(Csató József Broken Bones of the Heart című kiállítása május 21-ig látogatható a Deák Erika Galériában.)

(Két virtuális Trianon100 tárlat az Alföldről)

(A legvidámabb barakk. Magyar rövidfilm. Rendező-forgatókönyvíró: Varga Noémi. Operatőr: Nagy Marcell. Vimeo Staff Pick)

Az elbeszélt családi saga önmagában is példázatos, ám nem ez adja a mű kivételes erejét, hanem a forma. Egy-két rejtett, diszkrét vágást leszámítva egyetlen bravúros hosszú kameramozgást látunk. Amikor elkezdődnek a vallomások, a bérház kanyargós, szűk lépcsőjén megy föl a kamera, majd belép a lakásba. Innentől a helyszín többet mond el ezeknek az éveknek a lélekőrlő természetéről, mint a drámai monológok.

(Ex Katedra – Tanmesék a 90-es évekből. Rendező: Boross Martin. Stereo Akt–Füge Produkció, SzínházTV, április 27.)

A kilencvenes évek és a kelet-európaiság át van passzírozva ugyan a kisiskoláskor, kiskamaszkor szűrőjén, de a címadás ellenére az általános iskolai élmények és az ex katedra mikroagressziók mégsem annyira jelentős részét teszik ki az előadásnak. Kisebb részben a felnövésről magáról, nagyobb részben pedig ennek a közös idő- és tércikkelynek a megéléséről szól, amiben persze meghatározó az iskola mint helyszín, de mégsem az autoriter oktatási rendszer kritikájáról van itt szó. Teljesítmény, hogy a múltba nézés nem válik lapos nosztalgiázgatássá, és valószínűleg azért nem, mert mélyreható problémafogalmazás hiányában is van tétje az előadásnak, ez pedig a személyesség. Nem csupán dokumentarista, egyenesen autobiografikus színházat látunk: a szereplők  saját korai történeteiket mondják el, és ezek relevánsak, intimek tudnak lenni mindenféle előre elképzelt iskolai tragédia nélkül is. Nem lehet bánni, hogy a tematika szervezőereje nem nyomja le a személyeset.

(Bizet: Carmen – a Wiener Staatsoper előadása a ház honlapján – május 2.)

Anita Rachvelishvili a címszereplő, pompás hang, még amikor hamis, akkor is, és nagyon vitézül kármenkodik, ring és reng, csak hát egyszerű testalkati okokból a feszes ruhákban valahogy máshová pozicionálja Carment, operai erotikacentrum helyett út melletti kamionosálommá válik. A bűn édessége és ellenállhatatlansága helyett a szánnivalóságot látja az ember. Nyilván van Don José, aki őérte vagy őmiatta is öl, őket hívták be azelőtt a Mónika show-ba.

(Kamara-kör: Stravinsky-est. Zeneakadémia – április 27.)

A fiatal muzsikusokból alakult, Radnóti Róza zongoraművész által vezetett Kamara-kör hangversenyének műsora az egyik legleleményesebb koncertprogram volt, amelyet valaha hallottam. Két leheletrövid mű vezette be az esemény két részét, mindkettő két-két fúvósra íródott (Fanfár egy új színház felavatására – két trombita; Lied ohne Name – két fagott), s mindkettő után egy-egy hosszabb, nagy jelentőségű mű következett, pontosabban egy-egy nagy mű szvitváltozata, illetve átirata (A katona története – szvit hegedűre, klarinétra és zongorára; Tavaszi áldozat – átirat zongorára, négy kézre). Rövidség és hosszúság, csekély jelentőség és kivételes súly, alkalmi darab és fontosnak szánt kompozíció, más alkotóperiódusok – mindegyik műben ott az átütően meggyőző csúcsteljesítmény varázsa egyfelől, a személyiség eltéveszthetetlen, hiteles kézjegye másfelől.

(Múlt és Jelen – Gulyás László beszélgetései az M4 sportcsatornán)

Kiváló műsor!

Gulyás László gazdag és többnyire sikeres sportriporteri pályát futott be, Vitray Tamás mellett Gyulai Istvánnal és Knézy Jenővel a kor sporteseményeinek elmaradhatatlan közvetítői. Nem tudom, csapása vagy adománya Gulyás életének, hogy ő közvetíthette Brüsszelből az 1985-ös Bajnokok Európa Kupáját, azt a döntőt, amelyik a futballtörténet egyik legtragikusabb eseményéve vált.

Andrej Nikolaidis: A magyar mon­­dat / Homo Sucker: Az apoka­lip­szis poétikája. Fordította Rajsli Eme­se és Jódal Kálmán. Gondolat Kiadó, Budapest, 2020, 301 oldal, 3400 Ft

A Nikolaidis-prózában (melyet e kötetben A magyar mondat képvisel) lejáróban lévő szavatosságú, magukat alkoholba pácolva tartósító férfiak (legtöbbször maguk is írók) próbálnak valami nyugat-európai mércével is értelmezhető cselekedetet véghez vinni, de aztán legyőzi őket saját és társadalmuk melankóliája. Ekkor általában a közelgő apokalipszist kezdik várni, idővel azonban rájönnek, hogy az csak azért nem jön, mert már mindig is itt volt. Ezt felismerve rendszerint kinyitnak egy single malt whiskeyt vagy esszéisztikus eszmefuttatásba kezdenek, esetleg mindkettő. És így tovább, ad infinitum. Játszódik Ulcinjban, a szerző lakhelyén, privát Comalájában (Rulfo) vagy Topekájában (Lerner), Montenegró és Albánia határán, valamikor a XII–XXI. század közt.

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Jenei Gyula–Verebes György: Légszomj
Tompa Gábor: Van még könyvtár Amerikában?
Egyed Emese: Daphne ideje
Villányi László: mindenek előtt

Károlyi Csaba Deczki Saroltával, Szolláth Dáviddal és Visy Beatrixszel beszélgetett 2021. április 28-án Zoomon. A felvételt a jövő héttől meg lehet nézni a YouTube-on, az Írók Boltja csatornáján. Legközelebb Szaniszló Judit Leli élete című regényéről lesz szó.