A szerző további cikkei

Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában (1957). Fordította Székács Vera, Scholz László. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 173 oldal, 3290 Ft

Gabo 1945-től, nagyjából 18 éves korától írt újságcikkeket, fiatalon kolumnistája lett az El Heraldonak, Kolumbia egyik legnagyobb napilapjának, saját véleményrovata volt. Már jelentős újságíróként 1955-ben Rómában és Párizsban töltött hosszabb időt, majd ezután jutott el Európa számos helyére. Így érkezett el 1957-ben a keleti blokkba – mint meggyőződéses baloldali, aki igen kíváncsi volt mindarra, ami itt történt, ám miközben következetes kritikusa volt a nyugati világnak, a keleti világot is kritikusan szemlélte. Nem is viselkedhetett másként az, akinek volt szeme. Ugyanakkor kommunistaként azt a kérdést is föl kellett tennie: kommunisták-e egyáltalán ezek a szovjet blokkban hatalomra jutott „eszmetársai”. Vérbeli riporter volt: mindent megfigyelt, az emberek érdekelték, a hivatalos programokról mindig meglógott, hogy a villamoson, a kocsmában, a mulatókban és a házibulikban ismerkedhessen azokkal, akik a hivatalos vendéglátók helyett elmondták, megmutatták neki, hol is van éppen. A „kolumbiai vendég” nem volt hülye. Fölfogta, hogy nincs mit enni, hogy rosszul öltözöttek az emberek. Főleg mivel fiatalon ő is vézna és rosszul öltözött volt. A keleti félelmet és a hazugságot azonban kevésbé értette. Ahonnan jött, ott mindez nagyon másként volt.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban

Jelena Csizsova: Nők férfi nélkül

Kateřina Tučková: Üldözött istennők

Radu Ţuculescu: Öregmama történetei

Tovább
A szerző további cikkei

Petőcz András: Aysa. Harminc nappal a háború után. Fekete Sas Kiadó, Budapest, 2016, 253 oldal, 3200 Ft

Ez a hang, Aysa hangja a regény vivőereje, összefogója és talán a lényege (de legalábbis: egyik legfontosabb rétege). A mű elolvasásához nem kell ismerni a trilógia előző köteteit, anélkül is érthető, még ha sok visszautalás van is benne; de aki mégis belenézett az első két kötetbe, annak feltűnhet a hang azonossága és erős különbözősége. A régebbiekben kislány, majd kamasz, végül fiatal nő beszélt, aki űzött, zaklatott életében állandó nyelvváltásokra kényszerült, ez magyarázta azt a furcsán aprólékoskodó, aggályosan részletező, ismételgetésekkel és az emlékezet apró részleteket felidéző működését tükröző beszédmódját. Ahogyan egy kislány, egy sérült és rettegő nő, a racionalitáshoz és a megértés lehetőségéhez kétségbeesve ragaszkodó elbeszélő fogalmaz. Most ugyanezt látjuk, csak hát a funkciója (vagy életrajzi háttere) változott meg ennek a nyelvnek: idősödő, majd öreg asszony szavait halljuk, aki részint megmaradt rémült gyereknek, részint a halál közelségében belekapaszkodik a pontosságba, a leírásba és rögzítésbe, mintegy ezzel – a tanúságtétellel – ad értelmet a túlélésnek.

Tovább
A szerző további cikkei

Balogh Attila: A lélek infarktusai. Lector Kiadó, Marosvásárhely, 2016, 96 oldal, ármegjelölés nélkül

A lélek infarktusai „válogatott és újragondolt versek” gyűjteménye. A költő kivette a „numero…” kezdetű címeket, átírta a szövegeket. Ezzel a világ nem változott, a versek azonban igen. A Domonkos Istvánra, Szilágyi Domokosra, Halmosi Sándorra emlékeztető szómágia, a váratlan kapcsolású képalkotás megmaradt, a versek másmilyenek lettek. A kisalakú, 96 oldalas gyűjtemény erős kötet.

Tovább
A szerző további cikkei

Szirák Péter: Ki említ megérkezést? A régi és a két világháború közötti magyar irodalmi útirajzról. Ráció Kiadó, Budapest, 2016, 132 oldal, 1850 Ft

Tulajdonképpen, akár itthon maradunk és útirajzot olvasunk, akár utazunk és útirajzot írunk, vagy utazunk és összevetjük tényleges útiélményeinket az útirajzokban foglaltakkal, vagy akár otthoni élményeinkkel, vagy netán más útiélményeinkkel – mindegyik esetben ugyanazt fogjuk mindig másként megtapasztalni: a kisebb-nagyobb különbségeket. Például azokat a történeti vagy mentalitásbeli különbségeket, amelyeket Szirák vesz észre az általa választott útirajzszerzők műveiben. Ahogyan például Illyés Gyula és Nagy Lajos beszélnek különbözőképpen a szovjet Oroszországban tett útjaikról, vagy ahogyan az „óvatos regisztráló” Szabó Lőrinc és a „teljességre törő és célelvű értelmező” Németh László (81.) írnak nagyon eltérő hangfekvésekben erdélyi útjaikról – még ha „mindketten meg [is] változnak az utazás, az írás végére”…

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve áprilisban - Nádas Péter: Világló részletek. Emléklapok egy elbeszélő életéből I–II., Jelenkor Kiadó, Budapest, 2017. 611+596 oldal,7999 Ft

„Mit csinál az ember, ez egy, ebből nyilvánosság előtt mit hajlandó bevallani, ez már kettő, s a közvélekedés szerint valójában miként is kéne viselkednie, ami a harmadik. A rideg valóság, a látszat és a szándék szent hármasa. Még arra a borús nyári délutánra is emlékszem, amikor elhatároztam, hogy egész felnőtt életemben ezzel a kétarcúsággal vagy inkább háromarcúsággal fogok foglalkozni.” S ezt követi a fogadalom: „Mindent, de mindent meg fogok írni, amit az emberek elhallgatnak egymás elől.” Hat évtized elteltével a Világló részletekkel e kamaszkori fogadalomnak tett eleget. Mindent persze nem írt meg, sőt, könyve vége felé maga mondja, hogy egyszer majd megírja, mi mindent temetett be az omlás, amely véget vetett a gyerekkorának. De azért így is sok mindent megírt: a két szülői ág történetét, a XIX. század elejétől, ameddig visszakövethetők; az ostromot, amelynek csecsemőként, majd cseperedő kisgyerekként nemcsak elszenvedője volt, hanem az érzékeire hagyatkozó pontos megfigyelője is; a családtagok önáltató hazugságait, amelyek elválaszthatatlanok voltak a párt belső hisztériájától és neurózisától, s az ennek jegyében elkövetett gyilkosságoktól; a fasiszta internáló- és koncentrációs táborokat, amelyek áldozatai és tettesei különböztek ugyan, de nem tudtak úgy meghalni, hogy csoporttudatukat ne egyformán örökítették volna tovább a későbbi generációkra; az anyát és az apát, akik látványosan rokkantak bele abba, hogy erejüket meghaladó súlyt vettek magukra. És megírta 1956-ot is, az utolsó európai forradalmat, amely végkép látványossá tette nemcsak az önkényuralmat, hanem a köztársaság és a demokrácia gyengeségeit is.

Tovább
A szerző további cikkei

(Zoltán Mária Flóra Egy csepp méz című kiállítása a Fugában. Megtekintető május 1-jéig.)

Zoltán Mária Flóra élettapasztalatának fundamentumát (jegyezzük meg ezt a szót) egy olyan művelt európai polgári világ alkotta, melyet a történelem legutolsó kataklizmája, a második világháború vége, és az azt követő évek politikai rendszere jóformán megsemmisített. Kora kamaszlány korában nem csak a védettség érzetét veszítette el, hanem az apját is. E két – különböző természetű –, egyrészt kulturális, másrészt lelki alapzat elvesztése meghatározta a fejlődését. Művészete olyan emberről tanúskodik, aki ezeket a veszteségeket nem hagyta annyiban.

Tovább
A szerző további cikkei

(A Megalázott embervilág című kiállítás a debreceni Modemben május 4-ig látható.)

Svájcisapka, hatalmas kéz, cinikus kacaj, gyanakvó pillantás. Kimeríthetetlen energiák, jövés-menés, fémhulladék-gyűjtögetés, hegesztés, illesztés, építés, álmodozás. Egy rettenetes másnaposságban megírt, majd a MÉH-telepen testet öltött Kassák-vers, egy savanyúkáposztás hordóba ejtett laptop a világ legújabb robotrendszerével a képernyőjén, a MIR-állomás őrült karbantartójának vidám tekintete, a jurták legmakacsabb dj-je, az egyszerre lírai és babra-formák futurista költője ő: Lois Viktor.

Tovább
A szerző további cikkei

(A Tájképzetek/Landschaftvisionen című kiállítás megtekinthető az Osztrák Kulturális Fórum kiállítóterében május 5-ig.)

Ez a kiállítás egy hónapon belül már a második szívet-szemet gyönyörködtető osztrák–magyar képzőművészeti együttállás – a Budapest Galéria márciusban megrendezett A látszat csal című csoportos tárlata után, melyről szintúgy volt alkalmam írni (Füst és tükrök, ÉS, 2017/12., márc. 24.). Hogy ezeknek az eseményeknek vajon az egykoron közös uralkodónk tiszteletére rendezett Mária Terézia emlékév ad-e keretet, vagy sem, felesleges taglalni, mert a hangulat a monarchiát kevéssé idézi. De miért is idézné, arra ott vannak az egyéb programok és az antikvitások. Akármi is lett légyen a kiindulópont, megérte – itt valami titokzatosan posztmodern van készülőben.

Tovább
A szerző további cikkei

(Szafari. Osztrák dokumentumfilm. Rendező: Ulrich Seidl.)

Ulrich Seidl egész sorozatot szentelt annak, hogy szemügyre vegye a gemütlich osztrák kispolgár különös szokásait s a mélyben megbúvó elfojtott frusztrációkat. Új dokumentumfilmje, a Velencében bemutatott Szafari mintha a folytatása lenne a Paradise-trilógia (Hit-Remény-Szeretet) Szerelmet a feketepiacról című epizódjának, s legutóbbi filmjének, A pincének.

Tovább
A szerző további cikkei

(Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi. Előadja Györgyi Anna, Kossuth–Mojzer Kiadó, 2016)

A mesék helyszínén, a dicsőséges uralkodó dicsőséges városában élő egyszerű emberek, Aladdinok és Sahrazádok, szegény asszonyok vagy szultánleányok – felettük állóik engedelmes, bábként mozgó szolgái –, a mesék valódi főszereplői azonban Györgyi Annánál sem önálló karakterek, éppolyan hasonlóak, mint kiszolgáltatottságuk, jelenlétük mégis hangsúlyos. Nem tűnnek ki a tömegből, ám nyüzsgő sokadalmuk nélkül mégsem válnának valóssá a mesés kelet terei, bazárjai, sikátorai vagy palotái, és a hangoskönyv sem tükrözné vissza a régi arab világot.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Vidnyánszky Attila: Csíksomlyói passió, Nemzeti Színház; Alföldi Róbert: Passió XXI, Papp László Budapest Sportaréna)

Alföldi a Passió XXI Krisztusát Szabó Kimmel Tamásra osztja, aki sportcipőt és kapucnis pulcsit visel. Ezzel szemben Vidnyánszky Attila Jézus Krisztusa, Berettyán Nándor olykor magyar népviseletben látható a Csíksomlyói passióban. Húsvétra tehát két Jézust is kínált a kortárs magyar színház.

Tovább
A szerző további cikkei

(Csajkovszkij: Anyegin – a Metropolitan előadásának élő közvetítése, április 22.)

Nem, nem Haydn a téma, hanem Csajkovszkij, az Anyegin, ami tavaly vagy tavalyelőtt is benne volt a Metropolitan-közvetítések sorában. Amikor idén meghirdették, még az volt a fő vonzerő, hogy Dmitrij Hvorosztovszkij lesz a címszereplő, mire április lett, csak a jókívánságokat tudta küldeni neki a színház, Hvorosztovszkij egészségügyi állapota miatt kénytelen volt mindent lemondani. Helyette Peter Mattei lett Anna Netrebko párja, már ha az Anyeginben lehet párokról beszélni, hiszen éppen ez volna a lényeg: nem párok. Mindig rosszkor találkoznak.

Tovább
A szerző további cikkei

(Áder János a Trefortban, 24.hu, élő Facebook-közvetítés)

A sikeres, pénzéért megdolgozott Áder János kilép a Trefort épületéből, ahol előadott, válaszolt, tréfált is, hiszen ő is ember, volt diák, tudja, ha szól a csengő, vége az órának. Jön ki a nyolcadik kerület egyik átlagosan csinos utcájában, még messze nem a mélye, oda még egy valamirevaló helyettes államtitkár is bemerészkedik, napnyugta előtt. Az elnök urat a rendhagyó órája után várja ott abban a pici, kopott mellékutcában cirka félmilliárd forint értékű gépkocsi, és persze pereg az őrök, intézők, alispánok díja, percenként nyilván annyiba van egy öltönyös, mint egy pedagógus heti díja.

Tovább
A szerző további cikkei

(Gurdjieff Ensemble – Tavaszi Fesztivál, BMC, április 23.)

A népzene megváltozott, kiállítási tárgy, magasztos eszmék eszköze, egyfajta szentség lett, mégis, az átalakított népzene mögött is ott van valahol az eredendő erő, és ez persze Bartók érdeme, ő a viszonyítási pont. Erről beszél Levon Eskenian, a Gurdjieff Ensemble vezetője is, amikor Komitast, az örmény papot, az első zenetudóst, zeneszerzőt, az Örmény Nemzeti Zeneiskola megalapítóját mutatja be a közönségnek.

Tovább
Élet és Irodalom 2017