Az öregkor utolsó pislákolásában
Gabriel García Márquez: Találkozunk augusztusban. Az előszót Rodrigo és Gonzalo Márquez Barcha, az utószót Cristóbal Pera írta. Fordította Scholz László. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2024, 86 oldal, 4499 Ft
Nem is kell a világirodalom legelhíresültebb végakaratára, Franz Kafka Max Brodhoz intézett kérésére gondolnunk, miszerint halála esetén égessék el minden kéziratát, nem érdemes az örök dilettánsok végső mentsvárát sem mérlegelnünk, vajon hány ehhez hasonló és természetéből fakadóan ki nem tudódó írói végakarat teljesült tényleg az elmúlt évszázadokban. Kafka művei és a „kafkai” jelző nélkül kétségtelenül szegényesebb lenne a XX. századi modern irodalomra ráforduló értelmezői készletünk, a jelen eset, a Találkozunk augusztusban jottányit sem változtat, egyetlen grammot nem tesz hozzá és egyetlen grammot nem vesz el az elmúlt negyven-ötven évben kialakult és az újabb művekkel egyre csak rögzült García Márquez-képünkből. Posztumusz mű, bár a „posztumusz” jelző sehol nem hangzik el a könyv körül, de vitathatatlanul túl van az egykor élő szerző akaratán, intencióin, elképzelésein, sőt éppenséggel ellentétes velük.
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltja (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Andócs Zoltán. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.
Ex libris
Mán-Várhegyi Réka: Vázlat valami máshoz
Kiss Judit Ágnes: Egy nőalak szürke kontúrja
Rácz Zsuzsa: Kovácsné kivan
Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget
Világmese
Mircea Cărtărescu: Szolenoid. Fordította Koszta Gabriella. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2023, 572 oldal, 7119 Ft
„Soha nem azért írtam irodalmat, hogy könyveket adjak ki, hanem azért, hogy bennük éljek” – írta a szerző a Theodoros kapcsán. Azt hiszem, ezt kell megtanulnia annak is, aki a Szolenoidot kezdi olvasni. Mindenesetre az elbeszélő alakjának megválasztása a lehető legpontosabb írói invenció. A román irodalom tanára természetesen esetlen, hiszen milyen is lehetne a világnak ezen a részén, ahol a tanár egy alulfizetett, olykor rémületes körülmények között dolgozó pária. És hogyan is menekülhetne mindebből, ha nem az álmok révén, amelyek világot alkotnak? Nem véletlen, hogy az egyik legszebb rendszerváltás utáni film, a Filantropica (Nae Caranfil, 2002) főhőse is tanár.
Az éhezők viadala
ahogy a 33031 számú häftling látta
Debreczeni József: Hideg krematórium. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2024, 285 oldal, 4299 Ft
A legfőbb ok, amiért ez a visszaemlékezés visszhangtalan maradt, mai szemmel a legfőbb erénye: az, hogy megörökíti a különböző táborok belső viszonyait, azt, hogy a náciknak sikerült a túlélésért folytatott harcra, az éhezők viadalára kényszeríteni a zsidókat, akik közül jó néhányan az életösztöntől hajtva egymást pusztították el. A szerző sok olyan jelenetet leír, amikor az újonnan érkezett magyar zsidóktól a régebben odaérkezett häftlingek ellopták a kenyéradagjukat, pokrócukat stb., ami a koncentrációs tábor viszonyai között a halálos ítélettel volt egyenlő, de a tolvajnak is csak minimális többletesélyt adott az életben maradásra. Sorsdöntő volt az is, hogy az újonnan érkezetteket milyen munkára osztották be, hiszen egyes munkahelyeket szinte biztosan nem lehetett túlélni. Ezért volt ott gyakori, hogy a foglyok öngyilkosok lettek, amit a zsidó vallás törvényei szigorúan tiltanak. De a náciknak sikerült olyan szélsőséges körülményeket teremteni, melyben a „felettes én”, a maga erkölcsi gátlásaival együtt megsemmisült, felszabadult az „ösztön én”, és a foglyok közötti szolidaritásra már alig akadt példa.
A hallgatás felé
Franz Rosenzweig: A megváltás csillaga. Fordította Bíró Dániel, szerkesztette Tatár György. Kalligram Kiadó, Budapest, 2023, 552 oldal, 5990 Ft
A huszadik századi filozófia ezen alapműve – száz éven át – magyarul elérhetetlen maradt, emiatt az elmúlt év egyik legfontosabb hazai könyveseményét az jelentette, hogy Bíró Dániel fordításában végre megjelent. A várakozás hosszúságát némiképp jelzi, hogy a készülő fordításról először több mint húsz éve, filozófia szakos tanulmányaim során hallottam, Tatár György feledhetetlen óráin. A megváltás csillaga azonban még sokáig „eljövendő könyv” maradt, amire magyarázatot ad, hogy ez valóban „a filozófiai irodalom egyik legnehezebb könyve”, ahogy Gershom Scholem írja barátja halála után tartott emlékelőadásában, mely most a könyv bevezetéseként olvasható. Talán a Kalligram Kiadó közösségi oldalán jelent meg egy csodálatos fénykép, melyen a fordító harminc éven át készült fordítását tartja a kezében: kicsit olyan, mint egy becketti alak, de ő azt sugallja, van remény.
Az űzött vad(ász)
(Nasan Tur – Hunted, Berlinische Galerie. Megtekinthető április 1-ig, a dortmundi Kettler Verlag kísérőkatalógusával, szaktanulmányok mellett egy művészinterjúval.)
A kígyó ölelése
(Vermes Dorka: Árni)
A magyar dokumentum- és játékfilm alkotói évtizedeken át próbálták felülírni a nevelőotthonokban élő vagy onnan kikerült fiatalokkal kapcsolatos durva előítéleteket, gondoljunk csak Mészáros Márta, Gyarmathy Lívia, Erdőss Pál, Sopsits Árpád alkotásaira, de az utóbbi évtizedben az állami filmtámogatási rendszer tudatosan mellőzi a fajsúlyos társadalmi témájú történeteket. A rendszeren kívül, a Velencei Biennálé kisköltségvetésű nagyjátékfilmes programjának finanszírozásában készült el az Árni című mozifilm is (ahogy korábban Szőcs Petra hasonló tematikájú Dévája), ami manapság ritka kivételként bátran felvállalja az elesettek mellett kiállás hagyományát.
Messi és a jazz
(Catalan Jazz Tour, Martín Leiton Quartet: Caravana – Opus Jazz Club, március 9.)
A lényeg, hogy Leiton saját zenéjét először hozta el hozzánk az Opus katalán jazzt bemutató, jó tucatnyi koncertnél járó sorozatába. Kérdés, hogy tényleg katalán jazzt hallunk-e, mert Leiton a Kanári-szigetekről származik, és összekötő szövegeiben is arra hivatkozik, hogy az ott találkozó hatások inspirálják zenéjét, de ahogy halljuk, sok minden más is. És a katalán jazznek a legfőbb jellemvonása éppen ez: a Barcelonában és környékén vibráló multikulturalitás lecsapódása.
22.987
(Kör – egy gondoskodó uralkodó története, r.: Borsos Luca és Szenteczki Zita, ART-RAVALÓ, Jurányi Ház; Raubinek Lili: Respect for the 23.000, Trafó)
Szintén nem ma értesült a rendszer állapotáról a független táncos koreográfus, Raubinek Lili, aki két és fél évet dolgozott egy lakásotthonban, és az itt szerzett tapasztalataiból alkotta meg dühös előadását – Respect for the 23.000 –; a cím arra a számra utal és azok előtt tiszteleg, akik ma szakellátásban részesülnek (otthonokban, nevelőszülőknél stb.). Míg a Respect szereplői kortárs táncosok, az ART-RAVALÓ tehát állami gondozásból, gyakran zárt intézetekből kikerült résztvevőkkel dolgozik. És míg új bemutatójuk, a Kör a fiatalok elképzelte jóságos uralkodó vágyképével zárul, a Respect végtelenül sötét, pesszimista képet fest a hazai rendszerről.
Sötét végzet
(Verdi: A végzet hatalma – A Metropolitan előadásának élő közvetítése a Müpában, március 9.)
Tulajdonképpen minden mellékes. Zeneileg az előadás tökéletesközeli, Kutasi Judit a rendezés mellett csak azért nem hangsúlyosabb, mert annyira jó Leonoraként Lise Davidsen. Első Verdi-szerepe a Metropolitanben, eddig Wagnert és Richard Strausst énekelt leginkább, és most a szünetben is arról beszél, hogy igen, a szerep könnyű részei most már mögötte vannak. Más énekesnek a szerep könnyű része is megszakadós, nagy magasságok kórussal, zenekarral, fújni kell, ő meg ki sem izzad, várja, hogy végre jöhessen a Pace, pace-ária.
Móricz-mesék
(Mese – Móricz Zsigmond híres szép történetei. Kossuth Rádió, 2024. március 4–9.)
Mindez most azért érdekes, mert a Kossuthon a múlt héten, láss csodát, mintha tisztelegni szerettek volna a maguk módján a csodás Móricz-monográfia előtt, esténként Móricz-meséket adtak. Hétfőtől szombatig nyolc után Móricz Zsigmond híres szép történetei címmel ment egy réges-régi sorozat. Nem a mostani NER-rádió érdeme. Az archívumban találták, ami kimeríthetetlen kincsesbánya, 1993-ban készült a felvétel. A szerkesztő Marschall Éva, a rendező Gáll Ernő volt, sajnos, nem derült ki, a hangmérnök ki lehetett, pedig szépen dolgozott ő is. Mácsai Pál mondja a meséket, mégpedig káprázatosan.