A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A hazai politikai verseny egy elhanyagolt dimenziójáról

Tovább
A szerző további cikkei

Észtország kicsiny észak-európai ország, melynek nyelve a finnugor nyelvcsalád finn ágához tartozik. Az ország keleti határát Samuel Huntington a nyugati civilizáció határaként jelölte meg 1996-ban a civilizációk összeütközését vizsgáló könyvében. Az ország több mint kétezer szigetével együtt valamivel kevesebb mint fél magyarországnyi területén nem egészen másfél millió lakos él, akiknek egynegyede orosz. Ez kapcsolatos az ország sajátos történelmével.

Tovább
A szerző további cikkei

Nehéz idők jönnek.

Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy külvárosi kocsma képét mutatja záróra előtt. Az úri közönség verekszik, népszerűsége ennek megfelelően zuhan, mint a Flórián téri felüljáróról leváló betondarabok. Ott tartunk, hogy a németeknél már a zöldpárt a legnépszerűbb, és cseppet se kizárt, hogy a szeptemberi választásokat követően az ő jelöltjük lesz a kancellár.

A magyarok vezetőjének helyében éjszakánként álmatlanul forgolódnánk emiatt.

Annalena Baerbock, a zöldek társelnöke és egyszersmind kancellárjelöltje túlképzett nemzetközi jogász, alig múlt negyvenéves, gyerekkorában toronyugró volt, országos harmadik helyezett, nem ijed meg semmitől és senkitől. Merkel a nála kilenc évvel fiatalabb magyar bugrist anyáskodó jóindulattal kezelte, Baerbock nem ilyen lesz. Ismerjük a korosztályát, nekik már semmi se szent, öregedő, potrohos diktátorok csábosnak szánt mosolyától szívük nem kalimpál erősebben, csokor virággal, tábla szalonnával lábukról le nem vehetők. Kormányzó urunk az ő azeri, kazah, üzbég stb. szaktársaival azonnal megtalálja a közös hangot, a kínaiakról már nem is beszélve, viszont az Y generációhoz tartozó nyugat-európaiak közül inkább csak az elmeháborodottakkal képes szót érteni, bár velük se egykönnyen.

Tovább
A szerző további cikkei

Egy statisztikai adat annyit ér, amennyire bíznak benne, következésképpen a nemzeti statisztikai hivatalok számára különösen fontos a bizalom megszerzése és megtartása. Ezt könnyű kimondani, de sokkal nehezebb megvalósítani, hiszen a statisztikai hivatalok fenntartója az állam, és legfőbb megrendelője a mindenkori kormány. És hát, ahogy mondani szokás, aki fizet, az muzsikáltat. A kormányok természetesnek tartják, hogy a költségvetési pénzekért a hivatal olyan adatokat gyűjtsön nekik, amelyek hasznosak, és amelyek megkönnyítik a hatalomgyakorlásukat. Ezért aztán a főstatisztikusokra (a nemzeti statisztikai hivatalok vezetőire) hárul az a nehéz feladat, hogy egyszerre feleljenek meg a kormány elvárásainak és a hiteles tájékoztatás feladatának.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Györe Balázs 70

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2021