Diagnózisok

VISSZHANG - LXIV. évfolyam, 41. szám, 2020. október 9.

Jóllehet, övéi is magyarázzák már Jourová asszony bizonyítványát a magyar demokrácia szerinte beteg volta miatt, Kovács Zoltán (Beteg demokrácia, ÉS, 2020/40., okt. 2.) határozottan kiállt az említett minősítés mellett. Tekintve, hogy az „egészséges” demokrácia, sőt, a puszta demokrácia fogalmának meghatározása a banális tankönyvi tételen túl igencsak összetett, és máig komoly szakmai vitákat gerjesztő föladat, talán megkockáztatható az a kijelentés, hogy az efféle sommás vélemény egy ekkora horderejű kérdésben sokkal inkább elhamarkodottnak, mint megalapozottnak hat.

Még vakmerőbb azonban Jourovának az az állítása, miszerint a magyar polgárok úgymond nincsenek abban a helyzetben, hogy önálló véleményt alkossanak. Kovács evvel is egyetért, bár cikkében ő „a polgárok jelentős részére” utaló kitételével a durva általánosításon valamelyest azért finomított.

Nos, magyar polgárként messze nem látom ennyire súlyosnak a helyzetet. Afféle anamnézisként utalnék itt egy régi, világháborús anekdotára, amelyben az ellenség veszteségeit teszik közhírré a faluban. Az egyik atyafi morgolódva a saját áldozatok számát hiányolja. Azt a túloldalon dobolják ki – hangzik a lényegét tekintve máig érvényes felelet. Tény például, hogy a konzervatív, jobboldali sajtó elfogult a kormánnyal szemben, hiszen egy közös, jól körülírható értékrendet képviselnek, aminek a jelentősége elvitathatatlan. Nem meglepő tehát, hogy elsősorban a kormányzati eredmények minél részletesebb és hatékonyabb bemutatására összpontosítanak, ám a kisebb-nagyobb stiklik, baklövések, visszaélések itt csekély nyilvánosságot kapnak, adott esetben szóba sem kerülnek. Evvel szemben jóval kevésbé érthető, hogy a magát hangsúlyozottan tárgyilagosnak és függetlennek nevező médiafelületeken a napi szinten bőséggel tálalt, olykor hamisnak bizonyuló „leleplezések” és a kíméletlenül goromba, akár megalapozatlan kormánykritika mellett nagyítóval kell keresni a pozitív kormányzati lépésekről vagy a kétségtelen gazdasági/társadalmi sikerekről szóló híreket, holott válogathatnának effélékből is bőven. A „polgárok önálló véleményalkotása” ilyen körülmények között persze nem könnyű föladat, némi erőfeszítést igényel. Körültekintően tájékozódni kell mindenkinek, és erre ez a mostani helyzet még mindig sokkalta alkalmasabb, mint ha a „vagy kormánysajtó, vagy az úgynevezett objektív, független média” lenne az alternatíva. Hiszen az egyoldalú szellemi táplálék az, ami – tűnjék bármennyire vonzónak is – valóban beteggé tehetné a társadalmat.

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 33. szám, 2017. augusztus 18.
LX. évfolyam, 12. szám, 2016. március 25.
LIX. évfolyam, 15. szám, 2015. április 10.
Élet és Irodalom 2020