A szerző további cikkei

Múlt pénteken reggel nyolckor megjelent az Indexen a Mészáros Lőrinccel készült interjú, amelyben szó volt egyebek közt a Mészáros Csoportról, a Magyar Bankholdingról és az Opusról, két és fél órával később pedig a Portfolio már hírül is adta, hogy az interjú hatására az Opus árfolyama jelentős mértékben emelkedett. A Blikk kiszámolta, hogy a papírok értéke fél nap alatt 14,5 forinttal nőtt, így a Mészáros-féle részvénycsomag péntek kora délután összesen 6,3 milliárd forinttal ért többet, mint pár órával azelőtt. Akárhogy is nézem, ez olyan történet, amin érdemes alaposan elgondolkodnunk.

Lőrinc barát szólt, és ettől a vagyona tovább sokasodott, vagyis az ige testté lőn. Ez a csoda nem a ködbe vesző mitikus korban történt, hanem most, egy átlagos, szürke délelőttön, bekövetkeztének logikus magyarázata nincs. Egyszer csak borzongatóan szép, varázsos erejű, bűvöletes szókkal telt meg az online tér, hatásukra a tőzsdéző embersokaság lelkében csiklandó vágyak méhrajai keltek szárnyra, s mindez sok-sok Opus-részvény megvásárlásában konkludált. Közelebbről mintegy háromezer-nyolcszáz szó jelent meg az Indexen, azaz két teljes ÉS-oldalnyi terjedelmű betűtenger. Olyan, mintha a pártközpontban fogalmazták volna nemcsak a kérdéseket, hanem a válaszokat is. Hivatali bikkfanyelvet használó érdektelen, alig olvasható szöveg, amely mégis anyagi erővé vált és Mészáros Lőrincet gazdagítja.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Budakeszi, 1956

Ezúttal a Sziklai-ügyben jelentek be különvéleményt. Bár – amíg nem tanulmányoztam a peranyagot – elhittem történész ismerőseimnek, hogy ez a Sziklai-ügy koncepciós per volt. Arra gondoltam ugyanis, Sziklai Sándor ezredes annyira fontos elvtárs volt, hogy dicső emlékének érdekében a hatalom szinte bármit megtett. A peranyag kezdeti tanulmányozásakor azon kaptam rajta magam, hogy az elém tolakodó tényekkel szemben makacskodom. Aztán mégiscsak megadtam magam.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A földrengések, vulkánkitörések, szökőárak, járványok okozta katasztrófák miatt kialakuló krízishelyzetek azonnali cselekvést igényelnek a kormányoktól, mivel mindenfajta késedelem további emberveszteséggel jár, és drágítja a kilábalást. Köszönhetően a modern tudománynak, technológiának és az innovációs rendszereknek, a jelenkor kormányainak sokkal jobbak a cselekvési lehetőségeik, mint korábban a Római Birodalomnak, amikor Pompeji elpusztult a Vezúv kitörése miatt, vagy a középkori uralkodóknak a feketehimlő-, a pestisjárványok idején.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Még egyszer a Jóbok könyvéről

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A kérdésnek mára már hatalmas irodalma van. Loïc Wacquant – az egyik legfontosabb szerző – könyve kitűnő összefoglalásának tekinthető írásában az etnikailag terhelt szegénység és a hiperszegregáció problémáit, valamint az állam ezek kialakulásában játszott szerepét vizsgálja. Eközben ki igyekszik törni abból a terminológiai vitából, amely Julius Wilson – véleményem szerint témánkban ő a legfontosabb szerző – hasonló irányú munkássága és az általa bevezetett underclass kategória körül alakult ki, és nagymértékben hátráltatta, hogy ezekről az igen fontos társadalmi problémákról érdemi vitát lehessen folytatni. Ezért Wacquant új fogalomrendszert vezet be, ami alkalmas arra is, hogy megvilágítsa a Nyugat-Európában és az Amerikai Egyesült Államokban az etnicizált szegénység kezelésével kapcsolatban kialakult helyzet lényegesen eltérő okait és következményeit.

Tovább

Az ÓVÁS! Egyesület búcsúja Perczel Annától

Tovább
Élet és Irodalom 2021