LVI. évfolyam, 4. szám, 2012. január 27.
 |
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebookkal |
|
|
Készen állnak
Nem kétséges: ha a köztársasági elnök hivatali következmények nélkül veszítheti el a becsületét, akkor a becsületvesztés keserű leve lecsorog az egész intézményrendszeren. Márpedig a plágium gyanúja erősen tartja magát, sőt, újabb adalékokkal bővül, újabb és újabb – ahogy a szerző minősítette a kérdéses szakdolgozati tömböt – törzsanyaggal bővül, és már alig van a lapok között saját jegyzésű szellemi terméke. A blama egyre súlyosabb, de nyugi, amíg Schmitt nem néz szembe saját magával, mindig lesz lejjebb.
|
|
A jog-összehasonlítás azt mutatja, hogy egyre több helyen fordulnak elő hasonló rendelkezések az alkotmány egy bizonyos magját feltételezve, amelyet a szokásos alkotmánymódosító eljárással nem lehet megváltoztatni. A vonatkozó rendelkezések körüli vita állása rendkívül komplex. Az ilyen előírásoknak különösen az a veszélyük, hogy egy alkotmánybíróság akár az alkotmánymódosító törvényhozással szemben is kikényszerítheti saját jogpolitikáját – ami viszont aligha meggyőző. Másrészről az ilyen rendelkezések hozzájárulhatnak az alkotmányjogilag védett identitásdiskurzusok ösztönzéséhez.
Balogh B. Mártonnak, Árkádiába
Az ember természeti adottságait meghaladva vált emberré: maga kezdte formálni környezetét, s vele magát. Eszközöket talált vagy alakított ki: tetőt emelt hajléka fölé, falakat húzott hálóhelye köré, síremléket állított halottainak. Emberlétünk ugyanis, a közkeletű elképzeléssel ellentétben, nem pusztán az eszközhasználatnak köszönhető; erre az állatvilágban is számos példa van. Az ember eredendő, az állati léten túlmenő képességéről szóló munkájában Hans Jonas meggyőzően érvel amellett, hogy az eszközhasználat mellett döntő jelentősége volt a képalkotásnak és a síremlékállításnak is.
