Csőd

A zalai kisvárosban, ahol nagyszüleim éltek egykoron, bezárt az egyetlen könyvesbolt, majd rá néhány hónapra a ki tudja, hányadik írószerüzlet is. A tulajdonosok a gyér forgalommal indokolták döntésüket. Közérthetőbben szólva: egyik kereskedésre sem volt itt igény. A szóban forgó település lakóinak többsége egyébként fogékony a tartalmatlan magyarkodásra: az irredenta slágerek rendkívül népszerűek a körükben, a regnáló kormánypárti polgármesternek pedig hosszú évek óta nincs kihívója az önkormányzati választásokon. A könyvesbolt és az írószerüzlet tönkremeneteléből ítélve alighanem a honfiúi büszkeségnek az a fajtája dagasztja keblüket, melyet Petőfi 1845-ben imigyen szólaltatott meg: „Nem irok, nem olvasok. // Én magyar nemes vagyok!” (Petőfi Sándor: A magyar nemes – részlet)