Bűnösökről

Március 4-én írtam: „A hatalom szervezett, nagy tudatossággal megépített módon, választási törvénnyel, kamupártokkal, külföldön lévők szavaztatásával, plakátözönnel, gyarmatosított tömegkommunikációval, kisajátított ügyészséggel és bíróságokkal, tervszerű csalásokkal és megfélemlítésekkel stb. lehetetlenné tette, hogy demokratikus úton leváltható legyen. Ezért mindazok, aki elmennek szavazni, azt legitimálják, hogy 2018-ban Magyarországon demokratikus parlamenti választások történtek. Ezért megengedhetetlen bűn az embereket szavazásra buzdítani!”

A Fidesz 2/3-ot nyert. Az egyszerű kérdésre – ki ezért a felelős? – kiszámíthatóan születtek a gyors – szerintem szégyenletes és hamis – állítások: gyengének bizonyult az ellenzék, bénák voltak a pártok, a magyar emberek politikai kultúrája „ázsiai” stb. Mutassunk rá végre a valódi vétkesekre! A szó szerinti bűnösök mindenekelőtt: az ideologikus értelmiség, a politikai elemzők siserahada, valamint a baloldali médiumok!

Elképesztő erejű volt a Fidesz/kormányzati vezérlésű „agymosás”. Klasszikus (Mein Kampf-os) eljárást választottak és folytattak – migránsok, Soros. Orbán két célt követett: győzni – és a sikert legitimálni! A győzelem nem volt kétséges. Éveken át dolgoztak azon a technológián, amelyik a hatalmi pozíciók további birtoklását lehetővé teszi. Ez precíziós technológiai sorrá lett cizellálva, minden fázis, minden elem átgondolva, összecsiszolva. A „mérnöki asztal” felett ott volt a „falon” a cél: a hatalom feltétlen megőrzése. (A további pénzszerzéshez, valamint a börtön elkerüléséhez!) De volt a másik, erős cél. Mivel hazánk NATO- és EU-tag, a „technológia” további fontos iránya a legitimitás feltétlen biztosítása! Minél több szavazót az urnák elé kellett manipulálni, miközben az alaptechnológia bármely szavazószám esetében biztosítja a győzelmet. El kellett hitetni az állampolgárokkal, hogy ha nagyon/elég sokan elmennek szavazni, van esély a kormányváltásra. (A korábbiakban vázolt feltételrendszerben a Fidesz demokratikus úton történő megverésére semmi, de semmi esély nem volt.)

Világos képlet állt elő. A Fidesz ezernyi (komoly és apró) technológiai elemmel lehetetlenné tette, hogy demokratikus eszközökkel bárki legyőzhesse, majd elképesztő propaganda-hadjáratot végeztetett el az „ellenzéki” pártokkal, politikai elemzőkkel és a különböző harsány „szócsövekkel”. Elfogadtatták a durva hazugságot: ha elég sokan mennek el szavazni, a Fidesz legyőzhető! A technológia tökéletesen működött. Művi úton kirajzolódott a Fidesz lehetséges legyőzése, pártok, elemzők, szócsövek mást sem harsogtak: „tessék minél többen elmenni szavazni”, és kijött a „gyártósor” végén a kész termék: Magyarország térképe ma totálisan és hihetetlen legitimitással narancssárga!

Nem a mindennapi emberek a vétkesek! Ők sebezhetők, manipulálhatók, mind, egytől egyig. A manipulátorok a bűnösök, akik heteken-hónapokon át sugallták-szajkózták: összefogás és minél nagyobb részvétel! Ezernyi formában és fórumon hazudták az embereknek: tessék elmenni szavazni! Pártvezérek és „baloldali” politikai elemzők, újságírók, színészek, humoristák stb. Tették ezt – felelőtlenül, lelkiismeretlenül, bután és szégyenteljesen – olyan helyzetben, amelyben a Fidesz – sziklaszilárd, tömény mocsokból és galádságból emelt védvonalai mögött – demokratikus úton legyőzhetetlen volt. Ahelyett, hogy végre világosan kimondták volna: Magyarországon jelenleg nincs demokrácia, itt demokratikus választásokra fikarcnyi lehetőség sincs, itt sajátos diktatúra van. Ki kellett volna mondani és hirdetni, hogy ezért minden jó szándékú szavazó a fennálló rendszert legitimálja, ki kellett volna mondani, és mondani és mondani: emberek, ne menjetek el szavazni, mert diktatúrában demokráciát „játszani” a diktátor kedve szerint való!

„Magyarország nem diktatúra, és a többi EU-tagnak is el kell ismernie Orbán legitim és erős felhatalmazását”. (Frankfurter Allgemeine Zeitung, április 10.) Minden tettes érezze át ennek a súlyát!