(Sulyom) Agresszív, semmi más hazai növénnyel nem rokon. Kipusztíthatatlan. Holtágak lakója. Megfojt mindent. Pedig régen együtt élt sok más társával, a tündérrózsával, békaszőlővel, hínárfűvel. Semmit nem bíz a véletlenre, önporzással szaporodik. Levelei valósággal ellepik a víz felszínét, egyik levél sem nő a másik nyakára, úgy illeszkednek egymás mellé, mint a mozaik kőlapocskái. Kezdetben az iszapban gyökerezik, majd úszó hínárrá változik. Amikor beérik, termése meglehetősen hegyes, szigonyhoz hasonló szarvakat növeszt és a mocsár aljára süllyed, valósággal horgonyt vet az altalajba. Régebben harci eszközként is használták. Csapdafegyver.

Yishai Sarid: Az emlékezés szörnye
Julie Otsuka: Buddha a padláson
Ali Smith: Hogy lehetnél mindkettő
Olga Tokarczuk: Jakub könyvei

Irene Solá: Énekelek, s táncot jár a hegy
Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete
Ali Smith: Tavasz
Patricia Lockwood: Erről nem beszélünk

Tóth Krisztina: A majom szeme
Kun Árpád: Takarító férfi
Nádas Péter: Rémtörténetek
Gyung-Chul Han: Csillapító társadalom

Mint partoldalra kisodródott szemét, a vízben rendetlenül hánykolódnak a csónakok. Egyenes falú, szabályos trapéz alakú tákolmányok, mint teknők vagy koporsók. Két szín közül lehet választani. A világos régen fehér lehetett, mára inkább szürke, de leginkább mocskos. A másik fekete. Nyilván az is ugyanannyira ütött-kopott és koszos, mégsem nyilvánvaló testén a múló idő. Ha eszi is a kor, miért ne enné, legalább nem hivalkodik vele. A nőnek a világosabb tetszik jobban, van belőle kétszemélyes is. Végül két, egyszemélyes fekete mellett döntenek. Az evezők meglepően könnyű, élénk színekkel telepingált lapátok. A holtágból indulnak, sima a víz, közel a túlsó part. Épphogy elfér egymás mellett a két csónak.

Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska – Szakácskönyv, írta Beczkóyné Kner Piroska
Radnóti Zsuzsa: Megmozdult irodalom
Gerevich József: Szemfényvesztő művészet
Sebastian Barry: Egyezer hold

Valeria Luiselli: Elveszett gyerekek archívuma
Láng Orsolya: Pályamatricák
Darvasi László: Bolond Helga és más színdarabok
Spiró György: Mikor szabad ölni?

Vasárnap van, már elmúlt karácsony. Még áll a fa, plafonig ér. A szaloncukrokat apjával, suttyomban már kiették, a papírok árván, horpadtan lógnak az ágakon. Néhány habcsók lapul az ágak között. Egy új cipő a fa alatt, még nem szabad fölvenni, különben is két számmal nagyobb. Anya főz, apa rádiót hallgat. Jó ebédhez szól a nóta. Apa dúdol, anya hallgat. Anya inkább operaáriákat hallgatna, de apa átkapcsolja a Kossuthra. Anya szól, kész az ebéd. Grízgaluskaleves csirkelábakkal. Lehet szopogatni. A rántott csirkecomb ropog, a petrezselymes krumpli puha. Szilvabefőtt. Hosszú, sötét, csöndes a délután. Amíg ő leckét ír, amazok a konyhában sugdolóznak. Talán arról, milyen volt a szilveszter a Muciéknál. Tényleg, jut eszébe, a Muciék!

Darvasi László–Márton László–Tasnádi István–Závada Pál: Az ember tragédiája 2.0
Mary L. Trump: Túl sok és sosem elég
Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások
Guillermo Cabrera Infante: Trükkös tigristrió

Kántor Péter: Jég-öröm
Sylvia Plath: Az üvegbura – Mary Ventura és a kilencedik királyság
Bereményi Géza: Magyar Copperfield
Sz. Bíró Zoltán: Putyin Oroszországa

Kipenderítve lenni az angyalok karából, elég nagy rácseszés. A bukott angyal azonnal megsemmisül, semmivé válik, még a levegő is elfogy körülötte. Hiába könyörög, ígér fűt-fát, mi, hivatalban maradt angyalok nem foglalkozunk többé vele, miközben továbbra is szabadon levitálunk és szálldosunk, néha olyanok vagyunk, akár egy tollpihe, de azért célirányosan, sorsról sorsra illanunk.

Ugyanis az történt, hogy a Megváltó, szokásos hétfői angyaleligazításának végén, mintegy mellékesen, a tőle megszokott, mély tónusú, öblös zengőjén mélyen Gyűlöletke szemébe nézett, majd így szólt:

– Te pedig ki vagy rúgva!