A szerző további cikkei

És volt egy asszony, egy igen kövér asszony, aki annyira szerette a testét, a kerek mellét, nagy puha hasát, gömbölyű, rezgő, fehér fenekét, hogy jutalmul, hogy jól szolgálta őt, hogy annyi ölelést elfogadott, és annyi gyereket világra tolt, és annyi éneket, táncot tudott, és annyit forgolódott, ringatott, és etetett, simogatott, adott, és újra adott, ezért úgy akarta, úgy szerette volna, hogy kitegyék, hogy hullakertbe tegyék ki a húsát, hogy végre egy legyen a langyos földanyával, boszorka-széllel, nagyhajú esővel, hogy át bűzön és folyós rothadáson, a bomlás bugyborgó útjain át, elengedhesse végre örömét, megválhasson a gyönyörtől a teste, megválthasson egy új helyet magának, a körforgásban, az amorf anyagban, ami széthull és újra összeáll.

Tovább
A szerző további cikkei

Emelgeti, méregeti, gusztálja. Megvannak nyírva. Csorog nyála, orra. Az arcod elé taszítja, azt mondja, gusztáld meg te is. Gustă. Azt a nyelvet te akkor még nem érted, apád se nagyon. De ezt igen. Azok az emberek akkor még nem laktak ott, vásárra jártak. Hajnalban érkeztek, vásár után, a szekéraljból, a szalma alól elővették a párás palackot, megitták belőle az utolsó cujkakortyot, pakolásztak, akkor még sokat nem tanulhattál tőlük.

Tovább
A szerző további cikkei

Azon gondolkodtam, hogy valószínűleg a templombajárók jobban bírják az intenzív osztály rituáléját, a mindennapos bemosakodást, hogy aztán csak nézel, hallgatod a pittyegést, nem nézel a szomszédos ágyakra, mert lehet, hogy kicsit megkönnyebbülnél, ha azok még rosszabbul néznek ki. A mama lábkörme tűzpiros, a petyhüdtségtől az arca szinte kortalan, csak a kinyíló szájába sandítva látni a kopott fogakat, megnyugtató bizonyíték, hogy akkor mégiscsak élt már annyit, hogy belül öreg legyen.

Tovább
A szerző további cikkei

– Azt üzenik, hogy mindjárt tesznek ki még pezsgőt – nyugtatta meg a többieket Bronek, aki immár harmadszorra kereste fel a reggeli svédasztal legtávolabbi szegletében, apokaliptikus gyümölcskosarak árnyékában diszkréten megbúvó jeges vödröt.

– Ezek tudnak valamit – helyeselt teli szájjal Gavrilo, majd kiürítette az utolsó kortyot is karcsú poharából, jelezvén, hogy fogadókészsége a gyöngyöző ital fogyasztására lankadatlan.

Nem véletlenül esett a választásuk erre a szállodára.

Tovább
Élet és Irodalom 2017