Önéletrajzi regénytrilógiám harmadik részének befejezésén dolgozom, s eközben ért az a meglepetés, hogy kézhez kaptam a Szegeden élő kitűnő irodalomtörténész, Lengyel András új kötetét (Képzelet, írás, hatalom). A könyv egyik darabja, Az író-életrajz, egy ősi forma mai lehetőségei című műhelynapló meglehetősen érzékeny ponton talált el, tudniillik magam is éppen ilyesmit, „fikcióba átjátszó kulcsregényt" írok, aminek mint műformának a lehetséges forrásértékét Lengyel András egyfelől elismeri, másfelől megkérdőjelezi, és őszintén be kell vallanom, aggályait nem is tudom önvallató töprengés nélkül (de azzal sem) félresöpörni. (Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy a kötet többi írása, mint Lengyel munkái máskor is, lenyűgöz a manapság - sajnos - párját ritkító filológiai alaposságával, töprengéseinek gondolatgazdagságával. Azt pedig helyeslő, sőt lelkes fejbólintások közepette olvastam, ahogyan a vitába keveredett tudós szenvedélyesen és hatalmas tárgyi tudás birtokában az igaza mellett érvel.)

A magyar jobboldali hagyomány (1900-1948). Szerkesztette Romsics Ignác

Márai Sándor: Az írástudó. Pub­­licisztika 1925-1927
Márai Sándor: Kuruzslók hajnala. Publicisztika 1928-1930