Mióta a magyar kormány meghirdette az ún. gazdasági semlegesség politikáját, sokan találgatják, mit is takarhat a kifejezés. Az előzményekből az persze sejthető, hogy a gyakorlatban az innét is, onnét is haszonhúzásra való törekvést jelenti. Érdemes megvizsgálni, hogy e politikától függetlenül mi lehet a tartalma a gazdasági semlegességnek a nemzetközi kapcsolatokban.

Az alkotmányos helyreállítás kérdése az utóbbi évek időszakonként visszatérő témája Magyarországon. Vita akörül van, hogy vajon miként állítható helyre a jogállam a mai állapottal szemben, amely nem demokrácia és nem jogállam. Legutóbb április 25–26-án volt a tárgyban konferencia, ahol mások mellett Kis János filozófus is előadott (Jogállami átmenet – akkor és most, április 26.).
Ő is a többséghez tartozik abban a tekintetben, hogy a legalitást kivételes körülmények között áttörhetőnek véli, mivel a NER által létrehozott jogrendet nem találta alkalmasnak a továbbélésre. Kiemelhető tézise az, hogy egy jogszabály kritikus helyzetben csak valamilyen nem jogi cél végrehajtásának eszközeként (instrumentumaként) lehet érvényes (feltéve, hogy az adott cél is pozitívan értékelhető). A jog ilyen instrumentalista felfogásához képest lehetséges természetesen másféle megközelítés is.

Egy „tizenkettek csoportja” nevű szakértői közösség a francia és a német kormány megbízásából reformtervet készített, amely az EU átalakítására irányul. A csoport jelentését többévi munka után 2023. szeptember 19-én hozta nyilvánosságra. A reform szükségességét az váltja ki, hogy a geopolitikai változások következtében egyrészt előbbre hozandó a bővítés, másrészt viszont ezzel párhuzamosan meg kell teremteni egy nagyobb EU működőképességét. Ugyanakkor a jelentésnek része a jogállamiság kiterjesztése is, ami természetesen egyaránt vonatkozik a leendő és a jelenlegi tagokra.

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk,
és engedd, hogy közösen együk!
(Leonardo Boff)

Egy keresztény egyházról és a teológiáról sokkal inkább a báránykák jámborsága vagy az angyali doktor jut eszünkbe, mintsem a fennálló viszonyokkal szembeni ellenállás programja. Vannak azonban válságos idők, amikor közvetlen, átfogó és gyökeréig hatoló kritikára van szükség. Amikor olyan nagy az elnyomatás, hogy az igazság mellett kiálló teológus sem hallgathat a bajok láttán.

A katolikus világegyházba tömörült hívek egyazon Urat imádják, de nem ugyanúgy. Magában Rómában is megfogalmazódnak merevebb és rugalmasabb, mérsékeltebb és inkább progresszív nézetek. Az egyházon belül nyilvánvaló választóvonal a második vatikáni zsinathoz – a nyitás és újraépítkezés (aggiornamento) zsinatához – fűződő viszonyulás.

Ferenc pápa (Jorge Mario Bergoglio) budapesti látogatása (április 28–30.) nem a második rövid időn belül Magyarországon.  Tavaly ugyanis Ferenc egy nemzetközi rendezvény záróeseményén vett részt, amely történetesen Magyarországon volt, idén pedig hivatalos országlátogatást tett Magyarországon mint Vatikán Állam uralkodója.  Ez utóbbi rendezvényt demonstratív módon az első naptól az utolsóig a Magyar Püspökkari Konferencia és a magyar állam szoros együttműködése jellemezte, megtámogatva a mindent elárasztó magyar közmédiával.

A vendég meglátogatta a halmozottan sérült gyermekeket befogadó Vakok Otthonát, a Rózsák terén szegényekkel találkozott, és felvette a kapcsolatot a magyarországi tudományossággal is.  Nem volt megkerülhető a magyar állam vezetőinél tett udvariassági látogatás sem.  Nem szólt viszont látogatása alatt Ferenc a keresztény civilizáció védelméről, igaz, nem is bírálta nyíltan a magyarországi nemzeti populizmust és szuverenizmust.  A magyar egyház hivatalos reakcióját a legteljesebben a Magyar Kurír tudósításai tükrözik (www.magyarkurir.hu).

Az alábbiakban nem csupán a magyarországi látogatással foglalkozunk, hanem röviden bemutatjuk Ferenc egyházpolitikáját és lelkiségét, ami különös fényt vethet arra is, miként értékeljük a magyarországi pápalátogatást.

Korábban megjelent már egy cikk e lap hasábjain, amely a jogfolytonosság és a jogi formatisztelet fontosságát hangsúlyozta (Alkotmányos puccsok, ÉS, 2021/26., július 2.). Ebben az írásban a lex Zétényi ügyben hozott alkotmánybírósági határozatra (11/1992. [III. 5.] AB) figyelemmel ér­vek olvashatók amellett, hogy ha egy új rendet a választásokon – eset­leg – győztes, de a parlamentben csak egyszerű többséggel ren­del­kező demokratikus ellenzék nem a régi rendre vonatkozó szabályok betartásával kíván bevezetni, akkor a változtatás sem legális nem lesz, sem pedig legitim.  Ezen a nyomvonalon haladva az is megkérdezhető, hogy – figyelembe véve a magyar társadalom mély megosztottságát – helyes lehet-e az elmúlt hetekben hangsúlyossá vált újraalkotmányozás gondolata.

A lengyel alkotmánybíróság október 7-i határozatában (K 3/21.) arról fejtett ki véleményt, hogy az Európai Unió Bíróságának beavatkozási kísérletei a lengyel igazságszolgáltatási rendszerbe sértik a lengyel alkotmányt és Lengyelország szuverenitását.