Téves látlelet

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.

A Visszhangban néha megjelennek nekem zavarosnak tűnő írások is. Ilyen az ÉS október 9-i számában közzétett Diagnózisok című hozzászólás is. A szerzőnek, Óvár I. Tamásnak természetesen lehet akármilyen véleménye, de tévedés arra hivatkozni, hogy mivel a demokrácia fogalma vitatott, Jourová vagy Kovács Zoltán kijelentése (ÉS, 2020/40., okt. 2.) a beteg demokráciáról alaptalan. Az unióban a demokrácia fogalma nem vitatott. Az unió alapítói, de a legtöbb csatlakozott ország sem tartja demokratikusnak, hogy például az Alkotmánybíróság vagy a Médiatanács minden tagját a kormánypárt jelöli ki, hogy az ellenzéki médiát ellehetetlenítik, korlátozzák és meg akarják szüntetni, hogy csorbítják az egyetemek függetlenségét, hogy hátrány éri az ellenzéki önkormányzatokat, és még lehet hosszan sorolni. A bírálók a saját uniós demokráciaelméletét és gyakorlatát  kérik számon a magyar kormányon, és nem is alaptalanul, hiszen mi hitet tettünk ezen értékek mellett, amikor csatlakoztunk, és nem adtunk be fenntartási nyilatkozatot, hogy ránk ez nem vonatkozik. A cikk a továbbiakban az ellenzéki sajtót bírálja, mivel a bőséggel tálalt hamis leleplezések és goromba kormánykritikák mellett nem számol be a társadalmi és gazdasági eredményekről. Igaz, a szerző megemlíti, hogy a konzervatív jobboldali sajtóban „a kisebb-nagyobb stiklik, baklövések , visszaélések itt csekély nyilvánosságot kapnak, adott esetben szóba sem kerülnek”. A szerző figyelmébe ajánlom, hogy a gorombaság vagy a hamis hír sokkal inkább a kormánysajtó sajátossága, és hogy a kisebb-nagyobb stikli, amiről hallgat, az leginkább a milliárdok lenyúlása és a demokrácia megbetegítése, amely százszor fontosabb az állampolgár számára, mint az esetleges társadalmi sikerek, amelyek a híradások között megjelennek. Csak az írás utolsó mondatával értek egyet, de a szerzővel ellentétben nem az ellenzéki sajtóra, hanem a kormánypropagandára vonatkoztatva.  Az egyoldalú szellemi táplálék beteggé teheti a társadalmat.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020. március 27.
LXIV. évfolyam, 8. szám, 2020. február 21.
LXIII. évfolyam, 29. szám, 2019. július 19.
Élet és Irodalom 2020