CZIFFRA HAZUGSÁG
PÁRATLAN OLDAL - LXV. évfolyam, 45. szám, 2021. november 12.Száz éve született Budapesten a Franciaországban elhunyt Cziffra György, a XX. század egyik jelentős előadóművésze. Idén koncertekkel, kiállításokkal és konferenciákkal emlékeznek a zongoristára.
Azt írja róla az origo.hu (november 3.), hogy „1942-ben katonai szolgálatra hívták be. Később szovjet hadifogság, és az abból való többszöri szökés – így vészelte át a második nagy világégést.” Másutt az áll, hogy szovjet fogságba került, és csak 1946 szeptemberében tért haza.
Úgy tűnhet föl, hogy sok ezer honfitársához hasonlóan Cziffra is az embertelen szovjet Gulagon szenvedett.
Viszont Cziffra memoárjából másfajta történet rajzolódik ki. Nincsen szó szovjet fogolytáborba kényszerítésről, hanem arról, hogy dezertált magyar egységétől, és önként adta fel magát. A partizánokkal nem tudta elhitetni történetét, de egy szovjet katonatiszt megértéssel hallgatta. Ezután csatlakozott a Magyar Demokratikus Hadsereghez, amelyik a Vörös Hadsereggel együtt harcolt a német fasiszták ellen a világháború végéig.
Értem én, manapság zsenáns megírni, hogy Cziffra fegyverrel a kezében, tiszti rangban, vörös csillagos sisakot viselve harcolt a szovjetek oldalán. De hát ezt írta a memoárjában, és reméltem, hogy a kormánysajtó tényferdítő propagandagépezete nem írja át a művész visszaemlékezéseit.
Tévedtem. Nincs kímélet.
(Cziffra memoárja 1977-ben franciául jelent meg Des canons et des fleurs címmel, angolul 1996-ban Cannons and Flowers címen.)
