A szerző további cikkei

Benyovszky Krisztián: A Mor­gue utcától a Baker Streetig – és tovább, Kalligram Kiadó, Du­na­szer­dahely–Pozsony, 2016, 376 oldal, 2990 Ft

Benyovszky rendkívül nyitott és széleskörűen tájékozott irodalmár, nemcsak az elemzésre választott művek változatosságából látszik ez, hanem abból is, mi mindenre kíváncsi: a szemiotikai nézőpont meghatározó az elemzéseiben, de műfajelméleti problémák ugyanúgy érdeklik (mondjuk, amikor egy elfelejtett magyar crossover krimit elemez, Barsi Ödön 1947-es Egy lélek visszatérjét), mint az a kérdés, vajon mennyiben függhet össze a két világháború közti magyar ponyva „lesajnálása” azzal, hogy ezek a könyvek a szó szoros értelmében elolvashatatlanok, hiszen újabb kiadásokban nem hozzáférhetők. Egyetlen vizsgálati lehetőséget utasít el több ízben: hol finomabb, hol erőteljesebb morgással emlegeti azokat az elemzőket, akik irodalmi hősök modelljeit, életbeli másait kutatják. Ahogy írja, két „összemérhetetlen világot” kívánnak ilyenkor kritikátlanul összemosni, csekély sikerrel, hiszen a végeredmény nem lehet más, mint annak megállapítása, hogy a regényalak nem olyan, mint életbeli megfelelője. Hátha egyszer sikerül meggyőzni arról, hogy lehet ezt is izgalmasan csinálni, hiszen világosan nem szöveget vetnek (jó, vetünk, mert ilyesmit már én is csináltam) itt össze „élettel”, hanem szöveget – szöveggel, vagyis emlékezéssel, levéllel, naplóval.

Tovább
A szerző további cikkei

(Aréna, Inforádió)

Ügyek vannak, nem »szekértáborok«. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Kommunikációs szakértők szerint az orosz hackerek támadásai és internetet elöntő álhírei nélkül aligha lehetne ma az Egyesült Államok elnöke Donald Trump, de Nagy-Britannia sem lépett volna ki az unióból, ha a népszavazás előtt nem engedi magát megtéveszteni a brit közvélemény. Bár az álhírek terjesztése egyidős a sajtóval, mégis ellentmondásnak tűnik, hogy ma, amikor minden információ egyetlen mozdulattal ellenőrizhető, emberek tömegei fogadják el a legképtelenebb állításokat. Példa erre az a felmérés, amely szerint az amerikai választási kampányban a Trumpra szavazók 47 százaléka, de a Clintonra szavazók 17 százaléka is elhitte azt a képtelen állítást, hogy Hillary Clinton rutinszerűen gyilkol le gyerekeket egy pizzéria pincéjében. A Corvinus Egyetem oktatója szerint az ilyen képtelenségek tömegméretekben való elfogadása a digitális kor szükségszerű velejárója.

Tovább
A szerző további cikkei

Tizenöt évvel ezelőtt rendelte meg ma is üzemelő vadászrepülőit az osztrák kormány. Szinte az első perctől vizsgálják állami és civil szervezetek, mennyi korrupció, dilettantizmus játszott közre abban, hogy a gépek drágák és elavultak. Az agilis védelmi miniszter ezúttal az Airbus gyártócéget jelentette fel vesztegetésért, csalásért, hatalmas kártérítést követelve.

Tovább
A szerző további cikkei

Gáll Ernő csak másnap reggel érkezik haza Bukarestből, és a reptérről egyenesen a szerkesztőségbe viteti magát. Amikor belép a szobájába, észreveszi a kartondobozt, megnézi közelebbről, és teljesen paffá lesz. Nem ért semmit, megijed. Behívja a mindenest, kikérdezi, idegesen toporog. Telefonálni nem mer, a dobozhoz hozzányúlni nem mer, a szobából kimenni nem mer. Kiles a dohányszagú függöny mögül, szemerkél a hideg őszi eső. Később behívja Szilágyi Júliát, volt feleségét, aki jóban volt Hervayval. Mit csináljunk? A helyzet valóságos voltát mérhetetlen döbbenetük hitelesíti. Át kellene csempészni az Utunk szerkesztőségébe, mégiscsak ők az Írószövetség Lapja, mondja Gáll Ernő. Szilágyi Júlia azt feleli, nem lehet ide-oda dobálni, tavaly halt meg, és még mindig nincs eltemetve. Ha már egész életében folyton lepasszolták, legalább most ne tologassuk.

   Gáll Ernő még aznap együtt ebédel néhány pártposztot betöltő íróval, és hosszas egyeztetés után kérvényt intéznek a városi pártbizottság kulturális osztályához, továbbá a bukaresti Írószövetséghez, hogy Hervay hamvait volt férje, Szilágyi Domokos mellé temethessék a Házsongárdi temetőbe.

Tovább
Élet és Irodalom 2017