Tévedések

Olvastam Hartmann György véleményét (Uszályba kerültek, ÉS, 2023/49., dec. 8.) Bokros Lajosnak a Hamász izraeli mészárlásával kapcsolatban írt cikkéről (Az emberi méltóság védelmében, ÉS, 2023/48., dec. 1.). Hartmann véleményével az első szótól az utolsóig egyetértve engedtessék meg, hogy hozzáfűzzem a magam indulatait.

Első megjegyzés

Bokros Lajost, a közgazdászt mindig is nagyra becsültem, és ez így van most is. Gazdasági „csomagjának” egyetlen hibája, hogy nem engedték következetesen végigvinni, Horn Gyula eleve – enyhén szólva – fenntartásokkal viseltetett a liberális nézetekkel szemben, és a saját pártjából rá nehezedő nyomásnak nem tudott ellenállni. Ezért az elképzelés nem volt következetesen végigvihető, a magyar gazdaság őszinte sajnálatára, sőt, akár mai, siralmas állapotára nézve.

Második megjegyzés

Miután egyetemükön 2022 decemberében elhangzott „a zsidók kiirtása” („genocide of Jews”), Elise Stefanik képviselő vezetésével az Egyesült Államok Kongresszusában meghallgattak három egyetemi vezetőt: Sally Kornbluthot (Harvard), Claudine Gayt (MIT) és Elizabeth Ma­gillt (UPenn / University of Pennsylvania). Egyikük sem adott egyértelmű választ arra, hogy „a zsidók kiirtása” kifejezés ellenkezik-e az egyetemi szabályokkal, és zaklatásnak, bántalmazásnak („harrasment”) minősül-e. Mi több, azt állították, hogy ez „a szövegkörnyezettől függ”. Többen lemondásra szólították fel az említetteket, viselkedésük kevés kivétellel általános felháborodást keltett.

Pedig nem állítottak mást, mint az Izraelen kívül élő palesztinai arabok többsége. Az Izraelben élő mintegy kétmillió arab zöme nem így vélekedik: kulturált körülmények közt él egy demokratikus országban (az egyetlen ilyen országban a Közel-Keleten), van munkája, tanulhat és taníthat (nők és férfiak egyaránt), mi több, katonáskodnak is, védendő hazájukat, Izrael Államot, amelyet helytelenül és az ottaniak ellenkezése ellenére „zsidó államnak” neveznek, holott Izrael nem több és nem kevesebb: a vallásos és nem vallásos zsidók és nem zsidók, az arabok, a keresztények, a drúzok, a beduinok állama. Erről magam is kaphattam némi pillanatfelvételt, mikor Izraelben jártam.

Harmadik megjegyzés

Annál meglepőbb Bokros Lajos cikke, melyben Kertes Attila korábbi írására (Távolabb a gyűlölettel!, ÉS, 2023/46., nov. 17.) reagálva egyebek közt kifejti, hogy „a folyótól a tengerig” megállapítás a nacionalista izraeliek jelszava, holott ez éppen a terroristáké, hiszen ez a terület magát Izraelt, az országot jelenti. Aki tehát a saját országának puszta létét óhajtja megvédeni, az Bokros szerint legalábbis elítélendő. Ha ugyan nem fasiszta. Erről eszembe jut két arab csoporttársam a Közgázról, akik az 1967-es „hatnapos” háború után propagandafüzeteket osztogattak Israel the Fascist State, azaz Izrael, a fasiszta állam címmel.

Negyedik megjegyzés

Nem kívánok Bokros minden megállapítására kitérni, de megjegyzem, hogy a Gázával kapcsolatban emlegetett „zsúfoltság” igencsak relatív, az egy km² jutó lakosok száma (népsűrűség fő/km²): Makaó 21 339, Újdelhi 9294, Tokió 13 416, Kalkutta 27 774, Monaco 18 589, New York 10 194, Szingapúr 7796, Hongkong 6689, Gáza 6500. Bárki ellenőrizheti: írja be a keresőbe a város nevét és a „népsűrűség” szót.

Hartmann is megemlíti a Gázáról szól turistacsalogató filmet, a csodás tengerpartot és a jól öltözött embereket, én még hozzáteszem, hogy az ottani bevásárlóközpont akármely skandináv országban letehetne, nem keltene feltűnést. Bár lehet, hogy ez alatt is fegyverraktárak, rakéták vagy parancsnoki központok vannak. A gázai lakosság tehát nem él(t) „mélyszegénységben”, és ezt a több forrásból jövő, jelentős összegeknek köszönheti: egyrészt az iráni és az arab segélyekből, másrészt, tessék meglepődni, az Izraelben dolgozók fizetéséből. Ha igaz volna a bezártság, akkor hogyan járhattak volna Gázából dolgozni Izraelbe?  Miért nem mehettek például Egyiptomba?

De nézzük közelebbről: 2013–2020 között az USA 4,5 milliárd dollárt küldött Gázának, ebből egyedül 2020-ban 600 milliót, jórészt az oktatás fejlesztésére. Katar adományozott 1,3 milliárd dollárt az építőipar, a mezőgazdaság fejlesztésére, továbbá a Hamász által adott fizetések kiegészítése céljából. A „Palesztin Hatóság” 1,7 milliárd dollárja a Hamász hatalomátvétele után elbocsátott alkalmazottak kiesett fizetését volt hivatva pótolni. Németország és más uniós tagállamok összesen 70 millió eurót adtak a gázai vízellátó rendszer építésére.

Izrael naponta gázaiak ezreinek engedte meg, hogy Izraelben dolgozzanak (forrás: A look at the billions of dollars in foreign aid to Gaza, The Columbian, 2021. december 20.). Miután a fizetés ott tízszer nagyobb, mint Gázában, emberek tízezreinek egyedüli forrása ez a bevétel. 2022. januári adatok szerint az izraeli hatóságok 27 000 gázainak engedtek, gyakran többszöri bejárást az országba („kereskedők” jogcímén, valójában azonban munkásokról van szó), és ez 3,6-szor nagyobb, mint egy évvel azelőtt. (Egyiptom mindössze 9000 főt engedett be ugyanebben az időszakban.) A kérelmezők 65 százalékának engedélyezik az izraeli hatóságok, hogy orvosi kezelésre Kelet-Jeruzsálembe (ez Izrael) vagy a Nyugati Partra utazzanak. Ez embertelennek tűnik, de egyfelől a 2023. október 7-én történtek fényében az óvatosság nyilván indokolt, másfelől arra nincs adat, hogy Egyiptom mennyi beteget engedett be gyógykezelésre. Feltételezhető, hogy egyet sem.

A civil lakosság, főként a gyerekek, nők, idősek elleni háborút a Hamász kezdte. Ezt a gázaiak aktív támogatása nélkül nem tehette volna meg (észrevétlenül nem lehet „metrót” ásni). „Aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26.52).

És még egy érdekesség: a Gázába bejövő áruk 44 százaléka, tehát csaknem a fele építőanyag. Vajon mit építettek ebből a gázaiak? Csak nem alagutakat? (Forrás: Movement in and out of Gaza: update covering January 2022, United Nations Office for the Coordination of Humanitarian Affairs – Occupied Palestinian territory.) Az embernek az a benyomása keletkezik, hogy a segélyeket nem a térség fejlesztésére, a lakosság jólétére, hanem Izrael megsemmisítésére használták.

Ötödik megjegyzés

A Nyugati Part. Hogy ott a telepesek így vagy úgy. Ők nem tesznek mást, mint az életüket védik. Olyan környezetben, ahol Mahmúd Abbász palesztinai arab autonómiája az úr. A Palesztin Hatóságot a világ legtöbb országa államként kezeli (részt vesznek az olimpián is). Ez a lovagrendektől és bizonyos értelemben a Vatikántól eltekintve, az egyetlen olyan állam, amely nem ország, hanem szervezet. Miért nem védi meg valamennyi lakosát, tekintet nélkül azok származására? Azért, mert azok zsidók? Azért, mert védekezni mernek? Arabok békésen élhetnek Izraelben. Zsidók miért gyilkoltatnak le a Nyugati Parton?

Jártam ott is. Az arabok szándékosan és agresszíven zavarják a keresztény kegyhelyeket. A Krisztus sírja fölé emelt templom és a Jordán folyó keresztelőnek kijelölt partján arab beatzenekar harsog, és fekete ruhás asszonyok énekelnek vagy sikítoznak, hogy megzavarják az áhítatot. 

Hatodik megjegyzés

„Kollektív bűnösség”-e a Gáza ellen viselt háború? Erre két megjegyzésem is van. Az első, hogy tudtommal Izrael az egyetlen ország széles e történelemben, amely tekintettel van a civil lakosságra. Ahol rendszeresen figyelmeztetik a polgári lakosságot a várható támadásra, és ki is jelölik az utat, ahol elmenekülhetnek. Izrael az egyetlen ország, ahol az ellenség sebesült civiljeit és talán még „harcosait” is kórházakban ápolják. Olyan orvosi felkészültséggel, amely sehol a környéken nem található.

Ez lenne a „kollektív bűnösség”?

Bokros azt írja: „életfogytiglani száműzetésre ítélni azokat, akik semmiféle tényleges bűnt nem követtek el”. Fent láttuk, hogy ez messze nem így van. Másfelől: Londonban, Coventryben, Varsóban, Sztálingrádban, de Drezdában, Berlinben és Budapesten ki volt tekintettel az ártatlan áldozatokra? A civilek elleni „totális háború” Hitler találmánya. Ezt a Hamász, a gázaiak mély egyetértésével, sőt lelkesedése mellett október hetedikén alkalmazta is. Aki most azt helyezi a középpontba, hogy ártatlanok szenvednek, az vagy nem ismeri a háború természetét, vagy képmutató.

Másodszor (és erre Hartmann is utal): mutasson valaki olyan, Izraelen kívül élő palesztinai arabot, aki nincs a Hamász a középkorit is meghaladó kegyetlenségű mészárlása mellett. Nem arról van szó, hogy elítéli, vagy akár csak egyszerűen helyteleníti. Mondjuk, a fejét csóválja. Mondjuk, nem élteti.

Nincs ilyen. És még erre is rálicitál egy NATO-ország vezetője: Erdogan. És a NATO-tagállamok egyike sem szólal fel ellene. Mészárlás? Ugyan! Hiszen Törökország stratégiai szövetséges! És különben is: csak zsidókról van szó. Nemde?

A gázai lakosság fent említett kímélése, ami háborúban azzal jár, hogy a saját katonáink életét veszélyeztetjük, éppen arra utal, hogy ennek tudatában folyik a (groteszknek hangzót fogok mondani) humánus hadviselés.

Ha van kollektív bűnösség elve, az éppen a Hamászé a zsidókkal szem­ben.

Bokros valahogy elfeledkezett erről.

Pedig a történelemben láttunk már ilyet.