Kormányunk nem fogja ratifikálni a svéd NATO-csatlakozást, hiába kérik erre a Facebookon volt külügyminiszterek és egyéb notabilitások, minek is tenné. Mindannyian tudjuk, hogy Svédország, de mellesleg Finnország is a legválogatottabb jelzőkkel sértegeti Magyarországot, vagy legalábbis ezt állította az országházmester két héttel ezelőtt, amit pedig ő egyszer kimond, az úgy igaz, vagy ha mégse, akkor is. Az udvari sajtó rögvest neki is látott, hogy a válogatott jelzők egy csekélyebb hányadát tételesen felsorolja. Az e tárgyban született Így gyalázzák Magyarországot a svéd és finn politikusok című fogalmazvány egyetlen konkrét példát se tudott említeni, ám ezen tudtunkkal senki se csodálkozott.

Mi tagadás, honunk legjobbjainak orcáján ekkor már némi bizonytalanság kezdett tükröződni, kormányzó urunk azonban megmutatta a helyes utat: „Azért váltsunk már pár szót ezekkel a derék finnekkel és svédekkel. Mert az mégsem járja, hogy gátlástalan hazugságokat terjesztenek rólunk, a magyar jogállamiságról és demokráciáról, az itt folyó életről”, mondta ő, kisvártatva pedig nagy örömmel hallottuk, hogy Hende Csaba vezetésével büntetőexpedíció indul a két északi államba, sorra járja az elkövetőket, és mindenkit felpofoz.

„De omnibus dubitandum est”, azaz mindenben kételkedni kell – ezt a mondást Johannes Climacusnak, azaz Søren Kirkegaard-nak és Descartes-nak1 is tulajdonítják. Az eredete végül is mindegy: ez az elv, a szkepticizmus a gondolkodás alapja. Cikkemben most, szkeptikusként Dobrev Klárának, a Demokratikus Koalíció (DK) európai parlamenti képviselőjének és miniszterelnök-jelöltjének két állításával foglalkozom. Az egyik az Európai Egyesült Államok létrejöttének már korábban felvetett lehetősége, a másik az erős állam koncepciója, amelyet most hallottam először ennyire erős hangsúllyal, programként. A DK szociáldemokrata, azaz baloldalinak minősített nézeteivel a maguk egészében képtelen vagyok azonosulni, bár bizonyos elemeikkel egyetértek. A liberális vonásokat viszont igencsak kedvelem. Ezért íródott ez a cikk.