A szerző további cikkei

(BFZ, Marek Janowski. Müpa, feb­ruár 12.)

Janowski vezényletével a BFZ érzékeny alkalmazkodással, ösztönző partnerként kísért. Önálló produkciójukban is remekeltek. Nem csoda, hiszen régóta ismerik és szeretik Janowskit. A karmester nagyszerű művész és kivételes felkészültségű szakember. Enyhén szólva nem showman: mozdulataival nem a közönségnek üzen, nem kínál értelmezést a zenéhez, nem magyaráz. Amit látunk, vizuális élményként száraz és rideg: ütemezés, információk és utasítások kézmozdulatokra váltva. (Janowski karrierje meg is fizette ennek a rokonszenves szikárságnak az árát: pályája nem ívelt olyan magasra, amilyenre kvalitásai alapján ívelhetett volna.)

Tovább
A szerző további cikkei

Király Kinga Júlia: Apa Szarajevóba ment
Szécsi Noémi: Egyformák vagytok
Szeifert Natália: Az altató szerekről
Csutak Gabi: Csendélet sárkánnyal

Tovább
A szerző további cikkei

Horváth Viktor: Tankom. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2017, 274 oldal, 3499 Ft

A történet tehát 1968 januárjában indul, amikor a főhadnagy búcsút mond a karácsonyt-szilvesztert Magyarországon töltő lévai lánynak, Julikának; s mindjárt utána Brezsnyev és Kádár közötti telefonbeszélgetést kell tolmácsolnia. A főhadnagy a rétsági harckocsis hadosztálynál teljesít szolgálatot: szenvedélyesen játszik műanyag játékkatonáival, titokban nagy csatákat vívnak társaival; olykor el kell mennie tolmácsolni, például vadászatra Dubčekkel,  titkos (kémkedési) küldetésbe Lévára, ahol végre újra találkozhat Julikájával, végül augusztusban baráti segítségnyújtásra, a tankokkal, megint Lévára. Szívébe zárja (az imádott Kádár elvtárson kívül) Dubčeket, és tanúja a legfontosabb szereplők hol kedélyes, hol feszült tárgyalásainak, amelyek a „hadgyakorlatohoz”  – vagyis a megszálláshoz – elvezetnek.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Fesztbaum Béla: Aki Budapestet mulattatja, de Kolozsvárról álmodik... Ditrói Mór színházi életrajza. Corvina Kiadó, Budapest, 2017, 224 oldal, 2990 Ft

Fesztbaum a kétezres években elvégezte a veszprémi Pannon Egyetem színháztudományi szakát, már a szakdolgozatában foglalkozott Ditrói Mórral, akinek aztán a doktori disszertációját szentelte (Polonius: dr. Fesztbaum Béla). Teljes joggal. Többször megfogalmazott alaptétele, hogy Ditrói „a naturalista és realista színjátszás magyar meghonosítójaként, illetve a XIX. század romantikus színházeszménye és a XX. század modern, polgári színháza közötti átmenet kulcsfigurájaként egyaránt jelentős” (8.). Ezt az állítást bizonyítja rendkívül felkészülten, alaposan, sokoldalúan, a szakirodalom fölényes ismeretével – még eddig lappangó dokumentumot is közöl!

Tovább
A szerző további cikkei

Závada Péter: Roncs szélárnyékban. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017, 87 oldal, 1699 Ft

Úgy tűnik, hogy a Roncs szélárnyékban nem tud elmozdulni az „újholdas” paradigmáktól, így hiába az esetleges kísérletező kedv, túlmutatni sem képes azokon. A versek statikussága végső soron a kötet gondolati komplexitását is megkérdőjelezi, ennél azonban nagyobb probléma, hogy olvasás közben mindvégig ott motoszkál bennünk a kérdés: mi is a valódi tétje ennek a tájköltészetbe íródó testpoétikának?

Tovább
A szerző további cikkei

Hutvágner Éva: Örök front. Kalligram Kiadó, Budapest, 2017, 157 oldal, 2500 Ft

A kötetet meghatározza, hogy az elbeszélő kívülállóként, egy leheletnyi kedves gúnnyal ábrázolja a világ kétségbeesett, vagy épp rezignált reakcióit, megteremtve ezáltal egyfajta distanciát a regény figurális szintje és a befogadó között. Nincs valós viszonyunk a szereplőkhöz, nincs végső cél, amely felé tartanának, nincsen kétségbeesés, csak a visszafordíthatatlan entrópia, és ami ebből következik: a hiábavalóság.

Tovább
A szerző további cikkei

Bárány Tibor (szerk.): Kiskáté. Kortárs filozófiai kiskönyvtár. Műút Könyvek, Miskolc, 2017, 324 oldal, 2500 Ft

Harmincöt, nagyjából azonos hosszúságú tanulmány található a kötetben, hét blokkba csoportosítva. A fejezetcímek is azt sejtetik, hogy a szerkesztő célja vélhetőleg az lehetett, hogy a filozófiában kevésbé járatos olvasót segítse eligazodni a szövegek között. A címek kérdés formájában fogalmazódnak meg, s a filozófia egy-egy alapkérdését vetik fel; olyanokat például, hogy Mi az ember?,Milyen jogaink vannak?, Mi létezik?, s ezekkel a kérdésekkel nagyjából körbe is járja a filozófia főbb területeit. S ha az érdeklődő olvasó átlapozza ezeket a blokkokat, akkor csakhamar arra kénytelen rácsodálkozni, hogy nem egy kérdésen már maga is eltöprengett, sőt, némelyiknek akár még komoly tétje is van számára.

Tovább
A szerző további cikkei

Szentpéteri Nagy Richard: Bérc – avagy a joguralom útjai. Alkotmány- és politikaelemzések száz tételben 2005–2015. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017, 479 oldal, 3990 Ft

A tekintélyes hazai hagyománnyal, de a folytonos és szabad fejlődés lehetőségével alig, pártképviselettel pedig jó ideje egyáltalán nem rendelkező klasszikus konzervativizmus kereteiben mozgó Szentpéteri Nagy ritka hangon szóló diagnoszta, akinek terápiás javaslataira is érdemes odafigyelni. Mindenekelőtt pedig következetes és igényes képviselője egy olyan alkotmányos tradíciónak és kultúrának, amely egyedüli alapja lehet egy majdani, tartósabb jogállami restaurációnak.

Tovább
A szerző további cikkei

Csáth Géza: Sötét örvénybe süllyedek. Naplófeljegyzések és vissza­emlékezések 1914–1919. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 596 oldal, 4499 Ft

Csáth úgynevezett nemi erkölcse elég riasztó. Legjobban a bordélyok kurvái (no meg az úriembernek totálisan kiszolgáltatott cselédek, szobalányok) közt érezte magát, itt felszabadult, szinte boldog. Az úrinők, a „privátok” világában már elveszett volt és kudarcos, ilyenkor könnyen visszakozott, ha hódítása mégis célba talál, plusz időszakos impotenciájával is meg kellett küzdenie, ami a bordélyokban kevésbé zavarta.
És miközben sorban döntötte le (mai értelemben megerőszakolta) a különféle szobalányokat, addig megszállottan kutatta, hogy vajon Jónás Olga – a későbbi felesége – tényleg szűz volt-e, mielőtt őt is megkoitálta – még a házasságkötésük előtt.

Tovább
A szerző további cikkei

(A felejtés emlékei című kiállítás március 25-ig látható a Magyar Képzőművészeti Egyetem Barcsay Termében.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Szabó Magda: Sziluett. Előadja Molnár Piroska. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Az összegző szándék érezhetően közös. Szabó Magda esetében védjegy. „Egy kislány[é], aki a mennyországban töltötte a gyermekkorát, szülei félistenek. Nem idill ez, hanem teljesség” – mondta Esterházy az Ókút szerzőjéről. Molnár Piroskánál is időszerű, jól látszik ez a Rózsavölgyi Szalonban játszott Emberi hang című dalestjéből, amely pályája egy-egy fontos állomásához irányítja a hallgatót.

Tovább
A szerző további cikkei

(Samuel Maoz: Foxtrott)

A ritmus- és nézőpontváltások szokatlan rendje Maoz sajátos szemléletmódjáról árulkodik. Az izraeli rendező egyszerre látja érzelmesen és a groteszk fénytörésben az életet, józan tapintattal űz viccet a gyászból, mégis nagy empátiával mutatja meg a szülők fiúk elvesztése felett érzett fájdalmát és a házastársi kapcsolat szakadozását. Az iróniából persze főként az izraeli katonaságnak jut ki a filmben. A besorozott bakák lakóhelyéül szolgáló roskatag konténer napról napra dől az egyik irányba, már a talajvíz is feltör benne. A bibliai tájon isteni hangként szólnak le rádión az újoncok felettesei és helikopteren ereszkednek alá, hogy döntsenek sorsukról. 

Tovább
A szerző további cikkei

(Az Új Pátria teljes sorozata az Utolsó Óra program keretében – Fonó Records)

Az Utolsó Óra a háború előtt született kárpát-medencei nemzedék hangzó emlékezete, a felvételek óta sokan nem élnek már, sőt, a legelső lemez főszereplője, a talán leghíresebb, kalotaszegi vidék viszontagságos életet élt prímása, Váralmási Pici Aladár a felvétel után egy hónappal meghalt. Kelemenék addig felfedezetlen kincseket találtak, döbbenetes történeteket hoztak, az Új Pátria tényleg arról, egy olyan világról szól, ami 2000 környékén elmúlófélben volt, és mára talán teljesen el is múlt. Mégis, a zene ereje kifogyhatatlan, és ez a lemezgyűjtemény – már csak az újraéledés okán, és mert bőven van még mit mondani róla – azt bizonyítja, hogy az elvárosiasodás közepette, a modern világban is megvan a helye annak, amit egykor népzenének hívtunk.

Tovább
A szerző további cikkei

(Holt lelkek, február 12.; Miskin herceg, február 15.; Katona József Színház, Sufni)

Dankó Istvánt, aki idestova 10 éve a társulat színésze és építő tagja, jól érzékelhetően a tartalom hajtotta első rendezésében: neki ma Magyarországon mondanivalója van a Holt lelkekkel. Egy történetet mesél el, amely, bár szerzője több mint százötven évvel ezelőtt vetette papírra, ma ugyanúgy érvényes. És Dankó amellett, hogy az univerzálist példázza vele, kidomborítja benne a lokálisat, amivel nap mint nap találkozunk, legalábbis az, akinek van rá füle. Mert rendezése nem direkt aktualizál, de jelez.

Tovább
A szerző további cikkei

(Fonográf-koncert – Papp László Sportaréna, február 16.)

Hogy a túl sok jó szám ellenére a Fonográfból miért lett egy „na, azért mégsem az Illés”, annak nyilván van ezer oka. Elkerülhetetlen oka is, megváltozott a popzene helyzete a hivatalos kultúrában, meg elkerülhető oka is. Hogy mást ne mondjak: szerintem már a név sem telitalálat. Tudom, hogy a folyamatosságot jelentette, a Fonográf valami Illés-kiadvány volt, de ki az, aki egy viaszhengertől várja el, hogy megmondja neki, merre is van az előre meg a fölfelé. Erősítő, meg gitár, meg hangfal, azt értem.

Tovább
A szerző további cikkei

(„Sokat dolgoztam éveken át, hogy idáig eljussak” – az M4 anyaga)

A szakértő botrányos szereplése, vagy inkább mondjuk úgy, hiánya, legalább ilyen probléma. Swaney sítudásának amatőr bájára illett volna utalni. Hogy a versenyző láthatóan annyira tud síelni, mint Horváth apuka a kerületi iskola sítáborának második napján, de hát szegény Horváth apuka egy évben csak egyszer jut el odáig, hogy felcsatolja a lécet, és különben a negyedik napra ennél azért jobban megy neki. Az ugrások hiányát is szóvá lehetett volna tenni, mert bár próbálhatjuk feltűnően tapintatosnak, óvatosnak és alázatosnak felfogni a közvetítést, de azért az mégis képtelenség, hogy még az ismétlés alatt is a 180 fokos fordulás szakszavával vagdalózik a szakértő. Sajnos nem hallom jól, hogy szerinte mi történik az óvatos és ijedt megfordulás ideje alatt, de ha abban ő felismert bármilyen ugrást, akkor ragyogó fantáziája van.

Tovább
A szerző további cikkei

(Hodworks: Sunday – Trafó, február 15.)

Olykor kényelmetlen, kellemetlen színház Hód Adrienné. Megpróbáló. Azt gondolnánk, hogy nézőként biztonságban vagyunk, nem eshet bántódásunk, de nem. Legalább olyan fontosak vagyunk a számára, mint a táncosai, ha nem fontosabbak. Addig piszkál, addig dolgozik rajtunk, amíg lepattintja vastagon megkérgesedett nézői páncélunkat, és mi is ott állunk ugyanolyan a pőrén az ismeretlenre várva, mint a Sunday szereplői, tőlünk karnyújtásnyira a csupasz színpadon.

Tovább
Élet és Irodalom 2018