Az öregasszony
PRÓZA - LXVIII. évfolyam, 18. szám, 2024. május 3.„Az öregasszony „kedves”-nek nevezi a fiút. Persze, neki mindenki „kedves”. Így szólít mindenkit, aki valamiképpen része az életének. Öreg, tehát ma már kevesen vannak azok, akik részei az életének. A fiú udvarias és kötelességtudó. És tiszteli az idősebbeket. Ezt az asszonyt meg pláne. Országosan ismert művészről van szó, ez külön is imponál neki. Persze, örömmel kíséri sétálni. Nincs abban semmi. Sőt, megtiszteltetés.
Séta közben az öregasszony belekarol a fiúba. Nem kapaszkodik belé, hanem úgy fűzi át a karját a fiú karján, mintha összetartoznának. Mesél az öregasszony, magyaráz, viszi a szót, beszél a fiatalságáról, arról, hogyan bújkált a háború idején. Elmondja, miképpen vitték el a testvéreit meg a szüleit is Auschwitzba. És hogyan menekült meg ő. Aztán mesél arról, miket fest. És közben magához szorítja a fiú karját. És mosolyog, és oldalról nézi a fiú arcát, és olykor-olykor könnyes a szeme.”
Az Élet és Irodalom honlapján néhány éve díjfizetés ellenében olvashatók az írások. Ez továbbra sem változik, de egy új fejlesztés beépítésével kísérletbe fogunk. Tesszük ezt azért, hogy olvasóinknak választási lehetőséget kínálhassunk.
Mostantól Ön megválaszthatja hozzáférésének módját: fizethet továbbra is az eddig megszokott módon (bankkártyával, banki utalással), amiért folyamatosan olvashatja lapunk minden cikkét és az online archívumot is. Ha azonban csak egy-egy cikkre kíváncsi, cserébe nem kérünk mást, mint ami számunkra amúgy is a legértékesebb: a figyelmét.
Regisztrációt követően bankkártyával vagy banki átutalással néhány perc alatt előfizethet honlapunk teljes tartalmára, illetve akár a nyomtatott lapra is. Részletek az ELŐFIZETÉSI INFORMÁCIÓK oldalon olvashatók.
