Karmelitológia – az új tudomány
PUBLICISZTIKA - LXVII. évfolyam, 17. szám, 2023. április 28.A Magyar Tudományos Akadémia újabb közgyűlésre készül, s ezt olyan viharos változások veszik körül, hogy az érdekeltek, beleértve a sajtót is, nem győznek spekulálni, mi miért történik. Mint arról már korábban beszámoltam, megbízatásának lejárta előtt menesztették Birkner Zoltánt, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) elnökét, azután váratlanul felmentették a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnökét, Pomázi Gyulát, végül az MTA alól kiszervezett Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) elnöke, Maróth Miklós is lemondott. Jóllehet ezt nem kellene ugyanazon a lapon említeni, de a Magyarságkutató Intézet élén történt minapi vezetőcsere is beleillik ebbe a vonalba, ugyanis az eddig felsorolt intézmények mind a tavaly nyáron hivatalba lépett kulturális és innovációs miniszter, Csák János felügyeleti körébe tartoznak.
MTA
Az MTA közgyűlésén éles viták nem várhatók. A hároméves mandátumok lejárván szinte az összes poszton lesz tisztújítás, de az ellenjelöltek ilyenkor szokásos távolmaradása miatt a vezetők (elnök, főtitkár, főtitkárhelyettes, alelnökök) újraválasztása nem kétséges, és csupán három elnökségi tag posztján kell több jelentkező között dönteni.1 Aki izgalomra vágyik, annak még három évet várnia kell, amikor is teljes váltásra kerül sor az összes említett pozícióban. Addig pedig a feltehetőleg nagy többséggel megerősített jelenlegi elnökségbe vetik az akadémikusok a reményeiket, hogy egyszer csak irányt vált a széljárás, és visszakerülhet az MTA keretébe az onnan négy éve kimetszett kutatóhálózat. Hiszen három éve Freund Tamásba is azzal a nem is nagyon titkolt vágyakozással helyezte a bizalmát az 58 százalékos többség, hogy a kormányfőhöz fűződő jó kapcsolata segít majd visszaállítani a status quo-t. Freund azonban csak Csák Jánossal tud tárgyalni, és ez úgy látszik, nem elég magas szint a Karmelita kolostorból vezényelt meteorológiai fordulathoz. Mivel pedig Csák diplomáciai készségét dicsérni szokták, még az is elképzelhető, hogy hosszú évek óta először a reszortminiszter reprezentatív jelenlétében nyitják meg az idei közgyűlést. És akkor találgathatunk majd, milyen ajándékot hoz – hacsak nem a mondabeli görög módra teszi azt.
Mert van itt miért aggódni. Az egyébként rutinszerűnek ígérkező eseményt egyetlen beadvány kavarhatja fel, amit két hete Kardos Júlia e hasábokon mutatott be (Akadémiai szabadság kérdőjellel, ÉS, 2023/15.): két akadémikus ajánlja, hogy a közgyűlés határozatban javasoljon megoldást az Alkotmánybíróság által mulasztásos alkotmánysértésben lévő Országgyűlésnek, hogy az MTA tulajdonában, de az ELKH használatában lévő ingatlanok helyzetét rendezze.2 Ismeretes, hogy az MTA vagyona nem állami tulajdon, ezért alkotmányos védelem alatt áll, más szóval nem lehet kisajátítani. Ezért az a négy évvel ezelőtti miniszteri (?) ötlet, hogy a kutatóhálózatból is közérdekű és közcélú vagyonkezelő alapítványt (kekvát) formáljanak, még akkoriban hamvába holt, hiszen amíg az egyetemeknek, valamint számos más alapítvánnyá átvedlett szervezetnek, ménesbirtoktól káderképzőig elajándékozhatták a közvagyon nem kis részét, a kutatóhálózatnak ilyet nem adhattak.3 Megfelelő kárpótlás fejében az MTA talán hajlandó lesz lemondani vagyonáról, de kérdéses, hogy amikor a kormány kedvenc nagybevásárlásait is kínai hitelből kénytelen fedezni,4 akkor hogyan lesz erre pénze, illetve milyen morzsákat kínál fel az ügylet fejében – például, hogy átad egyes pályázati rendszereket az MTA-nak, mint a szintén rég vágyott OTKA?
Az viszont érthetetlen, hogy az akadémikusok beadványa miért nem került be tételesen, azaz külön soron a közgyűlés programsorozatába, amikor egy – egyébként már tavaly is tárgyalt és akkor elhalasztott – egyéni képviselői kezdeményezésnek ez megadatott. Most majd találgathatják a résztvevők, hogy a legutolsó „Egyebek” programpont hányadik helyén lesz tárgyalva ez a nem kicsiny jelentőségű ügy – ha egyáltalán értesülnek róla, és még határozatképes lesz a közönség.5
Egy másik gond, hogy egyes ingatlanok helyzete rendezetlen. Az agrárminisztérium rózsadombi székhelyű kutatóintézeteinek a gödöllői egyetemhez (MATE) való csatolása és annak kekvásítása után derült ki, hogy a területet a Földhivatal (az MTA szerint tévesen) korábban a minisztérium javára jegyezte be, és most a MATE bérleti díjat kér az ELKH-tól. Amire az egyetem persze rá van szorulva, mert már az elbocsátásokkal sem tudja kiegyenesíteni a költségvetését.6
Az ELKH és az MTA közötti ingatlanhasználati szerződés hiányában az sem világos, hogy a „szétválás” után állami forrásokból létesített beruházások kinek a tulajdonába kerülnek. Nem véletlen, hogy sok tudósban keltett félelmet, hogy a martonvásári Brunszvik-kastélyt is magában foglaló és nemrég nagy költséggel felújított Agrártudományi Kutatóközpontban egy helyi kötődésű parlamenti képviselő társaságában a kormányszóvivő is megjelent.7
További fejfájásra ad okot az Akadémia szerepe a nagyközönség szemében. A kormány tudatos politikájának eredményeképpen egymás után nőttek ki a földből a kizárólag társadalomtudományi, óriási többségükben történelmi és ideológiai témákra koncentráló szervezetek, amelyek a (hajdani) MTA-intézetekhez képest esetenként radikálisan eltérő vonalakat képviselnek: VERITAS, Nemzetstratégiai, Rendszerváltás Történetét Kutató, Magyarságkutató, XX. Századi, XXI. Századi intézetek, és a Mathias Corvinus Collegium, hogy a kisebbeket most ne is említsük.8 De nemcsak az irányzataik térnek el radikálisan a „bevett tudományt” képviselőkétől, hanem számontartható teljesítményük is (tisztelet a csekély kivételnek). E lapban korábban csupán a MAKI néven emlegetett Magyarságkutató Intézet tevékenységét tárgyaltuk,9 de még a felsoroltak között a leginkább professzionálisnak tartható VERITAS adatai is inkább a MAKI-t idézik fel, mint a szakmai konkurensükként is említhető exakadémiai Történettudományi Intézetet (TTI).
A MAKI kapcsán megírtuk, hogy a Magyar Tudományos Művek Tára kimutatása szerint 1000 tételükre mindössze 240 hivatkozást kaptak. Ugyanez a szám a VERITAS esetében (kerekítve) 1700 publikációra 1200 idézet, míg a TTI számai: 18 ezer közlemény, 65 ezer idézet. Az abszolút számok, bár fontosak, most kevésbé érdekesek, mint a közlemények és a hivatkozások aránya: ahol az idézettség jóval meghaladja a publikációk számát, ott hatékony kutatás folyik; ahol nem, ott valószínűleg nem a tudományt művelik, hanem valami mást, például – ha jóindulatúak vagyunk – ismeretterjesztést, vagy inkább propagandát. A Nemzetstratégiai Kutatóintézetben a számok 285/35, a Retörki rövidítésűben 464/220, az MCC-é 83/8. Schmidt Mária két „évszázados” intézetét nem találni az MTMT adatai között.
Miért érdekesek ezek a számok? Mert a legnagyobb elérésű közmédiumok tudományközvetítő vagy ismeretterjesztő műsoraiban, ha egyáltalán, csak elvétve bukkannak fel az autentikus kutatóhelyek munkatársai, nagy többségükben a MAKI, az MCC, továbbá a tudományközelinek már nevük miatt sem tartható, többnyire politikai állásfoglalásokat és iránymutatásokat közlő szervezetektől egészen az olyan obskúrus társaságokig, mint a „Férfiak Klubja”.10 A Fideszt a leghangosabban támogató körökben az „akadémiai kutatást” jobb esetben globalistának, internacionalistának, sőt szabadkőművesnek nevezik, és ennek például a nemrég elbocsátott MAKI-főigazgatót visszasírva is hangot adnak – pedig (az őt hajdan kinevező) utóda, Kásler Miklós exminiszter, ahogy a gyerekkorom viccében mondták, „még annál is inkább”.
Annak ellenére tehát, hogy a kutatóhálózat már négy éve nem az MTA-hoz tartozik, sőt a kormányfő bizalmát is élvező Maróth Miklós vezetése alatt működött, emlékezetem szerint például az M5 csatorna Ez itt a kérdés című műsorába egyszer sem került be ELKH-munkatárs, de a köztévé más nagy nézettségű műsorába is ritkán, ha ugyan. Az MTA pedig hiába igyekszik akármilyen kiválóan szerkesztett honlappal vagy blogbejegyzésekkel, célzott videókkal, tudománynapi ünnepségekkel terjeszteni a valódi tudást, a nagyközönség egyre jobban ki van szolgáltatva a kormánypropagandát szolgáló áltudósoknak, mint amilyen a napokban Ukrajna létezését is kétségbe vonó Bogár László.11
Az MTA közgyűlése erről azonban nem fog tárgyalni, és nekem sincsen receptem rá, a mindenfelől fújó ellenszélben hogyan tudná kezelni ezt a helyzetet, hiszen már annak is örülnünk kell, hogy a régóta esedékes székházfelújítás idén (állami támogatásból) végre elindul, de amíg az tart, a nagyobb termeket használaton kívül helyezik. A korábbi elképzelések szerint a vezetés a székhelyét az Oktogonnál lévő, a firenzei Palazzo Strozzit idéző Batthyány-palotába helyezné át, ahol azonban csupán szűk körű megbeszélésekre van hely. Most fáj csak igazán, hogy gyakorlatilag kormányutasításra eladták a várbeli akadémiai épületsort az Országház utcában, amelynek a díszterme oly sok reprezentatív célt volt képes szolgálni, hangversenytől közgyűlésig, de Pintér minisztériuma az erőteljes kormányfői nyomás dacára sem tartott rá igényt.
A csaknem 160 éves neoreneszánsz székházat radikálisan átalakítják, ha hinni lehet az MTA honlapjára is feltöltött terveknek: a gépészeti megújításon és a szükséges rekonstrukciókon túl előtérbe kerülnek az épület múzeumi funkciói, a turisták szempontjai, a termek és gyűjtemények bemutatása, és kevésbé lesznek fontosak a tudományos tanácskozások, összejövetelek érdekei. Így például az egyik elképzelés szerint lesz előadóterem, amelyet üvegfallal választanak el a folyosótól, hogy „a látogatók az esetleges ünnepi ülésre annak zavarása nélkül betekinthessenek, ugyanakkor biztosítva a zárt ülések intimitását is”.12
Így lesz a tudományból amolyan állatkerti látványosság.
ELKH
Az ELKH vezetőjének, Maróth Miklósnak a lemondása azzal együtt váratlan volt, hogy már február óta lehetett hallani, hogy az esemény idén bekövetkezik, de az idejét többnyire a nyárra tették, noha eredetileg öt évre nevezték ki, azaz 2024 szeptemberéig. Hogy miért most került rá sor, ez az Akadémián még nem elindított karmelitológiai kutatásoknak a témája lehetne, melyeknek arra is választ kellene adniuk, miért nem követte a lemondást az utód azonnali kinevezése. A Maróth akkori megbízásával egyidejűleg és szintén a miniszterelnök által felkért 12 tagú Irányító Testületből (IT) Maróth maga mellé vett két alelnököt, de a megbízott vezető nem közülük került ki, hanem a Titkárság Maróth által kinevezett és tudományos előélettel nem rendelkező adminisztratív vezetője, Zalányi Viktória kapta az ideiglenes miniszterelnöki megbízást, ráadásul saját közlése szerint előreláthatólag csak április végéig.
Két hónapja komoly találgatások keringenek, hogy ki lesz Maróth utóda. A múlt héten a HVG megírta a közszájon forgó nevet: a kiemelkedő nemzetközi tudományos pályát befutott Gulyás Balázs a jelölt,13 akiről már több ismerőse is megerősítette, hogy készen áll a pozíció betöltésére. A híres stockholmi Karolinska Intézet és egy szingapúri egyetem kutatójának, illetve professzorának a szakmai hitele megkérdőjelezhetetlen, és akadémiai körökben köztudott az elkötelezettsége a hazai tudományosság iránt, amit a 2003-ban Budapesten megalapított World Science Forum kezdeményezőjeként és egyik vezetőjeként is bizonyított.14 Kezdő lépéseit a teljes tudományosság kíváncsian várja, így például, hogy vajon változnak-e majd az IT tagjai, hiszen őket Palkovics reszortminiszter és Lovász MTA-elnök jelölhette, és előzetes egyeztetés híján ez sok átfedést eredményezett: az orvostudományt például hárman képviselik, a fizikát ketten, az automatizálást szintén ketten, ráadásul ugyanabból az ELKH-intézetből, több tudományág pedig egyáltalán nincs jelen.15
Ennél is fontosabb kérdés, hogy milyen vezetői stílust honosít meg ezen a számára eléggé idegen terepen, hiszen diplomázása óta külföldön dolgozott, tanított, vezetett. Elődje, aki kinevezésével gyakorlatilag megkapta a korábban megpályázott, de el nem nyert MTA-elnöki feladatkör legnagyobb részét, a kb. 5000 alkalmazottat foglalkoztató kutatóhálózat vezetését, lényegében az egyszemélyi vezetés gyakorlatát követte. Az IT más tagjait, de még szakmailag illetékesebb helyetteseit sem vitte magával tárgyalni azokba az intézetekbe, központokba, amelyeknek sokszor a sorsáról is maga döntött, egyes intézeteket „kiszabadítva” és önállósítva, másokat pedig megalapítva, az IT mintegy utólagos jóváhagyásával. Emlékezetes, hogy a Regionális Kutatások Intézetét szinte felkínálta a Belügyminisztériumnak, amely azonban nem kért belőle.16 A (fő)igazgatók önállósága sem volt akkora, mint az akadémiai időkben. Ismeretes, hogy Szathmáry Eörs, az Ökológiai Kutatóközpont nemzetközi hírű főigazgatója azért mondott le, mert Maróth fölmentette a Balatoni Limnológiai Intézet általa kinevezett igazgatóját, az intézetet pedig leválasztotta a központról.17
Tény azonban, hogy egyes félelmek nem váltak valóra. A Palkovics által megfenyegetett Közgazdaságtudományi Intézetet nem bántotta, nem „vizezte föl” a kutatóhálózatot a fent bemutatott kormányalapítású intézményekkel, nem engedett a hun-török-szittya stb. rokonság főleg a MAKI felől érkező szirénhangjainak, sőt keményen ellenállt az efféle amatőrizmusnak, és hangosan ünnepelte a nemzetközileg is elismert hazai finnugrisztika eredményeit.18 Továbbá nem parancsolta le a kutatási spektrumról a gender fogalmát, csupán (?) a korrupciókutatást tette indexre. Végül, jóllehet a kutatócsoportokra lebontott szigorú teljesítményértékelés rendszeresen és nagy lendülettel folyik, maguk a kutatók a kérdőíveket túl időigényesnek, bürokratikusnak és célszerűtlennek tartják, másrészt pedig a tudományos eredményekről a tágabb szakma nem értesül – szemben az akadémiai időkkel, amikor minden intézet vagy központ köteles volt közzétenni éves tervét és beszámolóját.
Hogy Maróth Csák miniszter nyomására mondott-e le, aki új lapot nyitna Palkovics után, amint a HVG írja, az szerintem legalábbis kétséges, lévén hogy szemben a cikk elején felsorolt másik két vezetővel, Maróth nem Palkovics „felfedezettje” volt, és tekintélye, valamint bekötöttsége a kormányfőhöz össze nem hasonlítható a másik két hivatalvezetőével. Ráadásul, mivel tanácsadói tiszte megmaradt, sőt közleménye szerint „egy új, a magyar tudomány fejlesztésére irányuló jelentős program megvalósításán szeretne dolgozni”,19 aligha vesztette el legnagyobb pártfogójának a bizalmát. Inkább azt tartom valószínűnek, hogy 80 évesen, a legmagasabb kitüntetések birtokában, látva, ki lesz az utóda, megnyugodva és elégedetten távozik – bár az, hogy miért épp most és miért pár héttel az utód kinevezése előtt, megmarad a karmelitológusok problémájának.
Kekvológia
Az alapítványosodott, röviden kekva- egyetemek vesszőfutása újabb körhöz érkezett. Itthon megpróbálják kitalálni, illetve megjósolni, mely hivatalok betöltői mehetnek majd át az Európai Bizottság szűrőjén, miután a miniszterek és államtitkárok sorban lemondtak. Érkeznek az olyan Orbán-barát (vagy Orbán-barát-barát) nagyvállalkozók, mint a már SZFE-tag Világi Oszkár Miskolcra vagy Jászai Gellért Szegedre, turisztikai befektetők és í.t., de csak óvatosan, mert Darvas Béla közlése szerint a bíróságokon még nem vezették át a változásokat.20 Amennyire tudom, az egyetemeket továbbra sem kérdezik meg, sőt még a vezetők is utólag értesülnek, kik lettek az új kuratóriumi tagok, akiknek a személye elárulja, hogy nem tévedtünk, amikor még januárban egy meghatározott körre gyanakodtunk.21 Még azt is el tudom képzelni, hogy létezik egy névsor (nevezzük nómenklatúrának?), amelyből ki lehet választani, akiket a kuratórium új tagnak beszavazhat.
A Bizottság egyik szerve pár napja minden európai Erasmus- és Horizont-koordinátornak körlevelet küldött, figyelmeztetve őket, hogy a magyar kekva-egyetemekkel nem szerződhetnek. Az akció olyan jól sikerült, hogy a januári cikkemben megjósolt járvány az ártatlanokat is megfertőzte: az egyik nemzetközi portál jelentette, hogy a BME hiába panaszkodik, velük sem hajlandóak szerződni a partnerek, hiába bizonygatják, hogy nem esnek a tiltás alá.22 Aki pedig már megegyezett velük, az arra kéri a BME-s partnerét, hogy mondjon le a koordinátori, azaz projektvezetői rangról, mert így biztosabbak lesznek a nyerési esélyeik. Az egyetem meg rémült körleveleket küld régi kapcsolatainak, igyekezve felvilágosítani őket a valós helyzetről, sőt a honlapjukon is hirdetik ezt.23
Jogosan nagy port vert fel az az eset, amikor Fábián István debreceni professzor egyébként az Akadémián már elhangzott előadását a dékán nem engedte a kar épületében megtartani.24 Mivel itt nem egyszerűen a szólásszabadság, hanem az ősi egyetemi kiváltság, a venia legendi, azaz az arra jogosultaknak bármely tudományos előadás megtartásához fűződő joga sérült, megkérdeztem debreceni kollégáimat, hogy lesz-e, aki ezt felhánytorgatja a kari tanács vagy a szenátus következő ülésén.
A válasz nemleges volt, mondván, ma már nem ülnek olyanok e testületekben, akik ezt meg tudják vagy meg merik tenni. Ilyen a magyar felsőoktatás 2023-ban.
2 https://www.es.hu/cikk/2023-04-14/kardos-julianna/akademiai-szabadsag-kerdojellel.html
3 https://www.es.hu/cikk/2019-03-08/kenesei-istvan/einstein-igazsaga.html
4 https://24.hu/belfold/2023/04/20/kinai-bank-vodafone-felvasarlas-4ig-hitel-jp-morgan/
5 Itt most nem részletezett okok miatt ez a helyzet formálisan nem sérti az Alapszabályt, de a közgyűlés tagjainak fontos lenne előre ismerniük a beadványok tárgyát és tartalmát, tehát a jelen gyakorlat nem célszerű.
6 https://hvg.hu/itthon/20230301_Magyar_Agrar_es_Elettudomanyi_Egyetem_leepites_kiadasok
8 https://veritasintezet.hu/hu; https://www.nski.hu/home_hu.html; https://retorki.hu/; https://mki.gov.hu/hu; https://www.xxszazadintezet.hu/; https://www.xxiszazadintezet.hu/; https://mcc.hu/
A kisebb intézetek: Habsburg Történeti, Kommunizmuskutató, Kertész Imre – mind A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány részeként: https://tortenelem.info.hu/ A Fodor Gábor vezette Közép-európai Rendszerváltást Kutató Intézet nem ide tartozik, viszont fenntartójáról nincsen információ: https://www.krki.hu/
Valamely rejtélyes oknál fogva a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár nevének első szavát csupa nagybetűvel kell írni, noha nem rövidítés.
9 https://www.es.hu/cikk/2022-06-17/kenesei-istvan/emlektablak-hagyatekok.html
https://www.es.hu/cikk/2022-12-22/kenesei-istvan/eposzi-idok.html
10 https://www.ferfiakklubja.hu/fooldal
12 https://mta.hu/mta_hirei/az-mta-szekhaz-konyvtar-epuletegyuttes-hasznalati-terve-112799
14 https://en.wikipedia.org/wiki/World_Science_Forum
15 https://elkh.org/iranyito-testulet
16 https://www.es.hu/cikk/2021-04-30/kenesei-istvan/mta-szelcsendben.html
17 https://www.valaszonline.hu/2020/12/06/jordan-ferenc-tihany-interju/
19 https://elkh.org/hirek/kozlemeny
20 https://www.facebook.com/csizmatalp/photos/a.100728035349740/583889560366916/
21 https://www.es.hu/cikk/2023-01-20/kenesei-istvan/hidegzuhanybol-karantenba.html
24 https://www.debreciner.hu/cikk/13205_letiltotta_a_debreceni_egyetem_catl_unikum
