A szerző további cikkei

Magyarország egészségügyi teljesítménye nemzetközi téren is figyelemre méltó, és más országoknak is hasznos példát adhat, ezt mondta Semjén Zsolt a kelet-közép-európai országok és Kína egészségügyi minisztereinek szakmai konferenciáján, a publikum pedig azóta is csodálkozik. Az egészségügyi rendszerek működését nemzetközi intézetek vizsgálják és vetik össze, kutatási eredményeik nyilvánosak, az egészségügyi miniszterekről pedig feltehető, hogy a vonatkozó adatokat jól ismerik. Előttük hazudozni rájuk nézve sértő, a beszélőre nézvést lealacsonyító, amúgy pedig semmi értelme nincs.

Hacsak figyelembe nem vesszük, hogy a magyar miniszterelnök-helyettes a külföldi vendégeket élő díszletként kezeli, nem hozzájuk, hanem a hazai hívekhez beszél, az ő feltételezett szellemi nívójukon. Nem igazán kelti lucidus elme benyomását, hogy extrém mód tapintatosan fejezzük ki magunkat, de hát pont ez a cél. Továbbá épp ezért előnyös, hogy Magyarország kormánya egészségügyi tárca nélkül működik, ahogyan oktatásügyi tárcája sincs. Mi ezekben a dolgokban annyira jók vagyunk, hogy evvel a két területtel foglalkoznunk se kell, elég, ha néha fejbe vágjuk őket a kapanyéllel, utána békésen szöszmötölnek, mint a konda az erdő szélén.

Tovább
A szerző további cikkei

A lex CEU sorsáról

A baráti beadvány látszólag megkönnyíti az alkotmánybírák dolgát. Ha történetesen maguk is osztanák, akár csekély részben, az indítvány vagy a baráti beadvány következtetéseit, akkor talán könnyebb lehet ezen nevek és – túlzás nélkül mondhatom – lehengerlő érvek mögé bújniuk. Nevén nevezni a Törvény formájába bújt diktátumot és azt mint alkotmányellenes terméket megsemmisíteni. Mert vajon miért menne szembe a „taláros testület” az ország eminens szakértői és jogtudós krémjének krémje által írt egyértelmű következtetésekkel? Nem kizárt persze, sőt, nagyon is valószínű, hogy a NER rendszerébe maga is belesimulva, a Soros György ellen indított szent háború zajában, az Alkotmánybíróság nem csekély többsége a beadvány olvastán inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen barát mellett minek és kinek kell itt ellenség.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Az Egyesült Államok csúfos előválasztási kampánya során, majd Do­nald Trump megválasztása után sok itteni barátom aggódott az amerikai demokráciáért. Azzal nyugtattam őket, hogy Amerikát nem kell féltenünk, mert ott anyanyelv a demokrácia. Ezen nemcsak azt értem, hogy min­den ma élő amerikai vagy a demokratikus rendszerben született, vagy vallási, politikai, gazdasági elnyomásból menekült oda. Ha történelmi távlatból nézzük az amerikai demokráciát, akkor is igaz, hogy Amerika népe sosem ismert más politikai-ideológiai rendszert.

Tovább
A szerző további cikkei

Egy européer emigrációban Magyarországon Dés Mihály 1950–2017

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Orbán Viktor nyerőembere volt, átlavírozta a környezetvédelmit a vidékfejlesztési csúcsminisztériumba. Aztán mennie kellett. Most a minisztérium csak egy főosztály, hajdani vezető munkatársai szétszéledtek. A maradék hallgat, igyekszik észrevétlen maradni. Illés Zoltán kikerült a párt periferiájára, bár most ösztöndíjjal az Egyesült Államokban dolgozik, aztán szeptemberben hazajön a Közép-európai Egyetemre, ha az még itt lesz egyáltalán, és nem Bécsben. Változik minden, csak valahogy ez a hazai mélyröpülés nem. Nem kivételek ez alól a megboldogult baloldali kormányok sem.

Tovább
A szerző további cikkei

Holokauszt és emlékezetpolitika Lengyelországban

Azt Grabowski bírálói is elismerik levelükben, hogy miközben szerintük az egész lengyel nemzet aktívan szembeszállt a náci-német népirtással, akadtak egyesek, akik a saját vagy a hozzájuk legközelebb állók, a számukra legdrágábbak életét tartották a legfontosabbnak. Nem mindenki volt hős, voltak haszonlesők is, és egyesek aljas cselekedeteket is elkövettek.

Tovább
Élet és Irodalom 2017