A szerző további cikkei

A napokban fölkerült a világhálóra egy eseményfotó, szerzője vidám alapkőletétel nehezen visszaadható élményét örökíti meg. Három láthatóan fontos hivatali vezető a majdani épület alapzatába engedi le az alapdokumentumot. Mostanában az ilyen esemény legalább annyira szimpla cirkusz, mint amennyire néphülyítés, hiszen abból a fémdobozból csak épp az hiányzik, ami fontos lenne: a túlszámlázásról szóló megállapodások, a kenőpénz-kimutatás meg a rendszer romlottságával arányos, úgynevezett alkotmányos költségeket fölfektető rovat. De olyan nincs. Vagy ha van, akkor az ünneplőbe öltözött elöljárók épp most tüntetik el a mélyben, egyszersmind demonstratíve láttatva azt, hogy az ilyen dokumentumok előbb-utóbb nagy mélységben végzik. Képileg a Vidámpark múlt századi számpecásaihoz hasonlítanak, akik a bejárattól jobbra lógatták botjukat egy kék bádoglavórba. Időnként kiemeltek egy-egy fahalat, és a hasán olvasható szám szerint kaptak hasznavehetetlen, ócska tárgyakat az unott arcú lavórfelügyelőtől. Lebilincselő hasonlóság.

Kik ezek az emberek, akik ünnepélyesen elhelyezik egy beruházás alapkövét? Balról jobbra haladva F. Petra, akinek egy hónapra történő letartóztatását a Budai Központi Kerületi Bíróság november 29‑én rendelte el. Hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében lett gyanúsított: jogellenesen befolyásolt közbeszerzéseket elnyert vállalkozóktól kapott pénzt mint a pályázat elbírálását befolyásolni tudó hivatalos személy – írja a torokszentmiklosi.hu nevű oldalnak a fővárosi törvényszék. Eggyel balra, a fotó főalakjaként Boldog István fideszes országgyűlési képviselő.

Tovább
A szerző további cikkei

Napról napra újabb hírek érkeznek a környezetvédelemmel és klímaváltozással kapcsolatban: a Mátrai Erőműhöz köthető vegyi üzemzavar miatt tucatnyi embert szállítottak kórházba mérgesgáz miatt, az Európai Parlament határozatában „klímavészhelyzetet” hirdetett ki, a hétmilliós indiai Csennaiban 2019 nyarára egyszerűen elfogyott a víz. Míg egyesek szerint az előbbiek bizonyítják, hogy ütött bolygónk és vele az emberiség végső órája, mások mindezt felesleges pánikkeltésnek tartják. Ha azonban az éghajlatváltozással kapcsolatos viták és társadalmi változások mélyére nézünk, világossá válik, hogy egyrészt a környezetvédelemhez kapcsolódóan a politikai rendszerek és attitűdök hosszú távú átalakulása zajlik, másrészt e mögött az átrendeződés mögött a késő modernitás társadalmainak eltérő krízisfelfogása, a krízishez kapcsolódó politikai-társadalmi-tudományos döntéshozatal zavara található. Elemzésünkben ezért a zöldmozgalmak és (zöld)populizmus működésére szeretnénk ideológiáktól független(ebb) magyarázatot adni, hiszen az igazi kérdés nem Greta Thunberg és társainak személye vagy moralitása, hanem a globális klímaváltozás társadalmi következménye, az erre a kihívásra adható társadalmi válaszok lehetősége.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Madarat tolláról, embert barátjáról – tartja jó öreg közmondásunk. Orbán Viktorra nem állna ez a népi bölcsesség, hiszen ellentétben olasz barátaival, mégsem minősíthető fasisztának? Nem vet rá azonban jó fényt – a „demokratikusan megválasztott”, az ország vezetésére választott Fidesz-vezetőre, aki „oly kiválóan ismeri a magyar nép lelkét” (hisszük, népünk sem fasiszta, akárcsak Orbán) –, ha fasiszták társaságában tűnik fel, még akkor sem, ha a fasizmust újabban zavaros, zavarkeltő és félreérthető módon magyarázzák.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

A liberalizmus állítólagos válságáról

Amikor 1947-ben a nyugati civilizáció jövőjéről kérdezték, Mahatma Gandhi így válaszolt: „Alapvetően jó elgondolás volna, csak sajnos összes gazdagságuk nem képes emésztő szomjúságukat csillapítani.” Ugyanitt fejtette ki, hogy a boldogság záloga, hogy amit az ember gondol, mond és tesz, harmonizáljon egymással – sajnos nem volt módja részletesebben kibontani a gondolatot, mert 1948 januárjában egy nemzeti érzelmű hindu golyója kioltotta az életét.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Hogyan (ne) működtessünk rektori konferenciát?

Az ÉS olvasói nyilván felismerik, hogy az alcím „hajaz” Hunyady György akadémikus két héttel ezelőtt itt megjelent írására az akadémiai választásról (2019/47., nov. 22.). Abban a szerző nagyon körültekintően és elemzően, szókimondóan és kritikusan járja körbe a kérdést. Megteheti és megteszi, mert benne volt és van az akadémiai dolgok sűrűjében, és főként, mert felelősséget érez. A jelen írás szerzője már nincs ilyen helyzetben, de a Magyar Rektori Konferencia (és más felsőoktatási testületek) egykori elnökeként változatlanul érdeklődik és felelősséget érez – itt és most is – a magyar felsőoktatásért.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
Élet és Irodalom 2019