MINDEGY, MI,

ha nemzeti

PÁRATLAN OLDAL - LX. évfolyam, 4. szám, 2016. január 29.

Híre járja, hogy a Nemzeti Dohánybolt mintájára lesz Nemzeti Kocsma is. Ennek kirakatát éppúgy sötétbe kell majd borítani, mint a trafikokét, hogy a kassza reménybeli kifosztójának dolga egyszerűbb legyen – utcáról benéző járókelők ne akadályozhassák akcióját. A Nemzeti Italbolt intézményének létrehozásával megkönnyítené a fideszes törvényhozás, hogy a Fidesz-holdudvar tagjai jogszabályi felhatalmazással tehessék rá tenyerüket egy újabb jövedéki adóra.

Előre szólok, hogy ez csak kis időre lesz elég. A már lekötelezettek és a még lekötelezendők száma, ezek étvágya végtelen. Csak dohány-, csak kaszinó-, csak földbérlet-, csak alkoholmonopóliummal nem lehet a jobboldal majdani összes szavazóját kielégíteni. Mi marad még?

Lehetne bővíteni a sort a Nemzeti Kupleráj intézményével. Miért ne lenne jövedéki adó kivethető a kurvák tevékenységére is? Ebből azonban – tartok tőle – nem lesz semmi, mert ugyanaz a koalíciós partner, amely a keresztényi erkölccsel összeegyeztethetőnek tartotta, hogy nem támogatja a gyermekéhezés felszámolását, a hazafias kupolda tervét erkölcsi megfontolásokra hivatkozva megvétózná.

Márpedig pénzre szükség lesz „Pártunk és Kormányunk” klientúrájának etetéséhez. Nemigen marad más lehetőség, mint a kendert is bevonni a jövedékiadó-köteles termékek kategóriájába. Jöjjön létre a Nemzeti Kábítószerboltok hálózata, és a koncesszióra csak fidesznyikek pályázhassanak. Akkor majd büszkén elmondhatjuk, hogy Magyarország a kábítást illetően is „jobban teljesít”. 

A szerző további cikkei

LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
LX. évfolyam, 14. szám, 2016. április 8.
LIX. évfolyam, 27. szám, 2015. július 3.
Élet és Irodalom 2018