A szerző további cikkei

Mostanában nem volt jó a Kossuth tér déli oldalán lakni, mondják a helybeliek. Éjnek évadján is lázas munka folyt arrafelé, alapozógépek, döngölők, úthengerek csörömpöltek, te­hergépjárművek zajongtak sza­kadatlanul, persze nem elsősorban av­val a céllal, hogy az ott élők éj­szakáit még sanyarúbbá tegyék. A szándék az volt, hogy boldogab­bak legyenek ők is és mi is, valamennyien, ez pedig csakis a Nemzeti Vér­tanúk Emlékművének új­bóli felállításával érhető el, mármint Felcsút legnagyobb szülötte sze­rint. Oda kell annak kerülnie, ahol az 56-os for­radalom mártír miniszterelnökének szobra állt, nem máshova. Ha öt­ven méterrel arrébb tennék, ötven százalékkal kisebb volna az öröm, az pedig nem megengedhető.

Nagy Imrének mindenesetre volt valami köze a Kossuth térhez, míg ellenben a nemzeti vértanúknak nem volt, hiszen Szamuely és kompániája az ország egész területét figyelmével tüntette ki. Pró­nayról ugyanez mondható el, ergo a vörös- és fehér­terror ál­dozatainak em­lékműve a határainkon belül bárhol otthon érezhetné magát. Persze nem Füredi Richárd sírkőszobrász munkájára, nem is annak a másola­tára gondolunk, amely a Kossuth té­ren fog díszelegni, az ugyanis (a fennmaradt fotókból kitetszően) bűn­rossz. Tárgyilago­sabb szemléletű kortársak már az eredeti műről is ek­ként vélekedtek, nem világnézeti, hanem tisztán esztéti­kai alapon. Egyébként pedig arra is rámutatva, hogy a vöröster­ror után jött a fe­hér, annak pedig nem csupán három hónap, hanem sok-sok esztendő adatott, így az eredmé­nyei is számo­sabbak. Méltány­talanság volna er­ről megfeledkezni, mond­ták ők, per­sze mindhiába.

Volt mértékadó ellenvélemény.

Tovább
A szerző további cikkei

Az idei tusványosi beszéd volt a NER Kötcséken és Tusványosokon át tartó ideológiai menetelésének csúcspontja és valószínűleg a hanyatlás kezdete. Az idáig vezető utat a túl Jón és Rosszon amorális erkölcse és a hatalom akarása jellemezte: a liberalizmus ellenében, egy nem liberális attitűd és logika jegyében. Az „illiberalizmus” – s a vele járó ellenségképzés, harc és tagadás – volt a NER dinamikus és offenzív korszaka. A fogalom erejét jórészt a korlátozatlan kiterjesztés lehetősége, a meghatározatlanság, az elvi önkorlátozások elvetése és az öntörvényűség felszabadítása adta. A negatív „illiberalizmus” pozitív tételezéssel való felváltásának kényszere s e kényszer érzete viszont már megtorpanást mutat: válságtünet.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Kerek évfordulók

Tovább
A szerző további cikkei

Lengyelország és Közép-Európa harminc évvel a kommunizmus bukása után

Amikor ma este bemutattak, a moderátor emlékeztetett engem arra, hogy amikor a tanács előtt legutóbb beszéltem 2014 januárjában, azt mondtam, hogy a Harmadik Lengyel Köztársaság, amelyet mi 1989-ben alapítottunk, egy nappal már tovább élt, mint a két világháború közötti Második Lengyel Köztársaság, ezért én és társaim örömünkben berúgtunk és rekedtre üvöltöttük magunkat, hogy álmunk valóra vált.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Petőcz András 60 éves

Tovább
Élet és Irodalom 2019