Ruff Borbála

(Karinthy Ferenc: A bicikliző tigris. Szacsvay László előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

Miután Karinthy Ferenc galád próbatételként Déryt saját, korábban elhangzott szavaival szembesíti, Déry megjegyzi: „Milyen szép gondolatok jutnak az eszedbe! Miért írsz te ilyen gyönge dolgokat?”, de Nagy László, Heltai, Tersánszky, Füst, Kassák, Veres, Szabó Lőrinc is feltűnik mint az elbeszélő felolvasóestjének állítólagos résztvevője. És a csattanóban egy közel sem kortárs neve is elhangzik: „Vörösmarty nem volt ott?”, kérdezi bosszúsan Z. Z., a költő. 

Tovább

(Háy come Beck. Előadja: Háy János és Beck Zoltán. Zajzajzaj Kft., 2018)

Nem túlzás azt állítani: ők az ős-rájátszásosok. A Rájátszás zenés irodalmi est vagy inkább irodalmi koncert az ő pódiumestjükkel párhuzamosan született 2011-ben, velük együtt olyan írókat-költőket is „zenés színpadra” szólítva, mint Kemény István, Erdős Virág vagy Grecsó Krisztián, és olyan dalokat létrehozva, mint az Erdős Virág–Kollár-Klemencz László „rájátszásából” született Ezt is elviszem magammal, amelyet a közönség egy része a magyar közérzet himnuszaként hallgat-énekel. Ez utóbbi adja a fonalat, mi is a Rájátszás és a Háy come Beck működési elve: a dallam újraértelmezi a verset, örök idejűségéből kiemelve egy adott pillanatban érvényesülő dalszöveggé alakítja át. Ennek érdekében húzható-cibálható, a dallamnak alá van rendelve.

Tovább

Szarvas József–Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi..., Magvető Könyvkiadó, Tények és Tanúk sorozat, Budapest, 2018, 350 oldal, 3999 Ft

A Nemzeti választóvonal nemcsak a színész életében, de a kötetet illetően is. Az életrajzból megtudjuk, hogy a szereplehetőségek mellett a Kaszás Attilához fűződő barátság legmélyebb időszaka ez, s ráadásul egy később megvalósult közös terv bölcsője. A Felvidéken, Zsigárdon Kaszás Attila nagyapai örökségéből – melyet a színész a falunak adományozott – alapított kultúrház testvéreként Szarvas az őrségi Viszákon hozza létre a Pajtaszínházat, falán Kaszás Attila bronz emlékművével. Amivel az önazonosság kérdése nyugvópontra jut: „visszavásárolja magát a szegénységbe”.

Tovább

(Daniel Kehlmann: Hírnév. Regény kilenc történetben. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Mácsai Pál a felolvasásban – ha a téma engedi, és általában engedi – a kehlmanni alkotói szándékkal egyetértésben választ tónust és hangnemet.  Az ironikus látásmód mellőzi a tanítani akarást, azt, hogy a szövegek feltétlenül a befogadóra hatni kívánó üzenetként működjenek. A hangoskönyv műfaji önmeghatározása – „regény történetekben” – a rendezői elv: a Hírnév voltaképp kísérlet, amely a szövegszerkezettel való játékra irányul.

Tovább

(Csáth Géza: A varázsló halála. Móricz Zsigmond: Barbárok. Mindkettőt előadja és rendezte Hegedűs D. Géza. Ventus Libro Kiadó, 2018)

Az azonos kor, a közös naturalista-realista hagyomány és a közös műfajiság szembetűnő kapcsolódási pont ugyan, de velük véget is ér a hasonlóságok sora. Sőt Hegedűs D. Géza előadásmódja csak erősíti a hangoskönyvek közötti különbözőségeket.

Tovább

(Autósmesék. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Rigó Béla korábban úgy nyilatkozott, ez a válogatás, amelynek kortárs szerzőit arra kérték fel, írjanak autósmeséket, azért különleges, mert darabjai annál többet mondanak, minél öregebb a hallgatójuk (Csodaceruza, 2010). Ebben sok igazság van. Ma már kevesen tudják, miért nevezték a Zaporozsecet Hruscsov utolsó bosszújának, ezek a mesék mégsem csak a nosztalgiázókéi – a kiselejtezett autó szomorúsága ugyanis még egy négyéves számára is megindító.

Tovább

(A. A. Milne: Micimackó. Előadja Alföldi Róbert. Hungaroton, 2018)

Az első meglepetés mindjárt a felütés: Az olvasóhoz című bevezető hallatán nem is sejtjük, ki a megszólaló – ő lenne Micimackó? Mély hang és lassú, megfontolt, már-már akadozó beszéd az övé, és csak percek után ismerjük fel: ez nem más, mint medvedörmögés. Alföldi Pagonyában minden szomorkás, és ha a Karinthy-fordítás humorát hiányoljuk, keresgélhetünk egy ideig, mire a derűt megtaláljuk.

Tovább

(Mikszáth Kálmán: Novellák. Előadja Gáspár Sándor. Hungaroton, 2018)

„Próbálkoztam, magamban, az írók-távoli közeli besorolásával. Babits távoli, Kosztolányi közeli, Kemény Zsigmond távoli, Mikszáth közeli” – írta Esterházy Péter, és ennek a közelségnek tanújelét adta munkáiban, a Termelési-regényben vagy az Estiben, hogy csak a legkézzelfoghatóbb párhuzamokat emeljük ki. Bizonyára Gáspár Sándornak is, ahogyan mindannyiunknak, megvan a maga besorolása, és abból, hogy miként olvassa fel ezeket a Mikszáth-novellákat, sejthetjük, Mikszáth közel állhat a színészhez.

Tovább

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Előadja: Epres Attila. Kossuth–Mojzer Kiadó)

Epikai keretbe kényszerített dráma, amely színpadon él igazán – emlékszünk Agárdy Gábor és Avar István játékára az Iglódi István rendezte darabban vagy a Jeremy Irons főszereplésével játszott angol nyelvű, Londonban színre vitt változatra –, hangzó szövegként. E tekintetben meglepő, miként reagált Márai a Pesti Hírlap kérdésére, miért nem ír színpadi művet.  „Kikérem magamnak, én mindig tisztességes ember voltam” – válaszolt ingerülten.  Pedig egy évtizedes párbeszéd lezárása csak a papírról elemelve, színpadon és lemezen  üt akkorát, mint egy margóvágó.

Tovább

(Radnóti Miklós: Ikrek hava. Előadja Gálffi László. Hungaroton, 2018)

A fentiekből következik, hogy bármilyen provokatív is az állítás, mégis megállja helyét, hogy az Ikrek havának – mint azt Turi Tímea egy tanulmányában megjegyzi (Tiszatáj, 2009. május) – és a belőle készült hangoskönyvnek a hazugság a fő motívuma. De, tegyük hozzá, a szó legszelídebb értelmében.

Tovább

(Cserna-Szabó András: Sömmi. Előadja Stohl András. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Gazdag láda ez. Műfaji szintézisének köszönhetően ott vannak a Sömmiben a  történelmi regény, a vámpírtörténet vagy az erotikus, illetve a gasztroirodalom nyelvi kifejezőeszközei, és ott vannak a Krúdy-, Mikszáth-, Tömörkény-vendégszövegek is, amelyeket a korabeli, Szeged környéki népnyelvbe ágyazottságuk miatt csak a figyelmes hallgató vehet észre. Sokrétegű ez a szöveg, amely úgy öleli magához a hallgatót, „mint tót a hajnalt”. És magához öleli a szöveg Stohl Andrást is.  Lélegzetvételnyire sem esik ki szerepéből, ami furcsa, vagy inkább hihetetlen, mert közben a legapróbb szövegegység, akár egy igekötő kimondásának mikéntje is átgondoltnak hat.

Tovább

(Szabó T. Anna Kyoto: Senki madara. A szerző előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)  

E történet tágabb értelmezési tartományt igényel. Lázadás vagy inkább az ember döntésszabadságának elfogadása? Modern mese az empátiáról és a toleranciáról, akár kulturális, akár személyes viszonyok egymásnak feszüléseként értelmezzük. „Szárnya-e? Ujja-e?”, végtére is mindegy. Megérint, és ez a lényeg.

Tovább

 (Kosztolányi Dezső: Novellák. Előadja Lukács Sándor. Hungaroton, 2017)

„Csodálkozom, mennyi emlék-poggyászt cepelünk magunkkal, mennyi mindent, amiről nem is tudunk, mennyi mindent, ami dermedten hever bennünk, s egyszer talán még majd életre kel, vagy talán sohase kel életre többé.” Ezeknek a novelláknak az emlék-poggyászokkal sújtottak a szereplői.

Tovább

(Szabó Magda: Sziluett. Előadja Molnár Piroska. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Az összegző szándék érezhetően közös. Szabó Magda esetében védjegy. „Egy kislány[é], aki a mennyországban töltötte a gyermekkorát, szülei félistenek. Nem idill ez, hanem teljesség” – mondta Esterházy az Ókút szerzőjéről. Molnár Piroskánál is időszerű, jól látszik ez a Rózsavölgyi Szalonban játszott Emberi hang című dalestjéből, amely pályája egy-egy fontos állomásához irányítja a hallgatót.

Tovább

(Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány. Előadja Kern András. Hungaroton, 2017)

Mi az alkalmas forma arra, hogy ezeknek a regényeknek a lényegéből átszivárogjon valami? A rajz „nyelve” képes volt arra, hogy visszaadja a kalandregény-paródiákba mentett korabeli pesti humort, a pesti utca alakjait.  A hangzó anyag erőssége máshol keresendő: egy-egy regényfejezetet elemel a papírról, és életre kelt valamit, ami nagyon is rejtői: a kabaré hagyományát.

Tovább

(Roald Dahl: Charlie és a csokigyár. Előadja Stohl András. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

Rokon értelmű elismerő kifejezéseket kerestem korábban Kálloy Molnár Péter Jámbor örömök című Dahl-hangoskönyvét illetően, de Stohl András lemeze azoknál is erősebb szavakat hív elő. Elsősorban a bizarr ötlet miatt. Nem először vág bele a kiadó, hogy neverlandi utazást vegyen hangoskönyvre: Óz vagy Aliz csodaországa a példa erre. Egy a leginkább vizuális hatásokra épülő történet megállhatja a helyét csak hangzó anyagként is – ez tény. A lényeg a szereposztás: a megfelelő egyetlen emberre bízni az egészet – maradva az említett meséknél Mácsai Pálra vagy Ónodi Eszterre. Most Stohl Andrásra.

Tovább

(Szerb Antal: Novellák. Előadja Máté Gábor. Hungaroton, 2017)

Don Quijote fiai, a szerelemi gyötrődést – vagy épp az ellentettét, a „magányosság úri magánügyét” – tudatosan választók társasága a szereplőgárdája a Szerb Antal novelláiból válogatott hangoskönyvnek, bár az utolsó szöveg, A menthetetlen kivétel, de a drogként ható művészi szenvedés mint téma – és a szöveg címe is – sejteti, ezzel a szöveggel sem fordított hátat az író a lovag családfájának.

Tovább

(Nemes Nagy Ágnes: Bors néni könyve. Előadja Molnár Piroska, Móra Könyvkiadó, 2016)

Molnár Piroska neve erősebben kötődik a köztudatban Bors néniéhez, mint Nemes Nagy Ágnesé. Ezt az aránytalanságot mindenképpen helyrebillenti a Móra kiadó Bors néni könyve című hangoskönyve, amelyen lényegében az eredeti kötet anyagát olvassa fel Molnár Piroska. Szép kompenzáció. Bors néni karaktere helyett most a mesélőé lesz az övé, perspektívát vált tehát, de addig mégsem megy el, hogy kívülálló legyen a történetben. (…) A hanganyagba sűrűsödik valamiképp színpadi játéka is, vagy inkább a több mint húszéves szerep szeretete, így „minden olyan, csak más”.

Tovább

(Lewis Carroll–Varró Zsuzsa–Varró Dániel: Aliz kalandjai Csodaországban. Előadja Ónodi Eszter. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

A bolondság nélkülözhetetlen ehhez a meséhez, és tág határokat jelöl ki. Egy olyan történet esetében, ahol a szereplők versenyeznek ugyan egymással, de mindenki arra és addig fut, amerre és ameddig akar, a felolvasás is „szabad verseny”, az előadó magát hívja ki, és a kérdés az, meddig akar elmenni. Ónodi végül egészen messzire jut: karaktereit hol alaposan, hogy érintőlegesebben dolgozza ki.

Tovább

(Lackfi János: Milyenek a magyarok? A szerző előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2017)

Nincs szó megbocsátanivalóról. Noha a Milyenek a magyarok? hangoskönyv nem precíz, éleslátó útikalauz, a maga nemében speciális: a kötelező „műveltséganyag” mellett mindennapi jelenségekre világít rá (például a Magyar Ember mindig talál „ügyesebb, okosabb, furfangosabb megoldást”). Még véletlenül sem „istenien steril”, de hát a magyar ember szokásrendszere sem az.

Tovább
Élet és Irodalom 2020