Kertész Ákos emlékezete

VISSZHANG - LXVI. évfolyam, 17. szám, 2022. április 29.

A választással kapcsolatos véleményekből egy szomorú megállapítás hiányzik. Nem kivétel ez alól Báron György egyébként remek írása sem (Megáll az idő, ÉS, 2022/15., ápr. 14.). Az a tény, hogy mi bizony ilyenek vagyunk, hogy a magyar lakosság többsége sajnos olyan, amilyennek az elüldözött Kertész Ákos író lefestette: „alattvaló, és boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában”. Hogy utálja a másságot, nem szereti az idegeneket, a zsidókat, a melegeket. Ezért migránsozhat, sorosozhat, buzizhat nyugodtan Orbán, hiszen a többségnek ez tetszik. És a miniszterelnök jelentős támogatást talál az orosz barátsághoz is, mert nem akarjuk a gáz és olaj árának emelését, amely bekövetkezhetne, ha elítéljük Putyint.  Meghalhatnak Ukrajnában akárhányan, ez nem a mi ügyünk – véli a magyar lakosság nagy része. Ez egy gondolkodásra, önállóságra képtelen nép, de büszkén hisszük, hogy különbek vagyunk másoknál.  Nagyjaink, Kossuth, Deák vagy Ady, József Attila és Bartók, ha élnének, ma kirekesztett, üldözött emberek lennének. Bayer Zsolt megírná róluk, hogy hazaárulók meg szar alakok. Csakhogy így merre megyünk?  Akinek Orbán rendszere és tábora nagyon nem tetszik, az elhagyja az országot. Az is, aki többet akar keresni, és a szakmájában annyira jó, hogy kint is megállja a helyét. Marad itthon a többségében ostoba, gyenge képességű ember és a meggazdagodott Orbán család és baráti köre.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 42. szám, 2020. október 16.
LXIV. évfolyam, 13. szám, 2020. március 27.
LXIV. évfolyam, 8. szám, 2020. február 21.
Élet és Irodalom 2022