Ősz húrja zsong, jajong, busong a tájon, s ont monoton bút konokon és fájón, hogy miért, az nem kérdés, a turáni átok miatt. Utóbbi elsődlegesen abban áll, hogy kormányzó urunknak mostanában valahogy semmi se akar összejönni, pedig ő láthatólag iparkodik. Ez utóbbi abból is kiderül, hogy egyre nagyobb blődségekkel hozakodik elő, a minap például avval próbálta lenyűgözni a publikumot, hogy ez egy olyan ország, melyben mindig két párt volt és két párt lesz: vannak a baloldaliak és vannak a jobboldaliak, vannak a nemzeti érzelműek és vannak az internacionalisták. Megnéztem a huszonnégy kötetes Magyarország történetében, nem ez áll benne, megnéztem Hóman–Szekfű Magyar történeté­ben, az se tesz említést ilyesmiről, vagyis kormányzó urunk badarságokat beszélt, persze nem először, és nyilván nem is utoljára.

A nemzetközi szerződéseket írásban kötik. Amit nem írásban kötnek meg, az nem szerződés.1 Annak pedig, hogy az orosz energetikai cégekre vonatkozó amerikai szankciók alól létezne magyar kivétel, nincsen semmilyen írásos nyoma. A nemzetközi jog szerint ilyen szerződés tehát nincs. Orbán kijelentése, hogy Trump kézfogása több mint egy írásos megállapodás – egyszerűen nem igaz. Különösen nevetséges az egyébként igazmondásáról híres Szijjártó külügyminiszter nyilatkozata2, miszerint a szankciók alóli magyar mentesség addig érvényes, amíg Trump elnök és Orbán miniszterelnök hivatalban van. A szerződésekre még a nyitott kérdésekben is a pontosság jellemző. A fenti állítás ennek nyomokban sem felel meg: de iure egyszerű folyosói pletyka.

2015 második felében egyre inkább érzékelhetővé vált, hogy a kormány az iskolai tananyagot a társadalom ideológiai átformálására kívánja felhasználni. E kérdésben – a Történelemtanárok Egylete és a Tanítanék Mozgalom mellett – a társadalom- és humán tudományi intézmények számos munkatársa exponálta magát; egyre több hír jutott el hozzánk (a többes szám most az Iványi Gábor rektorsága alatt működő Wesley [wesley.hu] néhány vezető munkatársából álló informális kört jelenti) arról, hogy egyetemi és kutatóintézeti vezetők, folyóiratszerkesztők jelezték ott alkalmazott ismerőseinknek: véleménynyilvánításuknak ugyan nem állítanak adminisztratív korlátot, de jó, ha tudják, hogy saját intézményi érdekeiknek ártanak.