A szerző további cikkei

Százötven éve született Luigi Pirandello

Mussolini 1926-29 között a régi, nagy hagyományú akadémiák helyettesítésére megalapította az Olasz Királyi Akadémiát, s Pirandellót is akadémikusává neveztette ki. A szerző ellentmondásos személyisége folytán a közéleti behódolást meghazudtolva, sőt lényegében lerombolva, a rezsim több megkerülhetetlen személyiségével is harcba keveredett. Műveivel nem közeledett a fasizmus ideológiáihoz. Alkotásaiban részbeni konzervativizmusa megfért rebellis voltával, a modernitás igen jelentős eredményeivel, – fiatal, kísérletező értelmiségiek, művészek is csatlakoztak köréhez, tisztelték művészi autonómiáját. 1934-ben az író Nobel-díjas lett. 1936-ban halt meg, így a fasiszta diktatúra legrémesebb időszakát már nem érte meg. Martin Esslin az abszurd dráma előfutárát látta Pirandellóban. A drámaíró hatása, a vele való rokonság több mai drámaírón is érezhető, Tom Stoppard műveitől kezdve Edward Bondig. Magyarországon az első jelentős tanulmányokat Németh László és Kolozsvári Grandpierre Emil írta az íróról.

Tovább
A szerző további cikkei

Beszélgetés Krekó Péter politológussal

A Fidesz mint az Európai Néppárt tagszervezete a pártszövetség legutóbbi, máltai kongresszusán megszavazta az orosz információs hadviselés elleni védekezésről szóló határozatot. Ugyanezt a szöveget az LMP idehaza beadta mint országgyűlési határozati javaslatot, és a fideszes többségű Európai Ügyek Bizottsága még a plénum elé sem engedte. Németh Zsolt, a Fidesz szakpolitikusa erre azt mondta, hogy a tartalmával egyetértenek, csak nem határozati javaslat formájában kellett volna beadni. Ez csak egy példa volt arra a kettős politikára, amit a Fidesz, illetve a magyar kormányzat orosz ügyekben folytat. Krekó Péter politológust, egyetemi oktatót, az orosz kapcsolat kérdéseit körüljáró több tanulmány szerzőjét és társszerzőjét kérdezzük ezeknek az ellentmondásoknak a hátteréről.

Tovább
A szerző további cikkei

A lex CEU sorsáról

A baráti beadvány látszólag megkönnyíti az alkotmánybírák dolgát. Ha történetesen maguk is osztanák, akár csekély részben, az indítvány vagy a baráti beadvány következtetéseit, akkor talán könnyebb lehet ezen nevek és – túlzás nélkül mondhatom – lehengerlő érvek mögé bújniuk. Nevén nevezni a Törvény formájába bújt diktátumot és azt mint alkotmányellenes terméket megsemmisíteni. Mert vajon miért menne szembe a „taláros testület” az ország eminens szakértői és jogtudós krémjének krémje által írt egyértelmű következtetésekkel? Nem kizárt persze, sőt, nagyon is valószínű, hogy a NER rendszerébe maga is belesimulva, a Soros György ellen indított szent háború zajában, az Alkotmánybíróság nem csekély többsége a beadvány olvastán inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen barát mellett minek és kinek kell itt ellenség.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Gyurkovics Tamás: Mengele bő­rönd­je – Josef M. két halála. Kal­lig­­ram Kiadó, Budapest, 2017, 526 oldal, 3990 Ft

A szerző lefegyverző művészi tudással építi fel Mengele jellemét. A pszichopátia, az elemi gonoszság alkalmi megnyilvánulásai sem hiányoznak, de ezek a legkevésbé érdekesek benne. A regény lélektanának mélységét és érvényességét a szélsőségesen gyenge emberi minőség aprólékosan megfestett képe teremti meg. Gyurkovics Mengeléje nem infernális bűnöző zseni, de nem is Hannah Arendt banális gonosza, az amorális bürokrata újramelegített változata. Ez a Mengele kisszerű, valahol kiábrándítóan hitvány ember: korlátolt, akaratos, gyáva és hipochonder, de mindenekelőtt végtelenül, elkényeztetett gyermek módjára egocentrikus.

Tovább
Élet és Irodalom 2017