Őszinte szó
VISSZHANG - LXVII. évfolyam, 42. szám, 2023. október 20.Amikor figyelmesen végigolvastam Váradi Róbert korrekt és őszinte hangú reflexióját (Válasz Valcsicsák Imrének, ÉS, 2023/41., okt. 13.), óhatatlanul és elfogultan eszembe jutottak a reggeleim. A reggeleim, amikor az első kávé mellett kíváncsian „végiglapozom” a legfrissebb híreket. A reggelek, amelyeknek a hírei számomra régóta elkeserítők, fájók, nemritkán pedig döbbenetesek és félelmetesek. Mert a hírek jó része – közvetlenül és közvetve – arról tájékoztat, miként is áll pillanatnyilag az emberiség globálissá terebélyesedett és valószínűleg „döntőnek” minősíthető, utolsó nagy „futballmérkőzése”. Résztvevői vagyunk, és egyben tehetetlen szemlélői diktatúrák/diktátorok kontra túlélni vágyó álmodozók látványos „meccsének”!
Egyik oldalon a diktatúrák, amelyeket még felsorolni sem tudunk. Diktatúrák a régmúltból, a közelmúltból. És persze a jelenből: Oroszország, Afganisztán, Észak-Korea, Pakisztán, Törökország, Szíria, Izrael, Egyiptom, Szaúd-Arábia, Marokkó, Kína, Lengyelország, Magyarország, Brazília, Kolumbia, Mexikó, Olaszország… sorolható napestig. És a hírek között „kedvcsinálónak”: szerte a világon tüntetések a Hamasz vérfürdőbe torkolló borzalmai mellett!!!
A másik oldalon pedig az embervilág suta „okosságai”: „a remény hal meg…”, „optimizmus nélkül nem lehet élni”, meg persze őszinte (szerintem üres) vágyak, amelyek szerint csakis a „homo sapiens leglényegibb, sokszor fájóan kijózanító attribútumait (…) figyelembe vevő antropolitikának lehet esélye”!
Nehéz szívvel mondom ki újra: sajnos, az emberiség szénája – igazoltan – nem áll jól ezen a jelzett, utolsó nagy mérkőzésen!
