„Érdekes volt látni az osztrák kampányban a néppárti Kurz és a szabadságpárti Strache vetélkedését: ki van kettőjük közül barátságosabb viszonyban Orbán Viktorral” – idézi fel az osztrák parlamenti választás egyik jellemző mozzanatát a Közép-európai Egyetem tanára, a Harvard vendégprofesszora, korábban három évtizeden át az Innsbrucki Egyetem politológiaprofesszora. Szerinte év végéig biztosan feláll az ÖVP-FPÖ osztrák koalíciós kormány, az egykori neonáci, ma jobboldali populista Heinz-Christian Strache pedig ünnepélyes nyilatkozatban vállalja majd az Európai Unió alapértékeit. Azt viszont nem hiszi, hogy – mivel mindkét párt vezetője jó viszonyra törekszik a magyar kormányfővel – a jobboldali populista FPÖ javítana a Jobbik majdani választási szereplésén – a Jobbik nem tényező az osztrák politikában.

„Ma, a közösségi média korszakában eltelhet úgy az életed, hogy nem konfrontálódsz, nem is igen találkozol a másik oldal véleményével. Ez a hatalmas kulturális és intézményi változás jelentősen átalakította a demokráciáról vallott felfogásunkat” – mondja a bécsi Humán Tudományok Intézetének kutatója, a szófiai Centre for Liberal Strategies elnöke. A társadalomtudós, aki vezető nyugati lapok rendszeres vendégkommentátora, az interjúban kifejti véleményét a legutóbbi német és amerikai választásokkal kapcsolatos dilemmákról, a populizmus esélyeiről a világban, az európai integrációról, és beszél a magyar miniszterelnök Oroszországhoz, valamint a választások utáni Németországhoz fűződő várható viszonyáról.

„Nincs politikai agendánk, nem állunk senkivel szemben. Bárkivel tárgyalunk, azokkal is, akik nem értenek egyet velünk. Rámutatunk, miért feladatuk a menekültek védelme. Mi senkivel szemben nem vagyunk ellenségesek – de vannak, akik ellenségesen viszonyulnak hozzánk. Azonban kötelességünk, hogy fellépjünk a menekültek érdekében, az ő hangjukon szólalunk meg, az ő szószólójuk vagyunk – Európában, Magyarországon, szerte a világon” – ekként írja le szervezete munkáját az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) korábban három évtizeden át a harmadik világban, 2014 óta a mi régiónkban képviselő Monserrat Feixas Vihé. Szerinte nem vár fényes jövő arra az országra, ahol a gyerekeknek azt szajkózzák, hogy az idegenség valami rosszal párosul.

„Akkor válnak a demokráciák éretté, önfenntartóvá, mondhatni, nyugati minőségűvé, amikor megélik, hogy a szabadságot belülről, például parlamenti úton is el lehet venni tőlük, de nem alkalmazkodnak a látszatdemokráciához, hanem konfliktus árán is nyílttá teszik és végigvívják ezt a válságot” – mondja Haraszti, aki most tért haza Hágából, ahol a holland parlamenti választásokról jelentést készítő EBESZ-csapatot vezette. Hollandiai tapasztalatairól és a 2018-as magyar választás dilemmáiról kérdeztük.

A populizmus térhódításáért a CEU vendégprofesszora szerint a liberális elitet is súlyos felelősség terheli, mert az mára elárulta a liberális projektet, és nem volt képes a társadalom számára perspektívát nyújtani. A számos európai és amerikai egyetem, a Yale és a Princeton University, az Albert-Ludwigs-Universität Freiburg, valamint az University of Oslo és mások után most Budapesten oktató görög társadalomkutató az Európai Unióval kapcsolatban megállapítja: „a bővítés nem volt kellően előkészítve, megindokolva, »eladva«, (...) és nem voltak elképzelések arról, mi legyen, ha valami kisiklik – szóval nem volt »B«-terv. Most pedig annak vagyunk tanúi, hogy Brüsszel igyekszik az árulóit, a hűtlenjeit, mint Orbán és Kaczyński, lekenyerezni. (...) Meddig mehet ez így tovább, hogy az EU anyagi támogatással »jutalmazza« a cent­rum iránti illojalitást?”

A márciusban kinevezett új brit nagykövet a Brexit utáni kapcsolatok szorosabbra fűzésében számít a magyar kormányra, hiszen az megértéssel fogadta London EU-val szembeni távolságtartását, és nem tart attól, hogy a brit–orosz hűvös viszony akadályozza majd Washingtonnal a még szorosabb köteléket.

„Európa az együttműködésről szól, arról, hogy a problémákat közösen kell megoldanunk, nem bújhat mindenki a kerítése mögé, nem barikádozhatja el magát. Minden demokrácia sarokköve, hogy meghallgatod a tiedtől eltérő véleményeket is. Ha csak a sajátodra, a pártod véleményére koncentrálsz, és lesöpröd az asztalról, hibásnak, ellenségesnek vagy jelentéktelennek tekinted a másik véleményt, akkor nem vagy igazi demokrata” – mondja Gajus Scheltema, aki 2013 óta képviseli országát Budapesten. Igazi holland karrierdiplomata, pályája során volt nagykövet Jordániában, Pakisztánban, de Közép-Európa sem idegen számára, nehéz időkben állt a pozsonyi nagykövetség élén, dolgozott Varsóban, Bécsben, és volt főkonzul New Yorkban.

Nem a „szokványos” karriert járta be: természettudósból lett előbb politikus, majd elkötelezett NGO-munkatárs: tíz éven át vezette az amerikai German Marshall Fund pozsonyi irodáját, irányította az alap közép- és kelet-európai projektjeit. A szlovák államrész külügyminisztereként jelen volt 1991-ben Brüsszelben az akkor még visegrádi hármak és az EU közötti együttműködési megállapodások ünnepélyes aláírásán. Tehát a kezdetektől tanúja volt annak, miként artikulálódhatnak jobban a közösen kiérlelt és képviselt álláspontok.

Philippe Legrain, a London School of Economics vendégkutatója, az európai integráció szakértője, számos könyv szerzője, 2011–14 között az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso gazdasági tanácsadója Budapesten tartott előadást, az Európa Pontban. Műveiben bírálja Angela Merkel német kancellárt a 2008-as pénzügyi válság kezeléséért, de méltatja a menekültválságban vállalt szerepét. Mélységesen elítéli a magyar kormányfőt, Orbán szerinte autoriter, nacionalista politikus, aki még sok kárt okoz Magyarországnak.