A szerző további cikkei

(J. S. Bach: 6 Suites for Cello Solo – István Várdai. Brilliant Classics)

Várdai hat csellószvit-felvételén a legfontosabb a tételek megformálása nyomán a karakterekből kirajzolódó, végtelenül gazdag és komplex világkép. A teljességélmény. Várdai megmutatja, hogy ebben a hatszor hat tételben Bach éppúgy képes volt felvázolni az egész emberi játékteret és mindazt, ami körülveszi, ahogyan tette ezt a Wohltemperiertes Klavier negyvennyolc prelúdiumában és fúgájában. Érzések, gondolatok, indulatok, lelkiállapotok lenyűgöző változatossága ‒ a bachi emberábrázolás shakespeare-i nagyságával szembesülünk az értő és megjelenítő hitelű interpretáció jóvoltából.

Tovább
A szerző további cikkei

(4/4. Baranyai [b] András, Kárpáti Tibor, Szabó Levente és Vidák Zsolt kiállítása, kArton Galéria, április 7-ig látható.)

Tovább
A szerző további cikkei

(A látszal csal című csoportos kiállítás megtekinthető a Budapest Galériában április 16-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Herendi Gábor: Kincsem)

Egy szó, mint száz, végre sikerült gigaköltségvetésből egy épkézláb populáris filmet összeraknia a magyar filmiparnak. S ezért már rögtön tapsolnunk kell örömünkben? Hogyan reflektál a film mai életünk érzelmi és egzisztenciális problémáira? Nagyjából sehogy. A Kincsem igazodik a sérült magyar kollektív psziché igényeihez – a nemzeti büszkeséget csak sportsikerekben tudjuk megélni (6:3, Szabadság, szerelem) –, és az egymással szolidáris, teremtő erejű közösség helyett egy lovat tesz meg a történet hősévé.

Tovább
A szerző további cikkei

(Frances Ya-Chu Cowhig: A tökéletes boldogság világa, Kamra, március 17.)

Kérdések felvetése, dilemmák átélhetővé, húsbavágóvá tétele helyett iskolás felmondása egy olyan „tanulságnak”, amelyet a mindvégig túl könnyedén olvasható, leegyszerűsítetten szimbolikus darab és díszlet nem egyszerűen előkészít, de kezdettől szájba rág. A jobb élet reményében kivándorló generáció és az itt maradottak – különösen vidéken nyilvánvaló – kilátástalanságának társadalmat és politikai helyzetet vádló vitathatatlan igazsága önmagában még nemhogy nem biztos receptje, de ebben a közvetlen formában inkább akadálya a célzott katarzis megszületésének.

Tovább
A szerző további cikkei

(Wagner: Siegfried – Magyar Állami Operaház, bemutató: március 19.)

Ne barcogj, csukd be a szemed, ha nem tetszik, súgja a fülembe Wagner szelleme, úgyhogy csukom és hallgatom, és tetszik. Valami hiányzik, de hogy pontosan mi, arra csak az utolsó húsz percben jövök rá. Amikortól Sümegi Eszter is énekelni kezd, és egyszerre egy másik minőség kerül a színpadra. Nem hangminőség, bár az is, nem volumen, bár az is, de maga az operai emelt színvonal, az érzelmek, indulatok, ámulat és szerelem, mindaz, ami indokolttá teszi a zenekart, a díszletet, magát az egész épületet. Hogy ennyire fontos dolgokról csak ilyen körülmények között lehet érvényesen, vagy legalább a dolog súlyának megfelelő körülmények között beszélni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Macifröccs, Klubrádió)

A fiatalabb hallgatókat máshogy lehetne megnyerni: a lendületesebb műsorokkal. Szerencsésen egybeesik a struktúra átalakítása azzal, hogy a politikában új szelek fújnak. Bolgár, miközben 16-án kicsit fáradtan kérdezte Botka Lászlót és 17-én Karácsony Gergelyt, 14-én annál izgalmasabban kérdezte Orosz Annát és Pottyondy Edinát, a Momentum elnökségi tagjait, lehetőséget adva a nagyrészt idősebb betelefonálóknak arra, hogy a fiatalokkal párbeszédet folytassanak. Új helyzet van. A „Hadd szóljon!” hívószót kiegészítették ezzel: „más hangok, más megoldások, más nézőpontok, más ízek”. Az irány jó.

Tovább
A szerző további cikkei

(Ziggurat Project: Esumi és Asao – Artus Stúdió; Vadas Zsófia Tamara: Sleeping Beauty Project – SÍN Produkció, MU Színház)

Az előadás végig a blöff, a vicc és a komolyság vékony jegén táncol. És persze végtelenül nehéz belőni, hogy mihez, hogyan viszonyuljunk. Nincs egyetlen stabil befogadói alaphelyzet, folyamatosan manipulálnak, játszanak velünk, interakciót gerjesztenek. Ez a színház ugyanis – mint általában a jó kortárs színház, ahol mindig van rizikófaktor – nemcsak abból áll, amit látunk és érzékelünk, hanem amilyenek a reakcióink, amennyire engedjük vagy éppen nem engedjük magunkat befolyásolni, (meg)vezettetni a darab során.

Tovább
A szerző további cikkei

(Heti Napló. Sváby András műsora, ATV)

 

Tovább
Élet és Irodalom 2017