Kurvának állni

A Magyar Nemzeti Múzeum szentély, a tudomány és a hazaszeretet temploma, ezt a felismerést L. Simon László, a múzeum új főigazgatója tette közkinccsé a beiktatása alkalmával tartott beszédében. Komolyan gondolhatta, hiszen belefoglalta már a pályázatába is, továbbá egy tanulmányba, amelyet Virágos Gáborral együtt írt, és a Kommentár ez évi második számában tárt a művelt és érzékeny publikum elé.

Természetesen a múzeum nem szentély és nem templom, hanem múzeum. Közelebbi meghatározását illetően a balliberális tévtanok terjesztésével nem igazán vádolható Pallas lexikonhoz fordulhatunk. „A középkor vége óta M.-on ritka és érdekes tárgyak kiállítására szolgáló épületet értenek, melyekben természettudományi vagy művészeti tárgyakat őriznek; később műemlékek megőrzésére szolgáló épületet értettek rajta, míg az újabb időben művészeti és tudományos gyűjtemények elnevezésére szolgál.” Ennyi, és ezt az új főigazgató is pontosan tudja. Ha ennek ellenére badarságot beszél, annak egyértelmű és világos oka van, ahogy az a pályázati anyagában egzakt megfogalmazást kapott. „...[A]z intézmény egyre több új funkciót kénytelen magába fogadni a változó kulturális közegben, a nemzetállamokra épülő keresztény Európa jövőjéért folyó, napról-napra látványosabb kultúrharc közepette” (kiemelés tőlem – V. I.).

Hír

Közlemény

Az Élet és Irodalom Alapítvány e közleménnyel tesz eleget az 1996. évi CXXVI. törvény 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének megfelelően közöljük, hogy 2019-ben az alapítvány számára érkezett 4 570 816 forintot teljes egészében az Élet és Irodalom nyomdaköltségeinek fedezésére fordítottuk. Az erről szóló bizonylatok az alapítvány székhelyén megtekinthetők.

Tovább

A műfordítás és a tudomány

Miközben gyakran borzadva hallom innen-onnan a kijelentést, hogy „fordítani mindenki tud”, azt gondolom, valahogyan tényleg mindenki tud fordítani. Jól azonban nagyon kevesen fordítanak, és a jó fordítást nagyon kevesen ismerik fel.

A fordítás mindenekelőtt rendkívül alapos olvasás. Első körben irodalomkritika (vagyis tudomány), close reading; utána irodalmi tevékenység, újraalkotás. Pedig olvasni csakugyan mindenki tud, gondolhatnánk. Én pedig megint ellentmondok: azt hiszem, nem mindenki tud olvasni. Ha mindnyájan tudnánk, akkor értenénk az irodalmat. Ha értenénk, nem kellene cikket írnom arról, mire jó a bölcsészet; ha értenénk, okulnánk a történelemből, okulnánk a világirodalomból, és legalább viszonylag normális társadalomban élnénk. Csak olvasni kellene tudni hozzá, okosan, megfontolva az olvasottakat.

Csuromabszurd

Beszélgetés Márton Lászlóval

Az elmúlt hetekben jelent meg Márton László Bátor Csikó című drá­ma­kötete. Három olyan abszurd drámát tartalmaz, amelyek térben és időben látszólag messze vannak tőlünk, az első az ókori Athénban, a második egy mesebeli tájon, a harmadik pedig a kora középkori Rómában játszódik, ugyanakkor nagyon is a mai magyar nézőkhöz szólnak.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2021