Könnyezni kezdett egy Wass Albert-szobor Egerben. Ez nem vicc. Amikor múlt szombaton ünnepélyes aktusok közepette leleplezték a város legelső Wass Albert-szobrát, az alkotóművész, Gábor Emese majdnem felkiáltott meglepetésében, a bronzfej ugyanis zöldes patinát kapott. Márpedig amikor ő átadta a szervezőknek a kész mellszobrot, még szimplán, bronzosan csillogott, a patina az avatásig eltelt pár nap alatt rakódott rá, ami kész csoda, hiszen ehhez hosszú évek kellenek.

Nem történhetett más, magyarázta az alkotó, mint hogy Wass Albertnek a könnyei áztatták rá a patinát a bronzfejre.

Minderről Doros Judit Népszabadság-beli tudósításából értesültünk, s már most jelezzük, hogy nincs bennünk csöppnyi kétely sem: a művésznő immár az ötödik Wass Albert-fejet készítette el, s ha azt vesszük, hogy az országban negyven Wass Albert-emlékmű áll, s ezekben a hetekben is gyaníthatóan legalább egy tucat készül a szobrászműhelyekben, akkor a nagy számok törvénye alapján már épp esedékes volt, hogy az egyik könnyezni kezdjen. 

Most, hogy már minden hétre jut egy brókerbotrány, feltétlenül emlékeztetnünk kell a kormányfő néhány héttel ezelőtti rádiós bejelentésére, miszerint a brókerek „nem a legízlésesebb része a pénzügyi világnak, nagy autók, szőke hölgyek és rengeteg meglopott ügyfél jellemzi őket. De akármilyen nagyfiúkról van is szó, rendet kell tenni ebben a világban.”

Nem tudni, hogy a kormányfő a magyar brókereket is beleértette-e a definíciójába, mindenesetre Magyarországon a lebukások főhősei a Marcsika, a Jolika, a Pista bá’ meg a Sanyi nevet viselik, és egyáltalán nem nagyfiúk. Igaz, az egyik legjelentősebb letartóztatott, a Quaestor-cégcsoport tulajdonosa, Tarsoly Csaba igazi nagyfiú, vele kapcsolatban viszont a Blikk alapos utánajárással kiderítette, hogy ha szereti is a nagy autókat, a feleségének nem szőke, hanem barna haja van, mégpedig festett barna.

Nem is tudja Kriza Ákos miskolci polgármester, hogy mekkora jószolgálatot tett az ingyenkonyháknak. Miután korábban visszautasította a Gyermekétkeztetési Alapítvány kérelmét, hogy május elején nagyszabású országos akció keretében Miskolc városa is segítsen az éhező gyermekek számára tartandó ételosztásnál, biztosítva a helyszínt, a gyermekek részvételét és a megfelelő hírverést, ebben a szolidaritást nem ismerő országban hirtelen nem várt szolidaritás mutatkozott meg.

Több civilszervezet, felháborodva a polgármester válaszán, már a múlt hétvégére ételosztást szervezett Miskolcra. A visszautasított alapítvány a Népszava információja szerint ötszáz kiló liszttel, illetve rizzsel, egy tonna babbal, lencsével, sárgaborsóval, ezer-ezer húskonzervvel, készétellel, továbbá több karton csokinyúllal és csokitojással utazott a városba, és a helyi civilek is állítottak össze csomagokat.

Csaknem hatvan évvel ezelőtt, egy őszi vasárnapon a Magyar Televízió addigi története legnagyobb vállalkozásába fogott: délutántól késő estig élőben közvetítette a badacsonyi szüret eseményeit. „Átgondolatlan, komponálatlan, ötlettelen, koreográfiailag szegényes, koncepció nélküli műsor volt, csupa kapkodás és kavarodás” – írták később az adásról, s csakugyan: elnémuló hang, rosszkor bejátszott szignál, interjúalanyok összekeverése, riporteri kukaság, minden előfordult, amit a tévé ördöge produkálni tudott; ráadásul az adást átvette öt szocialista ország tévéje is.

Hogyan reagált erre a korabeli televízió? Szilveszterkor Szüret Alacsonyban címmel paródiát mutattak be az elbarmolt badacsonyi adásról, a produkció azóta is közkedvelt műsorszám a kívánságműsorokban és a videomegosztókon. Megismételjük, az önparódia 1964-ben készült, a tekintélyelvű és vonalas kádári időkben, amikor nem sokan merték hivatali minőségükben érteni s pláne szeretni a tréfát.

A nyolcvanas évek legelején az MTI gazdaságpolitikai rovatában dolgoztam ifjú tudósítóként. Egy alkalommal sajtótájékoztatóra küldtek, valamelyik miniszterhelyettes ismertette tárcája álláspontját, miszerint meg kell fogni az inflációt.

  Akkoriban az volt a szokás, hogy a délelőtti eseményről rövid, pár soros gyorshírt kellett adni a helyszínről, majd délután leadni a részletes beszámolót. Mire beértem az MTI Naphegy tetején álló épületébe, már állt a bál. A turnusvezető személyesen fogadott az ajtóban, hogy miként képzelem én ezt a szakmát, kétszer írtam le a gyorshírben azt a szót, hogy infláció. De hiszen a miniszterhelyettes használta ezt a kifejezést, mutattam a szolgálati kismagnóra, ám nem volt szükség bizonyítékra: a turnusvezető karon fogott, s elmagyarázta, olyan szó, hogy infláció, nincsen. Ezt nem tudtam. Addig csak arról volt tudomásom, hogy az MTI-ben a szegénység szó ismeretlen (akkoriban már működött a Solt Ottília-féle Szegények Tanácsa), s hogy Farkas Bertalan űrkabinját nem fellőtték, hanem Föld körüli útra bocsátották.

– Hol van ilyen lista? – kérdeztük mi, fiatal tudósítók, a tiltott szavak és kifejezések felől érdeklődve. – Nincs ilyen lista – felelték az öregek –, ez a tudás apáról fiúra száll.

Tanács István: A rózsák faluja. Felsőszentiván 1972–2012. Fel­sőszentiván község önkormányzata, Felsőszentiván, 2013. 432 oldal, ármegjelölés nélkül

Miközben a világ közvéleménye Áder János ENSZ-főtitkári megválasztásának esélyeit latolgatja izgatottan, idehaza egy aprócska hír bújt meg a lapokban: a Magyar Labdarúgó Szövetség Csányi Sándor elnököt jelölte az európai szövetség végrehajtó bizottságába. A márciusi közgyűlésen tizenketten indulnak a hét helyért, az estiujsag.hu szerint máris „borítékolható, hogy a magyar OTP-vezér bekerül a vezetők közé. Egyrészt Csányi nem indul olyan versenyben, ahol nem lehet dobogós, másrészt az MLSZ és az UEFA közötti viszony is igen jó”.

Amikor Áder János köztársasági elnök megtudta, hogy a kormány a legnagyobb titokban termékdíjat, közkeletű nevén zöldadót vetett ki januártól a napelemekre is, szörnyű haragra gerjedt. Haladéktalanul hívta a miniszterelnököt, és felszólította a rendelet visszavonására, de olyan hevülettel, ahogyan még Sólyom László se védte a bánáti bazsarózsát a Zengőre telepítendő NATO-lokátor ellenében.