A szerző további cikkei

Nem Magyarország körül forog a világ. Ezt a kormányoldal sehogy sem akarja elhinni, de amúgy az ellenzéki kritikusok sem szívesen gondolnak bele.

Orbán Viktor washingtoni látogatása előtt két demokrata és két republikánus szenátor levelet írt Donald Trumpnak, s azt kérték, hogy hozza szóba „a szabadságnak, a joguralomnak és a kormányzás minőségének a tartós korrózióját”. Kovács kormányszóvivő rögtön tudta, hol van a kutya elásva. Természetesen ugyanaz a kutya, mint mindig, „teljesen nyilvánvaló”, hogy Soros György és szervezetei támogatják őket. Ifjabb Lomnici jogi szakértő pedig ugyanekkor felfedezte, hogy még a két republikánus aláírónak is „van takargatnivalója” – Marco Rubio esetében egy olyan cikkre hivatkozott, amely leszögezte, hogy a szenátort nem támogatta sem Soros, sem hozzá köthető szervezet, míg Jim Rischt valóban vizsgálta Robert Mueller különleges ügyész „illegális adományozással kapcsolatos” gyanú keretében, csak őt nem Soros emberei, hanem az azóta összesen hét és fél évre leültetett Paul Manafort lobbistái keresték meg. (Manafortnál távolabb senki sem állhat Sorostól. Többek között a Putyin-barát ukrán gengszter, Viktor Janukovics kampányát segítette, majd ő volt Trump kampányfőnöke, amíg ki nem derült, hogy Kievben a titkos pártkasszából fizették, ekkor Trump rövid úton kirúgta.)

Tovább
A szerző további cikkei

Számos szakmai közeg évek óta bírálja a Budapest–Belgrád vasútvonalon történő nagyberuházást, ám a kormány nem vette a fáradságot arra, hogy választ adjon a felvetésekre, tájékoztassa a közvéleményt, miért kell beleállnunk ebbe a projektbe. Április végén azonban végre feketén-fehéren kiderült, mi értelme a magyar gazdaság számára nettó hasznot nem hajtó, ám több százmilliárd forintos eladósodással járó, soha meg nem térülő vasúti pályafelújításnak és mellette egy új sínpár lefektetésének. Kiderült, ami Magyarországnak káros, az nemcsak a kivitelező és hitelező kínai partnereknek előnyös, hanem személy szerint Orbán Viktornak is. Nagy nemzetközi buli ez, ami az uniós források kilátásba helyezett fogyását pótolni tudja azon a felfelé tartó siklópályán, amely szédületes gyorsasággal repíti – különösebb erőfeszítés nélkül – tovább a világ leggazdagabbjai közé. Orbán elérte, hogy olyan konzorcium nyerje el az aranyárban történő vasútfejlesztést, amelybe a kínaiak egy Mészáros Lőrincnek tulajdonított érdekeltséget is bevettek. Talán diplomáciai udvarlással vagy/és talán azért, mert oly mértékben túlárazott a projekt, hogy azon még osztozkodva is nagyon nagyot lehet kaszálni.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A globális token economy

Pavlov kutyája 2017-ben Kínában találkozott Orwell 1984 víziójával.  Suqian városkában – mint Kínában sok helyen – egy olyan, social credit systemnek nevezett rendszert vezettek be, amely méri, számon tartja és nyomon követi az állampolgárok viselkedésére vonatkozó információkat, majd abból a „megbízhatóságára” utaló mérőszámot állít elő (Economist, 2019. márc. 30). Mindenki – mint egy játékban – 1000 ponttal kezd, amelyhez viselkedésétől függően hozzáadnak vagy az 1000 pontból levonnak. Aki részt vesz az önkéntes munkában, vért ad, segít a közösségnek, az növelheti pontjainak számát. Aki viszont elmarad a hitel visszafizetésével, vagy összeütközésbe kerül a rendőrséggel, attól pontokat vonnak le. A havonként újraszámolt „teljesítményük” alapján az embereket – a hitelminősítők mintájára – nyolc kategóriába osztják: a sor elején a példaszerű polgárok (AAA), a végén, a megbízhatatlan egyének (D) találhatók.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A bölcsesség épülete: a Notre-Dame

Tovább
A szerző további cikkei

John Lukacs (1924–2019)

Tovább
A szerző további cikkei

Korunk felvilágosodott szellemisége a rabszolgaság semmilyen formáját nem tűrheti. Történelmi emlékezetünkben a durva fizikai és egzisztenciális kiszolgáltatottság szimbólumaiként rémlenek fel az egy kézben összpontosult hatalmas latifundiumon robotoló jobbágyok. Ugyanakkor nem téveszthetjük szem elől a kiszolgáltatottság árnyaltabb változatait sem. Messze magunk mögött akarjuk tudni az olyan kort, amelyben nemcsak a fizikai, de a szellemi-lelki megélhetés feltétele, tehát nemcsak a föld, de az igazság is a hatalom monopóliuma volt.

Tovább
Élet és Irodalom 2019