A szerző további cikkei

Szijj Ferenc: Növényolimpia. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 332 oldal, 3699 Ft

És mi az a növényolimpia, és mi köze az eddig leírtakhoz? Hát ez jó kérdés. A nyolcvanadik oldaltól időnként belengetett „növényfesztivál, vagy hogy hívják, világbajnokság” alig több, mint a többi hasonló képtelen szál, ügy, motívum, amelyek vissza-visszatérnek a mű során. A zárlatban hangsúlyt kap ugyan, a növényolimpia az utolsó nagy fejezet vásár-, fesztiváljellegű helyszíne egy korábbi fejezet rendszerváltás előtti majálisának párdarabjaként; kiderül, hogy lényegében semmi nem változott az országban 30 év alatt. A növényolimpiának mint olyannak, abszurditásának, megrendezésének, lebonyolításának aktuálpolitikai áthallásai egyértelműek, jó alkalom tehát a pénzlenyúlás, a hatalmi játszmák és a megalománia vadhajtásainak ábrázolására.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Wolfgang Amadé Mozart: Válogatott levelek és dokumentumok
Csehy Zoltán: Experimentum mundi
Populáris zene és államhatalom
A zenei hallás

Tovább
A szerző további cikkei

Ámosz Oz–Fania Oz-Salzberger: Zsidók és szavak. Fordította Szán­tó Judit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 322 oldal, 3490 Ft

A Zsidók és szavak négy nagy esszéfejezetben járja körül, mit jelentettek és jelentenek a szavak, a szövegek a zsidóság szellemi és társadalmi sajátosságainak kialakulása és megőrzése szempontjából. A fejezeteken végigvonul az az alapgondolat, hogy a zsidóság elsősorban a szavak, a szövegek révén, ha úgy tetszik a szövegalapúsággal őrizte meg önmagát. Túl azon, hogy a Tóra, majd az ehhez kötődő Talmud és a többi írott szövegek a bibliai időkben, majd a szétszórattatás után is a zsidó ember, a zsidó család életének az étellel azonos jelentőségű táplálékát képezték.

Tovább
A szerző további cikkei

Camilla Läckberg: Az idomár. Fordította Dobosi Beáta. Animus Kiadó, Budapest, 2017, 336 oldal, 3490 Ft

A kevesebb néha egyértelműen több, és úgy tűnik, nem tudta ezt Camilla Läckberg, aki helyenként túlbeszélteti a szereplőket. Ami a szerencsénk, hogy a cselekményvezetés esetében nagyon is tudja, mennyit érdemes elárulni, mit kell az olvasó fantáziájára bízni. Így nem kezdjük el sejteni a századik oldalon, ki áll az egész mögött, hanem felállítjuk a magunk elméletét, ami nyilván sokkal kevésbé rémisztőbb, mint ami az utolsó lapokon vár ránk.

Tovább
A szerző további cikkei

Lidia Amejko: A telepi szentek élete. Fordította Pálfalvi Lajos. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2017. 188 oldal, 2800 Ft

A beszélő névvel ellátott szentek egy része tisztában van vele, hogy ahhoz, hogy az élet értelmet nyerjen, szavakba kell tudni foglalni a gondolatokat. Ami a Telepi emberek számára óriási nehézséget okoz. A Telepen tébláboló kimondatlan megoldásával Szent Hájdegger próbálkozik, amikor maga köré gyűjti a hajléktalan szavakat, hogy szétossza a tulajdonosaiknak. Az ő munkáját Szent Pintiquiniestra folytatja, aki a már megtalált szavak közül is a „tűpontosakat pippantja a gondolatokra” (62.), s ezzel egyfelől cáfolja Nicsének, a Telepi őrültnek a gondolatát, aki attól fél, hogy szavak nélkül „Sivatag, sivatag támad bennünk” (uo.), másfelől neki köszönhetően mindenki, aki a Telepen ellátogat Szent Edithez, a Pénztárosnőhöz a Hipermarketbe, most már pontosan el tudja mondani, mit is szeretne vásárolni. A nők „belegyönyörödtek az oximonorokba: a cukormentes édességekbe, a zsírmentes vajakba” (67.).

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve augusztusban - Háy János: Az öregtó felé. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2017, 210 oldal, 3490 Ft

Háy a tágan értett kultúra törmelékeiből készít installációkat.  Semmi nem ér semmit, állítja a processzus, de a végén úgy látszik, mintha mondhatná az ellenkezőjét is. Ez mégsem újrahasznosítás, Háy változata ennél radikálisabb, tehát érdekesebb, itt ugyanis inkább visszahaszontalanítás zajlik. A használat mutatja meg a teljes haszontalanságot.  A köz- és magánbeszéd elstrapált alakzatai, az úgynevezett magas irodalom már csak ironikusan használható idézetei, a műanyag slágertörmelékek, a lejár(atot)t popkultúra zacca. Az első fülön olvasható vers rögtön „leteszi a garast”, „nem árul zsákbamacskát” stb.  „Itt van az ember, / itt van újra, / itt a feje, keze, lába, (…) szép mint mindig.” Indul az óra, ki tud több allúziót fölfedezni hatvan másodperc alatt, az evangéliumoktól a Pont, pont vesszőcskén, Oraveczen és Weöresen át Petőfi Sándorig.

Tovább
A szerző további cikkei

(Jean-Efflam Bavouzet, Baráti Kristóf, Várdai István, Fejérvári Zoltán és Balog József koncertje a Kaposfesten, augusztus 15.)

Bár a rendezvénysorozat Baráti Kristóf és Várdai István személyében néhány éve új művészeti vezetőket kapott, és ez – minden bizonnyal nem egészen szükségszerű, a hazai viszonyok között azonban elkerülhetetlen módon – együtt járt a koncertkínálat átalakításával, a meghívott vendégek névsorának alapvető újraírásával is, a Kaposfest mégis megőrizte a kezdeti időkből származó jellegzetességeinek számos lényeges vonását, köztük a klasszikus és szórakoztató zene párhuzamosságát vagy épp a hétköznapi időt rendkívülivé alakító hangversenyek kötetlen sokszínűségét.

Tovább
A szerző további cikkei

(Damien Hirst: Treasures from the Wreck of the Unbelievable. Velence, Punta Della Dogana, Palazzo Grassi, december 7-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

(A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban látható november 5-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Az ígéret. Spanyol–amerikai film. Rendező: Terry George)

Kérdés, szolgálhat-e egy csapnivaló film jó ügyet. Magam nem vagyok biztos a válaszban: lehet, ennyire le kell butítani-egyszerűsíteni a történetet ahhoz, hogy eljusson a döntéshozók szívéhez és agyához. Ha így áll, akkor az elég szomorú, s sokat elmond a politikusok ízlésvilágáról. Mert Az ígéret vászonhasogató giccs, a gyengébbik fajtából; afféle B-mozi, amíg a nagyteremben a műnem sikerültebb darabjai, mondjuk a Schindler, a Ryan közlegény vagy a Titanic peregnek.

Tovább
A szerző további cikkei

(Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, rendezte: Tasnádi Csaba. A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vendégjátéka a Városmajori Szabadtéri Színpadon)

Ízléstelennek találom, amikor az említett „marihuánás cigarettától” Eszter félönkívületbe kerül, tripjében pedig megidézi a holokausztot. Pedig csak egyetlen cigit szívott, mert mint Józsefnek mondja: csak téged szeretlek, ezt is csak, hogy egyszer nevetni tudjak. Két Ringasd el magad és Hogyan mondjam el között tehát egyszer csak azt halljuk, hogy annál minden csak jobb lehet, mint amikor a nyilasok vonultak végig az úton. Remélem, ezt nem úgy kell érteni, hogy annál még egy fesztivál is jobb.

Tovább
A szerző további cikkei

(Charles Lloyd New Quartet: Passin’ Thru – Blue Note, 2017)

Egyik első koncertkritikámat jó húsz éve, Lloyd akkori kvartettjének budapesti koncertjéről írtam. A Bobo Stensonnal és Eberhard Weberrel felálló zenekarra a kilencvenes években csúcsra járatott ECM-es geil hangzás nyomta rá a bélyegét, de Lloyd zenekarvezetőként is alkalmazkodó típus, adaptív muzsikusként sok mindent képes megmenteni, amihez finoman hozzáteszi spirituális belső énjét. Ez akkor is így történt, de egyértelmű, hogy a jelenlegi új kvartett Jason Morannel, Reuben Rogersszel és Eric Harlanddal jobb, mert most nemcsak Lloyd szárnyal, nemcsak a hangzás letisztult, hanem minden egységben áll ahhoz, hogy ez a lemez dinamikus vonásokkal megfesse a nyolcvanadik évében járó mester portréját.

Tovább
A szerző további cikkei

(Webber–Rice: Evita – Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Nem akarok valami igényességgel tüntetni, de mégis a műfaj maga annyi lehetőséget hordoz, játszani kell, énekelni, táncolni, van történet, van zene, van látvány… Nehéz megérteni, hogy miért jön létre olyan előadás, amely ebből a sok lehetőségből egyet sem tud kihasználni.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Vészhelyzet-ismétlés, Duna)

Az úgynevezett mai „közszolgálat” csak azért vetíti a Szomszédokat, mert közte lehet egy perces „híreket” adni a migránsoknak nevezett menekültekről. És a Habony-féle tévézés szempontjából logikus, hogy nem akarják érteni a fiatalok ilyen vagy olyan rajongását az ő megtagadott hagyományaikért, hiszen őket még egy akkori, gyártósoron készült, gyakran kopott, elkapkodott sorozat is szégyenteljes romlással szembesíti. Nem beszélve arról, hogy általában sem tudnak semmit sem tud kezdeni a produktív tradícióival.

Tovább
A szerző további cikkei

(Utópia. Neuman Gábor műsora, Klubrádió, kedd, 19.00–20.00)

Ez a beszélgetés jó példa arra, hogy az érdekes interjúalany érvényesül akkor is, ha a riporter állandóan közbevág. Sőt, éppen a közbevágásokat kihasználva válhat még gazdagabbá, árnyaltabbá a gondolatmenete. Neuman idegesítő habitusa ez alkalommal véletlenül jót tett a műsornak. Izgalmas csörte volt. De félreértés ne essék: a beszélgetés nem Neuman miatt, hanem Galántai miatt volt jó.

Tovább
Élet és Irodalom 2017