PRE-TUSVÁNYOS
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 31. szám, 2014. augusztus 1.Hallgatom a legújabb tusványosi szónoklatot, és némely pontokon a déjà vu érzése fog el. Például itt: „Korunk minden politikai tapasztalata az egész világon antiliberális.” Vajon ki szögezte le, hogy „a fascizmus a demokráciának legtisztább alakja akkor, ha a népet nem mennyiségileg, hanem – amint kell és illik – minőségileg fogjuk fel, mint a leghatalmasabb és legigazibb eszmét, mely a népben mint Egyetlen Ember öntudata és akarata valósul meg”? Ezt bizony Benito Mussolini foglalta szavakba jóval 2014 előtt, A fascismus doktrinája című eszmei alapvetésében. Az is tőle köszön vissza, hogy „ha a demokrácia azt jelenti, hogy a népet ne szorítsuk ki az állami életből, akkor e sorok írója méltán definiálhatja a fascismust szervezett, központosított, tekintélyen alapuló demokráciának”. Afelől sem marad kétségünk, hogy ő előbb büszkélkedett ezzel: „egy csapásra veri le a fascismus a demokratikus eszmekörök egész komplexumát”.
Átsejlett azonban a beszéden egy másik definíció is, amivel éppen hetven évvel ezelőtt, a Das Reich hasábjain, 1944. május 11-én Joseph Goebbels lepte meg az emberiséget: „Ha a demokrácia a nép és az államvezetés politikai akaratának összhangját jelenti, akkor a nemzetiszocialista államforma a világ legjobb demokráciájának tekinthető.”
Gondolom, nem árt tudni, hogy miből miféle cserebogár lesz.
