A szerző további cikkei

(Jean-Efflam Bavouzet, Baráti Kristóf, Várdai István, Fejérvári Zoltán és Balog József koncertje a Kaposfesten, augusztus 15.)

Bár a rendezvénysorozat Baráti Kristóf és Várdai István személyében néhány éve új művészeti vezetőket kapott, és ez – minden bizonnyal nem egészen szükségszerű, a hazai viszonyok között azonban elkerülhetetlen módon – együtt járt a koncertkínálat átalakításával, a meghívott vendégek névsorának alapvető újraírásával is, a Kaposfest mégis megőrizte a kezdeti időkből származó jellegzetességeinek számos lényeges vonását, köztük a klasszikus és szórakoztató zene párhuzamosságát vagy épp a hétköznapi időt rendkívülivé alakító hangversenyek kötetlen sokszínűségét.

Tovább
A szerző további cikkei

(Damien Hirst: Treasures from the Wreck of the Unbelievable. Velence, Punta Della Dogana, Palazzo Grassi, december 7-ig)

Tovább
A szerző további cikkei

(A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban látható november 5-ig.)

Tovább
A szerző további cikkei

(Az ígéret. Spanyol–amerikai film. Rendező: Terry George)

Kérdés, szolgálhat-e egy csapnivaló film jó ügyet. Magam nem vagyok biztos a válaszban: lehet, ennyire le kell butítani-egyszerűsíteni a történetet ahhoz, hogy eljusson a döntéshozók szívéhez és agyához. Ha így áll, akkor az elég szomorú, s sokat elmond a politikusok ízlésvilágáról. Mert Az ígéret vászonhasogató giccs, a gyengébbik fajtából; afféle B-mozi, amíg a nagyteremben a műnem sikerültebb darabjai, mondjuk a Schindler, a Ryan közlegény vagy a Titanic peregnek.

Tovább
A szerző további cikkei

(Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, rendezte: Tasnádi Csaba. A Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház vendégjátéka a Városmajori Szabadtéri Színpadon)

Ízléstelennek találom, amikor az említett „marihuánás cigarettától” Eszter félönkívületbe kerül, tripjében pedig megidézi a holokausztot. Pedig csak egyetlen cigit szívott, mert mint Józsefnek mondja: csak téged szeretlek, ezt is csak, hogy egyszer nevetni tudjak. Két Ringasd el magad és Hogyan mondjam el között tehát egyszer csak azt halljuk, hogy annál minden csak jobb lehet, mint amikor a nyilasok vonultak végig az úton. Remélem, ezt nem úgy kell érteni, hogy annál még egy fesztivál is jobb.

Tovább
A szerző további cikkei

(Charles Lloyd New Quartet: Passin’ Thru – Blue Note, 2017)

Egyik első koncertkritikámat jó húsz éve, Lloyd akkori kvartettjének budapesti koncertjéről írtam. A Bobo Stensonnal és Eberhard Weberrel felálló zenekarra a kilencvenes években csúcsra járatott ECM-es geil hangzás nyomta rá a bélyegét, de Lloyd zenekarvezetőként is alkalmazkodó típus, adaptív muzsikusként sok mindent képes megmenteni, amihez finoman hozzáteszi spirituális belső énjét. Ez akkor is így történt, de egyértelmű, hogy a jelenlegi új kvartett Jason Morannel, Reuben Rogersszel és Eric Harlanddal jobb, mert most nemcsak Lloyd szárnyal, nemcsak a hangzás letisztult, hanem minden egységben áll ahhoz, hogy ez a lemez dinamikus vonásokkal megfesse a nyolcvanadik évében járó mester portréját.

Tovább
A szerző további cikkei

(Webber–Rice: Evita – Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

Nem akarok valami igényességgel tüntetni, de mégis a műfaj maga annyi lehetőséget hordoz, játszani kell, énekelni, táncolni, van történet, van zene, van látvány… Nehéz megérteni, hogy miért jön létre olyan előadás, amely ebből a sok lehetőségből egyet sem tud kihasználni.

Tovább
A szerző további cikkei

 (Vészhelyzet-ismétlés, Duna)

Az úgynevezett mai „közszolgálat” csak azért vetíti a Szomszédokat, mert közte lehet egy perces „híreket” adni a migránsoknak nevezett menekültekről. És a Habony-féle tévézés szempontjából logikus, hogy nem akarják érteni a fiatalok ilyen vagy olyan rajongását az ő megtagadott hagyományaikért, hiszen őket még egy akkori, gyártósoron készült, gyakran kopott, elkapkodott sorozat is szégyenteljes romlással szembesíti. Nem beszélve arról, hogy általában sem tudnak semmit sem tud kezdeni a produktív tradícióival.

Tovább
A szerző további cikkei

(Utópia. Neuman Gábor műsora, Klubrádió, kedd, 19.00–20.00)

Ez a beszélgetés jó példa arra, hogy az érdekes interjúalany érvényesül akkor is, ha a riporter állandóan közbevág. Sőt, éppen a közbevágásokat kihasználva válhat még gazdagabbá, árnyaltabbá a gondolatmenete. Neuman idegesítő habitusa ez alkalommal véletlenül jót tett a műsornak. Izgalmas csörte volt. De félreértés ne essék: a beszélgetés nem Neuman miatt, hanem Galántai miatt volt jó.

Tovább
Élet és Irodalom 2017