Létrát ide

Észak-Korea külügyminisztériuma dicsérte Orbán Viktor október huszonharmadikai beszédét, amelyben miniszterelnökünk az Európai Unióval szembeni kiállásáról beszélt, olvashattuk a Népszavában, büszkeségünk nem ismer határokat. Orbánnak tehát immár két igen emlékezetes beszéde van, az első 1989. június 16-án hangzott el, a másik pedig a minap, a két szöveg különbsége a rétor úgyszólván példa nélkül álló fejlődőképességéről tanúskodik. Mindazonáltal el ne feledjük, hogy az „emlékezetes” jelző nem okvetlenül dicséretest jelent, esetünkben pedig végképpen nem. Hogy vilá­gos legyek, idézem Kozák Gyula A nap is felkel Orbán szavára? című írásának (ÉS,  2014/25., jún. 20.) utolsó mondatait: „Orbán karrierje egy kapitális hazugsággal indult. Azt követelte, aminek a bekövetkezése evidencia volt. Tutira ment. Éjfélkor kiállt a keresztútra, és átkokat szórt a sötétségre, követelte, hogy keljen fel a Nap. És a Nap felkelt! És a nép leborul a nagy mágus előtt, aki átkaival elérte, hogy legyen világosság.”

Hír

Boltlista

Kedves Olvasónk!

Itt vásárolhatja meg az ÉS aktuális számát:

TOVÁBB >>>

 

 

Tovább

A sztregovai asztal

Tétova feljegyzések Madách ihlette operákról

Gábor István 1971-ben azt írta, hogy Az ember tragédiája szinte magától zenél. Nem a verszenére gondolt, nem is Madách sokat cikizett verselését akarta mentegetni, hanem a szöveg olvasása közben potenciálisan hallható zenékre, az űrben felhangzó szférák zenéjére, a görög auloszokra, a római orgia szemérmetlen hangszereire, a Marseillaise-t éneklőkre, vagy a londoni színben cincogó elvetélt hegedűművészre. Ez alapján úgy tűnhet, hogy Madách megadta egy opera hangzásvázát, elég a zenei célzásokra figyelni, és a mű szinte megszólal a fülünkben.  A Tragédia mégsem szólalt meg 110 évig az operaszínpadon, s miután megszólalt, gyorsan elnémult, illetve egészen máshogy szólalt meg újra, mint ahogy azt Gábor vagy Madách elképzelte.

Nem hízelegnek a nemzetnek

Raáb Renátával beszélget Várkonyi Benedek

Kiugrott történész. A Történettudományi Kutatóintézetben kezdett dolgozni, de ma egy multinacionális vállalatnál HR-es. Merész pályaváltás; csakhogy a történészlélek nem nyughat, hétköznapi munkája után a múltba néz, hogy a jelenbe lásson. Nemrégiben cikket írt, amelyben párhuzamba állítja Görgeit és Gyurcsányt mint bűnbakokat, illetve Kossuthot és Orbánt mint akik tönkreteszik ellenfelüket. A két eset nemcsak négy embert mutat meg, hanem azt is, hogy Magyarország százötven év alatt is alig-alig változik.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2024