Mellár Dávid: Vagy valami egészen más. Kalligram Pol­gá­ri Társulás, Pozsony–Du­na­szer­da­hely, 2020, 80 oldal, 6 euró/2000Ft

A kötet egyik központi tárgya a test és hús pólusai között kibomló narratívák, szerepek, képlékeny identitások vershelyzetbe hozása, az anyagiságig lebontott absztrakció, a csontra rágott metafora, a fájdalomig kiélvezett retorika. Erős a szövegvilág kötődése ahhoz a provokatív szöveggenerálási technikához, melyet Mellár a „látvány perverziójának” nevez, s melyet esztétikai vágyként, Orpheusz tekinteteként hoz játékba. A birtoklás, az elnyerés lehetőségét saját vágyainak türelmetlensége pusztítja el, s vele együtt pusztul a teljes mitológia, a semmivé „képzelt” másik univerzuma.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Nemes Z. Márió: Ektoplazma
Varga Tünde: Határátlépők
Tolnai Ottó–Bicskei Zoltán (szerk.): Kovács Antal szobrász birkózása az anyaggal
Josef Nadj: Mnemosyne

Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy. Fordította N. Kiss Zsuzsa. Athe­naeum Kiadó, Budapest, 2020, 271 oldal, 3999 Ft

Bármennyire is tisztában van az olvasó azzal, hogy egy disztópiát tart a kezében, nem kerülheti el, hogy oldalról-oldalra beleborzongjon a regény rémálomszerű valóságába. Ebben a mesterségesen létrehozott duális világban ugyanis a nők csupán statiszták a saját életükről szóló színdarabban. Az első menstruációjukat követően a lányokat felsorakoztatják egy orvosi rendelőre emlékeztető lottózóban, ahol egy gép dönt az életükről. Akinek fehér sorsjegy jut, annak kötelező a gyermekvállalás, a kék szelvényeseknek pedig szigorúan tilos szülniük.

Csepeli György: Ember 2.0. A mesterséges intelligencia gazdasági és társadalmi hatásai. Kossuth Kiadó, Budapest, 2020, 272 oldal, 3400 Ft

A könyv eleje és vége közt mindenesetre a rendkívül tömören, sűrűn és mégis olvasmányosan fogalmazott részekből nagyon sokat tudhatunk meg a mesterséges intelligencia fejlesztéséről és alkalmazásairól, ezek közt, minő öröm, megtalálható a machináció és a totális ellenőrzés is. Egyelőre csak az Ember 1.0-nál tartunk… Csepeli teljes képet igyekszik adni, így olvashatunk a kiberdevianciáról is, de foglalkozik a háborúk kérdésével is, etikai és jogi problémákkal, sőt azt a kérdést is felteszi, hogy „Tudnak-e a gépek szeretni?” Még Mary Shelley és teremtménye, azaz Frankenstein és teremtménye is előkerül…

Edward Snowden: Rendszerhiba. Fordította Tomori Gábor. 21. Szá­zad Kiadó, Budapest, 2019, 398 oldal, 4490 Ft

Óriási az egzisztenciális tétje annak a döntésnek, ha Snowden úgy határoz: borít és kitálal. Ha elfogják, több évtizedes börtön vár rá. A végkimenetel még ennél is sötétebb lehet. A Hongkongból Moszkva érintésével Ecuadorba igyekvő kiugrott ügynöknek a segítségére siető jogvédő, Sarah Harrison mondta a seremetyevói repülőtéren, hogy azért van mellette, mert: „Kell, hogy legyen valaki, aki utoljára élve lát téged. Lehetek akár én is.”

Szkárosi Endre: Égzsák. Szár Channel. Régi és új hangköltemények. AmbrooBook, Győr, 2020, 117 oldal, 4990 Ft

Szkárosi Endre régi motorosnak számít ebben a diskurzusban, ő és még egy maroknyi alkotó (Ladik Katalin, Szilágyi Ákos stb.) már a hetvenes évek óta próbálják emlékeztetni az irodalmi közéletet a líra másállapotaira, az írott szövegen túli horizontokra. A vizuális-, hangköltészeti és a legkülönbözőbb performatív gyakorlatokat változó módon árazza be a mindenkori közeg, illetve az egyes életművek kontextusa is számos ponton eltér, de fontos hangsúlyozni, hogy ezek a kérdések túlmutatnak a neoavantgárd halotti kultuszán és kanonizációs küzdelmein. A kortárs költészet a kultúra digitális fordulatára saját monomediális rögzültségeinek megkérdőjelezésével (is) reagál, a líra hagyományos termelését és befogadását a szociális média és a slam-mozgalom előretörése nagyban átalakította, illetve azt még megjósolni se tudjuk, hogy a karanténvilág traumája mennyiben fogja újraszabni közvetlenség és közvetettség esztétikai viszonyait.

Batár Attila: Párizsi térportrék. Sarkantyu Illés fotóival. FUGA–TERC Kiadó, Budapest, 2020, oldalszámozás nélkül, 4000 Ft

Batár Attila a Miért a terek? Miért éppen ezek a terek? című bevezetőjében könnyed stílusban tér ki az ilyenkor szokásos definíciók elől, viszont rövid mondatokban mégis felsorolja, hogy milyen sokféle szerepe, alakja és arca lehet a térnek, amit akkor szeretünk, ha egyszerűen – jó ott lenni. A félezer párizsi tér közül csak 19-et mutat be: azokat, amelyek közel állnak hozzá. Ez nagyon is személyesnek tűnő válogatás, aminek talán elsősorban azok örülhetnek, akik maguk sem kedvelik nagyon az agyonlátogatott, monumentális nagytengelyeket és reprezentatív tereket

(A tenger éneke. A kiállítás a 2B Galériában október 22-ig látogatható.)

(Mohácsi András Talesz/Tallit című kiállítása az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban október 8-ig látható.)

(Stilles sehen – Bilder der Ruhe, Fondation Beyeler, Riehen/Basel. Meghosszabbítva november 15-ig.) 

(Horvát Lili: Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre)

Két csodálatos színészi alakítás sodor magával minket. Bodó Viktor okosan figyelő, orvosi, emberi tapasztalatát gondolattá érlelő, megfontoltan nyugodt, ugyanakkor játékosan nyitott középkorú férfit alakít. Ragyogó világoskék szeme uralkodik Stork Natasán, aki szenvedélyes pontossággal visz végig a főhősnő folyton változó érzésein és gondolatain, egyszerre feszült és lágy, határozottan és bizonytalan. Egy baj van csak a nagyszerű színésznővel: túl fiatal a szerephez.

(Nubya Garcia: Source – Universal/Concord, 2020)

Ugye még önök sem hallottak kolumbiai cumbiát a jazzben? Egy bogotai kis kórussal vegyülve, szédítő dallamára reflektálva, azt kibontva, majd monoton ismételve megjelenik Archie Shepp szelleme, és vele jutunk el a transz állapotába. Vagy az Inner Game lassan kibomló és kicsavart calypsója Sonny Rollins híres koncertfelvételét, a Don’t Stop the Carnivalt idézi, míg a másik karibi allúzió, a yoruba ritmusokig vezető Before Us: In Demerara & Caura vendégszólistájával, a trombitás Ms Maurice-szal egy újabb dimenzióba lépünk, ahogy a kvartett kvintetté alakul.

(Ruzante–Peer Krisztián: Csapodárok. Radnóti Színház, r.: Szőcs Artur)

A Csapodárokat (ismertebb címe: A csapodár madárka) még a járvány söpörte el tavasszal, ezért csúszott évadkezdésre, és lett belőle a Radnóti – talán véletlen – krédója arról, hogy a járvány után jöhet a felhőtlen szórakozás, a kiszabadulás (átmeneti) öröme. A cifra bunkóságmenü és a trágárságszótár ízes gyűjteménye legalábbis könnyed vásári mulatságot ígér; utóbbiban Peer Krisztián átiratában a polgári közönség érzékenységére való tekintettel a biztonság kedvéért azért sáfrányos szeklicének nevezik a fingot és falafelnek a faszt (de előtte még megtanítják nekünk, hogy mi mit jelent). A végén a szórakoztató szándékot erősíti a finálé is – szó szerint egy gatyaletolós poénnal –, amit a polgári kultúra Nagymező utcai hajlékában bátor gesztusnak is nevezhetnénk,  de inkább azt mondanám, hogy megbízható, ősi humorforrás.

(Mozart: Serenades – Hungaroton, 2020)

Tudok még mondani érveket az új lemez mellett. A hangzás sokrétűségét, nem az az alapvetés, hogy a hegedűk mindent eljátszanak, és a többit kitöltjük. Legalább meg lehet sejteni a mű félelmetességét, miközben megy ez a derűs muzsikálás. Tudok ellene is beszélni, hogy a szólóhegedűt mindig kevésnek érzem, kevésnek is meg hamisnak is, lehet, hogy csak félrehord a fülem. Hogy amikor elérünk az utolsó tételig, és most tényleg jön valami szívfájdító szépség, mintha azt mondaná Mozart, hogy ez most ifjúságod utolsó éjszakája, aztán, a tétel lassú része után megrázza magát, éljen a boldog felnőttség, akkor valamit tenni kell, hogy el is higgyük mindezt.

(Haydn–Beethoven–Schubert–Ekman: Cacti, Magyar Nemzeti Balett)

A Kaktuszok nem enged meg hasonló viháncolást, mert a koreográfia jóval fegyelmezettebb, pontosabb, különösen, hogy az előadók szabályos rendben elhelyezett, különféle méretű, négyzet alakú dobogókon térdelnek, fekszenek, állnak, rugdalóznak, dobolnak, hadonásznak ritmikailag összetett szekvenciákban, és a világítás által is szabdalt és irányított térben. A  mű alapötlete egyébként különösen közel áll a szívemhez, hiszen abból az elégedetlenségből született, amit Ekman kezdő alkotóként tapasztalt, hogy a gonosz kritikusok mellőzik vagy nem értékelik nagyra a munkáit, vagy – horrible dictu – még értelmezik is! Hogy jön valaki ahhoz, hogy egy-két megnézés után megítélje az ő hosszas és nehéz munkával elkészült koreográfiáit – morfondírozott.

(A labdarúgó-szövetség elnöke és egy miniszter nyilatkozata a nézők előtti meccs járványügyi veszélytelenségéről)

Csak Magyarországon nagy a nyugalom. A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) szerint a szigorú óvintézkedéseknek köszönhetően az Európai Szuperkupáért kiírt csütörtöki mérkőzés időpontjában a Puskás Aréna biztonságosabb helyszín lesz, mint bármelyik más pont az országban vagy akár egész Európában. „A Bayern München–Sevilla összecsapás szabadtéren rendezett labdarúgó-mérkőzés. Mint ilyen, megrendezése nézők előtt kevésbé kockázatos, mint bármilyen zárt térben megtartott esemény.