Az űzött vad(ász)
(Nasan Tur – Hunted, Berlinische Galerie. Megtekinthető április 1-ig, a dortmundi Kettler Verlag kísérőkatalógusával, szaktanulmányok mellett egy művészinterjúval.)
A kígyó ölelése
(Vermes Dorka: Árni)
A magyar dokumentum- és játékfilm alkotói évtizedeken át próbálták felülírni a nevelőotthonokban élő vagy onnan kikerült fiatalokkal kapcsolatos durva előítéleteket, gondoljunk csak Mészáros Márta, Gyarmathy Lívia, Erdőss Pál, Sopsits Árpád alkotásaira, de az utóbbi évtizedben az állami filmtámogatási rendszer tudatosan mellőzi a fajsúlyos társadalmi témájú történeteket. A rendszeren kívül, a Velencei Biennálé kisköltségvetésű nagyjátékfilmes programjának finanszírozásában készült el az Árni című mozifilm is (ahogy korábban Szőcs Petra hasonló tematikájú Dévája), ami manapság ritka kivételként bátran felvállalja az elesettek mellett kiállás hagyományát.
Messi és a jazz
(Catalan Jazz Tour, Martín Leiton Quartet: Caravana – Opus Jazz Club, március 9.)
A lényeg, hogy Leiton saját zenéjét először hozta el hozzánk az Opus katalán jazzt bemutató, jó tucatnyi koncertnél járó sorozatába. Kérdés, hogy tényleg katalán jazzt hallunk-e, mert Leiton a Kanári-szigetekről származik, és összekötő szövegeiben is arra hivatkozik, hogy az ott találkozó hatások inspirálják zenéjét, de ahogy halljuk, sok minden más is. És a katalán jazznek a legfőbb jellemvonása éppen ez: a Barcelonában és környékén vibráló multikulturalitás lecsapódása.
22.987
(Kör – egy gondoskodó uralkodó története, r.: Borsos Luca és Szenteczki Zita, ART-RAVALÓ, Jurányi Ház; Raubinek Lili: Respect for the 23.000, Trafó)
Szintén nem ma értesült a rendszer állapotáról a független táncos koreográfus, Raubinek Lili, aki két és fél évet dolgozott egy lakásotthonban, és az itt szerzett tapasztalataiból alkotta meg dühös előadását – Respect for the 23.000 –; a cím arra a számra utal és azok előtt tiszteleg, akik ma szakellátásban részesülnek (otthonokban, nevelőszülőknél stb.). Míg a Respect szereplői kortárs táncosok, az ART-RAVALÓ tehát állami gondozásból, gyakran zárt intézetekből kikerült résztvevőkkel dolgozik. És míg új bemutatójuk, a Kör a fiatalok elképzelte jóságos uralkodó vágyképével zárul, a Respect végtelenül sötét, pesszimista képet fest a hazai rendszerről.
Sötét végzet
(Verdi: A végzet hatalma – A Metropolitan előadásának élő közvetítése a Müpában, március 9.)
Tulajdonképpen minden mellékes. Zeneileg az előadás tökéletesközeli, Kutasi Judit a rendezés mellett csak azért nem hangsúlyosabb, mert annyira jó Leonoraként Lise Davidsen. Első Verdi-szerepe a Metropolitanben, eddig Wagnert és Richard Strausst énekelt leginkább, és most a szünetben is arról beszél, hogy igen, a szerep könnyű részei most már mögötte vannak. Más énekesnek a szerep könnyű része is megszakadós, nagy magasságok kórussal, zenekarral, fújni kell, ő meg ki sem izzad, várja, hogy végre jöhessen a Pace, pace-ária.
Móricz-mesék
(Mese – Móricz Zsigmond híres szép történetei. Kossuth Rádió, 2024. március 4–9.)
Mindez most azért érdekes, mert a Kossuthon a múlt héten, láss csodát, mintha tisztelegni szerettek volna a maguk módján a csodás Móricz-monográfia előtt, esténként Móricz-meséket adtak. Hétfőtől szombatig nyolc után Móricz Zsigmond híres szép történetei címmel ment egy réges-régi sorozat. Nem a mostani NER-rádió érdeme. Az archívumban találták, ami kimeríthetetlen kincsesbánya, 1993-ban készült a felvétel. A szerkesztő Marschall Éva, a rendező Gáll Ernő volt, sajnos, nem derült ki, a hangmérnök ki lehetett, pedig szépen dolgozott ő is. Mácsai Pál mondja a meséket, mégpedig káprázatosan.