Éppúgy képes megragadni az efemer pillanatokat, mint felvillantani az időbe ragadt sorstalanságot. Írjon bár verset, tárcát, novellát, gyerekkönyvet vagy nagyepikai művet, elmesélt hiánytörténetei sokáig elkísérik az olvasót. Több mint három évtizede, 1989-ben jelent meg első verseskötete, az Őszi kabátlobogás, második regénye, A majom szeme pedig tavaly nyáron. Műfaji határátlépésekről, hiányokról és elfojtásokról, kicsorbult életekről és temetetlen halottakról is beszélgettünk.

► Váradi Júlia: Dobszerda. Park Könyvkiadó, Budapest, 2022, 436 oldal, 4999 Ft

Az ÉS olvasóinak felesleges hosszan bemutatni a Pulitzer-emlékdíjas újságírót, hiszen ezeken a hasábokon is rendszeresen publikál. Mint ismeretes, Váradi Júlia szakmai pályája a hetvenes évek elején indult a Magyar Rádióban, ahol olyan közkedvelt műsorokhoz adta a nevét, mint a Táskarádió, Ötödik sebesség, vagy a Gondolat-jel. Tartott mindez 2007-ig, amikor sokadmagával eltávolították a közszolgálati rádiótól. Az utóbbi években, sok egyéb tevékenysége mellett, a Klubrádióban látja vendégül szerda esténként a kultúra és közélet prominenseit. A vadonatúj könyvében (első interjúkötete – A szabadság foka – 2005-ben jelent meg) olvasható huszonkét beszélgetést, több száz Dobszerda-adás anyagából válogatta ki a szerző. 

► Rachel Cusk: Körvonal-trilógia – Babérok (3. kötet). Fordította Kada Júlia. Park Kiadó, Budapest, 2022, 241 oldal, 3500 Ft

A Körvonal-trilógia befejező darabja (Babérok) kompakt alkotáslélektani zárlata a ciklusnak. Már a regény keretes szerkezete – ezúttal is egy repülőúttal indul a történet – az úton levés-toposza mellett visszautalás a nullpontra. Mialatt a narrátor újfent részt vesz egy irodalmi fesztiválon és egy írókonferencián, Rachel Cusk szerét ejti annak, hogy ne csak a házasság, szülő, gyerek (Faye időközben újra férjhez megy) komplikált háromszögéről, hanem a brexitről, gender-szempontokról, élethazugságokról is véleményt cseréljenek a regényszereplők.

Már az első, 2020-ban debütált regényét is igen jól fogadta a közönség. Az eddig négy kiadást megélt Szív utca többgenerációs családregény, amelyben hat nemzedék sorsnarratíváját beszéli el a szerző. Gurubi Ágnes nemrégiben megjelent második könyvének is az identitáskeresés a kulcsszava, de az új regényben az énkutatás jelen idejű. A Másik Isten egy deficites házasságban élő, harmincas évei derekán járó nő története, aki az apja halála után talajvesztetté válik, s miközben végigjárja a gyászmunka összes stációját, rátalál az elsöprő erejű szerelem. A kétkötetes íróval életválságokról és hiányokról, szexuális tabukról éppúgy szót ejtettünk, mint a Másik Isten kevercs nyelvezetéről. 

► Bret Easton Ellis: Fehér. Fordította Sepsi László. Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 324 oldal, 3999 Ft

A könyv első részéből megtudhatjuk, hogy milyen volt gyerekeskedni a hetvenes évek Amerikájában egy felső-középosztálybeli (fehér) srácnak, aki felett nem köröztek a túlaggódó „mai helikopterszülők”. Ezáltal a tizenéves Bret horror-regényeken és korhatáros filmeken szocializálódott, amelyek nemcsak átvezették a felnőtt létbe, de nagymértékben „fejlesztették az irónia iránti érzékét” is. A megkerülhetetlen írópéldaképek – Stephen King és Joan Didion – munkái pedig intellektuális lépegető-kockákat jelentettek számára a pályája elején.

Mi számít igazán: ami valójában megtörténik, vagy amire később valóságként emlékezünk? A kamaszkori énkeresésben és a felnőttkori identitáskutatásban meddig tart a személyes múltrekonstrukció, és mikortól érvényesül az írói fantázia? Nagy Gerzson szikár stílusú, montázsszerűen építkező kisprózái és nagyobb lélegzetvételű munkái, a Délután apámmal, illetve az Ablak az Ontario-tóra, nemcsak az iménti kérdéseket feszegetik, de körbejárják az elmúlás tematikáját is. A negyvenhét éves szépíróval a két prózakötete nyomán beszélgettünk apa-fia viszonyról, a rendszerváltás környéki valós és fiktív emlékképekről, a se veled, se nélküled férfi-nő kapcsolatokról, és szóba került a pillanatnyi írásstop is.

Richard Osman: A férfi, aki kétszer halt meg. Fordította Orosz Anna. Agave Könyvek, Budapest, 2021, 368 oldal, 4480 Ft

Ha valaki, Richard Osman igazán tudja, hogyan lehet agyafúrt rejtvényekkel rabul ejteni a közönséget. A brit tévés producer és műsorvezető, mielőtt regényírásba kezdett, csaknem három évtizeden át adta a nevét nagy nézettségű kvízjátékokhoz. Állítása szerint, őt is meglepetésként érte, hogy első regénye (The Thursday Murder Club, 2020) szabályosan felrobbantotta az angol könyvpiacot. Nálunk tavaly májusban jelent meg A csütörtöki nyomozóklub, és idehaza is azonnal a sikerlisták élére került. Az idén ötvenegy éves szerző debütáló regényének folytatására – The Man Who Died Twice, 2021 – nem kellett sokat várniuk a rajongóknak. S bár önállóan is olvasható a krimisorozat második, szintén bestsellerré vált kötete – A férfi, aki kétszer halt meg –, már csak az élvezet kedvéért is érdemes a nyitódarabbal kezdeni.

Új oldaláról mutatkozott be nemrégiben Ragályi Elemér. Bár néhány éve visszavonult az aktív filmezéstől, a művészi kreativitása nem ment nyugdíjba. A világhírű operatőr-rendező a könyvhétre időzítve jelentkezett első, Mancikám, Déneském és még sokan mások című novelláskötetével. A privát családtörténetek nyomán beszélgettünk szunnyadó írásvágyról, a személyes és nagybetűs történelem kapcsolódási pontjairól, erős nőkről és karizmatikus férfiakról, ahogyan az is szóba került, tervezi-e a hat évtizedes filmes pályájának emlékképeit papírra vetni.

Michael Chabon: Fenegyerekek
Guillaume Musso: Regényélet
Janne Teller: Gyere
Richard Flanagan: Első személy

Az elmúlt évtizedekben találkozhattunk a nevével lemezborítón éppúgy, mint tudományos kötetek címlapján. A rendszerváltás óta tanított vallásbölcseletet, megalapította a Logos Kiadót, és létrehozta az Új Dimenzió Műhely kvartettet. A kontrabasszus-klarinétművészként és bibliakutatóként egyaránt ismert Babits Antal nem váltott ugyan teljes profilt, de mindenképpen új fejezetet nyitott a könyvkiadás területén, amikor a pandémia idején online formában, ingyenesen elérhetővé tette legújabb tudományos munkáját. Az Ószövetségi szómutató szótár nyolcezer oldalas digitális kiadvány, ami a héberül nem tudóknak is felkínálja az eredeti szöveg tanulmányozását, illetve bármelyik bibliafordításhoz használható. A Scheiber-díjas vallásbölcselővel az elektronikus tudástárral kapcsolatban beszélgettünk tudomány és művészet konkordanciájáról. 

Joanna Rakoff: Egy évem Salingerrel. Fordította Bozai Ágota. Helikon Kiadó, Budapest, 2021, 389 oldal, 3799 Ft

Egy magánéleti válságpillanatban (Joanna önimádó barátja – Don – egyedül megy el a legjobb barátja esküvőjére), nyolc hónappal azután, hogy belépett az ügynökséghez, Ms. Rakoff úgy dönt, hogy egy hosszú hétvégén elolvassa a Salinger-összest. A könyvek elementáris erővel hatnak rá. A szerző minderről így ír: „Salinger brutális és komikus és pontos (…) a Salinger-történetek olvasásának élménye olyan, mintha Salinger maga suttogná élete történéseit a füledbe.”

Amikor Janne Tellerrel megbeszéltük ezt az interjút, már érződött a puskaporszag a levegőben, de még békeidőt írtunk, legalábbis itt Európában. Az időközben kiéleződött orosz–ukrán konfliktus bár átrendezte a beszélgetésünket, teljesen nem szabta át. A dán író, esszéista szépirodalmi munkái ugyanis eleve olyan morálfilozófiai stoptáblák, amelyek a magánharcok és a világszínpadon zajló atrocitások széles körét járják körbe. Janne Tellerrel a magyarul megjelent kötetei – Semmi, Minden, Ha háború lenne nálunk, Macskaköröm – és a legfrissebb regénye: Gyere kapcsán beszélgettünk traumairodalomról, létfilozófiai kérdésekről, és hangsúlyosan szót ejtettünk Putyin hatalmi ámokfutásáról.

Deborah Feldman: Exodus – Hogyan találtam meg a saját utam, miután kiléptem a haszid közösségből. Fordította Getto Katalin. Libri Könyvkiadó, Budapest, 2021, 426 oldal, 3999 Ft

Kevesen merik olyan bátran a kezükbe venni a sorsuk irányítását, mint tette azt Deborah Feldman, aki megelégelve a rá és névtelen sorstársaira osztott női szerepet, kilépett a kíméletlenül férficentrikus, hermetikusan zárt haszid életközösségből (értsd: a brooklyni Williamsburgben található szatmári ortodox közösségből). Bár a XXI. században logikus lépésnek tűnik hátat fordítani egy olyan anakronisztikus mikrovilágnak, mint ez a fojtogató vallási közeg, az újrakezdés embert próbáló feladat. Elvégre mit tud kezdeni magával egy kisgyerekes anya, itt és most Deborah Feldman, aki hirtelenjében a senkiföldjén találja magát? A kitartó olvasó természetesen nem marad kétségek között, mivelhogy az Exodus maradéktalanul feloldja az Unortodox kérdőjeleit.

Ingo Schulze: Jóravaló gyilkosok. Fordította Nádori Lídia. Prae Kiadó, Budapest, 2021, 260 oldal, 3990 Ft

A Jóravaló gyilkosok úgy indul, mint egy kései Dickens-regény. Az első fejezetben, a mindentudó narrátor látszólag kiteríti az összes lapját, mialatt elbeszéli a drezdai antikvárius több évtizedet felölelő élettörténetét. Az 1953-ban született Norbert Paulini, akinek mondhatni a bölcsőjét is könyvek ringatták, már gyermekként eldönti, hogy az olvasást választja élethivatásául. A könyv főhőse maradéktalanul be is váltja az ígéretét, amikor fiatalon elhunyt édesanyja nyomdokaiba lépve, megnyitja saját antikváriumát.

John Cleese: Csak kreatívan!
Stephen King: Az írásról
John Rodden: George Orwell
Ingmar Bergman: Munkanapló I. – 1955–1974; Munkanapló II. – 1975–2001

Eve Harris: A Kaufman lány há­zas­sága. Fordította Mesterházi Mó­ni­ka. Libri Kiadó, Budapest, 2021, 424 oldal, 3999 Ft

A londoni születésű szerző, bár nem vallásos családból származik, így a Man Booker-díjra jelölt könyve nem tekinthető autobiográfiának, a témaválasztása mégiscsak személyes indíttatású. Eve Harris a 2000-es évek elején egy ultraortodox zsidó lányiskolában tanított, így behatóan megismerkedhetett szülővárosának haredi közösségével, illetve testközelből is megtapasztalta a hagyományos hitélet, amikor férjhez ment egy ortodox rabbihoz. A debütáló kötetnek már a címe felfedi a cselekmény magját, de ettől még senki ne higgye, hogy A Kaufman lány házassága (The Marrying of Chani Kaufman) szimpla kontyalávaló olvasmány.

Esi Edugyan: Washington Black. Fordította Gy. Horváth László. 21. Század Kiadó, Budapest, 2020, 364 oldal, 4490 Ft

Esi Edugyan harmadik regényének olyan rabszolga-narratívák ágyaztak meg, mint például a Nobel-díjas Toni Morrison 1987-es remekműve Beloved (A kedves, Novella Kiadó, 2007. fordította M. Nagy Miklós) vagy Colsen Whitehead – A föld alatti vasút (The Underground Railroad, 2016) - nagyívű alkotása. (lásd róla kritikánkat: Csuhai István: Amerika alagútban, ÉS 2017/48. december 1.) Hasonlóképpen az iménti művekhez, a kanadai írónő könyve is egy forrongó, változó korszak – a XIX. század harmadik évtizede – számunkra kevéssé ismert történelmi eseményeibe enged bepillantást.

Joseph O’Connor: Árnyjáték. Fordította Falcsik Mari. Helikon Könyvkiadó, Budapest, 2020, 427 oldal, 4499 Ft

A kortárs ír szerző polifonikus technikával szerkesztett regénye azokra a sorsdöntő évekre fókuszál, amikor Bram Stoker és a kor két briliáns színészegyénisége – a közönségkedvenc Ellen Terry, illetve a viktoriánus éra legnagyobb Shakespeare-előadója, Henry Irving – között élethosszig tartó bensőséges kapcsolat alakult ki. Az O’Connor-mű alaptónusát ennek a szerelmi-baráti háromszögnek a lelki hullámzása adja, de a sokszólamú narratíva alkalmazása egyértelmű főhajtás Bram Stoker remekműve előtt. Az Árnyjáték – hasonlóan a Drakula (Dracula, 1897) nyelvezetéhez – naplórészletek, levelek és korabeli újsághírek szövegeiből építkezik.

Megkérdőjelezhetetlenül brit, de ugyanakkor virtigli européer. Éppolyan franciás sikkel fogalmaz a mindennapok banalitásairól, mint amilyen magától értetődő természetességgel közelít az élet-halál kérdésekhez. Hasonlóképpen nem riad vissza a kiszámítható narratív kliséktől sem, mert még egy üres frázist is képes többletjelentéssel felruházni. Szépírásaiban nem különülnek el élesen a műfajok és válfajok, mert a rövidebb-hosszabb munkáiban nagyjából (irodalom) és egészében (élet) minden összefügg és szervesül. Teszem azt, amit ő nem tud Gustave Flaubert-ről vagy a francia gasztronómiáról, azt talán nem is érdemes firtatni. Úgy gondolkodik, mint egy angol, s közben úgy kontemplál, mint egy született francia. S hogy ki ő? A kortárs brit irodalom doyenje a 75 éve született Julian Barnes, aki írjon bár esszét vagy regényt, vagy éppenséggel disztópiát, így vagy úgy, de minden esetben belecsempész a szövegbe egy árnyalatnyi franciaságot, önreflektív élet­elemet meg egy csipetnyi angol humort.

Sokan habzsolják a bűnügyi történeteket, de ettől még nem válnak krimiíróvá. Szerencsére. Richard Osman nevét azonban érdemes megjegyezni. A népszerű brit tévés producer és műsorvezető ugyanis a karanténidőszak alatt összehozott egy falrengető detektívtörténetet. A tavaly szeptemberben megjelent krimi – The Thursday Murder Club – pillanatok alatt bestsellerré vált. A regényből több mint egymillió példány kelt el Angliában, de még jóval a zajos siker előtt Steven Spielberg produkciós cége megvásárolta a könyv filmjogait. Richard Osman szerencsesorozata azóta is tart. Néhány hete átvehette az év brit írójának járó elismerést, és már alig várja szeptember 16-át, amikor is a bestseller folytatása – The Man Who Died Twice – megjelenik az Egyesült Királyságban. Itthon május elején debütált A csütörtöki nyomozóklub (fordította Orosz Anna, Agave Könyvek, 2021), és nálunk is azonnal a sikerlisták élére került (Kritika róla: Csuhai István: Egyszóval angol, ÉS, 2021/25., jún. 25.). A hazai olvasóközönségnek sem kell sokáig várnia a második kötetre, mert év végére magyarul is elérhető lesz A férfi, aki kétszer halt meg.

De mit tud ez az Osman-krimi, ami a kritikusoknak és az olvasóknak is ennyire bejön? Nos, a regény egy csendes-békés angliai nyug­dí­jas­otthonban játszódik, főszereplői pedig olyan hetven pluszos karakterek, akiknek eszük ágában sincs a szobamagányukban unatkozni. Minden héten összejönnek, hogy meg­oldatlan ügyeket vitassanak meg, majd amikor gyil­kosság történik a faluban, a botcsinálta detektívek akcióba lendülnek. A brit szerzővel egyebek mel­lett a biztos siker receptjéről, a múlt és a jelen pár­beszédéről, illetve a könyv fineszes karaktereiről beszélgettünk, és természetesen szóba került a Spielberg-féle adaptáció is.