Új miniszter – új szereposztások
PUBLICISZTIKA - LXVII. évfolyam, 23. szám, 2023. június 9.Utolértük Oxfordot
Az egyik legsikeresebb brit tévésorozat, ami tulajdonképpen három, Oxfordban, ebben a patinás egyetemi városban játszódik, teljes mértékben kihasználva nem csupán a történelmi helyszínt, hanem az oktatási környezetet is, azaz a kollégiumnak magyarra csak betű, de nem értelem szerint fordítható college-ok épületét és belső életüket is. A forgatási sorrendben első, de a főszereplő korai halála miatt folytathatatlan, ám történetileg „középső” epizódsor, a Morse felügyelő hőse egy komolyzene-rajongó, kissé iszákos és elviselhetetlen intellektuális nyomozó, aki hajdan oxfordi diák volt, s ezért a nagyképű don-ok akár latinul elejtett idézeteire is méltó választ képes adni. Annyira népszerű volt, hogy később két külön sorozatot forgattak, az egyiket detektívtársa későbbi nyomozásairól, a másikat Morse fiatalkoráról.
Az 1987-ben kezdődött szériáról egyszer megkérdeztem egy híres oxfordi professzort, vajon mi motiválta az egyetemet, hogy beengedje a filmeseket a turisták elől is többnyire elzárt kertekbe és épületbelsőkbe, és miért hagyták, hogy a professzoraikat kicsapongónak, agresszívnek, kiállhatatlannak, az oxfordi légkört ennyire mérgezőnek mutassák. A válasz persze nyilvánvaló volt: a bevétel. Oxford nemcsak a világ egyik legjobb egyeteme, de egyben az egyik leggazdagabb is, és e vonásában a „ki a kicsit nem becsüli, az a nagyot sem érdemli” elv mindennapi megvalósulását is tetten érhetjük.
Az Economist márciusi riportja számolt be az oxfordi, mondjuk így: megbízott oktatók – nem túlzás! – nyomorúságos helyzetéről: a kizsákmányolás és a végsőkig kihasználás mintapéldáit nyújtják azok a tehetséges, de nem gazdag családokból származó fiatal oktatók, akiket tanáraik rábeszélnek, hogy a jövedelmező üzleti, ügyvédi, ipari karrier helyett tudományos pályára menjenek – hiszen megvan bennük az a szikra, amit egy felelősségteljes professzor nem hagyhat kialudni: amúgy a tanítványok serege a mentoraik értékét is emeli.1 Az évi kb. bruttó 6 millió Ft-nak megfelelő fizetés (Angliában!), amit sokszor nyáron nem is folyósítanak, hiszen akkor nincs tanítás, a túl sok tanóra, ami mellett alapvető kívánalom, hogy kutassanak is, mert különben sose lesz esélyük a kinevezésre, mindez kilátástalanná teszi a helyzetüket – és mire erre ráébrednek, 35-40 évesen, már késő más pályát választani, legföljebb elmennek középiskolai tanárnak (mert azt arrafelé még rendesen megfizetik).
Az oxfordi példát egy hasonló magyar eset idézte föl bennem: a Telex adott hírt hazai értelmiségiek állásváltásáról: egyetemi vagy újságírói munka helyett kerestek kétkezi munkát. A szegedi egyetem szépreményű szociálpszichológus tanársegédje és doktorandusza nem sokkal a fokozata megszerzése előtt ugrott ki és ment el villanyszerelőnek – egyrészt mert „az utolsó években egyre rosszabb légkört tapasztalt az intézetben: érezhetően hígulni kezdett a diákanyag, és a kollégái javát is elszippantották külföldi vagy pesti egyetemek”, másrészt mert „a villanyszereléssel most egyedül megkeresem ennek a száznyolcvannak a három-négyszeresét, és életemben először nem kell azon gondolkodnom hó közepén, hogy melyik számlát fizessem be előbb”.2
A cikk adatai alapján nyilván még a „modellváltás” előtt hagyta ott az oktatást, pedig a szegedi is azok közé a kekva-egyetemek közé tartozik, amelyek az első körben megkapták a béremelésre fordítható pluszjuttatásokat. De szerintem a nagyjából másfélszeresére növelt jövedelem sem lett volna elég vonzerő számára. Az ugyanis a kötelezően bevezetett teljesítményértékelési rendszerben időszakos pótlékként nyújt többletbevételt, amelyet évről évre újraértékelnek, és növelik vagy csökkentik az eredményektől függően, lényegében fellebbezési lehetőségek nélkül. És persze sem a hitelfelvételnél, sem a majdani nyugdíjszámításnál nem vehető figyelembe. Nem csoda, hogy itthon évek óta csökken a doktori képzésre jelentkezők száma.
Akkor most legalább azt elmondhatjuk, hogy bizonyos tekintetben a magyar felsőoktatás utolérte Oxfordot.
Kekva a parlamentben
Jó két évvel ezelőtt, amikor kiáradtak a kekva-egyetemek a parlamentből, az alábbi vízióm támadt összehasonlítva őket a környékünkön lévő egyetemekkel: „Mind állami egyetemek, amelyek nagyobb, esetenként jóval nagyobb büdzséből szabadabban gazdálkodnak, mint a mi kancellárokkal és kormányzati beavatkozásoktól sújtott intézményeink, amelyek már feladták az önálló szakpolitika iránti igényüket, és csak arra képesek, hogy várják, milyen döntéseket hoznak a fejük fölött, milyen irányokat jelölnek ki számukra, amelyeket nemcsak készségesen követnek, de maguk kérik, hogy arra mehessenek, hogy az ismeretlen összetételű kuratóriumok uralkodhassanak felettük, amelyeket szemben a mindenkori oktatási tárcával kívülről, de még a parlamentből se tud senki felelősségre vonni. Mintha Petőfi forradalmi verse refrénjének kérdésére kórusban mind azt válaszolnák: »Rabok, rabok, rabok!«”3
Nos, a jóslat valóra vált. A múltkor itt is megemlített debreceni affér, melynek során a dékánja eltiltotta Fábián István kémikus professzort, hogy az egyetemen tartsa meg szakmai előadását,4 Hiller István révén parlamenti kérdésben fogalmazódott meg. Vitályos Eszter KIM-államtitkár válaszát érdemes részletesen idézni: „Ön most a Debreceni Egyetem Természettudományi és Technológiai Kara dékánjának egy tervezett szeminárium ügyében hozott szakmai döntését bírálja. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy a Debreceni Egyetem is modellváltott egyetem, úgynevezett alapítványi fenntartású egyetem. (...) [Az] alapítói jogok teljes körének gyakorlására az alapítvány kuratóriuma került kijelölésre. Mindezekre tekintettel, és különösen a baloldal által sokszor hangoztatott egyetemi autonómiára is tekintettel ez az ügy kormányzati szervet, nevezetesen a minisztériumot nem érinti, és az egyetem autonóm döntésének tekintjük.”5
Minden további jogsértéssel mindenkinek tessék a saját kuratóriumához fordulni. Hogy a Tokaj-Hegyalja Egyetemen a lapzárta után történt szenátus–kuratórium csata döntőbírója ki lehet, arról itt már nincs helyünk spekulálni.6
Közgyűlési utóhang
Kardos Julianna szinte napilapos frissességgel számolt be az ÉS-ben, hogy meglepetések nélkül folyt le az MTA éves rendes közgyűlése (Az MTA-vagyon, 2023/19., május 12.).7 Ahogy minden kockázat nélkül megjósoltuk,8 a vezetőket a közgyűlés nagy többséggel megerősítette, és a napokban lezárult az új elnökségi tagok megválasztása is egy megismételt szavazással. Csák János miniszter vártnál hosszabb köszöntőbeszédét a megtelt Díszterem közönsége udvariasan végighallgatta, bár nemcsak ígérni nem ígért semmit, de az éppen „társadalmi egyeztetés” alatt álló és a kutatóhálózatot is érintő törvényről sem tett említést.9 Ami pedig azért is feltűnő volt, mert Freund Tamás elnök viszont – már a miniszter távozása után – saját expozéjában szóba kellett hogy hozza a (régi neve miatt) KFItv. rövidítésen ismert törvényt „a tudományos kutatásról, fejlesztésről és innovációról”. Ugyanis a parlamenthez már benyújtott és a múlt héten meg is tárgyalt módosítás többek között az MTA-ról leválasztott kutatóhálózat vezető testületét érinti, és benne az MTA-elnök szerepét is.
Erre alább még visszatérek, de most előbb még annyit az itt idézett közgyűlési beszámolóhoz, hogy Freund Tamás arra is ígéretet tett, hogy az MTA vagyonát érintő bármely döntést csak a (szükség szerint összehívott rendkívüli) közgyűlés támogatásával fogja jóváhagyni. Persze felmerül a kérdés: ad-e az országgyűlés időt arra, hogy egy ilyen procedúra lefolyhasson. Mivel az Alkotmánybíróság tavaly novemberi döntése óta a kormány nem volt képes az asztalon lévő KFItv.-ben elhelyezni a helyzetet rendező megoldást, aligha tévedünk, ha úgy gondoljuk, a június végi határidőt nem fogják betartani – ami viszont elvben tárgyalásokra is lehetőséget ad. A politika képmutatása viszont, mint tudjuk, korlátlan, hiszen amikor azt állították, hogy kizárólag az egyetemek beleegyezésével fogják őket vagyonkezelő alapítványokba (kekvák-ba) kiszervezni, akkor egyrészt az SZFE-ről kényelmesen elfeledkeztek, másrészt az MTA közgyűlése hiába szavazta le több mint 80 százalékos többséggel a kutatóhálózat elcsatolását, ezt is semmibe vették.
Amúgy egyébként a napirend teljesítéséből a legtöbb időt talán annak a – tavalyról idénre halasztott – egyéni indítványnak a megtárgyalása vette el, amely többek között a magyar nyelvnek a jelenlegi szabályozásnál általánosabb szerepét pártolta volna, valamint a köztestületi tagságot feljogosította volna az akadémikusválasztási folyamatban való részvételre. Ami a magyar nyelv háttérbe szorulásának kérdését illeti, a tudósok jelentős részének az a véleménye, hogy nem lehet egyszerre a nemzetközi tudományosság kívánalmainak, színvonalának megfelelni, és ugyanakkor rendszeresen magyar nyelven publikálni. A legtöbb diszciplínában ugyanis a külföldön is bizonyított elismertség alapvető feltétele a kutatás eredményességének. Azt elvárni valakitől, hogy például angolul elérhető munkásságát – beleértve az indítványozó által kiemelt akadémiai doktori értekezés szövegét – magyar fordításban is megjelentesse, egyrészt fölösleges, hiszen szakmája művelői mind elolvashatták az eredeti nyelven, másrészt értékes kutatási időt venne el tőle, miközben az értekezés 10-15 oldalas összefoglalóját kötelező magyarul is mellékelni. Ezzel pedig teljesül az a kívánalom, hogy az adott kutatás magyar nyelvű terminológiája hozzáférhető, s akár tankönyvekben vagy ismeretterjesztő kiadványokban is használható legyen.10
Ha már elődeink nem gondoskodtak róla, hogy a magyar világnyelv legyen, ahogy azt Örkény István hajdan megálmodta, akkor legalább ne a tudósokon verjük le mulasztásukat.
Hogy változik a kutatási környezet?
Egy most már szokásosnak mondható „salátatörvényben”, amely a felsőoktatástól a kisvállalkozásokig sok mindennel foglalkozik, az MTA-tól elvett kutatóhálózat megújított jogi környezetét is kimerítően tárgyalják.11 Emlékeztetek rá, hogy a 2018-as választások után felállt új kormányzat Palkovics László minisztériumára bízta az átalakítás levezénylését, ami legendásan botrányosra sikerült, s ezt e hasábokon is követtük.12
Létrehoznak egy vadonatúj szervezetet, a Kutatási Kiválósági Tanácsot, amely feltehetőleg a máshol is létező „research council” mintáját kívánja követni; elnökét és tagjait hatéves időtartamra a miniszter, továbbá az ELKH és az MTA elnöke közösen javasolja, és a miniszter nevezi ki. Feltehetőleg ez a lépés teszi majd lehetővé, hogy az MTA vezetése által olyannyira áhított OTKA visszakerüljön, ha nem is az Akadémia keretei közé, de legalább egyetlen ernyő alá a Lendülettel, a posztdoktori ösztöndíjakkal és az egyetemi kutatócsoportokkal – bár ez nem hangzott el az államtitkári expozéban.13 Kérdésessé válhat ezek után a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal szerepe is, hiszen eddig az kezelte az MTA-n kívüli összes pályázati formát.
A módosítások nem érintik a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács (NTT) szervezetét és hatáskörét: ez továbbra is szakmai felügyeletet gyakorol a kutatási-fejlesztési pénzek fölött és véleményezi a kormány innovációs tevékenységét. Itt viszont kicserélődött a tagság: egyrészt eltűnt a társelnöki poszton nagy megütközést keltett korábbi uniós biztos Günther Oettinger, de mellőle az MTA akkori elnöke, Lovász László is, több más neves tudóssal együtt.14 Nyugodtan mondhatjuk, hogy a korábbi „professzorok tanácsa” helyett most a „docensek tanácsát” nevezték ki, jobbára a tudományban kevéssé ismert nevekkel. Viszont az elnöki tisztet betöltő Csák János miniszter melletti új társelnök a friss ELKH-elnök Gulyás Balázs lett, és visszatérő tag maradt a több kekva-kuratóriumban is helyet kapott, valamint a futball világában sem újonc MOL-vezető Világi Oszkár.15 (A teljes névsorok a jegyzetekben találhatók.)
A 2019-ben elfogadott módosításokkal kiegészített KFItv.-ben határozták meg az Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH) szervezetét, többek között ebben a passzusban: „Az Irányító Testület tizenhárom főből áll, az elnökön felüli tagjai közül hat főt a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter, hat főt az MTA elnöke javasol.” Erre utaltam fent, mert az MTA-elnöknek a közgyűlésen hangoztatott ellenvéleményét az motiválta, hogy tiltakozása ellenére a parlament elé került végleges változatban továbbra is ez szerepel: „Az Irányító Testület elnökön felüli nyolc tagjának kinevezésére a tudománypolitika koordinációjáért felelős miniszter az MTA elnökével közösen tesz javaslatot az ELKH elnöke egyetértésével.” Ez pedig nyilvánvalóan tovább csökkenti az MTA-nak és elnökének autonómiáját annak az IT-nek meghatározásában, amely – legalábbis papíron – a kutatóhálózat vezetésért felel.
E vonatkozásban ha nem is lényegtelen, de érdektelen, hogy az IT ez idáig a rossz nyelvek szerint inkább „irányított testületként”, mint valódi felügyelő szervként működött, amint erről a múltkor is írtam.16 Hírlik egyébként, hogy van olyan IT-tag, aki teljesen kiábrándult a felesleges ülésezésekből, és már maga is lemondani készült. Nyilván nem őmiatta csökkentették a 12-es létszámot 8-ra, de hogy miért, arra aligha válasz az államtitkár indoklása, miszerint a hatékonyság növelése volt a cél, hiszen eddig sem voltak órákig elhúzódó terméketlen viták a testületben. A megalakítandó IT lesz tehát a harmadik új testület, amely az új miniszter alatt érdemben beleszólhat a kutatás ügyeibe.
A kutatóhálózatot érintő legveszélyesebb változást szerencsére még időben észrevették és megakadályozták. A KFItv. korábbi változata az IT feladatai között kiemelt helyen említi, hogy „az Irányító Testület dönt a kutatóhelyek megalapításáról, átszervezéséről, megszüntetéséről”. A május elején körözött tervezetből ezt a sort kihúzták, és helyette mindössze ennyit találtunk: „Az ELKH Titkárság feladatkörében véleményt nyilvánít (...) a kutatóhelyeket érintő jogszabályok megalkotása és módosítása során.”
Hogy egy tisztviselő tévedett-e, vagy valóban az lehetett a szándék, hogy az ELKH-tól elvegyék a kutatóintézetek és -központok fölötti legfontosabb irányítási jogosultságot, nem tudni, mindenesetre az érintettek olyan gyorsan és határozottan (de nem nyilvánosan) tiltakoztak, hogy minden további publikus bűnbánat és bocsánatkérés nélkül egyszerűen eltüntették a módosító javaslatból az illető bekezdés törlését, tehát minden maradt a régiben. Mindazonáltal bennem semmi kétség, hogy ha az eredeti javaslat került volna a parlament elé, az engedelmes kétharmad azt is gond nélkül megszavazza, s így a kutatóhálózat autonómiájának további feltételeit is eltüntethették volna.
De legalább az IT a jövőben még egy fontos dologban hozhat határozatot: „Az IT dönt az elnök és az Irányító Testület tagjai tiszteletdíjának megállapításáról.”
1 https://www.economist.com/1843/2023/03/01/oxford-universitys-other-diversity-crisis
3 https://www.es.hu/cikk/2021-04-09/kenesei-istvan/viszem-a-bankot-viszem-a-palmat.html
4 https://www.debreciner.hu/cikk/13205_letiltotta_a_debreceni_egyetem_catl_unikum
5 Idézve az Országgyűlési Napló 8480sk. oldaláról.
7 https://www.es.hu/cikk/2023-05-12/kardos-julianna/az-mta-vagyon.html
8 https://www.es.hu/cikk/2023-04-28/kenesei-istvan/karmelitologia-az-uj-tudomany.html
Ld. a 16. és a 40. perc között.
A beszédről, pontosabban annak egy részletéről is megjelent már egy kritikus elemzés:
https://nepszava.hu/3195372_vallastorteneti-gyorssegely
Igaz, ez a vélemény sem maradt (egy kissé egyoldalú) bírálat nélkül:
https://neokohn.hu/blog/2023/05/30/megyeri-jonatan-szovegertesi-gyorssegely/
10 Ld. pl. a Doktori Tanács leköszönő elnökének ezt az interjúját:
11 A törvényjavaslat ezen a néven fut: 2023. évi …. törvény az innovációs és tudományos eredmények gazdasági hasznosításának elősegítése érdekében szükséges egyes törvények módosításáról, és pillanatnyilag ezen a linken található: https://www.parlament.hu/irom42/04031/04031.pdf
Az eddig érvényes KFItv. a módosításokkal (és főleg a törlésekkel) együtt egységes szerkezetben itt látható:
https://cdn.kormany.hu/uploads/document/2/2f/2f3/2f3dea5e9d0236cda8cb0b0731f2baca4e4a7bd2.pdf
12 Ld. a cikksorozatomnak ezt az adagját: https://www.es.hu/szerzo/62819/kenesei-istvan/3:
különösen pedig ezt az összefoglalót: https://www.es.hu/cikk/2019-12-19/kenesei-istvan/70-1-ev-a-magyar-tudomanyban.html
13 Ld. Országgyűlési Napló, 9417. oldaltól.
14 Az NTT 2020-ban kinevezett tagjai:
Birkner Zoltán, az NKFIH elnöke, Jakab Roland, az Ericsson Magyarország Kft. regionális igazgatója, Krausz Ferenc fizikus, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Orbán Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség tiszteletbeli elnöke, Varga Mihály pénzügyminiszter, Világi Oszkár, a MOL Nyrt. Csoportszintű Innovatív Üzletágak és Szolgáltatások ügyvezető igazgatója, valamint Závodszky Péter biofizikus, nyugalmazott egyetemi tanár
https://nkfih.gov.hu/hivatalrol/online-sajto/osszeallt
15 A teljes lista: Gulyás Balázs Zoltán, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elnöke, Fekete Andrea, a Semmelweis Egyetem docense, Nyitrainé dr. Sárdy Diána, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem docense, Rekeczky Csaba, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, Szászi István, a Bosch csoport vezetője, Zsoldos Ibolya, a Széchenyi István Egyetem professzora, Orbán Gábor, a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, Varga Mihály pénzügyminiszter, Világi Oszkár, a MOL Csoportszintű Innovatív Üzletágak és Szolgáltatások ügyvezető igazgatója
16 https://www.es.hu/cikk/2023-04-28/kenesei-istvan/karmelitologia-az-uj-tudomany.html
