Somos és a szörnyeteg

VISSZHANG - LXVIII. évfolyam, 12. szám, 2024. március 22.

Az ATV 2024 február 20-i, Szigorlat című adásában Somos András, jogász és újságíró, a csatorna egyik legkedveltebb riportere, Márky-Zay Péterrel beszélgetve azt találta mondani, hogy Kaleta Gábor nem pedofil.

Kaleta a Külgazdasági és Külügyminisztérium főosztályvezetője, majd hazánk limai (Peru) nagykövete volt. (Előzmény az ÉS-ben: Csepelyi Adrienn: Kiegészítés, 2024/9., márc. 1.) Egészen, amíg az illetékes amerikai szervek fel nem göngyölítették azt a pedofilhálózatot, amelynek Kaleta nagykövet is tagja volt. Titokban kellett kicsempészni az országból, hogy elkerülje az ottani felelősségre vonást. Ez a nagykövet mint diplomata esetében nehezen kivitelezhető, hiszen az 1961. évi, „a diplomáciai kapcsolatokról szóló” bécsi egyezmény értelmében elvileg ugyan nem lehetséges, hiszen nem tartozik a fogadó ország (sem hazáján kívül semmilyen más ország) joghatósága alá – de nem lehetetlen. Az eljárás súlyosan terhelte volna nemcsak Peru, de az USA és hazánk kapcsolatait is. Már ha ez utóbbit a mostani helyzetben egyáltalán lehetséges tovább terhelni.

Kaleta számítógépén tizenkilencezer (!) gyermekpornográf képet találtak. A bírói ítélet ugyancsak enyhe volt: másfél év felfüggesztve, és mintegy ötszázezer forint pénzbüntetés.

A legfőbb kérdések egyike azonban, hogy Kaleta Gábor a szokatlanul enyhe ítélet szerint maga is pedofil-e vagy sem. Tessék figyelni: a jogerős bírósági ítélet szerint!

Nem az a kérdés tehát, hogy az exnagykövet valóban pedofil-e. Szerintem kétségkívül az, hiszen aligha hihető, hogy valaki (akár más számára, ami igencsak valószínű) ennyi ocsmány képet tárol a számítógépén, és még csak meg sem nézi őket. Persze, hogy megnézi, persze, hogy szörnyeteg. A gyerekpornót nézegető pedofil: szörnyeteg. Persze, hogy pedofil. De facto. Ám de iure, azaz a bíróság szerint nem. Ugyanis a hatályos Btk.-ban a pedofília mint kifejezés nem szerepel. Ám ettől a független magyar bíróság ítélete ítélet marad. Alapja pedig a következő:

Gyermekpornográfia

204. § (1) Aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt ábrázoló pornográf felvételt

a) megszerez vagy tart, bűntett miatt egy évtől öt évig,

b) kínál, átad vagy hozzáférhetővé tesz, bűntett miatt két évtől nyolc évig,

c) készít, forgalomba hoz, azzal kereskedik, illetve ilyen felvételt a nagy nyilvánosság számára hozzáférhetővé tesz, bűntett miatt öt évtől tíz évig

terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

Az ítéletből nyilvánvaló, hogy a bíróság (a Polt-féle ügyészség javaslatára) az a) pont alatt említett, legenyhébbnek mondható tényállást vette figyelembe és az alsó határhoz közel eső büntetést szabta ki, azt is felfüggesztve. Undorító és felháborító, hogy ez így történt. Nem tudjuk, pedig érdekes volna, ki „szólt oda” – mert ez igenis könnyen elképzelhető. Főleg az aktuális „kegyelmi ügy” ismeretében.

A legkevésbé sem életszerű, hogy tizenkilencezer képet bárki a saját szükségletére tárol. Persze, hálózatról van szó. Ezért sokkal inkább a c) pont illik rá, de a bíróság szerint ez nem volt bizonyítható. Így sem érthető, hogy az a) ponton belül kiszabhatónál miért lényegében az alsó határt szabták meg. Hogy van-e érintett, akár kezdeményező, felbujtó, hasonló módon pedofil a háttérben, az legföljebb sejthető, de nem bizonyítható. (Lám, van még feladata az oknyomozó újságírásnak.)

Még egyszer: nyilvánvaló, hogy maga a nézegetés is pedofília, s ha rajtam múlna, az elkövető élete végéig bűnhődne érte. Hívják akár Kaletának, lett légyen akár Orbán és Novák nagykövete, vagy akárki más. Mert bizony Orbán és Novák nagykövete volt. És nem csupán formailag. Tartalmát tekintve is: „a keresztény Magyarország” pedofil nagykövete.

Az is világos, hogy a problémát a Btk. szigorításával nem lehet megoldani. Az Orbán-rendszer lényegét felmutató jelenségről van szó, amely azt jelzi, hogy ez a velejéig züllött, belsőleg rothadt rendszer a politikai vagy tettestársi megfelelés alapján hozza, le merem írni: hozatja a törvényeket, és így is hajtatja végre azokat. A rendszernek magának kell megszűnnie ahhoz, hogy ne legyen több „hiba”.

Somos András, és ezt maga is beismerte, súlyos hibát követett el, miután a hatályos Btk. alapján, annak megfelelően azt a mondatot találta kimondani, hogy Kaleta nem pedofil. Hozzá kellett volna tennie, hogy a hatályos törvény szerint nem az. De talán jobb lett volna, ha nem mondja ki. A költőt parafrazálva: nem muszáj jogásznak lenni, ha nem lehet.

Szerintem lényeges, hogy a pedofíliától egyébként undorodó nézők egész serege követeli vissza Somost a képernyőre (mi több, ha jól tudom, még Facebook-csoport is alakult), és pontosan a helyén tudja kezelni ezt a szerencsétlen mondatot, amiért maga az érintett is bocsánatot kért. Az élő szónak, élő adásnak az a következménye, hogy a kimondottakat már nem lehet ki nem mondottá tenni. De a helyére tenni igen.

Kaletának a pedofilok közt a helye. Eldöntendő, hogy Somosnak pedig, miután megjárta maga Canossáját, előbb vagy utóbb az egyetlen, még nézhető, és nem nyálkás, tehetségtelenségüket is pénzzé tevő vicsorgókat mutogató hírtelevíziós csatorna kép-
ernyőjén van-e a helye.

Az én véleményem az, hogy igen. De persze senki, még az ÉS szerkesztősége sem kötelezhető arra, hogy egyetértsen velem.

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 16. szám, 2024. április 19.
LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVIII. évfolyam, 11. szám, 2024. március 14.
Élet és Irodalom 2024