A szerző további cikkei

Czinki Ferenc: A pozsonyi metró. Scolar Kiadó, Budapest, 2017, 77 oldal, 1990 Ft

Úgy tűnik, a kelet-európaiságból nem lehet kilábalni. Erre nemcsak az évtizedekig elnyúló, nekilendülő majd leálló metróépítések itt maradó betonárkai vagy a történelmi városok köré öt éves tervek keretében felhúzott panelvárosok emlékeztetnek, hanem a fiatal(abb) írónemzedékek is, akik még mindig írói témát, terepet, anyagot találnak a szocializmus lepusztult maradványaiban. Czinki regénye is ezt teszi: elbeszélője számára ugyan idegen, de a múlt rendszer magyar viszonyait idéző közeg, város törmelékein építi fel szövegét. Idősíkok, nézőpontok váltogatásával, határhelyzetek, motívumok, sőt szimbólumok mozgatásával hoz létre egy – prózapoétikai – eszközeiben is elég jól ismert, bejáratott, de ennek ellenére szép és érzékeny, valamint az életre, történelemre tett reflexiói által izgalmas nyomozástörténetet.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Tóth Krisztina: Felhőmesék
Kertész Erzsi: Ludmilla megoldja
Zalán Tibor: Háry – a rettentő magyar vitéz
Haász János: Felnőtteknek nem

Tovább
A szerző további cikkei

Ferge Zsuzsa: Magyar társadalom- és szociálpolitika 1990–2015. Osiris Kiadó, Budapest, 2017, 510 oldal, 4980 Ft

A kötet összefoglaló részeit Ferge Zsuzsa készítette, szakpolitikai fejezeteit kiváló szociológus kollégái írták: Velkey Gábor (önkormányzati rendszer, a foglalkoztatás és az iskola), Darvas Ágnes és Szikra Dorottya (családpolitika és társadalombiztosítás), Nagy Ádám, Bán Dóra, Folmeg Balázs és Schmidt Richárd (ifjúságpolitika), Tausz Katalin (segélyezés), Misetics Bálint (lakáspolitika), és Farkas Zsombor (cigányság ügye). Ferge a rendszerváltozás utáni évek alapos elemzése nyomán izgalmas következtetésre jut: nemhogy kormányzati ciklusokon átívelve, de még azokon belül sem alakult ki semmiféle megalapozott, konszenzusos társadalompolitika.

Tovább
A szerző további cikkei

Lichter Péter: A láthatatlan birodalom. Írások a kísérleti filmről. Tudással a Jövőért Közhasznú Alapítvány–Prizma Könyvek 2. Budapest, 2016, 175 oldal, 2500 Ft

A húszas években jelentős avantgárd film sohasem vált mainstreammé. A némafilmen belül megszületett, a hangosfilm elterjedésével pedig általánossá vált a narratíva igénye. A film közelebb került az irodalmi és színházi hagyományhoz, eltávolodott a képzőművészetitől. A könyv a kísérleti film újabb alkotásait mutatja be, mindig filmtörténeti kontextusba helyezve.

Tovább
A szerző további cikkei

Tolvaj Zoltán: Fantomiker. JAK+PRAE.HU, Budapest, 2016, 102 oldal, 2000 Ft

Tolvaj akkor tud igazán önmaga lenni, akkor érezhető, hogy elengedi magát, mert otthonosan mozog, mikor minden látszólagos megkötés nélkül engedi, hogy képei szabadon áramoljanak. Mintha nem volna szervező erő, pedig épp ez a szabadság lesz az, ami végül mederbe tereli a gondolatokat, az egyre vadabb, egyre szürreálisabb képeket.

Tovább
A szerző további cikkei

Gyurkovics Tamás: Mengele bő­rönd­je – Josef M. két halála. Kal­lig­­ram Kiadó, Budapest, 2017, 526 oldal, 3990 Ft

A szerző lefegyverző művészi tudással építi fel Mengele jellemét. A pszichopátia, az elemi gonoszság alkalmi megnyilvánulásai sem hiányoznak, de ezek a legkevésbé érdekesek benne. A regény lélektanának mélységét és érvényességét a szélsőségesen gyenge emberi minőség aprólékosan megfestett képe teremti meg. Gyurkovics Mengeléje nem infernális bűnöző zseni, de nem is Hannah Arendt banális gonosza, az amorális bürokrata újramelegített változata. Ez a Mengele kisszerű, valahol kiábrándítóan hitvány ember: korlátolt, akaratos, gyáva és hipochonder, de mindenekelőtt végtelenül, elkényeztetett gyermek módjára egocentrikus.

Tovább
A szerző további cikkei

Erős Ferenc: Psziché és hatalom. Esszék és tanulmányok. Kal­ligram Kiadó, Budapest, 2016, 255 oldal, 3000 Ft

Honnan vannak a traumák? Erre a kérdésre Erős Fromm nyomán azt a választ adja, hogy a traumák forrása a pusztító erőszak, mely akkor igazán veszélyes, ha igazoló ideológiát talál, mely lehetővé teszi, hogy a Rossz a Jó álarca mögé bújhat. A pszichoanalízis születésétől fogva igen közeli kapcsolatban volt a művészetekkel, sőt, mai kritikusai szerint a pszichoanalitikus írások teljes egészükben a képzelet művei, lényegüknél fogva irodalmi alkotások. A harmadik részben Erős művészeti alkotások megértése és megértetése érdekében alkalmazza a pszichoanalitikus tudást, mesteréhez, Mérei Ferenchez méltó tökéllyel.

Tovább
A szerző további cikkei

Szabados Árpád (1944–2017)

Tovább
A szerző további cikkei

(Kiegyezés. Osztrák Kulturális Fórum, kurátor: Kukla Krisztián)

Tovább
A szerző további cikkei

(A Shaping realities című kiállítás a Deák Erika Galériában aug. 30-ig látható.)

Tovább
A szerző további cikkei

(François Ozon: Frantz)

Ozon legújabb nagyjátékfilmjéről, a Frantzról egyenesen Truffaut legjelentősebb alkotására, a Jules és Jimre asszociálhatunk. Kis túlzással azt írhatnám, Ozon tudatosan újragondolta a francia és a német barátságának történetét egy alapvető drámai változtatással: mi lett volna, ha Jules, az álmodozó, poétikus hajlamú német fiatalember elesik az első világháborúban, és Jim fél évvel a fegyverszünet után meglátogatja barátja menyasszonyát Németországban.

Tovább
A szerző további cikkei

(Marc Norman–Tom Stoppard–Lee Hall: Szerelmes Shakespeare, Madách Színház, június 10.)

Leszámítva, hogy Szirtes Tamás ezúttal is a földszintnek rendezett, a látványra és az effektekre nem lehet panasz. Minden abszolút korhű és impozáns. A Rózsa István tervezte faszerkezetes színházbelső, a drámai csúcspontokon felbukkanó, Shakespeare-szonetteket előadó négy énekes remekül idézi meg a főként filmekből és tradicionális rendezésekből ismert reneszánsz kort. Rományi Nóra aprólékosan kidolgozott korabeli jelmezei mintha a kelleténél kicsit jobban csillognának, no de a Madách sosem spórolt a flitterrel. 

Tovább
A szerző további cikkei

(Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény, Örkény Színház)

Mert úgy látszik, ez az alárepülés-történetek kora. Schilling Árpád és Zabezsinszkij Éva tavaly A harag napjában szintén egy Brechtből építkező feminista-szocialista bukástörténetet írt. Arról, hogyan szembesül a társadalom részvétlenségével Erzsébet: az idealista amazon. A rosszból zuhan egyre rosszabb helyzetbe Gáspár Ildikó „Erzsije” is: csakhogy ez az Elisabeth eggyel elvontabb áldozatfigura. Az elveiért kiálló Fekete Erzsébet modellként is felfogható története felkínálta a referenciális olvasatot a fekete ruhás nővér (Sándor Mária) közéleti alakjával, Elisabeth esetében viszont nincs referencialitás.

Tovább
A szerző további cikkei

(Wagner: Siegfried – Müpa, június 17.)

Gerhard Siegel fenomenális volt Mimeként, ott sántikált, settenkedett, kellemetlenkedett az idegeinken, Alberichhel közös jelenetében már érezhető és hallható volt a Salome négy zsidója, ahogy pörölnek, az ember rácsodálkozhatott: nahát ez a két Richard a zenében tényleg antiszemita volt, de hát nem tudhatták, hogy nem szabad. Iréne Theorin érezhetően azzal a szándékkal lépett színre, hogy mindnet vinnie kell a rendelkezésére álló utolsó fél órában, és vitt is mindent. Hangoskodott és meglepően halk is tudott lenni, nőies volt és páncélos is, végletes és emberfeletti, az volna a csoda, ha nem imádná őt a közönség. De ilyen csoda nincs.

Tovább
A szerző további cikkei

(Dukay–Grencsó–Szemző–Miklós: Hátrahagyott dolgok, apály idején – Hunnia, 2017; Trió Kontraszt: A dionüszoszi hangszikráktól az elmúlás csendjéig – BMC, 2017)

Nem anakronisztikus anyagokról van szó, kortalanokról annál inkább, még akkor is, ha a kortárs jelző is adekvát. Ellentmondások feszülnek egymásnak, de éppen ettől annyira vibrálóak a közös zenészek ellenére is különböző karakterű lemezek. A Dukay Barnabás–Grencsó István duó egymásra találásáról egy koncertjük után már írtunk (Két korszakos, ÉS, 2015/ 48., nov. 27.), a közös alkotófolyamat a lemezig azonban már kvartettként jutott el. (…) Dukay és Szemző Tibor a klasszikusabb vagy, ha jobban tetszik, a tanultabb kortárs zene felől érkeznek, Grencsó és Miklós Szilveszter pedig a hazai improvizatív jazz, a szabadzene ikonjai.

Tovább
A szerző további cikkei

(Miss Hungary, Duna Tv)

Itt következtek a „Szépségkirálynőként én azt szeretném, ha…” kezdetű gondolatok, amelyek tartalmasak, gazdagon fölépítettek voltak, de sajnos, pontosan annyira unalmasak, egysíkúak és előadásukat tekintve életidegenek, mint az est maga. Aztán spontán találkozás a Hősök terén hozzátartozókkal. Nem fogja elhinni senki, de minden versenyzőnek hiányzott az otthoni koszt. A mama főztje, az édesanya meggyestúrósa. Ami azt illeti, az egymásra borulás is igen vérszegény volt, ami lehetett természetesen a gyenge operatőri munka terméke, persze, hogyan boruljon egymás nyakába anya meg lánya, barát meg barátnő. Borul, ahogy borul, de ettől a produkció egésze unalmas marad.

Tovább
Élet és Irodalom 2017