A szerző további cikkei

Nagy Márta Júlia: Az elígért lány. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 114 oldal, 1999 Ft

Hogy ismerős fordulattal éljek: kezdetben volt a kert. Csakhogy Nagy Márta Júlia kötetében az ember környezetét, mindennapjait körülölelő természetet nemcsak idilli, nosztalgikus harmóniaként, valami ősi, bűn nélküli állapot múltjaként szemlélhetjük, hanem a teljesség lehetőségét felmutató jelen mindig magában hordozza az elveszettséget, a pusztulást, a szépben mindig ott bujkál a rút is. A szerző mint városi flâneuse a kertváros eklektikus látványaira, a vernakuláris építészet hol giccses, hol elfuserált, igénytelen, hol mégis megejtő és rendkívül emberi, esendő alkotásaira hangolódva építi verseinek világát, költői képeit. Organikusan és látszólag a külső elvárásoktól, költői trendektől mentesen, csak ahogy bejárt életterétől „tanulja”. S mindez szervesen „nő ki”, hajt virágot a hét évvel korábbi Ophélia a kádban című kötet utolsó, Zugló kialszik című ciklusából.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Karl Ove Knausgård: Harcok (Harcom 6.)
Roy Jacobsen: Fehér tenger (Ingrid Barrøy 2.)
Anders Roslund: Szép álmokat (A névtelen lányok 2.)
Mattias Edvardsson: Jó szomszédok

Tovább
A szerző további cikkei

Vonnák Diána: Látlak. Novellák. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021, 220 oldal, 2999 Ft

A választott helyszínek és témák sokféleségéből fakadóan bőven lehetne, de mégsincs ezekben a novellákban valamiféle politikaiügy-képviselet. Ami nem jelenti azt, hogy ugyanakkor ne válhatnánk politikailag (is) érzékenyebbekké a könyv olvasása során. Jobban mondva, olvasása után. Merthogy mindennek a civil társadalmi hozamnak az előfeltétele: olvasói érzékenységünk gyakorlása. Hogy tudniillik ne hiányoljuk vagy gondoljuk túl mindazt, amit Vonnák elbeszélői nem vagy csak mértékkel hoznak a tudomásunkra. De még olyan alkalmi eljárások is beleférnek ebbe a szikár prózába, amelyek sűrűbb előfordulással könnyen veszélyeztethetnék annak alapkarakterét. Ilyen például a Mozdulatlan víztükör című darab szándékolt párhuzama a változó korba lépő ember és a terhétől fokozatokban szabaduló vemhes állat között: „nők a vérszagban, kettőnek most kezdődik minden, egy birkózik, kettő elfáradt.” Vagy az Apály párdarabjának, a Dagály című novellának már-már bőbeszédűségig – a kötet nyelvi-szemléleti állandójához mérten afféle dagályosságig – menő vallomástrillája: „Az ottfelejtettség és az esetlegesség ösvényei után a tenger szégyentelen végtelensége, a hullámok tajtékos ki- és belélegzései mindig ujjongással töltenek el.”

Tovább
A szerző további cikkei

Gianina Cărbunariu: Hétköznapi emberek. Drámák. Fordította Csűrös Réka és Patkó Éva. UArtPress – Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Marosvásárhely, 2020, 212 oldal, 2625 Ft

Több sejtésünk megfogalmazódik olvasás közben arról, kik a „hétköznapi emberek”, akikről a könyv a címét kapta. A kötetzáró darabban a korrupció ellen fellépő egyik szereplő ezt mondja: „hétköznapi emberek, akik hallották a történetemet, … eljöttek, hogy támogassanak”. Tehát nem a darabok nevesített szereplőiről van elsősorban szó! A könyvnek ez az egyik bravúrja. A szerző az olvasóknak is helyet kínál(t) benne, mindvégig: vagyis mi, a társadalom csendben lapító tagjai, akik a visszásságok ellen felléphetnénk, mi vagyunk a könyv valódi főszereplői.

Tovább
A szerző további cikkei

AU Műhely: Tervezési és építési folyamatok. VI PER Gallery, Prága, 2021, 220 oldal, 8990 Ft

A kiadó, a prágai VI PER, mely egyben építészeti galéria is, az elmúlt évben három alkalommal is kollaborált magyar vonatkozású projektekkel. 2021 januárjában jelent meg náluk Schmied Andi Private Views című könyve, mely a manhattani luxus világ felhőkarcolóinak kietlen élettereit mutatta be. A kötet akkora siker lett, hogy január óta most várható a negyedik ezerdarabos kiadása. A VI PER második magyar vonatkozású projektje az AU Workshop könyve és a kötet megjelenését megelőző Planning and Building methods című kiállítása tavaly júliusban. A harmadik pedig, a 2007-es Velencei Biennálé fődíjas magyar pavilonjában kiállító Andreas Fogarasi Up and Down című kiállítása, melyet november végéig lehetett látni a prágai kiállítótérben.

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve januárban – Identitás, nyelv, trauma – Tanulmányok Kertész Imréről. Szerkesztette György Péter. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2021, 288 oldal, 3999 Ft

„Amikor kötetünk összeállításának gondolata megfogalmazódott, a kiindulópont egy új értelmezési tartomány megteremtésének reménye volt” – írja György Péter az Előszóban (mely előtt Takács Zsuzsa Rab-arc – egy kaddis emlékére című verse szerepel), úgyhogy az olvasás során ezt a deklarált szándékot tartottam szem előtt. Azt vizsgáltam, hogy a hét tanulmány közül melyek lehetnek azok, amelyek – szerény véleményem szerint – megfelelnek az említett szerkesztői elvárásnak, s úgy látom, ebből a szempontból csak két szöveg emelkedik ki magasan a mezőnyből: Radics Viktóriáé és György Péteré. De a maga nemében a többi is gondolatébresztő szöveg – arra tehát semmiképpen sem biztatnám az olvasókat, hogy az én felelőtlen felbujtásomra csak Radics és György munkáját olvassák el.

Tovább
A szerző további cikkei

(Uri Asaf: Midrás és kép, 2B Galéria, megtekinthető február 4-ig.)

A festményein jól nyomon követhető, mit értek teremtésen. Korábbi képeitől eltérően a mostaniakon feltűnően sok réteg rakódik egymásra. Látni, hogy a vászonra egyszer rákerült egy festmény; azután látni, ahogyan ezt Uri Asaf átfestette egy újabb réteggel; erre a második rétegre azután rákerült egy további, s a végén olyan összetett lett a látvány, hogy eldönthetetlen, egyáltalán hány réteg rakódott egymásra. Mindeközben pedig a festményeknek lett egy mélységük: ha sokáig nézem őket, mintha egyre mélyebbre pillanthatnék be valahová.

Tovább
A szerző további cikkei

(Rácmolnár Sándor és Wechter Ákos kiállítása a Bartók32 Galéria és Kultúrtérben február 11-ig látható.)

Rácmolnár Sándor és Wechter Ákos olyasmire vállalkozik, ami a képzőművészet történetében nem túl gyakori tematika: a hívságos világ bajairól és azok okairól szórakoztató képi csevejt folytat. Bosch és Brue­ghel talán, vagy Daumier és Georg Grosz lehetnek az ősszülők. De a példák nem igazán helytállóak. Az ő társadalomról képben kifejezett vallomásuk a karikatúra és szatíra eszközeivel él. Realisták a maguk módján, az ábrázolásban is és a tematikában is. Rácmolnár és Wechter fabulákban beszél (rajzol, fest).

Tovább
A szerző további cikkei

(Saint-Saëns összes szimfóniája. Or­chestre National de France, vezényel Cristian Măcelaru, közreműködik Olivier Latry – orgona. Warner Classics)

A lemez tehát az alkotói „ismerd meg önmagad”, a személyiség keresésének és megtalálásának élménye, melynek révén, aki nem tudta, most ráébredhet, milyen nagyszerű zeneszerző Camille Saint-Saëns. A Francia Rádió kebelében működő Orchestre National de France színesen, karaktergazdagon, virtuózan játszik, fölényesen ismerve és közvetítve a művek stílusát és nagyságrendjét, a Magyarországon egyelőre ismeretlen, negyvenegy éves Cristian Măcelaru szuggesztív, határozottan irányító, erőteljes produkciókat létrehozó karmesterként mutatkozik be – nem igényel merészséget megjósolni, hogy később is fogunk hallani róla.

Tovább
A szerző további cikkei

(Asghar Farhadi: A hős)

A főszereplő Rahim körüli hírverés természetesen nem a hősiességről szól, hanem az örök és olthatatlan vágyakozásról hősök után, akikkel az álomgyárak és a tévécsatornák elárasztják vásznainkat és képernyőinket. Asghar Farhadi iráni forgatókönyvíró-rendező filmjében ironikus fényben láttatja az internet által formált nyilvánosság hősteremtésre irányuló kényszerét, amely pillanat alatt hősként emel fel és gazemberként ítél el gyanútlan embereket.

Tovább
A szerző további cikkei

(Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál 2022, nyitókoncert – Zeneakadémia, Solti Terem, január 8.)

Az Átlátszó egyfajta gyúanyag, mert ha folyamatos gondolkodás és a megnyilvánulási felület pásztázása zajlik, akkor a haladás garantált. Az Átlátszót övező vibráló alkotni vágyás, ami az újzenei értelmezés szerint az előadókra is kiterjed, rendkívül megkapó: talán nem is csak az elhangzó zenéket szeretjük meg, hanem azt a közeget, amely a művek megszületését indukálta.

Tovább
A szerző további cikkei

(Anton Pavlovics Csehov: Sirály, r.: David Doiasvili, Vígszínház, jan. 12.)

A hatáskeltés nyilvánvaló alkotói szándéka és annak rutinos kikényszerítése ellenére többször lankad az érdeklődésem. Nem érződik egyértelműnek, hogy tényleg van-e annyi tartalom a felpuffasztott vizualitás mögött, de ha ez a sokszor inkább hatásvadász, mint hatásos látvány arra indít, hogy keresni kezdjük a mögöttest, ott valószínűleg már működik valami.

Tovább
A szerző további cikkei

(Donizetti: Az ezred lánya – Erkel Színház, január 14.)

Nem akarom magunkat sajnáltatni. Nagyon nehéz az ilyesmit végignézni, de végigcsinálni még sokkal nehezebb lehet. A közönség szíve jó, a legfárasztóbb poénokon is nevet valaki itt vagy ott, de alapvetően mindannyian érezzük: elátkozott színházban vagyunk egy elátkozott estén. Innen nem lehet nyerni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Aréna – Az Inforádió beszélgetőműsora, hétköznaponként 18:00–19:00)

Presser visszatérő vendégként beszélt nagy kedvvel A padlás „lelkéről”, abból az alkalomból, hogy ezredik előadása volt a Vígben, szó esett a tervezett New York-i bemutatóról, a járványnak a színházra és a koncertekre gyakorolt negatív hatásairól, a Szent István körút 14. előadásáról, s arról, hogy szerelme a Vígszínház. Mesélt az Oláh Ibolyának írt dalokról, a megzenésített versekről is, Kántor Péter, Parti Nagy Lajos neve is előkerült. Elképzeltem, hogy egyszer Parti Nagy Lajossal lenne beszélgetés az Arénában. Na akkor mondhatnánk, hogy „a tárgyilagosság szerethető”.

Tovább
A szerző további cikkei

(Sztárok, legendák)

Felejthetetlen szorozva kettővel, az tuti 2Felejthetetlen. Most nem írom le, hogy ki az a legenda, aki visszatér, mert nem szeretném kellemetlen helyzetbe hozni: ő maga sem hiheti el, hogy legenda, de az sem, aki ezt a promócikket megfogalmazta. Legenda valószínűleg mindenkiből lehet, de az élet keserves, és nem sokakból válik az. Már legalábbis a legutóbbi időkhöz képest, mert konkrét időponthoz, a tömegkommunikáció valamilyen eseményéhez nem köthetően, de tény, hogy újabban egyre több a sztár és egyre több a legenda.

Tovább
Élet és Irodalom 2022