A szerző további cikkei

Spiró György: Kőbéka. Mesély. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 248 oldal, 3499 Ft

Ez a „mesély” szerencsésen ötvözi a disztópia és a történelmi regény, a szürreális szatíra és a fantasztikumra épülő pamflet elemeit. Hasonlít a Feleségversenyhez, de sokkal jobb. Illeszkedik több mostanában megjelent disztópikus mű közé (Margaret Atwood, Kemény Zsófi, Potozky László, Totth Benedek). Ugyanakkor máris a jelenlegi rendszer bírálatát látják benne olvasói, ez sem volna kevés, de ennél többről szól: a történelmi „fejlődés” reménytelenségéről.

A szerző, aki Spira nevű ősét és saját magát is beleírta a szövegbe a 127. oldalon, nem tagadja meg habitusát. Negatív antropológiája fölülmúlhatatlan. Az emberi butaság, sötétség, sodródás, primitívség nem ismer nála határokat. Stílusa pedig magával ragadó, pergő a történet, sziporkázó a humor. Bár sokszor túlzsúfolt az elbeszélés, egy oldalon tucatnyi poén, elképesztően sok erős ötlet torlódik össze, alig lehet követni, néha már kioltják egymást.

A Kőbéka sok mindenben rájátszik Voltaire Candide-jára az egyházellenességtől az egzotikumokig, még a jezsuiták és a majmok is emlegetve vannak mindkettőben. Mindkét mű rövid, könnyű, gyors és szellemes. A szatirikus kalandok mindkét esetben történetfilozófiai gúnyiratként is olvashatók.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Juhász Erzsébet: Határregény
Herceg János: Szikkadó földeken
Végel László: Egy makró emlékiratai
Tolnai Ottó: Nem könnyű

Tovább

Válogatás Nádas Péter Világló részletek – Emléklapok egy elbeszélő életéből című könyvének német nyelvű recenzióiból

Péter Nádas: Aufleuchtende Details. Memoiren eines Erzälers. Aus dem Ungarischen von  Chris­tina Viragh. Rowohlt Verlag, Rein­bek 2017. 1280 Seiten,39.95 euro, E-book: 29.99 euro.

A politikai vallomás és morális leszámolás kapcsolódik egybe a Világló részletekben. Ha Nádas elméletivé válik, akkor mindig a tények és a szereplők közeli horizontján. A főváros infernális romjai az 1945-ös nulla óra pillanatában jelentik Nádas emlékezetmunkájának kiindulópontját. A lakásuk közelében heverő hullák képe, a búvóhelyeikről előmászó skorbutos emberek, a szükségleteiket az utcán végző hajléktalanok tömege beleég Nádas agyába. Író nem tudja Nádasnál jobban a hangulatokat megragadni. És mindezt a gyermek lenti perspektívájából. A Világló részletek ezenfelül is sokkal több: a budapesti polgárság mindennapjainak és szokásainak freskója ‒ megmutat egy teljes háztartást személyzettel együtt, működés (bevásárlás, főzés, takarítás, mosás, gyerekfelvigyázás) közben; házak és lakások építészeti és belsőépítészeti szempontból kapják vissza hangulatukat. Az emberi kapcsolatok univerzumát a test történeteként írja le. Budapest sok etnikumú és soknyelvű városként jelenik meg művében. (Andreas Breitenstein: Nádas Péter gyermekkori emlékezete az irodalom sarokköve. Neue Zürcher Zeitung, 2017. október 17.)

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve decemberben - Parti Nagy Lajos: létbüfé (őszológiai gyakorlatok). Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 246 oldal, 3499 Ft

 

Minden jelentős költő különbözik, és a legtöbb különbözni is akar. Lírai forradalmak jönnek, de amíg a sorozat tart – mondjuk Csokonaitól Tandoriig és tovább –, működik, és újra meg újra működésbe lép az abszorpció is. Parti Nagy érdekes döntése, vagy érdekes költői sorsa, hogy nem lázad az ellen a magas gyönyör ellen, amit a magyar költészet kínál, hanem fenntartja és felmutatja – a háttérben. Ahhoz azonban, hogy ez ne váljék üressé vagy giccsessé, élni kell a poetica licentiával, a költői szabadsággal. Az a tompa szellem, amit „Dumpf Endre” jelöl, és a körülötte lévő minimális tér megalkotása nem egzisztenciális, hanem poétikai természetű, s éppenséggel a költői szabadság szinte végtelenbe való kinyújtását szolgálja. Így aztán megtörténhet, hogy a boldog órák szép emléke így tűnik fel: „kis esti kecs / kis esti égtej / infravörös éden / boldog órák szép emlők / e fénye-fedte képen / vajh mit néztek rám / elömlő őszi felhők / ti mindkét térfelen / piperetömlő / bimbahány / kebelnők”.

Parti Nagyot a nyelvrontás, a szövegrontás mesterének szokás tartani, s való igaz, hogy ezek – a nyelv hihetetlen tudását és érzékét föltételező – költői üzelmek prózáját és líráját egyként jellemzik. De a létbüfében nem a rontás vagy javítás a lényeges, hanem valamifajta szelíd anarchizmus, amely a költői szabadságba beleérti az értelmetlent, az oda nem illőt, vagy a gátlástalan társítást, a viccet.

Tovább
Élet és Irodalom 2017