A legtöbb, amit kaphatunk
Vajon mennyire erősek a mi keleti kapcsolataink, ez a kérdés minket, magyar embereket gyakorta foglalkoztat, kedélyes délutáni fröccsözgetéseink alkalmával is erről beszélgetünk, elég erősek-e, vagy kellene még acélozni rajtuk egy keveset, s mint azt a nyájas olvasó bizonyára sejti is, építő szándékú politikai eszmecseréink mindig oda konkludálnak, hogy bizony, kellene. Véleményünk meghallgatásra talál, derék külügyérünk ilyenkor késedelem nélkül lovára pattan, Belső-Ázsia kies tájai felé veszi az irányt, és mi az eredmény? Újabb, immár ki tudja, hanyadik légi járat indul Budapest és valamelyik soha nem hallott nevű, ám nyilván annál fontosabb kínai város között. Legutóbb például arra derült fény, hogy nyártól már Kuangcsou is elérhető lesz légi úton, ennek nagyon örültünk, bár senki se tudta, hogy ez a fura nevű város hol található. Később aztán megtudtuk, hogy Kuangcsou nem más, mint Kanton, ettől vidorabbak lettünk valamelyest, bár nem igazán értjük, hogy ha az Osiris Kiadó 2004-ben (majd kisebb javításokkal 2005-ben és 2006-ban) kiadott, a magyar helyesírásról szóló kézikönyve Kantont Kantonnak írja (mellesleg az asztalomon álló és húszesztendősnél nem régibb földgömbön is Kantonként szerepel), akkor most mért kell Kuangcsouként emlegetnünk, ám a válasz, ha kicsit is gondolkodunk rajta, nyilvánvaló.
Csak.
Jób lélegeztetőgépen
Mircea Cărtărescu verseskötetéről
„a test mosolya a lélek” – Rabovay Júliának
„Megjelent az én nyomorult könyvecském. Nem éltem volna túl a nyarat nélküle” – posztolja az arckönyvfelületén Cărtărescu 2020. szeptember 11-én, amikor a koronavírus okozta világjárvány kimenetele még nagyon is kétségesnek látszik. Majd így folytatja: „Nem tudom, hogy a szépség meg fogja-e menteni a világot, de ezek a versek engem megmentettek. Remélem, másokon is segítenek.”
A bejelentés szerény, sőt talán inkább szorongó hangneme mintha előrevetítené a fogadtatást. A szerző érzi, hogy a visszautasítás botránykönyvét indítja útnak. Nemcsak a szakkritika kéri ki magának a mély metaforákat és nagyívű filozófiai gondolatok teljességgel hiányoló „közhelygyűjteményt”. A Humanitas ortodox, óvatosan reformista körével szemben álló politikai ellenfelek is elérkezettnek látják a pillanatot, hogy bejelentsék az írófejedelem fényes bukását.
„A gyilkosság volt az élesztőm”
Láng Zsolttal beszélget Károlyi Csaba
Most jelent meg Láng Zsolt új regénye, Az emberek meséje. Novellák, esszék, kritikák, naplók, drámák mellett írt már öt regényt, ez a hatodik, a Perényi szabadulása (1993), a Bestiárium három kötete (1997–2011) és a Bolyai (2019) után. Más, mint a korábbiak, azonban közös az életműben a formai kényszerek nélküli írás gyakorlata. Az új regény hátterében a máig felderítetlen chevaline-i gyilkosság húzódik meg, miközben egy apa-fiú történetet is kapunk megint. A legfontosabb helyszín pedig egy fiktív erdélyi falu: Medárd.
