A művészet mindenkié
(Gilbert&George – Bűnbak képek Budapestnek. A kiállítás szeptember 24-ig látható a Ludwig Múzeumban.)
A konceptuális festő
(Gaál József: Bestia / Holtvilág – Godot/MissionArt Galéria)
Gaált évtizedek óta a tiszteletre méltó mánia fegyelmével foglalkoztatja az emberi lény adottsága, mibenléte, ábrázolhatósága, történelemtől, koroktól, társadalmaktól, kisvilágoktól függetlenül, magára hagyottságában, úgymond meztelen valójában. Részben mitikus ősképek foglalkoztatják, részben eltérő természettudományok, és a science fiction határain feltűnt transzhumanizmusból elindult, a kortárs kultúrát is befolyásoló poszthumanizmus divatja, mely ugyancsak nem hagyta érintetlenül. De – az aktuális szellemi divatokon túl – Gaál, mint arról számos kiállítása és szövege tanúskodik, tényleg úgy véli, hogy az emberi lény, az anthroposz jelentése valójában csak kortárs katasztrófa által érthető, s talán még ábrázolható.
Árumintavásár, divatbemutató
(Nemzeti Szalon 2017, Műcsarnok)
A Műcsarnok majd’ összes termében látható a Körülöttünk. Nemzet Szalon 2017. Iparművészet és tervezőművészet című kiállítás, mely a legszélesebben értett tárgykultúrát mutatja be. A belsőépítészet, a divat, a szabadidő eltöltéséhez kötődő tárgyak és persze az ékszerek, az órák, a finom bútorok, meglepő mód az animációs filmek, az ipari design, a textil, a tipográfia, kerámiaművészet, a szakrális tér – összesen 12 teremben várja a látogatókat. Az elmúlt tíz év több száz szereplője állítja ki munkásságát egymástól elszigetelten, ami önmagában is elgondolkoztató. Hogy még nagyszabásúbb legyen mindez, a kiállítás emléket állít számos mesternek is Ferenczy Noémitől, Kaesz Gyulán és Kass Jánoson át, Konecsni Györgyig, Kovács Margitig.
Két Pictor Doctus és a hiányzó kurátor
(Albert Ádám Melancholy of the Disconstructed Meaning és Tranker Kata A hiányzó végtelen című kiállítása a Paksi Képtárban.)
Magyar hős – idegen busó meccs
(A döntés című kiállítás április 30-ig tekinthető meg a székesfehérvári Csók István Képtárban.)
Ady és Kis Grófo
A népszavazást előkészítő – soha nem látott léptékű és tartalmú – kampány, majd a jogilag elégtelen eredmény után Magyarország, vulgo: a hazánk, hosszú évekre nem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt. S ez ugyanúgy igaz annak a több mint hárommillió embernek, akik akarták vagy csak elfogadták, valamiként igaznak vélték az absztrakt félelem és megvetés, olykor abszurd gyűlölet „érzését”, s azoknak, akik érvénytelenül szavaztak, vagy el sem mentek. Mert azt mind láttuk, hogy egy még nem tapasztalt totális performansz akaratlan résztvevői és kiszolgáltatott nézői lettünk. A következményeket együtt szenvedjük el, tartozzunk a hívekhez vagy kívülállókhoz, október 3-án mind vesztesként ébredtünk fel.
Az idő rostájában
(Az Elvesztegetett idő című kiállítás november 20-ig tekinthető meg a Művészetmalomban, Szentendrén. Kurátor: Gulyás Gábor)