A szerző további cikkei

Az a háromszázmilliárd, amelyről a frissiben beszerzett tizenhatezer léle­geztetőgéppel kapcsolatban oly sok szó esik, legyünk egészen nyugodtak, a legjobb helyre ment. Persze nem Kínába, apostoli kormányzatunk ugyan köztudottan na­gyon szereti Kínát és a kínaiakat, annál azonban több esze van, semhogy háromszázmilliárdot csak úgy lazán odalökjön nekik. Lopja a pénzt a mi apos­to­li kormányzatunk? Igen, de egyfelől az is munka, más­felől pedig háromszáz­milliárd nem aprópénz, azért még a mi legjobbjaink is hajlandók lehajolni, ha az utcán belebotlanak. Hogy mégis mekkora ös­szegről van szó, azt a közrendű állampolgár fel se bírja fogni, de azért csak próbálkozzunk. A ta­valyi év első hét hónapjában ennyi volt a ma­gyarországi szálláshelyek összesített árbevétele. Virágzó és szépen növek­vő idegenforgalom mellett, amikor a járványt még elképzelni se tudtuk volna. Vagy vegyünk egy má­sik, de ugyancsak ehhez a tárgykörhöz tarto­zó párhuzamot. Apostoli kor­mányzatunk tavaly márciusban határozott Ma­gyarország öt kiemelt turisz­tikai térségének fejlesztését illetően, és erre az öt projektre összesen háromszázmilliárdot szánt. Tavaly márci­us­tól egé­szen 2030-ig, merthogy természete­sen akkor is ugyanaz a brancs fogja gya­ko­rol­ni a hatalmat, amelyik már tíz éve tesz minket bol­doggá. Ráadásul a Magyar Turisztikai Ügy­nök­ség, amely ezt a pénzt kiporciózni hivatott, nem szociális intéz­mény. Kormánypárti képviselők és ábrándos tekintetű multi­mil­li­árdosok kas­tély­szállóit szokta támogatni, más szóval azért van, hogy az urak a zsák­mányon méltó körülmények között osztoz­kod­hassanak. De lám, három­száz­milliárdnyi jó magyar forint akkora összeg, hogy azt még Csák Máté földjén se egyszerre talicskázzák haza, hanem apránként, ahogy finom népeknél szokás.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A tervek szerint ősszel megindul Magyarországon a diplomataképzés. Posztgraduális oktatásról van szó, amelyért államtitkár a felelős.  Honlapja szerint „a Magyar Diplomáciai Akadémia a Külgazdasági és Külügyminisztérium irányítása alatt működő oktatási intézmény. Ez az első olyan magyar diplomataképző, amely biztosítani tudja a magyar diplomáciai szolgálat egységes, magas szintű elméleti és gyakorlati képzését és az utánpótlásnevelést”1. Némi kétséget ébreszthet talán, hogy a leendő oktatók nevét nem ismerjük (bár a sajtóban Schmitt Pál és Gyurta Dániel neve is fölmerült). A tanulmányutak közül egyedül Erdélyt említették („erdélyi és egy választható határon túli tanulmányi kirándulás”)2. Ennek hasznos és szükséges jellegét nem vonva kétségbe a legalább ilyen hasznos Brüsszel (EU, NATO) és talán Genf (ENSZ-szervezetek, WTO), London (EBRD), valamint Bécs (EBESZ) közül legalább az egyik mintha hiányozna. Könnyen lehetséges, hogy ez a magyar külpolitika jelenlegi prioritásait tükrözi. De még azt sem igazán, mert ugyancsak kimaradt Trieszt, a Közép-európai Kezdeményezés (CEI) székhelye, úgyhogy e tekintetben most tanácstalan vagyok.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Az utóbbi hetekben az EU és az Egyesült Királyság közötti kilépési tárgyalásokon a retorika szintjén a felek álláspontjában a rugalmasság és kompromisszumkészség felé történő elmozdulás volt tapasztalható. A várakozásokat azonban visszafogják a brit miniszterelnök politikai játszmái és az a körülmény, hogy a tárgyaló felek álláspontja sok kérdésben még mindig távol áll egymástól. A koronavírus-járvány súlyosbítja a rendezetlen Brexit következményeit, amelynek valószínűsége továbbra is magas.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(1946–2000)

Tovább
Élet és Irodalom 2020