Tárgyilagos képet kell festeni a Horthy-korszakról – mondta előadásában Boross Péter volt miniszterelnök a Veritas Történetkutató Intézet múlt heti szakmai konferenciáján, majd ennek jegyében kifejtette, hogy ahol ők laktak, ott nem volt antiszemitizmus, sőt a Boross családhoz a helyi katolikus papon kívül zsidó vendégek is átjártak. Ám akinek ez sem elég a bizonyossághoz, a volt kormányfő elmondta, hogy amikor egyszer „1940-ben a kaposvári Turul kávéházban összejöttek mulatni a tisztek, de a zsidó származású tiszttársak nem mertek megjelenni, a többiek ezt nem hagyták, és minden zsidó tisztet két mulatozó tiszt keresett fel, és elráncigálták őket a buliba”.

Szále László: Pokolhegy. Noran Libro Kiadó, Budapest, 2014. 270 oldal, 2900 Ft

Csak most derült ki, hogy hat héttel ezelőtt az ország miniszterelnöke a Zeneakadémián járt egyik éjjel a feleségével, néhány miniszterrel és üzletemberrel, ahol az üres nagyteremben mutattak be neki egy kormány- és jegybanktámogatással készült, több tízmillió forintot érő zongorát. A csodahangszeren mindjárt rögtönzött koncertet is adott Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész, utána pedig a notabilitások is kipróbálhatták a zongorát. Sajnos a tudósításokból az már nem derült ki, hogy a miniszterelnök is a billentyűk elé ült-e, s ha igen, akkor az állami tévé miért nem ezzel kezdte reggeli híradóját.

Utóbbi megjegyzést természetesen csak tréfának szántuk, hiszen nagyon is tudjuk, hogy nem minden tartozik a nagyközönségre, mi a magunk részéről a zárt kapus zeneakadémiai koncertet is legalább ötven évre titkosítottuk volna.  Akárcsak a miniszterelnök vidéki látogatását. Amint arról a kormánysajtó igen részletesen beszámolt, hét elején a miniszterelnök másfél órán belül előbb jó barátjának, bizonyos Flier János nagygazdának, majd Alcsúton másik jó barátjának, Mészáros Lőrinc nagygazdának az állattartó telepét avatta fel, az egyik jó barát marhát, a másik jó barát disznót tart majd. 

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint azért kell bevezetni a netadót, mert túl sokan bújnak ki a telefonadó fizetése alól azzal, hogy az interneten ingyen telefonálnak. A miniszter indoklása nagyjából másfél órán át állt meg a lábán, kormánypárti társai Kövér házelnökkel az élen ugyanis módosították az álláspontot, amennyiben a netadó nem is adó, hanem csak „egy meglévőben egy új tényállás”.

Ez a napnál is világosabb, az országban egyedül az a három napon belül kétszer is demonstráló több tízezer rebellis meg a netadó elleni megmozdulásokat lelkesen üdvözlő több százezer lájkoló nem tudta appercipiálni, a magyarság többsége azonban igen. Olyannyira, hogy a kormány nem is tartotta szükségesnek ellenfelvonuló civil békemenet indítását. 

Ha minden igaz, hamarosan Kisvárda is bekapcsolódik a prosperáló magyar gazdaság vérkeringésébe: a Magyar Közlönyben megjelentek szerint új futballstadion épül a településen villanyvilágítással, fedett nézőtérrel és fűthető gyepszőnyeggel; akár Európa Liga-selejtező meccseket is rendezhetnek benne.

Mindez csupán 920 millió forintba kerül. Az előzetes tervekben ugyan még csak 120 millió forintot jegyeztek a költségvetésben a kisvárdai stadionfejlesztésre, a kormány azonban alaposan mérlegelve a körülményeket, nevezetesen, hogy Seszták Miklós nemzeti fejlesztési miniszter kisvárdai kötődésű, úgy döntött, hogy megemeli az összeget. 

Kedden délután a nol.hu jelentése szerint a magyar állami televízió váratlanul megszakította a Charly – Majom a családban című német sorozat aktuális epizódjának sugárzását, és New Yorkba kapcsolt, hogy „élőben közvetíthessék Áder János köztársasági elnök drámai bejelentését az ENSZ klímacsúcsán”. A magyar államfő a következőket mondta: „Magyarország úgy tudta csökkenteni a kiotói klímacsúcson vállalt 6 százalék helyett 40 százalékkal a széndioxid-kibocsátást, hogy közben a válságok ellenére is nőtt a gazdasága. Magyarország már teljesítette azt, amit más országok csak meg akarnak fogalmazni.”

Sajnos nincs most se helyünk, se időnk nincs részletezni azt a sárga irigységgel vegyes ovációt, amely a magyar államfő bejelentését fogadta, különös tekintettel azokra az eredményekre, amelyeket mások még meg se tudtak fogalmazni.

Megkezdődött a tanév, és máris megszólaltak az örökké huhogók. Példának okáért Dunakeszin, ahol a helyi Fazekas Mihály Általános Iskolában néhány osztálynak konténerben elhelyezve kell tanulnia, mert nem jutott pénz az iskolabővítés befejezésére, helyette ugyanis a város főterét újították fel négyszázmillió forintból.

Mint látható, kettős természetű problematikával állunk szemben. Utánanéztünk pedagógiaelméleti tanulmányokban, de sehol se leltük annak leírását, hogy a konténerben fölnevelt nemzedékek bárminemű hátrányt szenvednének később a téglafalak között tanuló generációkkal szemben, ráadásul a konténernek megvan az a haszna, hogy szegregáció esetén egyetlen targoncással városon kívülre lehet vitetni a problémás tanulókat. 

Azt mondja Ujhelyi István szocialista politikus az ATV-ben, hogy Tóbiás Józsefet, a párt újdonsült elnökét „mindig szabolcsi gyerekként” ismerte, aki oda is járt haza. Ezért is nem érti a Magyar Nemzet vádaskodását, miszerint Tóbiás József úgy vett fel éveken át költségtérítést nyíregyházi állandó lakcíme után, hogy közben a saját bevallása szerint is Érden lakott, az most legyen mellékes, hogy Hagyó Miklós volt szocialista főpolgármester-helyettes egykori házában.

Tegyük föl játszásiból, hogy Tóbiás legelszántabb hívei vagyunk: vajon el tudnánk-e magyarázni, hogy elnökünk szabolcsi származásának és gyakori hazalátogatásának mi köze van ahhoz, hogy amúgy Érden él, ott fekszik le, és ott is ébred, viszont nyíregyházi cím után vesz fel pénzt.