A könyvújdonságokat az Írók Boltja (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Andócs Zoltán. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Murakami Haruki: Egyes szám, első személy
Ljudmila Ulickaja: Az igazi nevem
Körkép 2023
Budapest Nagyregény

Tovább
A szerző további cikkei

(Haus-Rocker-Co – Atemzonen, Lentos Kunstmuseum, Linz. Megtekinthető február 26-ig, a kölni Verlag der Buchhandlung Walther und Franz König kiadó kétkötetes, kétnyelvű (német/angol) katalógusával, 200 oldalon gazdagon illusztrálva.)

A csoport projektjeit grafikonok, eredeti tervek, kivitelezett tárgyak, fotómontázsok és diavetítések hozzák közelebb a látogatókhoz a nagyteremben. Az alapítás után először Kétszemélyes ballonjukkal léptek a nyilvánosság elé Bécs 7. kerületében, az Apollogasse 7. alatti háznál. Az egyik első emeleti ablakból mozgatható acélszerkezettel áttetsző PVC-fóliából készült léggömböt lógattak ki leeresztett állapotban, majd óránként felfújták, és ilyenkor két személy ülhetett bele, hogy a látványban gyönyörködve borzongjanak is egyben a vállalt veszély miatt. Ez a passzív járókelők körében is izgalmat keltett, és remek reklámnak bizonyult.

Tovább
A szerző további cikkei

(Forgács Péter Füst / Fej / Pocsolya című kiállítása megtekinthető a Molnár Ani Galériában március 16-ig.)

Ahhoz, hogy élvezettel és érdeklődéssel elgondolkodhassunk a Molnár Ani Galériában kiállított alkotásokon, nem feltétlenül szükséges Forgács Péter meghatározó munkásságát a legprecízebben ismerni (de nem hátrány, ha mégis). A képek egyik központi szereplője a természet. A fotók és videómunkák azonban túlmutatnak a pillanat kimerevítésén, amellett hogy az esztétikai értékük sem elhanyagolható.

Tovább
A szerző további cikkei

(Egyensúly és áhítat, SZTE JGYPK. Megtekinthető 2024. március 14-ig.)

A két mester munkái remekül jellemzik a modernizmus és a hagyomány összefonódását a XX. század második felének alkotói életműveiben. Bár Fischer alkotói pályája hosszabb terjedelmű, de következetesen kialakított festészeti világa a nyolcvanas évektől alig változott. Talán – s ez a kiállításon kiderült volna, ha a képek felirataihoz évszámok is kerülnek – a életműve komorabbá, drámaibbá vált az utolsó években.

Tovább
A szerző további cikkei

(Ne várjatok túl sokat a világvégétől. Román–luxemburgi–francia–horvát film. Forgatókönyvíró-rendező: Radu Jude. Uránia mozi, Budapest, febr. 3. és 24. A Cinema Niche bemutatója.) 

Ha valakinek, nekünk szól a Cinema Niche sorozata, amely alkalmi vetítéseken mutatja be a kortárs filmművészet mestermunkáit. Premierjeik így olyan exkluzív eseményekké válnak, mint egy-egy híres muzsikus vagy színtársulat hazai vendégfellépése. Talán ez a minőségi mozizás jövője: miközben a multiplexekben zakatol a mainstream, kivételes pillanattá lesz egy remekmű pillanatnyi felbukkanása. Parádés az eddigi névsor: Pablo Larraín, Jia Zhangke, Carlos Reygadas, Apichatpong Weerasethakul, Gaspar Noé, Terrence Malick, Hong Sang-soo, Hu Bo, többek között. Csemegék filmínyenceknek, akik megcsömörlöttek a plázamozik egyenkosztjától.

Tovább
A szerző további cikkei

(Hölgyválasz, Játékszín, február 14.)

Hangsúlyos információ, hogy a színpadi adaptáció nem az amerikai (2004), hanem az annak is alapjául szolgáló japán film (1996), Masayuki Suo eredeti forgatókönyve alapján született. Ám ha az ember rendesen készül, és mindkét filmet megnézi, könnyen arra jut, hogy bármennyire univerzális is a romantikus kanavász, jóval erősebb itt az amerikai hatás. Ez nyilván abból is adódik, hogy Richard Gere és Jennifer Lopez jóval ismertebb errefelé, mint bármelyik japán színész, csalogató inkább az ő képükre formálni a szerepeket. Szente Vajk szövegkönyve és rendezése pedig rá is játszik erre, implicite és explicite egyaránt.

Tovább
A szerző további cikkei

(Csajkovszkij: Pikk dáma – Magyar Állami Operaház, február 17.)

A horror megvan, Lukács Gyöngyi a hajdani moszkvai Vénusz szerepében tényleg olyan, mintha a kedvencek temetőjéből mászott volna elő, az elzenélés megvan, Dohnányi Olivér korrektül kísér, és élénk tempókat vesz, az éneklés… Voltaképpen az is megvan. A baritonoknak már örültünk, Mester Viktória most is élmény, a két vendégművész közül csak Svetlana Aksenova nem tette egyértelművé, hogy miért pont ő a meghívott. Szépen és érdektelenül énekel, a harmadik felvonás áriájában egy ideig nem is nagyon hallani, de aztán megjön a hangja, és akkor visszatérünk az eredeti állapothoz: szép és érdektelen.

Tovább
A szerző további cikkei

(Ahogy tetszik – Kritikai podcast #36: Cormac McCarthy két utolsó regényéről, Litera, 2024. február 10.)

Igazából kár, hogy mind a ketten úgy látják, nem olyan jó ez az ikerregény, mert így nincsen vita, nem hangzanak el erős ellenérvek. Éppen ezért Greff András próbál dicsérni is. Jelentős szerző, aki élete végén száraz keserűséggel igyekszik megtalálni azt, ami még érdekli, valláspótlékot találni, leginkább a természettudományokban. „A bánatos hang tetszett Az utasban” – teszi hozzá. Azok olvassák el, mondja, akik olvasták a korábbiakat, és kíváncsiak, hogyan búcsúzik el egy nagy amerikai író. Szekeres Dóra pedig azzal zárja: olvassák el, lehet, hogy másként fogják látni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Évértékelő beszéd a kormány-csatornákon)

Tovább
A szerző további cikkei

Smid Róbert: Az ökokritika dilemmái. Századvég Kiadó, Budapest, 2023, 382 oldal, 4490 Ft

Az ökokritika dilemmái, bár a „zöld ügynek” nevezett veszélyforrás kikezdése első látásra provokatívnak tűnhet, nem programszövegek sora. Inkább emlékeztet arra, amire a könyv egyes helyein hivatkozott Paul de Man is, nevezetesen, hogy az eticitás egy a diskurzusok közt. Ettől persze nem lesz könnyebben nyakon csíphető, és ez alighanem egy referenciális zavarnak köszönhető. Amíg az egyik úgy tartja, hogy arról beszél, ami van, ami történik (a klímával, a természettel, a bolygóval), addig a másik ennek a beszédnek a történetiségét ragadja meg, de az embert úgy helyezi vissza a természetbe, hogy cselekvéseit akképp tekinti „természetesnek” (a természetnek nem ellentmondónak), hogy közben különböző elkerítésekkel, határvonásokkal, technikákkal megteremtette a kultúrának nevezett, „az eredendő temészettel” szembehelyezett közeget, ami viszont épp erről az eredendőségről már nem tud számot adni. A domesztikálás, a megszelídítés vagy az uralom alá hajtás formái végigkísérik az ember történetét és az önmagáról kialakított képét is, amelyre viszont az irodalom képes eminens módon reflektálni. Így lesz az irodalom – és az irodalomtudomány – az ökokritikai elemzésgyakorlatok evidens terepe.

Tovább
A szerző további cikkei

Jolsvai András: Két őszi nap Ujpesten. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 208 oldal, 4990 Ft

Jolsvai az 1950-ig önálló város fénykorába, Ugró Gyula polgármesterségének idejébe visz vissza: Ugró, aki egy mai újpestinek alig több utcanévnél, az egyik fontos szereplője a nagyon szerethető kisregénynek. Ő az, aki többször felkiált a regény során, hogy „már/még csak ez hiányzott”. A bankrablás nemcsak felkavarja a város életét, sok lakó életét megváltoztatva, de magára a polgármesterre is árnyékot vet, hiszen politikai ellenfelei ugyanúgy az ő felelősségére kérdezhetnek rá, mint az Ujpest című lap a Demokrata Kávéházban időző újságírói. De ugyanígy fakad ki a bankfiók igazgatója, Devellák Károly, amikor rovancsolás közben szólnak neki, két ügyfél szeretne vele beszélni – holott akkor még nem is sejti, hogy bankrablók érkeznek hozzá. Akik viszont azért sóhajtanak fel csalódottan, mert nagyon hamar, mindössze két nap alatt kézre kerülnek az elkövetők, azok a különszámot tervezgető helyi újságírók.

Tovább
A szerző további cikkei

Tót Endre: 111 vers. Állva és fenn­hangon olvasni. Tiszatáj Ala­pít­vány, Szeged, 2023, nincs ol­dal­szá­mo­zás, 4590 Ft

Az alcím egyébként is fricska: nehéz is lenne ezeket a verseket állva és fennhangon olvasni, hiszen a megértés szerves része a szöveg vizualitása.

Ami aligha csoda, lévén a szerző képzőművész. A vasfüggönyön még innen sikerült saját stílust, látásmódot, világot kialakítani, melynek központi eleme az örömelv. Örülök, ha egyik mondatot a másik után írhatom: ez az előző kötet címe, és az alkotó által használt egyik leggyakoribb fordulat: „örülök, ha”, ehhez pedig teljesen hétköznapi tevékenységek társulnak, a járás, az állás, vagy a szimpla levés. Mi örülni való van ezekben? kérdezhetnénk, ám a legvidámabb barakk bornírt, szabadsághiányos, összeszorított szájú világában ez valami hányaveti, dacos, játékos ellenállást jelentett.

Tovább
A szerző további cikkei

Kate Atkinson: A léhaság szentélyei. Fordította Borbély Judit Ber­na­dett. 21. Század Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 448 oldal, 5990 Ft

Atkinson regényében nemcsak sokféle szereplő útja keresztezi egymást, de sokféle műfaj is: a szöveg áramló könnyedséggel siklik át egyik világból és beszédmódból a másikba, megidézve Dickens London-regényeit – például a remek nyitójelenetben, amelyben az épp most szabaduló Nellie-t koktélozó bámészkodók tömege várja a börtön előtt –, valamint a húszas évek emblematikus prózai beszédmódjait és stílusait is. Nellie egyik fia, Ramsay például regényírónak készül, és mi is olvashatjuk A csillogás kora című korfestő krimijének kezdeményeit. Visszatérő vonatkoztatási pont a húszas évek middlebrow irodalmának egyik emblematikus könyve, Michael Arlen A zöld kalap című, a két háború között Magyarországon is több kiadást megért 1924-es regénye, amelynek főszereplője, Iris Storm az időszak egyik legismertebb vamp-figurája volt. A szöveg saját kompozíciójában is színre viszi a gyorsaságot és a sebességet – a hatást fokozza a rövid, ráadásul címmel ellátott fejezetekre való tagolás is –, a két háború közötti időszak állandó motívumait: mindkettő annak a tét nélküli, eloldódott súlytalanságnak a tünete, amely az évtized meghatározó életérzés-regényeiben is főszerepet játszik, például Aldous Huxley Légnadrág és társaijában (1923) és Evelyn Waugh korai műveiben. Ez a könnyűség a szóban forgó időszak legjellegzetesebb stílusát, az art decót is megidézi, amely a kiüresedettség érzékeltetésére a felszín kultuszát helyezte előtérbe a klasszikus modernizmus irodalmának mélységkultusza helyett: jellegzetes vonás a dekoratív, olykor geometrikus mintázatok kirajzolódása.

Tovább
A szerző további cikkei

Danyi Gábor: Az írógép és az utazótáska. Szamizdat irodalom Magyarországon 1956–1989. Kronosz Kiadó, Pécs, 2023, 620 oldal, 5950 Ft

Danyi moralizálás helyett kitágítja a „szabadságharcos” szamizdat-narratívát. Ami nem azt jelenti, hogy megkérdőjelezi a második nyilvánosságban végzett ellenálló tevékenység erkölcsi jelentőségét, bátorságát. Csak kiegészíti más, ha tetszik földhözragadt, de az igazsághoz nyilvánvalóan szintén hozzátartozó szempontokkal, mint az antropológia vagy a közgazdaságtan: például, hogy ki miből tartja fönn magát. A magam részéről ismét levontam a tanulságot, hogy az autonóm és bátor élethez nem árt némi gazdasági érzék. Ahhoz, hogy Krassó György főállásban folytathassa kiterjedt szamizdat-kereskedelmi tevékenységét, nem árt tudni, hogy rendelkezett rokkantnyugdíjjal, és az is fontos, hogy közgazdászként végzett. Mert paradox módon a magasabb előállítási költségekkel járó szamizdatkiadás esetében nem csak a diktatúra merült fel mint nehézség, hanem a profitkényszer is. Krassó György kiadója, a Magyar Október Kiadó működésében a szerző egyszerre hoz példát olyan munkatársakra, akiknek célja elsősorban a gazdasági haszonszerzés volt, és olyanokra, akik alapvetően a rendszerrel való küzdelem céljával végezték tevékenységüket, hozzáteszem, a kettő nem is feltétlenül zárja ki egymást.

Tovább
Élet és Irodalom 2024