A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Igazság szerint Zecharjáról, az Abija rendjéből való papról ő maga is csak annyit tudott elmondani, amennyit a Mesterétől hallott. Azt meg sohase merte megkérdezni tőle, hogy neki ugyan milyen forrásból származnak az információi, mert azért annyit már akkoriban is lehetett sejteni, hogy alig maradtak fönn róla hitelesnek tekinthető följegyzések. Nem mintha utána akart volna járni bárminek is. És ha őszinte akart lenni magához, valójában a választ nem is szerette volna hallani, mert elég volt a Mester szava bizonyságnak, hogy úgy higgyen el mindent neki szó szerint, ahogyan azt elébe tárta. Mert az erős és igaz hit nem kíván bizonyítékot, hiszen a hit maga sem más, mint a remélt dolgok bizonyossága.

Tovább
A szerző további cikkei

Anyám azt mondja, ne rémüljek meg, ha csomót találok a mellemben, neki is van, panaszmentes tíz éve (tizenöt, egyébként): telik, telik az a megkurvult idő, most már mások mellé fekszik, nem anyámhoz, és engem is elhagy hamarosan. Apámnak is volt daganata, ha már itt tartunk (a tüdejében), de nem mondta, hogy ne rémüljek meg (nem volt rá ideje), hanem egyszerűen csak meghalt, mire észbe kaphattam volna, mire hozhatott volna hajtásokat a szanatórium folyosóján dúsan tenyésző muskátlikból. A muskátlikat a haldoklók éltetik, locsolja őket, aki még fel tud kelni, nőnek is szépen, hálásan, magasra emelve dús, fehér fejüket.

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

Tovább
A szerző további cikkei

(„Az ékesszólásról” tételei)

Tovább
Élet és Irodalom 2017