A szerző további cikkei

Lehet ország-világ előtt dicsekedni babaváró programmal meg a nagyszülői gyessel és az összes idevágó népességnövelő projekttel, de ha egy mértékadó szervezet friss jelentése szerint 2100-ra Magyarországon már csak 7,9 millió magyar él majd, akkor ezekkel a kormányzati víziókkal baj van. Ha ehhez hozzávesszük az Eurostat másik adatát, mely szerint a csökkent létszámú nemzetben az akkori társadalom igencsak elöregedett lesz, mert 100 munkaképes korú emberre nagyjából 55–60 nyugdíjaskorú, vagyis hatvanöt évesnél idősebb ember jut majd, akkor az a társadalom nem egyszerűen elöregedett, hanem kihalófélben van.

Ugyancsak az Eurostat előrejelzése írja, hogy miközben Magyarországon kedvezőtlen népességi adatok prognosztizálhatók, a világ össznépessége nő. 2050-ig mintegy harminc százalékkal emelkedik, ami nagyrészt Afrikának lesz köszönhető, de Latin-Amerika és Észak-Amerika demográfiai folyamatai is kedvezőnek mondhatók. Nyugat-Európa lakosságának száma feltehetően stagnál, miközben Közép-Európáé tíz százalékkal csökkenhet. Ennél rosszabbnak már csak a balti államok és Délkelet-Európa kilátásai nevezhetők.

Borús a helyzet Magyarországon. Talán nem lenne ennyire súlyos, ha érdemi elképzelések születnének a tendencia megállítására. Ezt azonban jelentősen nehezíti, hogy a magyar kormány, mint minden szóba jöhető társadalmi problémát, ezt is a migrációellenesség szempontjából nézi, lemondva ilyenformán azokról a lehetőségekről is, amelyek a helyzetet ellensúlyozhatnák. Két éve a magyar kormányfő egy brüsszeli sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a migráció egyfelől Európa megoldandó feladata, másfelől viszont magyar sorskérdés, mert két kultúra találkozhat: az egyik az európai, amely szétválasztja a vallást és a politikát.

Tovább
A szerző további cikkei

A ma már hivatalosan is Észak-Macedón Köztársasággal kötött egyezmény biztosan elvett egy-két százalékot a Sziriza választási eredményéből. Ennél jóval nagyobb volt az egyezmény körüli vita emocionális töltete. A görög választók többsége ugyanis a kérdést identitáskérdésként kezelte, az Új Demokrácia politikusai pedig ennek igyekeztek hangot adni. Ez utóbbit igyekezett a Sziriza a kampány utolsó hetében képmutatásként leleplezni a 2004-es diplomáciai levelezések kiszivárogtatásával, amelyekben az Új Demokrácia akkori kormánya nagyobb engedményekre tett ígéretet, mint amekkorát most Ciprasz egyezménye esetében elfogadhatatlannak tartottak.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Gondolatok Kína piaci reformjáról

Ez az írás értelmiségieknek szól, kínaiaknak és nem kínaiaknak, azoknak, akik a kínai változásokat nemcsak az egyéni anyagi jólét szempontjából értékelik, hanem más szempontokat is mérlegelnek.

Mi, Kínával foglalkozó nyugati értelmiségiek – talán néhány kivételtől eltekintve – magunk is korunk Frankensteinjei vagyunk. Már azzal is erkölcsi felelősség hárul sokunkra, hogy nem tiltakoztunk a rém feltámasztása ellen. Ám van, akinek felelőssége ennél sokkal nagyobb, mert aktív tanácsadói szerepet vállalt. Magamat ide sorolom. Könyvemet, a Hiányt saját tankönyvüknek tekintették a kínai reformerek.

Tovább
A szerző további cikkei

Solymosi Bálint 60

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Kezdő miniszternek, mielőtt munkába áll, tanácsos alaposan tanulmányoznia a gondjaira bízott tárca feladatait. A kormánytagok teendőit fölsoroló 94/2018. (V.22.) Korm. rendelet 112.§-a egyebek között előírja, hogy „a miniszter az igazságügyért való felelőssége keretében belföldön és külföldön tájékoztatást nyújt a magyar alkotmányosság, a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok érvényre jutásáról”. Az idézett rendelkezés megtévesztő lehet, amennyiben azt sugallja: a miniszteri tájékoztatás jellemzően valami pozitívról, az alkotmányosság, a jogállamiság „érvényre jutásáról” szól.

Tovább
Élet és Irodalom 2019