Ma már nehezen elképzelhető, de volt olyan időszak, amikor a kommunista diktatúra liberális ellenzéke nem a keresztény terror ellen kötött antifasiszta szövetséget a nómenklatúra prominens képviselőivel, akiken letörölhetetlen nyomot hagyott a mozgalmi élet idiotizmusa, hanem az üldözött egyház mellé állt, legalábbis Lengyelországban. Bármilyen logikusnak látszott is ez a szövetség, nyilván mindkét fél részéről alkalmazkodást követelt. Máig érvényes tanulságokkal szolgál az, hogy annak idején sikerült felülemelkedni az ellentéteken.

Nem csak megtért bűnösként léphetett a templomba a baloldali értelmiség. Olyan félként fogadták a katolikusok, amellyel közös társadalmi felelősséget vállalnak. Mindez nagyjából egy évtizedig tartott, a kezdetét 1977-re teszik, ekkor jelent meg Adam Michnik Egyház, baloldal, dialógus című könyve, a végét pedig a szerző Gond című cikke jelzi. Akkor kezdődött a jövő, alig néhány évvel Popiełuszko atya meggyilkolása után. Amikor a szövetség megköttetett, ép elméjű és erkölcsi érzékű ember már nem bízhatott a kommunistákban, hisz az ezt megelőző évtizedben minden civilizációs normát megszegett a hatalom. Nyomorba döntötte a társadalmat, elüldözte a megmaradt zsidó közösség nagy részét (a hadseregben maga Jaruzelski tábornok irányította a faji szelekciót), csapatokat küldött Csehszlovákiába, lövetett a munkásokra, alkotmányba akarta iktatni pártja vezető szerepét, valamint a Szovjetunióhoz és a kommunista országokhoz fűződő „megszakíthatatlan baráti kapcsolatot”.

Az ÉS könyve áprilisban – Lábass Endre: Árnyékkereskedő, I–III. – Üvegsziget, Varázscsomó, Mutabor. Kortárs Könyvkiadó–Magyar PEN Club, Budapest, 2017, 1384 oldal, 12 000 Ft

A XIV. századi Mandeville-t szemeli ki Lábass, vagy fordítva: Mandeville Lábasst arra, hogy azÁrnyékkereskedő lábra kapjon, bizalommal támaszkodik az egyik a másikára. De persze Lábass nem lenne az, aki, ha a folytatásban nem rejtélyek és meglepetések labirintusába kalauzolná olvasóját. Mert ugyan nem üstöllést, de fokról fokra kiderül, hogy a rendkívüli távolságokból és égtájakról tudósító Mandeville alakja fölöttébb kétséges; többen nem csupán utazásainak megtörténtét, hanem egyenesen létezését vonják kétségbe. Ebből a kétes egzisztenciából nem nehéz kibetűzni Lábass ironikus önarcképét sem. Egy nem létező utazó nem létező utazásainak kellős közepébe csöppenünk, és ebben a regényes, mondhatni borgesi helyzetben a mesék láp- és lidércvidékébe, tündéri és ördögi figurákkal teli kísértetvilágába oldódik a történelmi tények és adatok kopár mintázata.

Mandeville tényleges vagy vélt nyomába eredve, forrásait kutatva Lábass elkezdi róni említett köreit; különleges leírásokat olvashatunk János Pap országáról, gyémántfolyókról és a mára legendákba vesző, a Belső-Ázsiába ékelődött birodalomról, az 1165-ben Európában elterjedt hiedelemről, hogy volna arrafelé, pontosan behatárolhatatlan területen egy elszigetelt keresztény végvár, amelynek mind diplomáciai, mind katonai szerepe kiemelkedő a tatár térfoglalás korában.  De hasonlóképpen dús és bőséges elbeszélésekbe mélyedhetünk le akár az Arthur királyt és a Szent Grált övező mondakör rétegeit, akár arimatheai József és az örmények kapcsolatát, vagy a kazárokat, a tatár Kánt, netán London első topográfusát, az elmaradhatatlan Kolumbuszt, illetve a magyar utazókat illetően.

Ljudmila Petrusevszkaja: Rémtörténetek
Lev Sesztov: A prófétálás adománya
Balogh Magdolna: Rabul ejtett értelmek
Konsztantyin Nyikolajevics Leontyev: A bizantinizmus és a szlávság

Az ÉS könyve októberben - A magyar nyelv nagyszótára VI., DI-EK, Főszerkesztő Ittzés Nóra. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2017, 980 oldal, 7480 Ft

Mért olvas szótárt az ember, konkrétan én? Hogy például megtudja, mi a diabáz, régiesen diabasz: „a felszín alatt megszilárdult, szürkés- v. zöldesfekete színű, finoman kristályos, bázisos, ált. telérek formájában megjelenő összetett kőzet”. Megtudom, aztán el is felejtem, illetve jegyzetként, lám, létezik, de használom-e valójában? Alighanem ez volt a használat, kimondtam, leírtam, valami marad belőle a felszín alatt, egy nyelvi porszem, íz, hangulat, rímhívó vagy -felelő, lehetséges keresztnév egy tárcában, Szürkénesy-Vardar Diabáz (sok!), hát ezért olvas szótárt az ember, konkrétan én.