► Rosa Luxemburg: Tömegsztrájk – Tömegsztrájk, párt és szakszervezetek. Fordította Csordás Gábor. Open Books Kiadó, Budapest, 2023, 147 oldal, 3200 Ft

Rosa Luxemburgnak áttetsző és könnyed nyelve van, aminek a karakterét Csordás Gábor (újra)fordítása nagyon szépen visszaadja. Komolyabb vitám csak az utószót író Csepregi Dáviddal lenne; én bizony azok közé tartozom, akik a „régen megvívott csatákból” (meggondolt gondolatokból) identitást „kovácsolnának maguknak” (144.). Vonakodnék attól, hogy Luxemburg könyvének tanulmányozását egy mai – lehetséges – társadalmi mozgalom kiindulópontjának tekintsem. Nem mintha egy ilyen egyébként nem lenne kívánatos.

► Rainer M. János: Újratervezés. Szocializmus Magyarországon a 20. században. Osiris Kiadó, Bu­da­pest, 2023, 285 oldal, 4480 Ft

A szerző hét fejezetben mutatja be az újratervezési kísérleteket: az olvasó jól érezheti, hogy ezek a kísérletek azok, amelyek alapvető kulturális jelentőséggel bírnak. Másként fogalmazva: ezek voltak az igazán jelentős „dobások”; az apologetikus műveket és alkotásokat nyugodtan el lehet felejteni. De azt is szóvá kell tennem, hogy ennek a tárgyalásmódnak van egy kellemetlen mellékhatása: nem látjuk azt az ideológiai-apologetikus kontextust, amelynek háttere előtt ezek a művek megszülettek. De bárhogyan is legyen, azt kimondhatjuk: a könyv (kulturális szempontból) nagyszabású és átfogó múltfeldolgozási kísérlet.

Peter Handke: Kísérlet a fáradtságról
Peter Handke: Kísérlet a wurlitzerről
Peter Handke: Kísérlet a sikerült napról
Byung-Chul Han: A rítus eltűnése

► Mesterházy Balázs: A szétcsúszás alakzatai. Paradigmaváltások nyomában: elmélet, történetiség és romantikafogalom a kora romantika értelmezéstörténetében. Prae Kiadó, Budapest, 2023, 284 oldal, 3490 Ft

E dolgozatok első változatai az ezredforduló körül készültek; erősen magukon viselik a kor általános irodalomtudományi beszédmódjának jegyeit. Csak igazat adhatunk az előszóban szereplő önkritikus megjegyzésnek: „persze, tudom [...] mennyi [minden] más [lett] azóta, mi mindent lehetne még. Igen, biztosan.” (10.) És amikor már azt hisszük, hogy a könyv végére értünk, jön még egy utolsó fejezet, egy „fricska”, én inkább azt mondanám, provokáció. Az utolsó fejezetben a romantikáról a rap világába megyünk át, betekintést kapunk az Eminem-projektbe.

► Bokros Lajos: Szocializmus: egy eszme tragédiája. Lehetséges? El­ke­rülhetetlen? Kívánatos? Kocsis Ki­adó, Budapest, 2022, 342 oldal, 4800 Ft

Bokros Lajos az elemzéseiben mindenekelőtt öt szerzőre támaszkodott: Joseph Alois Schumpeterre, Polányi Károlyra, Friedrich August von Hayekre, Karl Popperre és Hannah Arendtre. Az öt szerző nézetei meglehetősen heterogének; a kiválasztásuknak azonban van egy alapja: „figyelemre méltó irányzatát képviselik a marxi ihletésű szocializmusból a liberalizmusig és a konzervativizmusig vezető intellektuális és ideológiai átmenetnek.” (54.) És ez személyesen is nagyon közel áll a szerzőhöz. „Fiatal koromban én is enyhén szocialista voltam, idővel kinőttem belőle. Személyes tapasztalatok alapján sokat tanultam a »létező szocializmus« valódi természetéről”. (79.)

Pintér Tibor: Hangok és szavak erdeje
Takáts József: Átrendeződések
Havasréti József: Ráolvasás
Deczki Sarolta: A jereváni rádió

► John Keane: A demokrácia leg­rö­videbb története. Fordította Bar­tók Imre. Athenaeum Kiadó, Bu­da­pest, 2022, 262 oldal, 4299 Ft

Keane könyve a demokrácia három korszakát, illetve formáját különbözteti meg: a részvételi demokráciát, a képviseleti demokráciát és az ellenőrző demokráciát. A leírásoknak két csomópontjuk van: a kialakulás és a bukás. Én most csak az utóbbira összpontosítok, mivel a diagnózis szempontjából ez a fontosabb. Az athéni demokrácia a Kr. e. 335 körül elszenvedett katonai vereségekkel ért véget. A képviseleti demokrácia pedig XX. század húszas-harmincas éveiben ingott meg alapvetően. „Mintha csak az ördögök esküdtek volna össze, a totális háború és a gazdasági válság, továbbá […] a katonai diktatúrák […] felemelkedése együttesen világossá tette, hogy a képviseleti demokrácia korántsem jelenti az emberiség történelmének szükségszerű végállomását.” (169.) És jöttek a totalitarizmus különböző formái.

► Shlomo Avineri: Karl Marx. Fi­lo­zófia és forradalom. Fordította Mar­git­ta Nóra. Múlt és Jövő Kiadó, Bu­da­pest 2022, 176 oldal, 3400 Ft

Az előszóban írja: „Marxot nem lehet »zsidó gondolkodónak« tekinteni – zsidó kérdésekben szinte teljesen járatlan volt, az életrajza sem követ semmiféle zsidó mintázatot. Ennek ellenére kijelenthető, hogy zsidó származása és háttere jelentős nyomokat hagyott életművében, néhol nyilvánvalóan, máshol alig felismerhetően.” (7.) Ezt a tézist már a stiláris fordulatok is jól alátámasztják: a korai írások kapcsán Avineri „bibliai hevületről” beszél (46.), majd a kommunizmus kapcsán „messianisztikus látomást” emleget (71.); a Kommunista kiáltványról írva egy helyen a Hegyi beszéd jut eszébe (79.), míg végül azt állítja, hogy Marx „nemcsak kritikus, hanem próféta is volt” (151.).

A kérdésre úgy néz ki, egyszerű válaszolni: Asja Anna Ernestowna Lacis, (született: Liepina) lett színésznő rendező és színházigazgató, 1891-ben született és 1979-ben halt meg. Nagy lelkesedéssel a gyermek- és a munkás-színház megteremtésén fáradozott. Az igazi jelentősége azonban onnan adódik, hogy fontos szerepet játszott a XX. századi német kultúrában, és mindenekelőtt Walter Benjamin életében. Most felfüggesztem azt a hipotézist (amit persze kizárni nem lehet), hogy besúgó volt, akit Moszkvából Walter Benjaminra állítottak rá. (Hans Mayer: Der Zeitgenosse Walter Benjamin, Suhrkamp 1992. 37.) 1922-ben Németországba érkezik, és a Münchener Kammertheaterben Brecht rendezőasszisztense lesz, a II. Edvárd élete című darab bemutatóján. 1924 nyarán Caprin ismerkedik meg Walter Benjaminnal, és nagy barátság, de még inkább viharos szerelem alakul ki köztük. (Benjamint majd Lacis fogja bemutatni Brechtnek.) A szerelem a legszebb dokumentuma Benjamin 1928-ban megjelent Egyirányú utca című művének ajánlása: „Ezt az utcát Asja Lacis utcának hívják, róla elnevezve, aki ezt mérnökként áttörte a szerzőben”. (Gesammelte Schriften, IV.1, Suhrkamp 1972. 83.).

Hans Ulrich Gumbrecht: Szépség a sportban – Tömeg a stadionban. Fordították: Csécsei Dorottya, Keresztes Balázs, Vásári Melinda. Kijárat Kiadó, Budapest, 2022, 258 oldal, 3900 Ft

A feladat így a sportban rejlő szépség megragadása. Ehhez Gumbrecht szerint a kanti szépség-fogalom megfelelő bázist kínál: szép az, ami érdek nélkül tetszik. Az érdekek kiiktatása mind a sportoló, mind a néző számára elementáris jelentőségű. A sportolók ugyan szerződés alatt állnak, és a „kereskedelmi értékük” a teljesítményüktől függ, de a játék közben „még ők is megfeledkeznek a [...] külső érdekekről”. (42.) És a nézőt ugyan hatalmába kerítheti egy eredmény vagy egy mozdulatsor, de arra neki is rá kell döbbennie, hogy ezzel az érzéssel nem tud kenyeret venni.

Ketten egy új könyvről – Pándi Pál: Teherpróba. Egy irodalompolitikus pályájának kritikus pontjai. Válogatta és az előszót írta Kardos András. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2022, 656 oldal, 6999 Ft

Az Aczéllal való kapcsolat intimitását jól mutatja, amit Pándi Aczél ötvennyolcadik születésnapjára írt: „Kívánok a mostaninál kevesebb felhőt a homlokodra és több derűt a szemedbe. Kívánok kevesebb szorongást és több hitet a fővonal helyessége iránt.” (429.) Ha ők nem voltak biztosak a „fővonalban”, akkor ki lehetett volna? 1975-ben járunk, Pándi válságot szimatol: de nem az olajárrobbanás, nem a gazdasági reformok leállítása, nem az eladósodás miatt, hanem a marxizmus-leninizmus visszaszorulása miatt. Egy pártkongresszusi határozaton töprengve írja: „az ideológiai kulcshelyeken egyetemlegesen kell érvényesíteni a marxizmust. Elkeserítő helyzet alakult itt ki, Gyuri”. (432.)

Platón: Epinomisz. Fordította és az utószót írta Brunner Ákos, a jegyzeteket írta Bárány István és Brunner Ákos. Atlantisz Kiadó, Budapest, 2022, 79 oldal, 2895 Ft

A magyar kiadás hallatlan bátorsága ebben a meggondolásban ál: ha ez a Törvények meghosszabbítása, abból még nem következik, hogy ezt a dialógust nem Platón írta. Az utószóban Brunner Ákos így fogalmaz: „Amellett érvelek, hogy a felmerülő kritikai szempontok és érvek kellő kritikai alapossággal szemlélve nem szolgáltatnak elégséges indokkal a dialógusnak az autentikus platóni korpuszból való kirekesztésre.” (53.) És utána következik egy rendkívül körültekintően érvelő, remek tanulmány. De azért egy szkeptikus álláspontnál továbbjutni nem nagyon lehet: a jegyzetekben mindvégig a „szerzőről”, az „Epinomisz szerzőjéről” olvashatunk, sokszor magával Platónnal szembeállítva. És a dialógusnak van egy helye, ahol – a legtöbb értelmező szerint – a „szerző” szembe is fordul a platóni ideatannal. „Mert a lélek valóban legistenibb nemén kívül nincs semmi egyéb, ami testetlen [lenne].” (981b)

Rainer M. János (szerk.): A szovjet típusú rendszer időszakának vitatott kérdései. Kronosz Kiadó, Budapest, 2022, 347 oldal, 3950 Ft

A nyitó előadást tartó Valuch Tibor első megközelítésben az „államszocialista” terminust használja, és ennek átfogó értelmezési kísérleteit próbálja fölvázolni. Összesen hat ilyen kísérletet nevez meg, amelyek magyarázó erejét egyenként korlátozottnak tartja. Ugyanakkor jól érezhető, hogy Valuchot a megnevezésnél sokkal inkább érdekli az államszocializmus történetének kontinuitása és diszkontinuitása, a társadalmi struktúra átalakulása, valamint a fogyasztás szerepének növekedése.

A kötet címe azonban mintha az elnevezés kérdését állítaná középpontba: a számos lehetséges fogalom közül a „szovjet típusú rendszer” mellett teszi le a voksát.

Nemes Nagy Ágnes: A Névtelenek Senkiföldje. Szerkesztette és az utószót írta Ferencz Győző, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Szlukovényi Katalin. Jelenkor Ki­adó, Budapest, 2022, 816 oldal, 7999 Ft

Ez a kötet mindenesetre ékesen bizonyítja, hogy a versről való beszéd Nemes Nagy életművének egyik legnagyobb témája és kihívása. A költők csak nyöszörögnek, majd görcsösen bezárják a szájukat, és ez érthető, ugyanis „minden vers megmagyarázhatatlan”. (793.) Megmagyarázni (elemezni) azt, amit nem lehet, ez az igazi kihívás. És e kihívás mögött ott áll a modern költészet megrázkódtatása: „Lehet-e [verset] írni egyáltalán? Attól tartok, nem mondhatok mást, mint hogy írni nem lehet, de kell.” (17-18.)

A Történelem és osztálytudat magyar megjelenése után tíz évvel látott napvilágot egy igazi könyvészeti szenzáció: egy belső terjesztésre szánt négykötetes szöveggyűjtemény, amely e mű húszas évekbeli recepcióját mutatta be (a dokumentumokat az eredeti nyelven közölve). 1981-ben vagyunk tehát, a Lukács tanítványokat már elűzték és száműzték, a szocializmus pedig nagy válság felé sodródik. Erről az évről írta Csillag István: „Az 1981. év megszabta a szocializmus általános válságából kibontakozó magyar polgári demokrácia gazdasági keretfeltételeit.” (Beszélő 1999/1.) A szöveggyűjtemény szerkesztői, Krausz Tamás és Mesterházi Miklós egy rövid előszó végén ezt írják: „Kiadványunkkal megemlékezünk arról, hogy tíz éve halt meg Lukács György. Reméljük, hogy a kiadvány […] felhívja a figyelmet Lukács György műve és a kommunista mozgalom eszmetörténete történeti vizsgálatának sürgető szükségességére.”

Robert Schumann: Válogatott írások
Richard Wagner: Válogatott elméleti írások
Max Weber: A zene racionális és szociológiai alapjai
Arnold Schönberg et al: Írások az új zenéről

Platón: Phaidón
Fekete Éva: Lukács György
Heller Ágnes: Tragédia és filozófia
Steiger Kornél: Tanulmányok a sztoikus etika köréből

Friedrich Wilhelm Nietzsche: Jegyzetek a kései hagyatékból, I–VI. kötet. Attraktor Kiadó, Máriabesnyő, 2016–2020, összesen 703 oldal, egyenként 2200 Ft

A most recenzeált kis kötetek összeállítója és fordítója, Óvári Csaba ezt írja: „Tudományos körökben ma már szinte közhelynek számít, hogy ilyen formában nem lett volna szabad kiadni a töredékeket […]. Bezzeg Magyarországon még az ezredfordulón se csináltak nagy problémát mindebből. Minden teketória nélkül megjelentették ezt a sokak által teljesen tudománytalannak és idézetképtelennek tekintett változatot (A hatalom akarása, Cartaphilus 2002.).” (VI. 140-141.) Egy kicsit azért szeretném védelmembe venni: a kötet tényleg botrányos, de a recepciója révén jelentős kultúrtörténeti dokumentummá vált. (Óriási hatása volt a kor morálfilozófiai diskurzusára, kordiagnózisa beépült a szociológiai koncepciókba, Martin Heidegger pedig 1936-tól e könyv alapján tartotta a maga nagy Nietzsche-előadásait). 

Valuch Tibor: Mindennapi történeteink. Válogatott társadalomtörténeti tanulmányok, Kronosz Kiadó, Pécs, 2020, 274 oldal, 3200 Ft

Az egész kötet elméleti hátterét, a második tanulmány, a „piaci szocializmusról” szóló diskurzus áttekintése adja. Mit mondtak erről a kérdésről közgazdászok, politológusok, történészek és szociológusok? A tanulmány végén a szerző „csak” néhány közös vonás meghatározására vállalkozik. (46.) Mindenesetre ez az irodalmi áttekintés nem a személyességet állítja előtérbe. Az áttekintés kiindulópontja, az elsőnek bemutatott könyv, Kornai János, A szocialista rendszer című 1993-ban megjelent monumentális munkája. Ezt követően azonban nagyrészt tanulmányokba zárt koncepciók következnek, amelyeket aligha lehet ezzel a hatalmas könyvvel egy súlycsoportba helyezni.

Ketten egy új könyvről – Vajda Júlia: Ott, akkor... Túléléstörténetek a soából, Múlt és Jövő Kiadó, Budapest, 2020, 452 oldal, 4500 Ft

Az interjúk feldolgozása valóban bravúros; a rejtélyek ugyanis mindig más és más alakot öltenek: néha a kerülgetés, néha az elrejtés, néha a halogatás kap meghatározó szerepet. És miről szólnak a feldolgozott interjúk, így a maguk együttesében? Arról, hogy „ott és akkor” (ne is kérdezzük, hogy „hol” és „mikor”) mi történt, ártatlan és védtelen emberek százezreivel és millióival. Ott és akkor a lét valóban a halál felé irányult: mindenki ott állt a halálraítéltek sorában. De gyorsan le kell szögeznünk, hogy a könyv mégsem a halálról szól, nem a halottakról, nem a gyilkosságokról, a Dunába lövésekről és a koncentrációs táborok perfekt üzemmódjáról. Hanem a túlélőkről; akiknek a megmenekülése mégsem teljes sikertörténet.