Egy kiirthatatlan tévedés

Az EP-választások után több cikk is felidézte az 1939-es magyarországi, a szélsőjobboldal előretörését hozó választásokat, például Nyerges András Színrebontás - Remake, 1939 (ÉS, 2009/26., jún. 26.) vagy Bundula István Szélsőjobboldali áttörés 1939 pünkösdjén - Szerves fejlődés (Magyar Narancs, jún. 18.). Mindkettőben szerepel az a félrevezető állítás, hogy a szélsőjobb akkor kilencszázezer szavazatot kapott. Ezt az adatot sajnos felületes történészek terjesztették el a köztudatban, és legtöbbször úgy értelmezik, hogy akkor majdnem egymillió választó támogatta (volna) a nyilasokat és más jobboldali szélsőségeseket. 1939-ben viszont az ország nagy részén ugyanúgy két szavazatot lehetett leadni, mint az 1990 utáni magyar parlamenti képviselőválasztásokon. A különböző szélsőjobboldali pártlistákra leadott ötszázötvenezer, illetve az egyéni jelöltekre eső háromszáznyolcvanezer szavazatot ezért nem lehet kilencszázezer szavazatra „egyesíteni", mivel nagyobbrészt ugyanazon választók listás és egyéni szavazatáról van szó. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy 2006-ban az MSZP vagy a Fidesz-KDNP 4,5 millió szavazatot kapott (egyik felét a pártlistára, másik felét az egyéni jelöltjeire), ami összeadva már kilencmillió szavazat, és akkor még csak a két nagy pártot vettük... Ahogy ezzel a „kilencszázezres módszerrel" érdekes összehasonlításokat végezhetünk: 2006-ban a MIÉP-Jobbik több mint kétszázezer szavazatot kapott (százhúszezer listás, kilencvenezer egyéni), míg most 2009-ben a Jobbik négyszázharmincezret, azaz „csak" kétszer annyi szavazatot.

Az 1939-es választások kapcsán tehát jó lenne már elfelejteni ezt a kilencszázezres számot, s helyette a valóságos ötszázötvenezer szélsőjobboldali szavazatról és választóról beszélni. 

Ignácz Károly

történész

*

Hogy ki a felületes, és ki nem, arról lehetne vitatkozni. Magam például semmiképp sem nevezném felületes történésznek Lackó Miklóst, aki Nyilasok, nemzetiszocialisták c. könyve (Kossuth, 1966) 169. oldalán az 1939-es választásokról a következőket írja: „Az összes - lajstromra, illetve egyéni választókerületben - leadott szavazatból (...) a nyilasok és a nyilas jellegű csoportok, melyek jelöltjeiket 70-egynéhány választókerületben indítják, több mint 900 000 szavazathoz jutnak". Hogy a (ki tudja, milyen célt szolgáló) bagatellizálás, vagyis az 550 000-es szám nem stimmel, azt másfelől egy érintett, de saját dolgában alighanem kompetens tanú is igazolja. A Magyar Szó 1939. június 4-i számának 2. oldalán Hubay Kálmán szögezi le: „a Nyilaskeresztes Párt az országban 673 871 szavazatot kapott".