A szerző további cikkei

A bilincs a szabadság legyen. Mészöly Miklós és Polcz Alaine le­ve­le­zése 1948–1997. Nádas Pé­ter esszéjével. Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket és az utószót írta Nagy Boglárka. Jelenkor Kiadó, Bu­da­pest, 2017, 891 oldal, 5999 Ft

Alaine gyakran meg van bántva. Miklós mindig bocsánatot kér. „K. nem ellened lett-van nekem...” – „Kincsem, érts meg, érts meg – nem ellened; nem ellened.” – írja 1975-ben. Miklós alapélménye az, hogy anyja megcsalja apját, Alaine alapélménye az, hogy apja megcsalja anyját. Miklós szeretne gyereket, Alaine-nek nem lehet. „Légy szíves analizáld” – mondhatná az író a pszichológusnak.

Alaine azt írja, mikor hazamegy Kolozsvárra 1955-ben: „Mindent néztem én a Te szemeddel is”. Miklós pedig ezt írja 1960-ban: „leveled után valahogy olyan töményen láttam, éreztem benned azt az alakot, aki az Atlétát meséli”. Miklós „ős-bűnössége” ellenére nem írhat mást, mint ezt: „Szeretlek – de nem csak úgy már, a sorsommal is.” Mindhárom mondatot mondhatná simán a másik is.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Hevesi Judit: Holnap ne gyere
Szálinger Balázs: 360°
Turi Tímea: Anna visszafordul
Pál Sándor Attila: Düvő

Tovább
A szerző további cikkei

Péter Ágnes: William Blake illusztrációi a Jób könyvéhez. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017, 321 oldal, 3300 Ft

A kötet második részében a szerző egy konkrét művet elemez: a Jób könyvéhez készült sorozatot. Blake közel négy évtizeden át megszállottan foglalkozott ezzel a könyvvel, amelyet saját vízióinak megfelelően alaposan átértelmezett és azt a saját mitológiájához igazította. Péter Ágnes képről képre halad előre, s úgy tárja fel és értelmezi a képek egyes elemeit, hogy közben Blake teljes életművét szem előtt tartja. Nem hiszem, hogy van bárki Magyarországon, aki olyan behatóan ismerné Blake-et, mint ő: hatalmas háttértudása van, amely nemcsak Blake-re, hanem az egész romantikára is kiterjed. Aki követi őt a Jób könyvéhez készült képek beható elemzéseiben, az nemcsak a sorozatot ismerheti meg, hanem a teljes életművet is. S ezen túlmenően nemcsak Blake-hez kerül közel, hanem ahhoz a szellemi háttérhez is, amelyből Blake kinőtt.

Tovább
A szerző további cikkei

Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől. Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2017, 316 oldal, 3900 Ft

Az író máig beszéli el életét, részletesen ír munkájáról, magánéletéről, kulturális élményeiről. Könyvének legkiemelkedőbb fejezetei az ötvenes évekről és az 1956-ról szólók, de korábbi élményei is megelevenednek: családtagjainak történetén keresztül, fényképek és levelek, dokumentumok segítségével a gyerekként átélt holokauszt. Milyen volt csillagos házban élni, milyen volt munkaszolgálatosként hazavágyni (mint az édesapja), vagy partizánként zsidókat menteni (Illés Sanyi története)

Tovább
A szerző további cikkei

Értékteremtők 2017. Írta és össze­ál­lí­totta László Ágnes. Kos­suth Kiadó, Budapest, 2017, 204 oldal, 2800 Ft

A mostani kötet azonban – dacára annak, hogy a Hazám-díj presztízse mit sem változott – nagyon szomorú lett, pontosabban szomorúan fogjuk kézbe, mert a 2016-os év díjazottjai közül ketten – Esterházy Péter író és Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester – már nem lehetnek közöttünk. A kötetben szereplő többi interjúalany: Bojár Gábor vállalkozó, Csomós Mari színművésznő, Iványi Gábor lelkész, Komoróczy Géza orientalista és Szalai Erzsébet szociológus.

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve októberben - A magyar nyelv nagyszótára VI., DI-EK, Főszerkesztő Ittzés Nóra. MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest, 2017, 980 oldal, 7480 Ft

Mért olvas szótárt az ember, konkrétan én? Hogy például megtudja, mi a diabáz, régiesen diabasz: „a felszín alatt megszilárdult, szürkés- v. zöldesfekete színű, finoman kristályos, bázisos, ált. telérek formájában megjelenő összetett kőzet”. Megtudom, aztán el is felejtem, illetve jegyzetként, lám, létezik, de használom-e valójában? Alighanem ez volt a használat, kimondtam, leírtam, valami marad belőle a felszín alatt, egy nyelvi porszem, íz, hangulat, rímhívó vagy -felelő, lehetséges keresztnév egy tárcában, Szürkénesy-Vardar Diabáz (sok!), hát ezért olvas szótárt az ember, konkrétan én.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(Romanze mit der Revolution, ACC Galerie Weimar, megtekinthető november 12‑ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve. Előadja Molnár Piroska, Móra Könyvkiadó, 2016)

Molnár Piroska neve erősebben kötődik a köztudatban Bors néniéhez, mint Nemes Nagy Ágnesé. Ezt az aránytalanságot mindenképpen helyrebillenti a Móra kiadó Bors néni könyve című hangoskönyve, amelyen lényegében az eredeti kötet anyagát olvassa fel Molnár Piroska. Szép kompenzáció. Bors néni karaktere helyett most a mesélőé lesz az övé, perspektívát vált tehát, de addig mégsem megy el, hogy kívülálló legyen a történetben. (…) A hanganyagba sűrűsödik valamiképp színpadi játéka is, vagy inkább a több mint húszéves szerep szeretete, így „minden olyan, csak más”.

Tovább
A szerző további cikkei

(Ruben Östlund: A négyzet)

Ruben Östlund a kortárs művészet ellentmondásain keresztül a nyugati középosztály gondolkodásmódjára és társadalmi attitűdjeire nyit ablakot. A szerző 2015-ben bemutatott és a film címét adó művészeti installációja pofonegyszerűen teszi fel a történet alapkérdését. A fehér vonalakkal határolt négyzet a művész instrukciói szerint a bizalom és gondoskodás, az egyenlő jogok és kötelességek helye, amelyen belül az egyik ember kérését a másiknak teljesítenie kell. Ez az egymás iránti szolidaritásra és kölcsönös elfogadásra épülő szociáldemokrata társadalom modellje, amelynek mindennapi valóságát pontról pontra ironikusan cáfolja meg a film.

Tovább
A szerző további cikkei

(A Concerto Budapest koncertje, Keller András, Borisz Berezovszkij, Zeneakadémia, október 13.)

Az említett találkozás Keller András és zenekara, valamint a lenyűgöző pianisztikus adottságokkal rendelkező orosz zongorista-fenegyerek (életkorát tekintve persze már rég felnőtt) Borisz Berezovszkij (1969) között nem az első: Eliszo Virszaladze hajdani növendéke, az 1990-es moszkvai Nemzetközi Csajkovszkij Verseny győztese szerencsére már sokszor járt Budapesten, és a Concerto Budapest hangversenyein sem újonc – idén februárban például Rachmaninov 3. zongoraversenyének fergeteges előadását hallottuk tőle és Kelleréktől. Rímelt is a mostani hangverseny a februárira, hiszen akkor is egy elsöprő energiájú, szinte felrobbanó fináléval fejezte be a zongoraversenyt Berezovszkij, és ha emlékezetem nem csal, a hatalmas sikerre való tekintettel akkor is megismételték a zárótételt. Sőt akkor is egy bécsi művet társítottak az orosz romantikához, csak az nem Schubert, hanem Beethoven 3. (Eroica) szimfóniája volt.

Tovább
A szerző további cikkei

(Shakespeare: IV. Henrik I–II., Örkény Színház, október 14.)

Az ifjú Percyt lázadásra tüzelő, de az ominózus pillanatban cserbenhagyó apa számító késlekedése a csatatérről és az érsek árulása, szétaprózódott haderejük szükségszerű bukásával, finoman megidézheti Mohácsot. Az utolsó pillanatig a nagyobb hatalmak segítségében reménykedő, vérbe fojtott fiú alakja az ötvenhatos forradalmárokat. Míg az összefogásra való képtelenség toposza értelmezhető allúzióként a mára is. De ezek jelzések híján inkább csak az általánosság, a dráma eseményeink történelmi kontextustól való távolítása, a jelentésmező kitágítása folytán nyitott asszociációs lehetőségek, mintsem egy határozottan végigvitt rendezői koncepció részei.

Tovább
A szerző további cikkei

(Mozart: A varázsfuvola – közvetítés a Metropolitanből, október 14.)

Béna a Sarastro, és ezzel minden bánatunkat el is mondtuk, mert az előadás meg gyönyörű. Tizenegy éve már közvetítették, akkor Pape mellett Miklósa Erika volt az Éj királynője. Most annak örül az ember, hogy még mindig James Levine van az árokban. Kerekes székben, zenebohóc frizurával, furcsán oldalra dőlve, de a zenekar úgy játszik, mint az angyalok. Kopogós angyalok, de ez nyilván Levine kívánsága, kaparnak egy kicsit a hegedűk a nyitányban, de ettől szép az egész, nincs meglágyítva a hangzás, mintha ez is valami kiállás volna az emberi értelem mellett: épület a zene, bejárható, csodálható, és egy téglát nem lehet elvenni belőle, mert összedőlne minden.

Tovább
A szerző további cikkei

(Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam, Iveta Apkalna, Fassang László, Eötvös Péter – Művészetek Palotája, október 14.)

Október 14-én rendezték a Művészetek Palotájában az idei őszi kortárs művészeti fesztivál, a Café Budapest egyik legjobban várt eseményét: a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam lépett fel a Bartók-teremben Eötvös Péter irányításával, valamint Iveta Apkalna és Fassang László orgonaművészek közreműködésével. A műsor a rendezvénysorozat arculatának megfelelően viszonylag modernnek számító, mindazonáltal meglehetősen tágas időintervallumból, az utóbbi jó százharminc év terméséből válogatott művekből állt: Liszt késői, 1881-ben komponált szimfonikus költeményével, A bölcsőtől a sírig címet viselő darabbal kezdődött, (…) majd egy nagyobb ugrással Eötvös új művének, a hamburgi Elbphilharmonie által megrendelt, zenekarra, orgonára és Hammond-orgonára komponált Multiversumnak a magyarországi bemutatójával zárult.

Tovább
A szerző további cikkei

(Célpont, Hír TV. A sámándob utóélete)

Közbevetőleg jegyzem meg, hogy a világkiállítás többek között alkalmat ad arra, hogy egy nemzet be tudjon mutatkozni. Mi, magyarok így mutatkoztunk be. Kezdődött azzal, hogy az országos építészeti pályázaton ugyan pécsi alkotók, Getto Tamás és dr. Hutter Ákos „Malom” terve nyert, de Szőcs Géza akkori kormánybiztos úgy döntött, hogy a sámándob épül fel Milanóban. A döntés óriási vitát váltott ki szakmai körökben, noha nem ez az első ilyen eset: 1992-ben például Janáky István lepkeháza nyert, mégis Makovecz Imre építhette fel tornyos épületét Sevillában. Ezen a magyar közvélemény akkor is, most is hamar túllendült.

Tovább
Élet és Irodalom 2017