemény György, Kósa János, Kótai Tamás, Köböl Vera, László-Kiss Dezső, Magyar Gábor, Mata Attila, M. Novák András, Ma­yer Berta, Miksa Bálint, Schallinger Dávid, Székely Annamária, Tomasz Piars, T. Horváth Éva, Varga Zsófi, Vasvári László Sándor, Vásárhelyi Antal, Végh András, Wächter Ákos, Zakar István)

A csoportos kiállítások átka épp a sokszínűségben, az anyag-, méret- és formagazdagságban rejlik. Hisz ennyi kisvilágot, irányt egymás mellé rendezni meglehetősen reménytelen feladat. Itt, ezen a tárlaton, a hely szelleme is segítette a kurátort (Kósa Gergő képzőművészt) és a rendezőket. Jól épülnek egymás mellé a dekoratív színes grafikák, a síkplasztikák és erőtejes, domináns festőiségű táblaképek.

 (Amerika! Disney, Rockwell, Pollock, Warhol – Bucerius Kunst Forum, Hamburg. Megtekinthető január 12-ig.) 

(Bodzsár Márk: Drakulics elvtárs)

Az amerikai popkultúra megélt közelsége és a Kádár-rendszertől őrzött távolság kellett Bodzsár hajmeresztő ötletéhez, hogy vámpírtörténetet meséljen el a filmvásznon életre keltett kádári Magyarországon. Ami persze politikai allegóriának sem utolsó: míg a főgonosznak kikiáltott vámpír csak módjával iszogat az éltető nedűből, addig az autoriter rezsim szisztematikusan szívja az emberek vérét és élősködik az egész társadalmon.

(Örkény István: Tóték. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

„A regényből írott két darabomnál – a Tóték-nál és a Macskajáték-nál – megítélésem szerint a prózai változat sikerült jobban, mégsem hallok róluk”, mondta korábban Örkény, és ezt erősítette meg Mácsai is, amikor az előadásról így nyilatkozott: „A kisregény a Tóték és a Macskajáték esetében is lebegőbb, bonyolultabb. Ma úgy érzem, hogy a színpad által akkoriban megkövetelt redukció az anyag lényegét, szellemét is érintette. Vagyis Örkény gondolkodását. Örkény, mint személy, kilátszik a regényszöveg mögül.” (ÉS, 2013/10., márc. 8.) Erre a „kilátszásra” irányítja a figyelmet a színész, és a Tóték lemez – alább részletezett – szótagok szintjéig átgondolt előadásmódjával majdnem annyit elmond Örkényről, mint az író életrajzából szerkesztett Azt meséld el, Pista! esetében.

 (Láthatáron Csoport: Hagyaték. Martin Miller és Alice Miller írásai alapján, r.: Tárnoki Márk, HPS Kultúrszalon)

A tudományos ismeretterjesztés kioltja a darab üres helyeit, a dráma csúcspontján a szereplők kimondják, amit különben alighanem csak éreznének és leginkább: mi érezhetnénk. A történet pedig, amely éppen valódi szereplői miatt kelt bennünk döbbenetet: fikcióvá lényegül. A mindenkit foglalkoztató kérdés, „hiteltelenítheti-e a munkásságot a kutató élete”: spekulatív, ezért kicsit bulvár marad. Személyessége, dokumentum jellege és felforgató ereje feloldódik Csehov és Albee dramaturgiájában. A továbbörökített traumák pedig visszaváltoznak mások történetévé.

(Komlósi35 – Erkel Színház, december 9.)

Ennyi most legyen is elég a tiszteletből, mert a Komlósi35 gála legfontosabb tapasztalata az, hogy Komlósi Ildikónak még minimum öt éven át kötelező a csúcson lenni, hogy eljöjjön egy Komlósi40 is. Mert a 35 ünneplésnek egészen szerencsétlen volt, nem csak a főigazgatói ki nyer ma jellegű beszéd miatt (ha jól látom, az ott Willard White a képen), végül is elég jól ismerte föl a híres énekeseket Ókovács Szilveszter, sokkal inkább fájt az egész este búbánatos feketesége.

(Orvosmeteorológiai percek. InfoRádió, hétköznapokon 4 alkalommal, először reggel 7.20 körül)

Nem javallott ez a műsor dolgozó embereknek, idősödőknek, bármilyen betegségre hajlamosaknak, iskolásoknak, szülőknek, nagyszülőknek, magas vérnyomásban szenvedőknek, alacsony vérnyomásban szenvedőknek, továbbá azoknak, akik már egy kis fényhiánytól is depressziósak, akik nem bírják jól a tűző napot, és azoknak sem, akik tényleg próbálnának télen-nyáron odafigyelni a megfelelő öltözködésre. A többiek nyugodtan hallgathatják.

(Németh Balázs bemondó önkéntes hírkommentálásai a köztévében)

Németh amúgy, ha szabad mondani, visszaeső kommentáló: öt évvel korábban már  indult egy eljárás ellene, amiért hírolvasói véleményt fűzött az M1 Híradó esti adásának egy híréhez. Németh olyan orgánumokra tett megjegyzést, amelyek szerinte elhallgatják a kormány szempontjából pozitív híreket. Később az MTVA úgy magyarázta a történteket a Hír24 kérdésére, hogy „Németh Balázs, a Híradó című műsor 2014. november 8-i adásában, nem véleményt vagy magyarázatot fűzött az Ön által megjelölt hírhez, hanem összegezte a napokban történt eseményeket.”