A szerző további cikkei

(Minyó Szert Károly Komorné Kézimunka Műhelye az A38 Kiállítótérben március 24-ig tekinthető meg.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Iain Patterson Out West című kiállítása megtekinthető a Klebelsberg Kultúrkúriá­ban márc. 26-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

(Moszkvai Csajkovszkij Zenekar, Vlagyimir Fedoszejev – Zeneakadémia, március 8.)

Az esemény jellegével és jelentőségével kapcsolatos kérdések ezen az estén részben azért merültek fel, mert a hangverseny szervezői, a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ munkatársai szükségesnek látták, hogy a programot megelőzve külön köszöntsék a politikai életnek az eseményen megjelent képviselőit. Ezzel óhatatlanul azt a benyomást keltették a közönség többi tagjában, hogy az ő jelenlétük valamiképpen szolgálatnak minősül: hogy nem pusztán a zenehallgatás kedvéért látogattak el a Zeneakadémia Nagytermébe, hanem tudtukon kívül azért is, hogy tanúi legyenek az állam kulturális önreprezentációjának.

Tovább
A szerző további cikkei

(A fehér király. Angol–német–svéd–magyar film. Rendező–forgatókönyvíró: Alex Helfrecht és Jörg Tittel. Író: Dragomán György)

Az egyszeri néző, ha nem olvasta a könyvet, nem érti a film címét, ám ha csak ennyit nem értene, nem volna semmi gond. Azon érdemes eltűnődni, hogy mi mindent nem értettek meg még az elsőfilmes rendezők a könyvből. Félő, ennek puszta felsorolása meghaladná e recenzió kereteit: maradjunk annyiban, hogy semmit.

Tovább
A szerző további cikkei

(Jean Rondeau: Bach Dynastie – Erato, 2017)

Rondeau játéka kegyetlenül hat, bénító pontokat nyom meg, a Bach Dynastie lemez hallgatása közben nem lehet mást csinálni. Rondeau-ból kétségkívül rocksztárt akar faragni a kiadó és a menedzsment: vagány, farmerban van, a promóciós videón mezítláb járkál és játszik, na meg persze szexszimbólum, ahogy a fellelhető soványka életrajzokból kiderül. Ám ő nem azért rocksztár, mert odapottyantották a szórakoztatóipar kellős közepébe, nem azért, mert Forman Amadeusával érzünk allúziót, hanem azért, ahogy játszik. Ráadásul ebben a mediatizált látványszemélyiségben is önazonosnak látjuk, és nem csak azért, mert aki Bachot jól játszik, az egyesül az univerzummal.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig – István-nap két részben, Miskolci Nemzeti Színház)

A néző éppen azért nevet, mert az elhangzottak a párbeszéd illúzióját keltik, de szembesülhet azzal is, amit a szereplők nem akarnak hangosan kimondani. Ez a fragmentumtechnika, Mohácsiéktól tudjuk, kedvez a kínos kérdések és elfojtások megmutatásának. Itt ez elsősorban az impotens dzsentrik irigységét, frusztrációját és a kissé önhittnek ábrázolt, egyszerre elkülönülni és beilleszkedni vágyó zsidóságot illeti. Praktikus jelentősége is van, mert dinamikussá teszi a szöveg csehovi eseménytelenségét; statikus, anekdotázós, csak a borgőzös fejekben körbe-körbe kavargó történetét. Erre még Khell Zsolt émelyítő forgószínpada is ráerősít.

Tovább
A szerző további cikkei

(Johann Sebastian Bach – Rafał Blechacz, Deutsche Grammophon 2017)

Nagyon-nagyon tetszik a lemez. Hallgatom napok óta, egyrészt ámulattal, másrészt derűvel, hogy lám, mondhattak akármit, nem lett kevesebb a jó zenész, nem lett kevesebb azokból, akik az életüket adják a billentyűkért, és mindazért, amit ezek a billentyűk ki tudnak fejezni. Hallgatom újra és újra, és csak lassan jövök rá, hogy valami kis dolog hiányzik. Hogy éppen azért olyan könnyű újra meg újra meghallgatni, mert nincs benne semmi ijesztő. Semmi misztikus, semmi szenvedő, semmi olyan, ami fölkavarná az ember lelkét, amitől nem tudna elaludni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Majtényi László köztársaságielnök-jelölt beszéde, RTL Klub, március 13.)

De ha értjük Majtényi szavait, akkor nem kezdünk el megélhetési ellenzékről beszélni, mert a programadó, proaktív fellépés nekünk, „tanult embereknek”, is szólt, legyünk pedagógusok, újságírók, festőművészek és még sorolhatnánk, saját mondatainkba fásult, rémült értelmiségiek, mert Majtényi tizenöt perce, éppen a nevetséges korlátok között elért szabadsága és hatása miatt, nekünk is lehetett hidegzuhany. Megérthettük, bennünk mekkora kárt okozott ez a hét év, milyen botrányosan mélyen fogadtuk el, hogy így van, ahogy, nyugodtunk bele, hogy „ez ellen nincs mit tenni”, és mára jórészt egyetlen szórakozásunk maradt: egymást figyelni, ki mennyire sározza be magát, vagy kinek a produktív hozzáállását, tenni akarását lehet kollaborációnak minősíteni.

Tovább
A szerző további cikkei

(Aréna, Inforádió)

Ügyek vannak, nem »szekértáborok«. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

Tovább
Élet és Irodalom 2017