A szerző további cikkei

Benyovszky Krisztián: A Mor­gue utcától a Baker Streetig – és tovább, Kalligram Kiadó, Du­na­szer­dahely–Pozsony, 2016, 376 oldal, 2990 Ft

Benyovszky rendkívül nyitott és széleskörűen tájékozott irodalmár, nemcsak az elemzésre választott művek változatosságából látszik ez, hanem abból is, mi mindenre kíváncsi: a szemiotikai nézőpont meghatározó az elemzéseiben, de műfajelméleti problémák ugyanúgy érdeklik (mondjuk, amikor egy elfelejtett magyar crossover krimit elemez, Barsi Ödön 1947-es Egy lélek visszatérjét), mint az a kérdés, vajon mennyiben függhet össze a két világháború közti magyar ponyva „lesajnálása” azzal, hogy ezek a könyvek a szó szoros értelmében elolvashatatlanok, hiszen újabb kiadásokban nem hozzáférhetők. Egyetlen vizsgálati lehetőséget utasít el több ízben: hol finomabb, hol erőteljesebb morgással emlegeti azokat az elemzőket, akik irodalmi hősök modelljeit, életbeli másait kutatják. Ahogy írja, két „összemérhetetlen világot” kívánnak ilyenkor kritikátlanul összemosni, csekély sikerrel, hiszen a végeredmény nem lehet más, mint annak megállapítása, hogy a regényalak nem olyan, mint életbeli megfelelője. Hátha egyszer sikerül meggyőzni arról, hogy lehet ezt is izgalmasan csinálni, hiszen világosan nem szöveget vetnek (jó, vetünk, mert ilyesmit már én is csináltam) itt össze „élettel”, hanem szöveget – szöveggel, vagyis emlékezéssel, levéllel, naplóval.

Tovább

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.

Tovább
A szerző további cikkei

Lévai Jenő: „...csak ember kezébe ne essem én...”

Bedecs László: Egy lehetséges változat

Mezei Gábor: Fordítás és anyagiság

Gömöri György: Magyar–lengyel változatok

Tovább
A szerző további cikkei

Seregi Tamás: A jelen. Filko – Filozófiai Kollégium Könyvsorozata, Kijárat Kiadó, Budapest, 2016, 236 oldal, 2600 Ft

A könyv talán legszebb tanulmánya mégsem ezen vitatkozó diskurzusok egyike, hanem A festészet egy napja, mely pontosan lefesti az esztéta egy elképzelt, ideális napját. Milyen ez? Nádassal kezdődik, az Emlékiratok könyvében olvasható, Egy antik faliképre ekphrasisa felett merengve, mely felveti a kép nyomába eredő nyelv lényegi kérdéseit. A nádasi képleírás mintát nyújt a nap folyamán végrehajtott írás- és látásgyakorlatokhoz, melyek tárgyai már valóban létező, kortárs művek.

Tovább
A szerző további cikkei

Anita Diamant: A vörös sátor. Fordította Árokszállásy Zoltán, N. Kiss Zsuzsa (versbetétek). Libri Kiadó, Budapest, 2016, 398 oldal, 3599 Ft

Bár az előszó közben azt gondoltam, ez eleve vesztes helyzet, a szerző egy bibliai történetet tágít ki, olyat csinál, amit a világirodalomban már rengetegen. Dína történetét meséli el, Jákob és Lea lányáét, kezdve egészen a születéstől, de az első oldalon a biztonság kedvéért azért felhívja a figyelmet: fikció itt majdnem minden, csupán az alaptörténet való a Bibliából. Aztán kiderül, hogy persze, gazdag képzelete van Anita Diamantnek, ám olyan gazdag, hogy abba az olvasó egyből beleszeret.

Tovább
A szerző további cikkei

Ugron Zsolna: A nádor asszonyai. Libri Kiadó, Budapest, 2016, 334 oldal, 3490 Ft

Ennyi lenne a szépirodalom? A megfelelő szavak helyes sorrendbe rakása? Vagy a nem megfelelőké? Távol álljon tőlem, hogy megválaszoljam a kérdést, nálam sokkal bölcsebbek sem tudták, ők sem adtak számomra teljesen elfogadható meghatározást. Érezhető ugyan valamiféle szenvedély az író és műve között, ami talán egy másik mérőeszköze – a sok más mellett – az irodalmi értéknek, de ez számomra nem elég. Most nem valami elitista irodalom-meghatározásra kell gondolni, csupán azt mondom, hogy a szépirodalom túlmutat a szavak bizonyos kritériumok szerinti mondatokká formálásán.

Tovább
A szerző további cikkei

Az ÉS könyve márciusban - Vajda Mihály: Rejtekutak a posztmodernben. Kalligram Kiadó, Pozsony, 2016, 1104 oldal, 3900 Ft

A vajdai/heideggeri beszédmód előfeltétele, misztikus biztosítéka a lét. Az ember belevetettségként, faktikus kontingenciaként (alaptalanságként, esetlegességként) tapasztalja meg. A hátborzongató otthontalanság jéghideg, szorongásteli állapota Vajda szerint az alapállapot, minden egyéb: származtatott. Mivel a lét mint lét kizárólag tapasztalatilag hozzáférhető, fogalmilag viszont „nem vehető birtokba”, a stratégia innentől fogva abban áll, hogy ennek a – kizárólag a személyes belátáson alapuló – szférának az alapján mindazt, ami ezen „felül”, létezőként „jelenik meg”, delegitimálja, mint a létet mint létet meghamisító, a lét mint lét eredendő állapotát elleplezni igyekvő „ideológiát”. A stratégia a maga nemében zseniális. A lét minden létező diskurzus aláaknázására alkalmas pokolgép. Ha az egész „modernitás” – ma is velünk lévő – alapproblémája, hogy a lét elfeledett/kimondhatatlan, okkal bélyegzünk mindent, ami állít valamit, a létet már eleve elvétő, azt meghamisító ideológiának.

Tovább
A szerző további cikkei

(Minyó Szert Károly Komorné Kézimunka Műhelye az A38 Kiállítótérben március 24-ig tekinthető meg.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Iain Patterson Out West című kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kultúrkúriá­ban márc. 26-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

(Moszkvai Csajkovszkij Zenekar, Vlagyimir Fedoszejev – Zeneakadémia, március 8.)

Az esemény jellegével és jelentőségével kapcsolatos kérdések ezen az estén részben azért merültek fel, mert a hangverseny szervezői, a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ munkatársai szükségesnek látták, hogy a programot megelőzve külön köszöntsék a politikai életnek az eseményen megjelent képviselőit. Ezzel óhatatlanul azt a benyomást keltették a közönség többi tagjában, hogy az ő jelenlétük valamiképpen szolgálatnak minősül: hogy nem pusztán a zenehallgatás kedvéért látogattak el a Zeneakadémia Nagytermébe, hanem tudtukon kívül azért is, hogy tanúi legyenek az állam kulturális önreprezentációjának.

Tovább
A szerző további cikkei

(A fehér király. Angol–német–svéd–magyar film. Rendező–forgatókönyvíró: Alex Helfrecht és Jörg Tittel. Író: Dragomán György)

Az egyszeri néző, ha nem olvasta a könyvet, nem érti a film címét, ám ha csak ennyit nem értene, nem volna semmi gond. Azon érdemes eltűnődni, hogy mi mindent nem értettek meg még az elsőfilmes rendezők a könyvből. Félő, ennek puszta felsorolása meghaladná e recenzió kereteit: maradjunk annyiban, hogy semmit.

Tovább
A szerző további cikkei

(Jean Rondeau: Bach Dynastie – Erato, 2017)

Rondeau játéka kegyetlenül hat, bénító pontokat nyom meg, a Bach Dynastie lemez hallgatása közben nem lehet mást csinálni. Rondeau-ból kétségkívül rocksztárt akar faragni a kiadó és a menedzsment: vagány, farmerban van, a promóciós videón mezítláb járkál és játszik, na meg persze szexszimbólum, ahogy a fellelhető soványka életrajzokból kiderül. Ám ő nem azért rocksztár, mert odapottyantották a szórakoztatóipar kellős közepébe, nem azért, mert Forman Amadeusával érzünk allúziót, hanem azért, ahogy játszik. Ráadásul ebben a mediatizált látványszemélyiségben is önazonosnak látjuk, és nem csak azért, mert aki Bachot jól játszik, az egyesül az univerzummal.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig – István-nap két részben, Miskolci Nemzeti Színház)

A néző éppen azért nevet, mert az elhangzottak a párbeszéd illúzióját keltik, de szembesülhet azzal is, amit a szereplők nem akarnak hangosan kimondani. Ez a fragmentumtechnika, Mohácsiéktól tudjuk, kedvez a kínos kérdések és elfojtások megmutatásának. Itt ez elsősorban az impotens dzsentrik irigységét, frusztrációját és a kissé önhittnek ábrázolt, egyszerre elkülönülni és beilleszkedni vágyó zsidóságot illeti. Praktikus jelentősége is van, mert dinamikussá teszi a szöveg csehovi eseménytelenségét; statikus, anekdotázós, csak a borgőzös fejekben körbe-körbe kavargó történetét. Erre még Khell Zsolt émelyítő forgószínpada is ráerősít.

Tovább
A szerző további cikkei

(Johann Sebastian Bach – Rafał Blechacz, Deutsche Grammophon 2017)

Nagyon-nagyon tetszik a lemez. Hallgatom napok óta, egyrészt ámulattal, másrészt derűvel, hogy lám, mondhattak akármit, nem lett kevesebb a jó zenész, nem lett kevesebb azokból, akik az életüket adják a billentyűkért, és mindazért, amit ezek a billentyűk ki tudnak fejezni. Hallgatom újra és újra, és csak lassan jövök rá, hogy valami kis dolog hiányzik. Hogy éppen azért olyan könnyű újra meg újra meghallgatni, mert nincs benne semmi ijesztő. Semmi misztikus, semmi szenvedő, semmi olyan, ami fölkavarná az ember lelkét, amitől nem tudna elaludni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Majtényi László köztársaságielnök-jelölt beszéde, RTL Klub, március 13.)

De ha értjük Majtényi szavait, akkor nem kezdünk el megélhetési ellenzékről beszélni, mert a programadó, proaktív fellépés nekünk, „tanult embereknek”, is szólt, legyünk pedagógusok, újságírók, festőművészek és még sorolhatnánk, saját mondatainkba fásult, rémült értelmiségiek, mert Majtényi tizenöt perce, éppen a nevetséges korlátok között elért szabadsága és hatása miatt, nekünk is lehetett hidegzuhany. Megérthettük, bennünk mekkora kárt okozott ez a hét év, milyen botrányosan mélyen fogadtuk el, hogy így van, ahogy, nyugodtunk bele, hogy „ez ellen nincs mit tenni”, és mára jórészt egyetlen szórakozásunk maradt: egymást figyelni, ki mennyire sározza be magát, vagy kinek a produktív hozzáállását, tenni akarását lehet kollaborációnak minősíteni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Aréna, Inforádió)

Ügyek vannak, nem »szekértáborok«. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

Tovább
Élet és Irodalom 2017