Ezek után választani?

A transzmissziós szíjként működő parlament kétharmaddal megszavazta, hogy „közérdekű vagyonkezelő alapítványok” birtokába kerüljön néhány billió forint értékű állami vagyon. Egyelőre nem tudni, pontosan mennyi, de a lista lenyűgöző: kastélyok, üdülők, kikötők, parkok, földbirtokok, színház, klinikák, részvények, és persze a szentségtelen korona legmutatósabb ékköve: tizenegy egyetem. (A „mutatós” szó itt egyszavas rövidítés egy másik cikkre, ami arról szólna, mire kellenek a vezetőgárdának az egyetemek. Sejtésem szerint nem arra, hogy kínai mellett magyar erőből is növeljék a kiművelt emberfők hazai arányát.)

A művelt ellenzéki politizáló közönség rögtön átlátott a szitán: hatalomátmentés történik, mint ’89-ben, Orbán a hajdani komcsik módjára megijedt, hogy elveszítheti a 2022-es választásokat, és most arra az esetre tartalékol. Ez az interpretáció csak azt mutatja, hogy az ellenzék még mindig nincs tisztában azzal, milyen játszmában vesz részt mint ellenfél. Ahogy az sem tapint a valóság lényegére, hogy ez „lopás” volna vagy „rablóprivatizáció”, és nem tegnap kellett volna rájönni, hogy „a Fidesz párhuzamos” (vagy „alternatív”) „államot épít”.

Jó reggelt kívánok. A történet nem most kedden kezdődött. És egy megszorítás: a cselekvő alany nem a Fidesz. Az ilyen nevű párt nem oszt, nem szoroz. Ami számít, az egy hatalmi hálózat, Orbánnal a csúcsán. A Fidesz ennek csupán a parlamenti vetülete (miközben a Duna-parti soktornyú ház is pusztán egy csicsás díszlet ma már); azért van rá szükség, hogy Orbán és az alá rendelt hálózat pillanatnyi akaratából emberöltőkre megszeghetetlen jogszabály legyen. Az „emberöltőkre” szó jelentése itt: amíg egy következő kétharmados kormánytöbbség nem vonja vissza az alkotmánynak ezt a passzusát.

Esemény

ÉS-kvartett

2021-04-12 17:00:00

Az ÉS-kvartett legújabb videófelvétele elérhető az Írók Boltja YouTube-csatornáján – Jászberényi Sándor A varjúkirály című novelláskötetéről beszélgetett Deczki Sarolta, Visy Beatrix, Szolláth Dávid és Károlyi Csaba.

Tovább

Reymont és Oravecz?

(Egy sokat emlegetett világirodalmi párhuzamról)

A nyelv mellett, parasztregényekről lévén szó, legalább ennyire fontos a néprajz és irodalom összefüggése is. Fenyő Miksa úgy fogalmaz, hogy – Móriczcal szemben – Reymont regényén „még érzik a néprajz szomszédsága” (Fenyő Miksa: Két regény, Nyugat, 1925/12-13). Bár bíráló megjegyzésnek szánja, meglátása a mából szemlélve véleményem szerint különösen pozitív értelemben tűnik fel, és részint ugyanazt a törekvést fogalmazza meg, amit az eddig idézett recenziók. Irodalom és néprajz kapcsolatának felmutatása pedig azért is lehet fontos, mert Oravecz esetében, szereplői bármennyire is atipikus, a paraszti világból valamilyen módon kilógó figurák, nagyon fontos viszonyítási pont a néprajz. Oravecz munkája nem egyedülálló e tekintetben: elég, ha a kortárs és a félmúltbeli magyar irodalom emblematikus szövegeire, akár Csalog Zsolt Parasztregényére, akár Tar Sándor Egy régi hangra várva című novellájára gondolunk, amelyekben a néprajzi életút-interjú szolgál narrációs modellként.

A leválthatatlan hatalom nem legitim

Interjú Halmai Gáborral

Milyen kormány az és milyen emberek azok, akik csakis magukénak mondják a jövőt? Akik évtizedekre választanak vezető állami tisztségviselőket; akik sok-sok választási négy évet akarnak, mintha csakis ők lennének ebben az országban. A jogra hivatkoznak azok, akik – ha nekik úgy jobb – fittyet hánynak ezekre a jogokra. Jogállamot mondanak, de a bíróság által megítélt pénzt nem akarják megfizetni. Nagyratörő vágyak és kisszerű jellemek. A szabad választáshoz demokrácia kell, nem színlelt jogállam. Erre volna jó az alkotmány, de már az is magántulajdonban van. Halmai Gábor jogász nemzetközi tekintély. Az Európai Unió által alapított, firenzei székhelyű Európai Egyetem Intézet összehasonlító alkotmányjog-professzora. Tíz éve él külföldön, de továbbra is foglalkozik a magyar alkotmányos rendszerrel.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2021