Ruff Borbála

(Best of Hofi. Hungaroton, 2019)

A csak körülírható Hofi-jelenség, a spontaneitás, a nyelvi humor, a gyári munkás karakterének megtévesztésig hiteles eljátszása a kimagaslóan erős színpadi jelenléttel, valamint a rendszer és a magyar ember egészen egyedi paródiája visszahozhatatlan. Hogy kicsoda Hofi, és ki állt mögötte, ma csak sejthető, és ez a kérdés talán leginkább az újabb generációkat foglalkoztatja, de egy biztos, felülmúlhatatlan tehetség volt. Vannak kísérletek az életre keltésére – a tévé csak ritkán sugározza, vajon miért? –, amelyek közül a bakelit utódja jár a legközelebb ahhoz, hogy visszaadjon valamit Hofiból, bízva a hallgató emlékezetében.

Tovább

Erlend Loe: Leltár. Fordította Lőrincz Balázs Bendegúz. Scolar Kiadó, 2019, 159 oldal, 3450 Ft

Ha Loe legutóbbi magyarul megjelent regénye, a Doppler hazatér (Scolar, 2017) után azt gondoltuk, a szerző páratlan humora – ami e regények erőssége – és világképe sötétebb már nem lehet, tévedtünk. Gátlástalanul hazudó könyvesbolti csinovnyikok és gátlástalanul hazudó kritikusok e könyv szereplői – akárcsak hétköznapi életünké –, mert ugye ha valaki életében először olvas Nina Fabertől bármit is, képes lehet-e minősíteni költészetét? Csakis hazugság árán.

Tovább

(Ottlik Géza: Hajnali háztetők. Előadja Rátóti Zoltán. Titis Kiadó, 2019)

„Egyetlen őszinte pillanata a hallgatás lenne” – mondja Bébé Halász Péterről, a bravúros szemfényvesztőről, amit csak azért idézünk, mert Rátóti Zoltán Ottlik-adaptációjára éppen az ellenkezője igaz. Azért persze van közte és Halász között azonosság: szemfényvesztő Rátóti is, a szó legjobb értelmében. Hiszen a végeredmény: a legvalóságosabb illúzió.

Tovább

(Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája. Előadja Ficza István és Nagy Zsolt. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

Milyen megfontolásból olvassa fel A lélek legszebb éjszakájának novelláit két ennyire különböző habitusú és temperamentumú színész? Miként lehetséges, hogy alakításukban az elbeszélő Maros Dániel, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából tudósító újságíró-fotóriporter – tudjuk, ő Jászberényi alteregója – egyszer kiábrándult, az alkoholtól és a cigarettától rekedtes hangú, önpusztító fiatal férfi, máskor pedig olyan, mint egy nyegle úri fiú? Hetyke, cinikus, felsőbbrendű. És végül: beleoltható-e ezt a két eltérő előadásmód akár egyetlen szövegbe?

Tovább

(Varró Dániel: A szomjas troll. Előadja: Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

Nem az első közös lemeze ez Mácsainak és Varrónak, a színész olvasta fel korábban a Túl a Maszat-hegyen című verses mesét – sokan ebben a formában találkoztak először és szerették meg a tiszták és pacák hadakozásának történetét –, és ő az előadója a Szívdesszert című verseskötetnek is. Jól beszéli és érezhetően kedveli Mácsai ezt a hétköznapiságra, néhol szlengre épülő költői nyelvet, amely – mint a Maszat-hegy esetében – hexameterben, tercinában vagy akár Anyegin-strófában szólal meg. Az északi folklórra építő paródiáé, A szomjas trollé más és mégis hasonló mesevilág, amely feltárja, mi van a Maszat-hegyen túl.

Tovább

(Kazuo Ishiguro: Noktürn. Csellisták. Előadja Schmied Zoltán. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

A Noktürn főszereplője képtelen olyan ajtókon belépni, amelyeket nem a zene, hanem a protekció nyit meg, ezért esélytelen a világhírre, a Csellisták főhőse pedig megkérdőjelezi saját tehetségét, amikor kiderül, mestere csak saját képzeletében virtuóz. Kazuo Ishigurónál nincs helye az áltatásnak vagy önáltatásnak. Az igazmondáshoz viszont – ahogyan a lemez esetében a hiteles előadásmódhoz – kevés eszköz is elég, mert ha a szólam pontos, nincs annál sokatmondóbb.

Tovább

(Tóth Krisztina: Felhőmesék. Előadja Szinetár Dóra. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

A Tóth Krisztina-mesék rendhagyóak abból a szempontból, hogy gyakran elhallgatni próbált, de végül kitudódott eseményekről beszélnek. A korábbi mesekönyvek közül az Anyát megoperálták (2015) vagy A lány, aki nem beszél (2015) feltétlenül ilyen, és hiába könnyedebb, de a hangoskönyv is a sorba illeszthető. A könnyedség azonban nemcsak Tóth Krisztinának köszönhető, hanem az előadónak is. Aki nem hiszi, annak érdemes utánajárnia.

Tovább

(Szabó Magda: Csigaház. Előadja Törőcsik Franciska. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

Károlyi Csaba a Csigaházról azt írta, jó, hogy megszületett, mert megtudtuk, „miből lett a cserebogár” (Ex libris, ÉS, 2019/12., márc. 22.).  A hangoskönyv esetében ennek pont a fordítottja igaz. Noha Törőcsik Franciska nem először alakítja egy nagy formátumú személyiség fiatalkori mását (itt van mindjárt Mészáros Márta filmje, az Aurora Borealis), tévedés lenne azt gondolni, hogy bárminek is az elején jár.  Hacsak nem annak, hogy hangoskönyvet olvasson fel. Hogy ez nem az első és utolsó, abban őszintén reménykedünk.

Tovább

(Egressy Zoltán: Júlialepke. Előadja Ónodi Eszter. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019) 

Noha Egressy 2017-ben, az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Júlialepke című novellagyűjteményéből – amelynek, ki tudja, miért, a benne foglalt harminc novella ellenére  Harminckét vallomás alcíme – csak tíz került a hangoskönyvre, mégsem veszített tematikai sokszínűségéből, hacsak abban nem, hogy a válogatás mellőzi a „férfinovellákat”, kizárólag nőket állít középpontba.  Az ő életük krízisei is épp eléggé változatosak: a kilátástalanság, meg nem értettség, kártékony szülő–gyerek vagy házastársi viszony, pedofília, keserű kompromisszumon alapuló munka érintettjei a lemez elbeszélői.

Tovább

(Hermann Hesse: Demian. Emil Sinc­lair ifjúságának története. Előadja Polgár Csaba. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Kérdés persze, ki mit kíván megtalálni Hermann Hesse regényében, de aki – hozzám hasonlóan – az említett vívódásból született feszültséget keresi, nem jár sok sikerrel. Aki azonban a társadalmi konvenciókat és a keresztény hagyományt dekonstruáló elméletek tárhelyét látja a Demianban, az az alaptónust illetően nem talál majd kivetnivalót Polgár Csaba kimért, bölcselkedő előadásmódjában.

Tovább

(Karinthy Ferenc: A bicikliző tigris. Szacsvay László előadásában. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2019)

Miután Karinthy Ferenc galád próbatételként Déryt saját, korábban elhangzott szavaival szembesíti, Déry megjegyzi: „Milyen szép gondolatok jutnak az eszedbe! Miért írsz te ilyen gyönge dolgokat?”, de Nagy László, Heltai, Tersánszky, Füst, Kassák, Veres, Szabó Lőrinc is feltűnik mint az elbeszélő felolvasóestjének állítólagos résztvevője. És a csattanóban egy közel sem kortárs neve is elhangzik: „Vörösmarty nem volt ott?”, kérdezi bosszúsan Z. Z., a költő. 

Tovább

(Háy come Beck. Előadja: Háy János és Beck Zoltán. Zajzajzaj Kft., 2018)

Nem túlzás azt állítani: ők az ős-rájátszásosok. A Rájátszás zenés irodalmi est vagy inkább irodalmi koncert az ő pódiumestjükkel párhuzamosan született 2011-ben, velük együtt olyan írókat-költőket is „zenés színpadra” szólítva, mint Kemény István, Erdős Virág vagy Grecsó Krisztián, és olyan dalokat létrehozva, mint az Erdős Virág–Kollár-Klemencz László „rájátszásából” született Ezt is elviszem magammal, amelyet a közönség egy része a magyar közérzet himnuszaként hallgat-énekel. Ez utóbbi adja a fonalat, mi is a Rájátszás és a Háy come Beck működési elve: a dallam újraértelmezi a verset, örök idejűségéből kiemelve egy adott pillanatban érvényesülő dalszöveggé alakítja át. Ennek érdekében húzható-cibálható, a dallamnak alá van rendelve.

Tovább

Szarvas József–Bérczes László: Könnyű neked, Szarvas Józsi..., Magvető Könyvkiadó, Tények és Tanúk sorozat, Budapest, 2018, 350 oldal, 3999 Ft

A Nemzeti választóvonal nemcsak a színész életében, de a kötetet illetően is. Az életrajzból megtudjuk, hogy a szereplehetőségek mellett a Kaszás Attilához fűződő barátság legmélyebb időszaka ez, s ráadásul egy később megvalósult közös terv bölcsője. A Felvidéken, Zsigárdon Kaszás Attila nagyapai örökségéből – melyet a színész a falunak adományozott – alapított kultúrház testvéreként Szarvas az őrségi Viszákon hozza létre a Pajtaszínházat, falán Kaszás Attila bronz emlékművével. Amivel az önazonosság kérdése nyugvópontra jut: „visszavásárolja magát a szegénységbe”.

Tovább

(Daniel Kehlmann: Hírnév. Regény kilenc történetben. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Mácsai Pál a felolvasásban – ha a téma engedi, és általában engedi – a kehlmanni alkotói szándékkal egyetértésben választ tónust és hangnemet.  Az ironikus látásmód mellőzi a tanítani akarást, azt, hogy a szövegek feltétlenül a befogadóra hatni kívánó üzenetként működjenek. A hangoskönyv műfaji önmeghatározása – „regény történetekben” – a rendezői elv: a Hírnév voltaképp kísérlet, amely a szövegszerkezettel való játékra irányul.

Tovább

(Csáth Géza: A varázsló halála. Móricz Zsigmond: Barbárok. Mindkettőt előadja és rendezte Hegedűs D. Géza. Ventus Libro Kiadó, 2018)

Az azonos kor, a közös naturalista-realista hagyomány és a közös műfajiság szembetűnő kapcsolódási pont ugyan, de velük véget is ér a hasonlóságok sora. Sőt Hegedűs D. Géza előadásmódja csak erősíti a hangoskönyvek közötti különbözőségeket.

Tovább

(Autósmesék. Előadja Mácsai Pál. Kossuth–Mojzer Kiadó, 2018)

Rigó Béla korábban úgy nyilatkozott, ez a válogatás, amelynek kortárs szerzőit arra kérték fel, írjanak autósmeséket, azért különleges, mert darabjai annál többet mondanak, minél öregebb a hallgatójuk (Csodaceruza, 2010). Ebben sok igazság van. Ma már kevesen tudják, miért nevezték a Zaporozsecet Hruscsov utolsó bosszújának, ezek a mesék mégsem csak a nosztalgiázókéi – a kiselejtezett autó szomorúsága ugyanis még egy négyéves számára is megindító.

Tovább

(A. A. Milne: Micimackó. Előadja Alföldi Róbert. Hungaroton, 2018)

Az első meglepetés mindjárt a felütés: Az olvasóhoz című bevezető hallatán nem is sejtjük, ki a megszólaló – ő lenne Micimackó? Mély hang és lassú, megfontolt, már-már akadozó beszéd az övé, és csak percek után ismerjük fel: ez nem más, mint medvedörmögés. Alföldi Pagonyában minden szomorkás, és ha a Karinthy-fordítás humorát hiányoljuk, keresgélhetünk egy ideig, mire a derűt megtaláljuk.

Tovább

(Mikszáth Kálmán: Novellák. Előadja Gáspár Sándor. Hungaroton, 2018)

„Próbálkoztam, magamban, az írók-távoli közeli besorolásával. Babits távoli, Kosztolányi közeli, Kemény Zsigmond távoli, Mikszáth közeli” – írta Esterházy Péter, és ennek a közelségnek tanújelét adta munkáiban, a Termelési-regényben vagy az Estiben, hogy csak a legkézzelfoghatóbb párhuzamokat emeljük ki. Bizonyára Gáspár Sándornak is, ahogyan mindannyiunknak, megvan a maga besorolása, és abból, hogy miként olvassa fel ezeket a Mikszáth-novellákat, sejthetjük, Mikszáth közel állhat a színészhez.

Tovább

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Előadja: Epres Attila. Kossuth–Mojzer Kiadó)

Epikai keretbe kényszerített dráma, amely színpadon él igazán – emlékszünk Agárdy Gábor és Avar István játékára az Iglódi István rendezte darabban vagy a Jeremy Irons főszereplésével játszott angol nyelvű, Londonban színre vitt változatra –, hangzó szövegként. E tekintetben meglepő, miként reagált Márai a Pesti Hírlap kérdésére, miért nem ír színpadi művet.  „Kikérem magamnak, én mindig tisztességes ember voltam” – válaszolt ingerülten.  Pedig egy évtizedes párbeszéd lezárása csak a papírról elemelve, színpadon és lemezen  üt akkorát, mint egy margóvágó.

Tovább

(Radnóti Miklós: Ikrek hava. Előadja Gálffi László. Hungaroton, 2018)

A fentiekből következik, hogy bármilyen provokatív is az állítás, mégis megállja helyét, hogy az Ikrek havának – mint azt Turi Tímea egy tanulmányában megjegyzi (Tiszatáj, 2009. május) – és a belőle készült hangoskönyvnek a hazugság a fő motívuma. De, tegyük hozzá, a szó legszelídebb értelmében.

Tovább
Élet és Irodalom 2019