Húsz éve jelent meg Orbán Ottó utolsó még általa összeállított (de már posztumusz megjelent) verseskötete, az Ostromgyűrűben. Ilyesformán ez tekinthető utolsó teljes értékű munkájának, hiszen ez még nem csupán a benne foglalt művek milyensége, hanem a kompozíció és szerkesztés szempontjából is bír a szerzői autenticitás teljes körű hitelesítő értékével. (Szemben a szintén posztumusz megjelent és már nem Orbán által összeállított és megtervezett Az éjnek rémjáró szaka kötettel.) Az Ostromgyűrűben életműlezárásként láthatóan tudatos gesztusok által formált mű. Megnyilatkozásai, állapotának alakulása és halála körülményeinek ismeretében vélelmezhető, hogy Orbán Ottó nem volt, nem lehetett bizonyos benne, hogy az Ostromgyűrűben lesz majd az utolsó még életében elkészített verseskötete, viszont kialakítása során, minden kétséget kizárhatóan, számolt ennek lehetőségével, megalkotásakor tehát bizonyosan releváns befolyásoló erővel, lényeges szempontként hatott a kötet esetleges lezárásként is érvényesülhető, különleges szerepe. Ezek miatt annak tudatában is „az utolsó szó jogán” kelt, lezárásnak szánhatott műegészként tekintek rá, ha egy esetleges újabb, hasonló szereppel bíró verseskötet lehetőségét (reményét) vélhetően maga Orbán sem zárta ki.